Keresés
rovatok
rovatok
olvass! | 2015 nyár
Fotó: obuda.hu
Dr. Pintér Endre
Egy óbudai orvos élete
Viszket Zoltán könyve Örlős Endréről
Óbudán kiemelkedő orvosi tevékenységet többen is folytattak az elmúlt időben. Közéjük tartozott Kunitzer István, a hazai onkológia egyik úttörője és megalapítója, vagy az elfelejtett Szél Tivadar, a téglagyárak orvosa, szociológus, Európa szerte ismert egészségügyi statisztikus. Közöttük a helye Örlős Endrének, a Szent Margit Kórház egykori igazgató sebész főorvosának is. Drámákban bővelkedő életéből több mint 40 évet élt Óbudán, igazi lokálpatrióta lett. Életéről szól a könyv, amely az Óbudai Múzeum kiadásában jelent meg.

E sorok írójának megadatott, hogy Örlős Endre óbudai életét, sorsát kezdetektől a végéig figyelemmel kísérhette. Alkalmanként segíthette is. Örlős akkor került Óbudára, amikor a II. világháború, Budapest ostroma után – 1945-től ideiglenesen, majd 46-tól véglegesen – kinevezték az akkor romokban fekvő Szent Margit Kórház igazgatójának. Óbuda másfél hónapos ostroma alatt a kórház – fekvése miatt – a támadók és a védők közé, a tűzvonalba került. Északi szárnya beomlott, a lépcsőház járhatatlan volt, a nyugati homlokzatot több hatalmas belövés érte. A kápolna és a boncterem megsemmisült. Az épületnek csak a déli és részben a középső része volt bejárható. 1945 nyarán az akkor alakult Nemzeti Bizottság – a tanácsi rendszer elődje – helyszíni szemlén úgy ítélte meg, hogy az épület újjáépítése többe kerül, mint egy új kórház építése.

Örlős Endre, aki származása miatt addig üldözött volt, azt a feladatot kapta, hogy a viszonylag épen maradt részleget a lebontásig mint szükségkórházat nyissa meg. Sok volt a sebesült és a gyógyításra váró, a személyzet viszont mindössze három nem régen végzett orvosból, néhány ápolóból, medikusból állt. A kezdeti nyomorúságos hónapok után Örlős elvetette a kórház lebontásának tervét, és meghirdette a helyreállítás programját. Sokan ezt megvalósíthatatlannak tartották, és ellenezték. A munka mégis megindult; a kényszerítő erők súlya mindennél nagyobb volt. Örlős határozottsága, eltökéltsége és végtelen energiája Óbuda lakosainak hihetetlen anyagi és fizikai segítségével társult. Munkája sikerrel járt. 1946 közepén már mindhárom osztály (belgyógyászat, sebészet, szülészet-nőgyógyászat) betegeket fogadott. Ez csak drákói szigorral, fegyelmezett közösségi munkával volt elérhető. Az eredmény Örlős Endrének volt köszönhető. Az elképesztő infláció miatt a pénznek nem volt értéke. A betegek, de a főváros és a kerület is természetben – főleg élelmiszerben – honorált. Ez az időszak volt a bölcsője a ma is élő hálapénznek, az orvos-beteg kapcsolat megrontójának.

A Szent Margit Kórház gyógyító munkájának színvonala fokozatosan javult.

A betegek már nem „meghalni”, hanem gyógyulni jöttek az osztályokra.

Örlős Endre szervezési és szakmai, sebészi munkáját széles körben elismerték. Neve Óbudán kívül a pilisi falvakban is ismertté vált, tömegesen jöttek betegek a kórházba. Elismertsége sokakban váltott ki irigységet, féltékenységet, sértődöttséget. Többen vezetési stílusával voltak elégedetlenek. A mindennapi életben mindez dühöt, ellenszenvet, intrikát is kiváltott.

Ilyen helyzet volt a kórházban, amikor kitört az 1956-os forradalom. Mint ismert, november 1-jén a késő esti órákban érte el a vöröskeresztes zászlóval és a kivilágított kapuval jelzett kórházat a Német Vöröskereszt tábori kórháza, mely 100 ágyas kórház volt, teljes felszereléssel, műtővel, közel negyven gépkocsival. A konvoj a Szent Margit Kórháznál állt meg. Helyet és működési engedélyt kértek az álmából felkeltett Örlős Endrétől. Egyetlen lehetőség volt: az akkor üresen álló San Marco Ház, a volt Irgalom Háza. Oda is települtek. Tíz napig voltak Óbudán. A két kórház így közel volt egymáshoz, és a kölcsönös segítség sok sérült életét mentette meg. Minden humánusan gondolkodó vezető ezt tette volna. A politikai hatalom azonban nem így látta. Örlős Endre ellenforradalmár lett, ami akkoriban főbenjáró bűnnek számított. Az egykori üldözöttből így lett megint üldözött.

Igazgatói állásából azonnal felmentették, és internálták. A legelső alkalommal nyugdíjazták, rendőri felügyelet alá helyezték, rendszeresen jelentkeznie kellett, az új kórházigazgató pedig politikailag megbízhatatlannak, szakmailag „elfáradtnak” minősítette.

Örlős nyugdíja éhbér volt. Tartós állást nem kapott, csak időnkénti helyettesítéssel bízták meg. Vagyona nem volt. Napi kiadásainak fedezése külföldi rokon pénzbeli adománya és a kisegítő munka megszégyenítően alacsony bére útján volt lehetséges. Meghalt második felesége, látása, egészségi állapota folyamatosan romlott. Magára maradt. 

Az életében sokat szenvedett, megalázott, üldözött, egyedül maradt ember számára talán nem maradt más, mint a mindig érthetetlennek tűnő az önkezű halál.

Az Örlős Endre életét feldolgozó könyv nehéz olvasmány. Nem szépirodalom és nem is életrajzi kategória. Viszket Zoltán történész nyomkövető felkutató, valódi adatokra, tényekre épülő munkájának eredménye: egy, a XX. században élt magyar ember megrázó sorsa. Azokhoz szól, akik e sorok írójával együtt vallják az ősi bölcs mondást: ha a jövőre vagy kíváncsi, ne a jelent, hanem a múltat kutasd!

(Viszket Zoltán: Örlős Endre (Egy óbudai orvos élete). Kiadó: Óbudai Múzeum, 2014, 147 oldal)

DSC_5986