Keresés
rovatok
rovatok
gyűjtő | 2015 nyár
Fotó: Kocsis László Zoltán
Tenk Dóra
A mű szólítja meg a gyűjtőt!
Interjú Skonda Máriával és Völgyi Miklóssal
A Kórház utcában nagyszabású szabadtéri kiállítás nyílt Óbudai mozaik címmel, mely egész nyáron látható. A tárlat egy válogatást mutat be a Völgyi-Skonda gyűjtemény Óbudához, illetve a vízhez köthető darabjaiból. Ebből az alkalomból csillaghegyi otthonukban beszélgettünk a házaspárral.

Mindkettőjük életében a család fontos tényező volt abban, hogy gyűjtővé váljanak. Van-e olyan személy, akinek a szerepe meghatározó volt?

VM Nagypapa mai szóval vállalkozó volt: vendéglős, ingatlanos, szállodás. Abban az időszakban hagyatékok felvásárlásával, rendezésével is foglalkozott, és ezáltal kerültek műtárgyak, köztük számos festmény és grafika váci otthonunkba.

SM A képzőművészet, iparművészet és gyűjtés jelen volt gyerekkorom környezetében. Főként az apai nagymama az, aki ebben példát mutatott. Temesváron gyönyörű óragyűjteménye volt, erről nagyon sokat mesélt. A Teleki téri régiségpiacra többször elvitt. Én voltam a legkisebb unokája. El voltam bűvölve a tárgyaktól és a hozzájuk fűződő történetektől.

Király Gábor: Tollaslabda
Király Gábor: Tollaslabda

Olvastam, hogy az első vásárlás alkalmával Miklós megbántódott, mert nem kérte ki a véleményét egy képcsarnoki pasztell kiválasztása alkalmával. Azóta mindig megbeszélik, ki mit vesz?

SM Az úgy volt, hogy együtt elhatároztunk, ha egyszer lesz „szabad” pénzünk, veszünk egy eredeti műalkotást, festményt. Én ezt megtörtem azzal, hogy egy tiszai nyaralás után beleszerettem két akvarellbe, és megvettem azokat. Ő pedig felhúzta az orrát… Azóta én szinte mindig kikérem a véleményét, ő viszont gyakran kalandozik egyedül az újabb és újabb alkotások irányába.

VM Ma már szinte mindent megosztunk egymással. Csinálok tervet arról, hogy milyen képeket láttam, és melyek hogyan illeszthetők be a gyűjteménybe. A nagyobb beszerzéseknél mindenképpen egyeztetünk. A kortársaknál ezt a megállapodást gyakran megtöröm.

Breznay Pál: Sakk 1.
Breznay Pál: Sakk 1.

Miben különbözik a gyűjtési koncepciójuk?

VM Szerintem egyforma, és az ízlésünk is nagyon hasonló. Az új irányok inkább nálam „pattannak” ki. Ha egy kiállításon látok egy munkát, és nagyon megfog, akkor körvonalazódhat egy lehetséges új irány.

SM Miklós talán „vadászóbb”, mint a férfiak általában. Én jobban fontolgatom az újabb „pozíció” nyitását.

VM A gyűjtemény mára már letisztult. Egy gyűjteményépí­tésnek általában három nagy szakasza van. Az elsőben szinte mindent megvesz az ember, mert tetszik, a második szakaszban kialakulnak a gyűjtemény fő irányai, a törzsanyag, de már tudatos válogatással, vásárlásokkal, most meg inkább tisztul, koncentrálódik, egyre jobban kirajzolódik a gyűjtemény profilja.

SM Sokat beszélgetünk művészekkel, művészettörténé­szekkel, galériatulajdonosokkal és más gyűjtőkkel. Nyitottak vagyunk véleményekre, mások felfedezéseire, tapasztalataira. Örömmel vesszük, ha felhívják figyelmünket művészekre, művekre, de soha nem hagyatkoztunk tanácsadókra gyűjteményünk építésénél.

Egyetlen mű sincs, amit csak azért vettünk meg, mert ajánlották nekünk.

Ha tudunk vele azonosulni, ha beleillik az elképzelésünkbe, akkor bekerül a gyűjteményünkbe.

VM A mű szólítja meg a gyűjtőt!

A tematikus gyűjtés közös döntés? Együtt találják ki a témaköröket?

VM A témakiírások közös döntések voltak, tudatosan társadalmi és környezeti szempontból érdekes témákat fogalmaztunk meg. A gyűjtemény rendezése szempontjából a tematikák utólag alakulnak, nem a tematikák szerint gyűjtünk. Amikor albumba kellett rendezni a műveket, akkor kezdtünk témacsoportokat kialakítani. A kiállításokat együtt tervezzük, és választjuk ki a kiállítandó műveket – többkörös válogatás alapján.

SM Ilyenkor lehetnek viták, de ezek inspiráló, izgalmas beszélgetések.

Markovics Gábor: Szarvassá vált fiú
Markovics Gábor: Szarvassá vált fiú

Apropó, tematika! Honnan ered a vízhez való kötődés? A Kórház utcában, a Fő tér közelében májusban kiállított anyag közös eleme a víz, ahogy Feledy Balázs is megfogalmazta a kiállításhoz kapcsolódó prospektusban.

