Keresés
rovatok
rovatok
múzeum | 2015 ősz
Fotó: Szász Marcell
Vig György
Antik varázseszközök a Gázgyár földjéből
Római jog és mágia
Hatalmas, részben még ma is feltáratlan római kori temető rejlik az egykori Óbudai Gázgyár területén, a föld alatt. A Krisztus utáni első század végétől a harmadik század végéig virágzó aquincumi polgárváros egykori lakóinak nyugvóhelyén már a XIX. század végén találtak csontokat, de az, hogy itt több ezer, akár több tízezer temetkezési helyet rejt a föld, csak a kétezres évek közepén, a Graphisoft Park fejlesztése során derült ki.

– A Gázgyár alatt minden olyan zónában, amit eddig nem bolygattak meg, számítani lehet régészeti leletekre. Ez óriási terület, több hektáron rejtőznek a föld alatt római kori temetkezési maradványok – kezdte a beszélgetést Lassányi Gábor, az Aquincumi Múzeum régésze.

– Aquincum polgárvárosában a Krisztus utáni első század végétől a harmadik század végéig használták intenzíven ezt a temetőt, de van későbbi sír is – folytatta. – Óriási területen fekszik, de pontos kiterjedését nem ismerjük. A határa nagyjából a Záhony utca vonala volt, annál délebbre ehhez a temetőhöz szorosan kapcsolódó sírok nincsenek. A folyó felé nem tudjuk a végét, mert a Duna-meder sokat változott azóta. Nyugati irányba nyilván a városfal határolta, de észak felé megint csak nem ismerjük a határát.

Rengeteg sírt semmisítettek meg a Gázgyár építésekor. Nagyon sok olyan sírhelyet találtunk, amit gázgyári betonalapok kettévágtak: a csontváz lába már nem volt meg, de a feje, fölső teste még ott volt és fordítva.

A római szokások szerint a leggazdagabbak a fő útvonalak mentén temetkeztek, városon belül ugyanis tilos volt. A Gázgyár területén viszont nemigen találtunk mauzóleumokat, gazdag síremlékeket, bár néhány sírkert alapfalai megmaradtak itt is. Viszont olyan sűrűn sorakoznak a sírok, hogy azt mondhatjuk, ez a város köznépi temetője lehetett.

Régen azt mondták, hogy a klasszikus római temetés a hamvasztás volt – folytatta a szakember. – A II. század végétől, a III. század elejétől, a kereszténység, illetve a keleti szokások terjedésével alakult ki, hogy már nem égették el a holttestet. Ma már árnyaltabban látjuk a képet: párhuzamosan működött a kétféle rítus. Valószínűleg családi szokások alapján döntöttek.

Átkok a föld alatt

– Ezt a több hektáron elterülő temetőt legintenzívebben a 2000-es években tárták fel, de még távolról sincs vége a munkának – tért át szűkebb szakterületére a régész. – Megyünk is vissza a területre. Már eddig is nagyon sok érdekes, különleges sírmelléklet került elő. Többek között olyan érdekes varázslatok, rítusok tárgyi emlékei, melyekhez hasonlókat eddig nem találtunk errefelé. Ezek rontó szövegek, átkok, amiket ólomlemezekre írva a temetőben ástak el. Az egyiket, ami már teljesen fel van dolgozva, magam találtam 2007-ben – mutatott egy két tenyérnyi, összekaristolt lemezt. – Az ólomlapra írt átok viszonylag jól ismert szokás a római korban, de itt Aquincumban ez volt az első, ami ismertté vált. Azok a rómaiak, akik úgy gondolták, hogy valamilyen ügyben rontó mágiára van szükségük, specialistához és az ő varázskönyveihez fordultak. Ezek titkos rítusok voltak, hiszen akkoriban sem kérkedett senki olyasmivel, hogy elátkozta a szomszédját vagy azokat, akikkel perben állt. Csendben elmentek egy varázslóhoz, megfogalmazták, hogy mit szeretnének, majd a „szakember” elkészítette a szövegeket. Közben bonyolult rituálékat folytattak, majd olyan helyre vitték a teleírt ólomlapokat, amelyekről úgy gondolták, hogy azok közel vannak az alvilági istenekhez és a halottak szellemeihez. Egy temetőbe például, egy sírba vagy egy friss holttest mellé. Az általam talált ólomlemezt egy hamvasztásos sírt körülvevő árokban rejtették el írással lefelé. Miután 2007-ben megtaláltuk a szöveges ólomlapot, Barta Andrea kolléganőm látott neki a megfejtésnek. Ő latin szakot is végzett régész és filológus, aki varázsszövegekkel foglalkozik. Kétéves munkája volt abban, hogy elolvassa a lapra karcolt írást.

