Keresés
rovatok
rovatok
mozgás! | 2015 nyár
Fotó: Szász Marcell
Csupor Réka
Egy régi motoros 76 évesen sem vén motoros
Kirándulni gyalogszerrel, utazni csak két keréken jár a túravezető
Sátor, konzerv, gázfőző és egy túramotor – ennyire volt szüksége Kovács Gyulának ahhoz, hogy körbemotorozza egész Európát. A Budai Motor Klub elnöke külföldi útjai során számtalan kalandot megélt, és rengeteg ismerősre tett szert. A 76 éves férfi még mindig érez magában elég erőt, hogy nekivágjon akár több száz kilométeres túrának is. Ráadásul a vasparipa mellett másik szenvedélyét, a gyalogos természetjárást sem hanyagolja el.

Kovács Gyula irodája a belvárosban található, szekrényeit, asztalát serlegek és kupák tucatjai teszik zsúfolttá. Tárgyak, amelyek eseménydús múltról és jelenről árulkodnak. Kovács úr büszkén mutatja meg a kupákat, tekintete minden egyes serleggel vidámabbá válik. Egymás után jutnak eszébe kalandosnál kalandosabb történetek.

– Nem túlzok, ha azt mondom, a motorozásnak rengeteg mindent köszönhetek. Folyton úton voltam, szebbnél szebb helyeken jártam, és kiváló embereket ismertem meg az évek során – mondja a férfi, aki nemcsak a motorklubot vezeti, hanem a Budapesti Természetbarát Sportszövetség alelnöke is.

– A hatvanas években kezdtem a motorozást, és 1974-től vagyok a Budai Motor Klub elnöke.

Az átkosban nem volt könnyű külföldre utazni, de mi megtehettük. A természetjáró szövetség intézte a kiutazásainkat. Minden évben egyikünk váltotta ki a valutát.  A határ után az első parkolóban találkoztunk, és szétosztottuk a pénzt. Nem volt sokra szükségünk. Vittünk magunkkal sátrat, hálózsákot, gázfőzőt és konzervet. Az embert boldoggá tette a szabadság, a rengeteg szép táj és épület, amit látott.

Kovács Gyula és barátai a hetvenes évek végétől a Nemzetközi Túramotoros Találkozókon is részt vettek. Egy ilyen összejövetelen 2–3000 fő is összegyűlt, a férfi számos külföldi motorossal barátságot kötött.

– Az egyik francia urat már messziről észre lehetett venni. Jó hosszú szakálla volt, az oldalkocsis motorján pedig nem a feleségét, hanem két németjuhász kutyáját hozta – nevet egy jóízűt Gyula. – Az ebek nélkül nem ment sehova. A luxemburgi találkozón az operaház körfolyosóján tartottak számunkra egy fogadást, ahová természetesen kutyákat nem engedtek be. Az öreg leült az épület elé a két ebbel, egy pillanatra sem hagyta magukra őket. A motorosok között volt Roger Lechner, Monaco akkori pénzügyminisztere, aki azonnal intézkedett így végül a kutyákat is meghívták a fogadásra. Semmi galibát nem okoztak, fegyelmezetten ültek gazdájuk mellett.

1986-ban Budapesten rendezték meg a nemzetközi összejövetelt. Kétezer négyszázan jöttek el a világ minden tájáról. A találkozó színhelye a Népstadion, a kempingé pedig a Szoborpark volt. 

– Természetesen részt vettem a szervezésben. Nekem kellett felügyelni a kempingben, hogy minden rendben legyen.

Itt találkoztam egy angol üzletemberrel, aki sátorban lakott, gázfőzővel melegített konzervet, miközben a sofőrje hotelben szállt meg, és bármikor rendelkezésére állt egy Royce Rolls.

