Milyen kerékpáros élet van Óbudán?

Óbudán szerintem nagy kerékpáros élet van. Én itt nőttem fel a kerületben, ide születtem, és amikor 8–10 éves koromban először indultunk el kemping kerékpárunkkal a környéket fölfedezve a Római-partra, a Hajógyári-szigetre, aztán pedig Szentendre fele kacsintgatva, mikor volt egy-egy hosszú délutánunk, alig-alig jöttek szembe kerékpárosok. Visszagondolva, amikor 1995-ben megnyitottuk a kerékpárüzletünket, még ritkaságszámba ment, hogy bicikliznek az emberek.

Ha kikerékpároztunk a Római-partra vagy a Dunakanyar irányába, akkor meg-megnéztek minket az emberek, mert kerékpáros sisak volt rajtunk, meg kerékpáros ruha.

Sőt, sokan idegenkedtek is – tekerj majom, minek rajtad az a tökhéj –, megvoltak a vélemények, nem értették, hogy mit látnak. 2000 tájékán éreztük azt, hogy előbb-utóbb robbanni fog a kerékpározás országos és budapesti szinten is. Az iskolába, munkahelyre is egyre többen járnak kerékpárral, és a kerületen átmenő forgalom is megnőtt.

Kikkel kerékpározott együtt annak idején?

Szüleimmel és testvéremmel. Kemping kerékpárt hozott nekünk a testvéremmel a Jézuska, és azzal kezdtünk el bringázni a lakótelepi panelok árkádjai alatt, ahol ki volt írva, hogy kerékpározni és labdázni tilos. A szüleim az egyik hétvégén letekertek a mi biciklieinkkel Kisorosziig és vissza, ami jelentős távolság.

Mindenféle előkészület nélkül indultak útnak, ezért visszafelé az utolsó egy kilométeren, az Árpád hídtól már tolták a bringát a Tímár utcáig, de akkora élmény volt ez számukra, hogy mindenképpen meg akarták osztani velünk is.

Vásároltak maguknak is kerékpárt, és innentől együtt indult túrázni a család. Először a Római-partra, aztán a Hajógyári-szigetre, hiszen elég kicsik voltunk, aztán pedig – ahogy nőttünk – a Dunakanyar irányába is megindultunk.

Családi együttlét volt a kerékpározás. A kerékpáros üzlet is családi vállalkozás?

Az egész úgy indult, hogy édesapám egy nagy állami cégnél dolgozott, és amikor a rendszerváltás során jöttek a leépítések, akkor munka nélkül lett. Ez idő tájt kezdtük el a biciklizést is családilag. A munkahelyéről gyalog indult haza az utolsó nap, és sétált haza a XI. kerületből a Duna-parton, és eszébe jutott, hogy van egy kerékpárbolt fönn a Várban, a Hunyadi János utcában – most már nincs meg az az üzlet –, amely arról volt híres, hogy csak jó minőségű kerékpárokat árultak, akkoriban százezer forint alatt nem nagyon volt ott kerékpár.

Felsétált a bolthoz, és az üzlet ajtaján észrevett egy kiírást, hogy fiatal, harminc év alatti angolul, németül beszélő, szakmai gyakorlattal rendelkező eladónőt fölveszünk.

Egyből magára ismert…

… hát igen, azon kívül, hogy németül viszonylag jól beszélt, semminek nem felelt meg a kiírásból, de beszélgetett a tulajdonossal egy kicsit, aki azt mondta egy fél óra múlva, hogy tudja mit, holnap jöjjön be nyitásra, megnézzük, mi lesz ebből. Az lett ebből, hogy ottmaradt, és rövid időn belül üzletvezető lett abban az üzletben. Aztán egy Shimano kerékpáralkatrész-nagykereskedésben dolgozott. Ekkortájt jött édesanyámnak egy ötlete, hogy foglalkozzunk használt kerékpárok bizományos adás-vételével.

Befektetendő pénzünk ugyan nem volt, de volt egy kis kapcsolatunk a szakmában édesapám révén, én meg világ életemben vállalkozni szerettem volna.