VM Én Vácott, a Duna-parti sétányon álló házunkba születtem. Gyakran üldögéltem a házunk ablakában olvasgatva és a vizet csodálva.

SM A szüleim akkor vették meg a balatoni nyaralót, amikor születtem. A járással szinte egy időben tanultam meg úszni. A víz szeretete is összeköt minket Miklóssal. Első közös beruházásunk egy túrakenu volt. Se lakásunk, se bútorunk nem lévén legalább kirándulni tudtuk vinni kicsi fiunkat.

Radák Eszter: Mólón
Radák Eszter: Mólón

Mióta élnek Csillaghegyen?

VM Közel húsz éve élünk itt. Fontos számomra az a miliő, ami Csillaghegyre jellemző, a falu vagy inkább üdülőhely jelleg a városban. Ugyanolyan lokálpatriótának érzem magam, mintha ide születtem volna. Mi tudatosan akartunk ideköltözni a közös életünk kezdetétől. Először csak egy kabinunk volt egy csónakházban…

SM Szempont volt, hogy ne kelljen kocsiba ülni, ha le akarunk menni a Dunához, váljon a folyó a mindennapjaink részévé.

VM Az egyetemi évek alatt sokat jártunk ki Óbudára barátainkkal étterembe, vendéglőbe és az akkor még eredeti állapotukban meglévő kiskocsmákba.

Miért érzik fontosnak, hogy több magángyűjteményt bemutató kiállítás valósuljon meg?

VM A műgyűjtő megveszi a műtárgyat, és ezzel automatikusan elzárja a „köz” elől. A kortárs művészek jó esetben évenként csak egy-két kiállításon tudnak bemutatkozni. A közgyűjteményeknek nincs pénzük a vásárlásra, a kortárs művészek széles körének bemutatására. A teljes spektrum a magángyűjteményekben rejtőzik, ezért lehetőséget kellene teremteni a műgyűjtőknek gyűjteményeik minél szélesebb körű bemutatására.

Mit jelent számukra egy saját kiállítás? Milyen plusz tapasztalatokat nyújt?

VM Egy kiállítás megszervezése, egy album kiadása sokszor nagyobb élmény, mint a mű megszerzése. Az ember úgy van vele, mint a családi albummal. Megveszek egy képet, elteszem, és jön egy kiürülés. Lefotózok egy családi eseményt, de elteszem a fényképeket. Aztán tíz év múlva, egy családi albumot nézegetve szeretjük felidézni az emlékeket. A műalkotásokkal is így van ez. Az albumba rendezve áttekintést kapunk a művekről, tudatosulnak az irányok, az értékek.

SM Amikor válogatjuk az anyagot, szerkesztjük a könyvet, újraéljük azt a pillanatot, amikor először találkoztunk a művel, a művésszel, és azt is, amikor végül megvettük a képet. Ilyenkor sokkal jobban elmélyülünk, megismerjük a munkát, sokkal közelebb kerülünk hozzá. Az én nagy álmom, hogy be tudjam mutatni a felsővezetőknek, hogy az igazi kultúratámogatás a vállalati kultúra fejlődését vonja maga után, és ez számszerűsíthető. Jó lenne előadásokat, képzéseket, konferenciákat szervezni a témában.

Van-e következő kiállítási terv?

VM Júniusban az Óbudai Nyár programsorozat keretén belül a San Marco Galériában Radák Eszter, Regős István, Markovics Gábor és Király Gábor gyűjteményünkben szereplő munkáiból rendezünk kiállítást. Novemberben a Szent József Házban, Békásmegyer-Ófaluban mutatjuk be a következő tematikus kiállítást, amely egy válogatás lesz a szakrális témájú munkákból, ehhez szeretnénk albumot is megjelentetni. Terveink között szerepel egy tárlat megvalósítása és album megjelentetése a gyűjteményünk teljes Óbudához kötődő anyagából is.

A Skonda Mária–Völgyi Miklós műgyűjtő házaspár Csillaghegyen él. Mindketten mérnök-közgazdászok. Skonda Mária a közép-kelet-európai régióban jelenlevő osztrák–német pénzintézeteknél töltött be felsővezetői pozíciót, a Volksbank bankfiókjaiban 250 kortárs kiállítást szervezett, 2009-ben elnyerte a Gundel Művészeti Díjat a „Művészeti Manager” kategóriában, mely elismerést a kultúra-mecenatúra mint üzleti kommunikációs eszköz területén elért sikereiért kapta. Jelenleg mint gazdasági tanácsadó, vállalati mentor, coach segíti a felsővezetők munkáját. Völgyi Miklós, a MÁV Cargo egykori kereskedelmi igazgatója jelenleg a NIF Zrt. vasútfejlesztés igazgatója.
Új szakaszt jelentett a gyűjtemény életében, hogy a házaspár témakiírásokkal szólította meg a kortárs képzőművészeket. 2011-ben a Kogart Házban, majd a MODEM-ben is kiállításra került a Magyar fürdőélet című tematikus válogatásuk. Ezt követte 2012-ben a Ki a szabadba! válogatás Virág Judit galériájában, és 2013-ban a Példakép című válogatás a Barabás Villában. A kiállításokhoz tematikus albumokat jelentetett meg a gyűjtő házaspár.