╡toktаblаk (3)

Bírósági protekció Plútónál

Ezen a táblán egy speciális átokfajta olvasható, amit per-átoknak hívunk. Akkor fordult elő, amikor egy perben biztosra akart menni az egyik fél, ezért elment egy varázslóhoz, és azt mondta, hogy némítsuk el az ellenfelemet vagy az ellenfelem ügyvédjét, hogy ne tudjon hitelesen megszólalni a bíróságon. Esetünkben úgy tűnik, hogy valami kiterjedtebb perről lehetett szó, olyan jogi vitáról, ahol rabszolgákat is beidéztek tanúként.

Nem csak perre jó az átok

– Vannak olyan átkok, amelyek arról szólnak, hogy valaki valakin bosszút akar állni – részletezte a régész. – Valaki például ellopta az átkot megrendelő pénzét vagy akár a köpenyét, esetleg nem adta meg a tartozását. Ezek a túlvilági kívánságok nagyjából arról szólnak, hogy azzal az ismeretlennel, aki ellopta a köpönyeget, történjen valami igen kellemetlen. Vannak olyan átkok is, amik inkább szerelmi varázslatok. Például Júlia, aki valakinek a lánya, ne legyen képes enni-inni, más férfira se nézni, amíg nem jön el hozzám. A késői antikvitásból rengeteg olyan átoktábla maradt fenn, amikkel a kocsiversenyeket próbálták megbundázni. Például, hogy törjön el az ellenfél kocsijának a kereke, legyen a zöldek hajtójának három napos láza és így tovább. Ezek nyilván a fogadásokkal függtek össze.

MВlcses (2)

Az ólmot azért tartották különösen alkalmasnak erre a célra, mert sötét, nehéz fém. Úgy gondolták, hogy valamilyen módon kapcsolatban áll az alvilággal. Erre vésve az üzenetet, segítségül hívhatták az alvilági isteneket vagy a halottak szellemét. Éveken keresztül nem értettük a szöveg egyik sorát. Szerepelt benne egy latin ige, aminek az a jelentése, hogy elfordít, megfordít, visszafordít, de itt jelzőként használták; „amiképpen elfordított íróvesszővel írom, úgy legyen a nyelvük is megfordított!”

Nem értettük, hogy mi a csudáról lehet itt szó. Egészen addig, amíg az óriási leletanyag feldolgozása során meg nem találtuk azt a tárgyat, amire a szöveg utalt. Előkerült egy bronzból készült íróvessző, ami be volt reszelve és el volt görbítve. Gyakorlatilag analóg mágiát használt a varázsoló, ami arról szólt, hogy miképpen ezt az átkot egy elgörbített íróvesszővel írom, ugyanígy görbüljön el azoknak a nyelve is, akiket fölírtam vele.

Ezzel részünkről be is fejeződött volna az átoktáblák története, csakhogy kiderült, hogy van nekünk két másik ólomlemezünk is, amelyet még Zsidi Paula igazgatónő korábbi ásatásán találtak 2000-ben. Ezek annyira össze voltak hengergetve, hogy a feltárás idején fel sem tűnt, hogy szöveg is lehet rajtuk. Idén tavasszal, egy feldolgozási projekt keretében kerültek újra kézbe. Kibontottuk a kis tekercset, megnéztük. Elképesztő két szöveg bontakozott ki ezekből is, Barta Andrea olvasatában. Az egyikben Mercurius istent kérik meg, hogy postásként juttassa el ezt a levelet az alvilági isteneknek. A kérés megint arról szól, hogy valakik ne legyenek képesek a másik ellen beszélni, cselekedni. A másikban olyan embereket átkoznak el, akik egy perben ellenfélként lépnek föl. Szerepel a szövegben az alvilág főistene és Pluto felesége is, továbbá az alvilág háromfejű kutyái, akiket szintén ráuszítanak azokra, akikkel perben állnak. Ez a három átokszöveg önmagában is izgalmas történet, de a temetőből rengeteg másfajta érdekes lelet is előkerült.

Van például egy temetkezés, ahol egy idősebb férfi holtteste fölé ástak egy rituális gödröt – ezt én úgy hívom, a hétfejű öregember sírja –, amibe még öt emberi koponyát és egy lókoponyát ástak el.

Valószínűleg itt is mágiáról, mágikus rítusról van szó.

Hasonló leletre bukkantak a Bogdáni úton még a ’80-as években, ahol egy egyszerű csontvázas sírt megbolygatva kőlapokra négy koponyát helyeztek el. Szerbia területén vannak még hasonló római kori sírok. De a mágián túl vannak itt elképesztő tárgyak, különleges edények, például a mai Tunézia területén készített míves korsók, amiket a helyi gyártmányú tárgyak mellett találtunk.