Apukámat ismerték már 7–8 kerékpárüzletben Budapesten, ahol csak új kerékpárok forgalmazásával foglalkoztak, és ezekben elhelyeztünk szórólapokat, hogy bizományba átveszünk használt kerékpárokat. Kölcsönkértünk 300.000 forintot ismerősöktől, két-három helyről, kibéreltünk egy 22 m²-es üzlethelységet a Szél utca 14. alatt – lényegében egy babakocsi-tároló volt korábban –, kifestettük, kerékpártárolót építettünk bele, 30.000 forintért vásároltunk árukészletet, gumiragasztót, egy pár apróságot, és kiírtuk, hogy használt kerékpárok adás-vétele bizományos formában. Az üzletekből valóban jöttek érdeklődők, akik eladni vagy vásárolni akartak használt kerékpárokat, és lassan elindult az üzlet, aztán mindez kiegészült a kerékpáralkatrészekkel.

Mennyi ideig tartott, amíg használt kerékpárokkal foglalkoztak?

Mi 1995-ben nyitottunk, és ’98 körül elkezdtünk néhány új márkát is forgalmazni. Három év alatt fölhalmozódott annyi kis tőke, hogy 7–8 új kerékpárt tudtunk vásárolni.

Egy ideig párhuzamosan ment a használt és az új kerékpárok forgalmazása, és ’99 év végén a Szél utcai kis üzletből átköltöztünk a Vihar utca 12. alá, egy 100 nm-es üzlethelyiségbe, ahol most is vagyunk. Onnan kezdve egy-két éven belül kiszorultak a használt biciklik az üzletből, és az újak vették át a területet. Ennek két oka volt: akkor indult meg a használt kerékpár kereskedelem az interneten keresztül, ami kiszorította az üzletekből, és akkor robbant lényegében a kerékpározás Budapesten, divat lett.

Említette, hogy mindig vállalkozó szeretett volna lenni. Miben nyilvánult ez meg?

Az egyik első emlékem erről általános iskola negyedik osztályából van, amikor kezdtek kis üzleteket nyitni a tízemeletes lakótelepi épületek aljában. Gyerekként mindig arról ábrándoztam, hogy nekem is lesz egy ilyen üzletem, mindegy, hogy mivel foglalkozik. Mindig kérdezgettem a tulajokat, hogy mennyibe kerül egy ilyet nyitni. Aztán ötödikes voltam, amikor bementem egy zöldséges boltba, és megkérdeztem a zöldségest, besegíthetek-e iskola után. Fodor Lacinak hívták, rám nézett, és azt mondta, gyere le délutánonként – kirakod az epret, a cseresznyét, áttörölgeted az almát, segítesz.

Majdnem minden délután lementem, töltöttem az árut, hatodikos koromban már előfordult, hogy negyed órára magamra hagyott, amíg kávézott, és én kiszolgálhattam a vendégeket. Nagyon élveztem.

Akkor döntöttem el, hogy mindenképpen vállalkozó leszek, saját üzletet szeretnék minél hamarabb, bármi is legyen a profilja.

Most mekkora az üzlet?

Huszonegy évesek voltunk most március elsején. Tizenhetedik éve vagyunk ebben az épületben, ahol terjeszkedni is tudtunk. A pince hátsó részében kis sufnik voltak, amikben a lakók tároltak ezt-azt, s majd minden évben sikerült megszerezni 10–20 nm-t, mely területekkel bővíteni tudtuk az üzletet. Aztán előbb-utóbb megszereztük az egész pincét a ház alatt, ami 120 nm.

Időközben akkora szerencsénk lett, hogy a három lakás közül, mely felettünk van, eladóvá vált az egyik, majd a másik is, és meg tudtuk vásárolni őket, ahol irodákat alakítottunk ki, illetve az eladóteret bővítettük.

A kapu túloldalán pedig egy 60 nm-es helyiséget vásároltunk meg, ahol kerékpáros ruházati és túrafelszerelés üzletet nyitottunk.

Ez komoly, dinamikus fejlődést tükröz.

