Keresés
rovatok
rovatok
mozgás! | 2016 tavasz
Fotó: Sánta Balázs
Riskó Márton
EGYRE SZEBB TERMÉST HOZ A BÉKÁSMEGYERI PÓLÓOÁZIS
A vízilabda-utánpótlásklubot alapító Ábrahám István csupa jó hírről számolt be.
Mindig is egyfajta misztikum lengte körül a vízilabdázást, amely a hagyományos magyar sikersportágak közé tartozik, de még ennél is fontosabb, hogy az uszodai közeg, ahol a pólósok szocializálódnak, egy életre szóló irányt mutat. Hat éve már Óbuda is részese lehet a csodának: a békásmegyeri Vízművek Uszodában is zajlik utánpótlás-nevelés, az Oázis SC vízilabda-edzésein közel kétszáz gyerek ismerkedik ezzel a nagyszerű játékkal.

Ábrahám István, a három helyszínen, Békásmegyer mellett a Margitszigeten és Bicskén is működő Oázis SC egyik alapítója szerint elsősorban a TAO (társasági adó) támogatásoknak köszönhető, hogy ennyi fiatal pólózhat náluk – persze a megfelelő szakmai háttér nélkül nem tudták volna életre hívni az egyesületet.

_DSC_7460 JAV

– Az aktív játékkal párhuzamosan már elkezdtem edzős­ködni, Dömötör Zoli bácsi hívott a KSI-be, ahol hét évet töltöttem el – mondja Ábrahám. – A hét évet szokták misztifikálni, valahogy én is ennyi idő után éreztem, hogy váltanom kell. Kimentem edzősködni Kuvaitba, ahol az iszlám vallás által teljesen más világba kerültem. 45 fok volt, felhőt nem láttam az égen, viszont kaptam az araboktól egy teljes utánpótlást, akikkel dolgozhattam. Nehezítette a helyzetet, hogy arrafelé a melegtől, a kedvtől és a vallási ünnepektől függ, hogy a gyerekek járnak-e edzésre, ezek miatt elég sokszor nem jöttek… Mindezek ellenére sokat tanultam kint, hiszen több csapatot kellett összefognom.

A kuvaiti tapasztalatokkal felvértezve, az egykor az Újpest első osztályú csapatában is pólózó Ábrahám úgy gondolta, eljött az idő, hogy idehaza is komolyan belevesse magát valamelyik klub utánpótlásműhelyébe. Rövid kitérőt tett a Vasasba, majd az OSC-ben már egy komoly utánpótlás-szakosztályt épített fel a kollégáival.

– Innen vándoroltunk el a stábbal, és megalapítottuk az Oázist. Nagyjából ugyanazzal az edzőgárdával, hasonló mentalitással dolgozunk, mint az OSC-ben. Eleinte olyan gyerekeket szedtünk össze, akik máshol nem kellettek, azóta már mi is toborozzuk a fiatalokat, elsősorban iskolákból. Óbudán kilenc utánpótlás csapatunk van, amelyek egyre szebb eredményeket érnek el, a Budapest Bajnokság felsőházába jutnak. Büszkék lehetünk a srácokra. Két felnőtt csapatunkba azokat várjuk, akik régebben vízilabdáztak, vagy még sosem próbálták ezt a játékot, de szeretnék közelebbről megismerni. Női csapatunk még nincs, bár lányok is járnak hozzánk – egyelőre a fiúkkal együtt készülnek. Hálásak vagyunk a III. kerületi önkormányzatnak, amely példamutatóan segíti a munkánkat.

A békásmegyeri uszoda medencéje 25 méteres, ami kicsinek számít, de ha minden jól megy, hamarosan nagyobb, új helyszínen készülhetnek az óbudai pólós növendékek.

A Vízművek területén épülhet az új fedett uszoda, ami nemcsak az Oázis SC vízilabdázóinak otthona lehet, de az edzések mellett a III. kerületi polgárok is használhatnák.

Az új uszoda hiánypótló kezdeményezésnek számít, hiszen Óbudának strandjai (Pünkösdfürdő, Római, Csillaghegyi) bőven vannak, uszodái azonban még nincsenek, leszámítva a csillaghegyi kismedencét, ahol a Római SE úszóedzéseit tartják. Az Oázis SC pólóedzései­re elsősorban a békásmegyeri lakótelepről és vonzáskörzetéből járnak a gyerekek, akikre nagyon jó hatással van a vízilabdás közösség.

– Nagy segítség a gyerekeknek a sport. A szülő pedig legalább tudja, hogy hol van délután a gyermeke. Jó lenne, ha visszajönne az a világ, amelyben még biztonságosan el lehetett engedni a gyereket edzésre.

Ábrahám Istvánra is építő hatással volt az uszodai környezet, a III. kerületből pedig szép emlékei vannak.

– Édesanyám egyedül nevelt fel, amiért rendkívül hálás vagyok neki. A Frankel Leó utcában nőttem fel, ami ugye Óbuda szomszédságában található. A III. kerületbe, a Kolosy térre jártam általános iskolába és hittanra, az ottani templomban voltam elsőáldozó. Óbuda számomra mindig is egy csoda volt.

Érdekes, hogy a feleségem, négy gyermekem édesanyja is III. kerületi kötődésű, többgenerációs evezős család sarja. Az ő nagymamája alapította 1936-ban a sportág első magyar női egyletét.

Sajnos én már csak az elbeszélésekből hallottam, valamint a régi filmekben láttam, hogy micsoda élet volt annak idején a Rómain.

Azt viszont a saját bőrén tapasztalhatta a pólószakember, hogy milyen volt gyermekként a híres utánpótlásműhely, a Császár-Komjádi uszodában működő Központi Sportiskola edzéseit látogatni.

– Ez egy nagyon meghatározó időszak volt számomra. A legendás edző, Kőnigh Gyuri bácsi keze alatt játszottam. Voltak mondatai, amiket átvettem és én is használtam edzőként, de ügyesen kellett szelektálni, vagy más csomagba bújtatni a mondandóját, hiszen ott elég kemény dolgok hangzottak el. Most már más világot élünk, ezért nem tudunk mindent ugyanúgy csinálni, ahogy akkoriban mi kaptuk. A módszerek sokat változtak, a tudást azonban igyekszünk átadni. Örülünk annak, ha valakiből jó vízilabdázó lesz, de a tanulás is fontos. Ha valaki nem ér el kiugró eredményeket a medencében, de megtalálja a számítását a civil életben, azt is sikerként könyveljük el.