Fontosak a hamvasztásos síroknál talált mellékletek – üveg- és kerámia edények –, amelyekben a halotti tor, vagy kifejezetten halotti áldozatok ételei voltak. Ezek mécsesek, különböző edénykék, poharak, korsók. Ilyenek a már említett észak-afrikai edények, illetve a különböző típusú mécsesek, üvegedények, kozmetikai tárgyak, tükrök, csipeszek, amulett-tartók. Rengeteg érem is előkerült, hiszen majdnem minden sírba érméket raktak. Sok a csontból faragott tárgy is, akadnak kozmetikai tégelyek, gyógyszeres fiolák, hajtűk.

HВtfej√ (2)

A csontok békéről vallanak

A felnőtt populáció csontvázas vizsgálatából, amelyet Bernert Zsolt, a Természettudományi Múzeum munkatársa végzett, az látszik, hogy az aquincumiak többsége a mediterrán típushoz tartozott. Vannak kivételek is, magasabb, erősebb testalkatú emberek csontjai, hiszen nyilván itt is éltek kelták, germánok, a birodalom más részeiről érkezett emberek. Jellemző, hogy nagyon kevés olyan csontsérülés nyoma került elő, ami kifejezetten harcra utalna. Az biztos tehát, hogy a lakosság békésebb részét földelték el klasszikus földbetemetkezéssel. Az aktív katonák nem itt temetkeztek, hanem a Bécsi út, a táborból kivezető út mentén, de veteránoknak itt is kellene lenniük. A feliratoknál olvasható, hogy kiszolgált katonák is vannak közöttük. Őket egyelőre nem látjuk a hatszáz eddig megvizsgált csontváz között.

A temetőben talált csontok alapján elmondható, hogy a sírokban nyugvók többsége 20–40 évet ért meg, de van egy markáns ötvenes korosztály is. Sírfeliratokból láttunk már hetven körüli évet megélt embereket is, de ők kevesen voltak.

A temetőn kívüli kutatások

Nemcsak a város temetőjében, hanem a településen is több kutatási program indult az elmúlt időszakban. A város nyugati részén fémdetektoros feltáráson is nagy számban kerültek elő érmék, ezeknek a megoszlását be is mutattuk egy konferencián. Előkerült egy katonai elbocsátó irat töredéke is. Ez egy diploma, ami azt igazolta, hogy az illető melyik csapattestnél szolgált, illetve miután leszolgálta a szükséges időt, polgárjogot kapott. Különböző ruhák, kapcsolótűk, övdíszek is előkerültek. Találtunk katonai intézménybe való belépőt is, ami egy római sast ábrázol, ólomból készült kis lemezkén.

A kutatás során a mostani baseball pálya közepén – ahol a polgárváros elővárosa húzódott – előkerült például egy különleges bronzmécses. Ez a színházi maszkot ábrázoló tárgy egy technikai bravúr, mesteri játék. Eredetileg két darabból lehetett összeilleszteni. Az ilyen típusú római mécsesek közül ez az első, ami hiteles ásatásokból került elő. Hasonló darabokat csak különböző műgyűjteményekből ismerünk, vagy aukciókon tűntek fel. A mi mécsesünk nagyjából az I. század végén, a II. század elején készülhetett, valószínűleg Itáliában.

Mit rejthet még a föld?

– Az biztos, hogy itt volt a városon átvezető, északra a Római fürdőbe vezető út. De azt is tudjuk, hogy nem ez volt a polgárvárost érintő legjelentősebb útvonal. A fő tengely a kelet-nyugat irányú út lehetett, amely mellett ez a korai település is szerveződött. Egyetlenegy problémánk van: nem látjuk, mi van az út dunai végén. Azt gondoljuk, hogy ha már a folyóhoz vezetett, akkor ott lennie kellett valaminek. Talán egy átkelőhelynek vagy sokkal inkább egy kikötőnek. Ezt a kikötőt egyelőre nem találjuk, nem tudjuk, hogy hol volt. Könnyen lehet, hogy az Északi összekötő vasúti híddal és a Gázgyárral összefüggő korai munkálatok vagy a part szabályozása miatt tűntek el.

– A másik izgalmas rejtély a gázgyári lakótelep építéséhez kapcsolódik.

Akkor ugyanis állítólag találtak egy épületet, aminek csak az alaprajzát ismerjük, és akár egy ókeresztény templom is lehet.

Kuzsinszky Bálint – aki ezeket az ásatásokat vezette – jegyzetei között található ez az alaprajz. Sejtjük is, hogy nagyjából hol van, de hogy mi volt valójában az az épület, és mennyi maradt meg belőle a lakótelep alatt a beépítetlen részeken, ezt nem tudjuk. Nagyon izgalmas kutatás lenne egyszer megvizsgálni.

A Gázgyár területének kármentesítése is évek óta tervben van, hiszen az elszennyeződött földréteget ki kell cserélni. Ha ez a munka elindul, nyilván nagyon komoly régészeti munkákra lesz lehetőség. Mi, az Aquin­cumi Múzeum munkatársai mindenesetre már nagyon várjuk.

Gаzgyаr3