Igen, mindig vannak terveink – rövid és hosszú távúak is –, s azok megvalósítása előrelépést jelent számunkra. Az is hozzátartozik az üzleti sikerhez, hogy édesapámmal és párommal családi vállalkozásban visszük az üzletet. Kellő időben sikerült indítani, a minőséget mindig fontosnak tartottuk, egy bizonyos szint alá nem mentünk, és nagyon jó érzés, hogy visszajönnek olyan vásárlók, akik tízegynéhány évvel ezelőtt vásároltak nálunk, és mondják, hogy azt a közvetlen, segítőkész és szakszerű légkört kevés helyen tapasztalják, amit nálunk. Mi pedig azt valljuk, hogy a közvetlen, személyes kapcsolatnak nagyon nagy jelentősége van a kereskedelemben. A kollégák kiválasztásában is talán fontosabb ez a hozzáállás, mint a szakértelem, hiszen a szakmát meg lehet tanulni.

Azért az is fontos, hogy megéreztük a változásokat: ahogy jó időben váltottunk a használt kerékpárokról az újakra, 2009 tájékán megéreztük a webáruházakban rejlő lehetőségeket is, és az elmúlt hat év alatt 11 webáruházat nyitottunk és üzemeltetünk a kerékpáros szakmán belül.

Fejlesztési terveink következő lépése az e-kerékpárok népszerűsítése. Idén első lépésként 15 jó minőségű e-kerékpárt tartunk készleten tesztelés és kölcsönzés céljából.

A kerékpárkölcsönző, melyet az önkormányzat támogatásával működtetnek, hogyan indult?

2009-ben párommal támadt egy ötletünk, ami Budapest első nonprofit kerékpárkölcsönzőjét célozta. Látva a nyugati példákat a közkerékpározással kapcsolatban, arról álmodoztunk, hogy szeretnénk ezt itthon is megvalósítani. Hamar rájöttünk azonban, hogy mi kicsik vagyunk ahhoz, hogy budapesti szinten megvalósíthassuk. Így gondoltunk a kerületre, amit amúgy is nagyon szeretünk, mert itt nőttünk fel mindnyájan. Az elképzelés az volt, hogy aki munkába jár, és kerületi lakos, az lehetőleg naponta minimális összegért, 200 forintért tudjon kerékpárt kölcsönözni. Ezzel kerestem meg Bús Balázs polgármester urat, lát-e benne fantáziát. A beszélgetésünk végén azt mondta, hogy az önkormányzat szívesen támogatja a kezdeményezést, ha összefoglalom, mire van szükség ehhez. Így indult az óbudai kerékpárkölcsönző, ami idén már hetedik szezonját éli, és sikeres nonprofit tevékenységünk.

A sikeressége miben mérhető?

Hatvan-hetven kerékpár áll rendelkezésre. A használatuk nagyon időjárásfüggő, egy szép tavaszi vagy nyári napon az összes kerékpárt kikölcsönzik. Sőt, hétvégén még várakozni is szoktak a visszahozott kerékpárokra. Kilenckor nyit a kölcsönző hétvégén, fél tizenegy környékén már nincsen szabad kerékpár. Van, aki nálunk hagyja a telefonszámát azzal, hogy sétál egy kicsit a környéken, és ha visszajön valaki, akkor csörgessünk rá, hogy ők is visszajöhessenek a kerékpárokért. Ráadásul nagyon jó minőségű kerékpárokról van szó. A kölcsönzés tényleg nonprofit vállalkozás, hozott másfél millió forintos veszteséget az induláskor, de ma is csak nullszaldós. Néha megkérdezik, hogy akkor miért csináljuk. Úgy fogalmaztuk meg ezt magunknak: ha egy vállalkozás sikeres, és meg tud élni belőle egy család, munkát tud adni több embernek is, akkor az nagyon jó dolog. Hogyha a vállalkozás annyira sikeres, hogy tud nyereséget felhalmozni, és tud fejlődni, nagyobb üzletet nagyobb áruválasztékkal vinni, az már talán az átlag feletti dolog, akkor már nagyon elégedettnek kell lennünk.

De ha folyamatosan tudunk fejlődni, akkor én azt gondolom, hogy azon a területen, ahol egy vállalkozás sikeres, vissza kell forgatnunk abba, amiből élünk. Nekünk ez a kerékpárkölcsönző.

Lehetőséget adunk azoknak, akiknek nincsen kerékpárjuk, a panellakásokban nem tudják hova tenni, vagy nem tehetik meg, hogy jó kerékpárt vásároljanak. Úgy gondoljuk, hogy ha a maga területén, aki ezt megteheti, minden cég megvalósítaná, akkor sok dolog másképp működhetne.