Csodálkoztam, miért nem alszik ő is a szállodában, de csak nevetett és azt mondta, egy üzletembernek is szüksége van a szabadságra. Annyira jól sikerült ez a rendezvény, hogy 1996-ban újra szervezni kezdtük a nemzetközi találkozót. A politika azonban közbeszólt, és nem lett az egészből semmi – sajnálkozik, ám hozzáteszi: Budapest helyett végül Tunéziában gyűltek össze a túramotorosok, s az a találkozó is felejthetetlenné vált.

– A helyi motoros klub vezetője meghívott minket vacsorázni. Előtte városnézésre vitték a bandát, a buszunkat rendőr motorosok kísérték. Te jó ég, gondoltuk magunkban, olyan felvezetés jár nekünk, mint a diplomatáknak! A vacsora előtt fogadott minket a polgármester. Amint beléptünk az irodájába, tátva maradt a szánk: a helyiség telis-tele volt Stradivari hegedűkkel. Ezeken az értékes hangszereken időnként játszani kell, hogy ne hangolódjanak el. Nekünk olyan szerencsénk volt, hogy éppen akkor járt a polgármesternél a hangoló, és hosszasan hegedült. Mondanom sem kell, gyönyörűen. A végén kiderült, hogy azért kísértek minket a motoros rendőrök, mert a helyi klub elnöke a rendőrkapitány volt.

_LIV2771

Kovács úr az idén lesz 77 éves, de ez egyáltalán nem látszik meg rajta. Igyekszik jó kondícióban tartani magát, s mint mondja, bármikor motorra szállna, hogy utazzon több száz kilométert. A motorozás mellett másik szenvedélyét a természetjárást sem hanyagolja el. Rengeteg túrát szervez a III. kerület lakosainak. Felesége, akivel boldog házasságban él, ebben is támogatja Gyulát. Egyetlen dologra nem volt hajlandó: motorra ülni.

– A másik szenvedélyem a kirándulás. A motorom elvitt a legszebb helyekre, de erdőbe csak gyalog megyek – meséli az örökifjú sportember. – Fura kettősség él bennem: a természet csendjére, a madárcsicsergésre és a fák meg a virágok illatára ugyanolyan szükségem van, mint a motorzúgásra vagy a zajos társasági életre. A túrázás edzi a fizikumomat, jó levegőn vagyok, s a természet egyszerű szépsége annyi jó érzéssel tölt el, hogy megfiatalodva térek vissza a városba.

Az óbudaiaknak szerencséjük van, tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető a Hármashatárhegy, ahonnan bebarangolható a Budai-hegység és a Pilisbe is át lehet jutni.

Sőt a kerület határán van a Szemlőhegyi- és a Pálhegyi-barlang is.

A Gyopár Barátok Természetjáró Szakosztály minden szerdán és szombaton kirándulást szervez a Budai-hegységbe – nem csak a kerület lakosainak. Szerdán a nyugdíjasokat várják 6 kilométeres túrára, szombaton pedig bárki részt vehet a 10 kilométeres gyalogútrán. Mind a két nap a Széll Kálmán téren, az óra alatt gyülekezünk, és kilenc órakor indulunk – vázolta a barangolási lehetőségeket Kovács úr. Mindazoknak, aki a kerületben tennének egy egészséges sétát, a világjáró egy családosok, kezdők és nyugdíjasok számára is könnyen bejárható útvonalat tanácsol. A Kolosy térről indul a 65-ös busz, amiről a Fenyőgyöngye megállónál kell leszállni. Át kell gyalogolni a Szépvölgyi út túloldalára, mert onnan indul az Országos Kék Túra útvonala, ami az Árpád-kilátóhoz vezet. A kilátó 1929-ben épült, érdemes elidőzni benne, mert csodálatos panoráma tárul elénk. Jól látszik a Duna vonala, a hidak, a Gellért-hegy és a Parlament épülete is. Ugyanezen az útvonalon jöhetünk vissza is, ami kényelmes 20 perces séta fenyőfák alatt kanyargó, illatos erdei úton.

_LIV2798