Keresés
rovatok
rovatok
jegyzet / kedvenc | 2017 tél
Fotó: Máté Balázs
Kedvenc – Tiszavölgyi István
Az Óbudai Anziksz minden számában egy neves óbudai személyiség ír lapindító jegyzetet. Vendégszerzőnk válaszol a magazin végén található állandó kérdéssorra is. Mostani lapszámunkban Tiszavölgyi Istvánt kértük fel.
Földrajzi hely Badacsonyörs. Édesanyám inspirált arra, hogy telket vegyünk, azt mondta, nyugalmat találsz ott, ráadásul a föld mindig érték lesz, ezt belém nevelték. Nagyapám rendőr volt, de vidékről följött ember, aki az 1920-as, 1930-as években Budapesten vetette meg a lábát, és elég nagy földbirtokot vásárolt, amit ő maga művelt. A termőföld szeretete talán öröklődő dolog, bennem is bennem volt. Feleségem a legnagyobb mértékben támogatott, hogy vegyünk egy telket a Balatonon, ahová a gyerekkel le tudunk menni. Ráleltünk erre a telekre Badacsonyörsön. Beleszerettünk ebbe a világba.

 

VÍZ Változott ez. Kezdetben a Dunára nagyon sokat jártunk kollégákkal, nagyon szerettem evezni, de csak kielboattal. Egyszer egy evezős táborban a gyerekek megtréfáltak. Azt mondták, lehoztunk egy kajakot tanár úr, tessék kipróbálni. És a nyavalyások egy versenykajakot hoztak, hát alig tudtam beleülni. A K-hídnál voltunk, pillanatok alatt fölborultam. Azért is, újra meg újra próbálkoztam, olyan jót szórakoztak a gyerekek, hogy csak na. A változás abban állt, hogy lejöttünk a Balatonra. Eveztem is, horgásztam is régebben, de most már nem, csak a Balaton látványa tölt el jó érzéssel.

 

Étterem Csillaghegyen a Rézpatkó étterem. Sokat járunk oda. Kis gyerek voltam, amikor apám elvitt magával. Akkor még patkolóműhely volt, egy nagy kövér embert láttam ott, akivel apám tegeződött, és aki patkolta a lovakat, kalapácsolt nagyban, én meg rácsodálkoztam erre a világra. Aztán telt-múlt az idő, a Keifer család a Rézpatkót átalakította étteremmé. Később tanítottam a lányaikat, Keifer Katit és Marikát. Sok szép emlék köt bennünket a Rézpatkóhoz: ott volt a 70. születésnapom, és az egyetlen érettségiző osztályom minden évben ott tartja a találkozóját is.

 

Étel Gyerekkoromban leginkább a disznótorost szerettem. A disznótor nálunk ünnepély volt. Évente kétszer, háromszor vágtunk disznót a negyvenes, ötvenes években, akár titokban is. Számomra ez külön világ volt, ezért aztán a főtt húst, a katlan húst, a hurkát, a kolbászt, tehát mindent szerettem, ami egészségtelen. Most viszont tudatosan próbálok étkezni, így inkább a halak felé vágyakozom.

 

Ital Hát a bor. Mit szégyelljem? Meggyőződésem, hogy az ember életének a három korszaka, a gyerekkor, a felnőttkor és az öregkor olyan, hogy nem lehet átlátni egyikből a másikba. Amikor gyerek vagy, akkor nem látsz át a felnőttkorba. Hiába mondod a gyereknek, hogy tanulj, fiam. Felnőttkorban hiába mondják, hogy vigyázz az egészségedre, mert öregkorodban iszod meg a levét. Ebből nem lehet kilépni. Itt is a versek, mindig mondom magamban Petőfivel, hogy „Borozgatánk apámmal, ivott a jó öreg”. Én nem borozgathattam apámmal. Hogy sajnálom!

 

Szín Ezt édesapámtól örököltem, soha nem gondolkodtam nagyon róla, de ösztönösen a barna.
 

Növény

 

A rózsák. A feleségem abajgatja állandóan a rózsákat.

Évszak  

Babits verse jut eszembe, az Ősz és tavasz között. Egyre többet gondolok a télre, de a tavaszt, azt nagyon tudom várni. Elmúltam nyolcvan, és ilyenkor már az ember életének végiggondolása történik, de benne él a tavasz várása is.

Színész, színésznő  

Aki számomra csoda, az Latinovits Zoltán. Volt időszak, amikor heteken keresztül hallgattuk József Attila verseit az ő előadásában. Nagy művészgeneráció volt abban az időszakban. Ez mindig így van, hogy a kritikus történelmi időszakok termelik ki a nagy egyéniségeket. Darvas Ivánt is említhetném, de Latinovits az igazi. Színésznők esetében vannak megrendítő emlékeim Szeleczky Zitáról. Schütz Ila sajnos öngyilkos lett, az ő művészete is közel áll hozzám.

 

Intézmény Iskola.
Film, filmrendező  

Osztályfőnöke voltam Koltai Lajosnak, ő a kedvenc filmrendezőm. A filmek közül a klasszikus feldolgozásokat szeretem és a történelmi filmeket, de nagyra tartom Jancsó Miklós filmjeit, mindegyiket. A Szegénylegények, aminek a végén fölmutatják a pisztolyt egy vörös sállal átfogva… nagyszerű képek.

 

Író, könyv Platón minden mennyiségben. Jókait is nagyon szeretem. Nagyon bántott, amikor az a gondolat merült fel, hogy modernizálják Jókait, mert a fiatalok számára befogadhatóbb lenne. Esterházy Péter Harmonia Caelestisét is nagyon szeretem, mert olyan gondolatokat vet fel, hogy az embernek, ha hasznos akar lenni, akkor a maga világában kell harmóniát teremtenie. Ha lehet, mennyeit, de egy nyugodt, békés, harmonikus világot, amelyben nem az örökös problémákat járja körül az ember.
Sport, sportoló  

Nagyon sokat sportoltam, diákkoromban szertornáztam. Akkoriban láttam azt is, hogy a svéd király 76 éves korában teniszezett. Én 79 évesen még aktívan teniszeztem, azért is van teniszpálya itt a telken. De most már le kell mondanom róla, mert olyan mértékben meszesedett el a hátam, a térdem, a csuklóm, hogy csak na. Ez azzal lehet összefüggésben, hogy olyan szívgyógyszereket szedek, amelyeknek ez a mellékhatása, de nem lehet kiváltani őket, mert a szív megkívánja. Itt vergődök a szív és a csont között. Tanítványom volt Hegedűs Csaba, nagy sportoló, nagyon tisztelem Tóth Kálmánt, aki a Honvédban focizott, szintén tanítványom volt. Volpert Lászlóval, a női asztalitenisz szövetségi kapitánnyal együtt jártunk általános iskolába, aztán valahogy ő elkallódott, és egyszer fölkeresett, hogy le kellene érettségiznie – tanítottam őt esti gimnáziumban, leérettségizett. Most két éve, amikor életműdíjat kapott, találkoztunk, és azt mondta nekem, tudod, ha nem segítesz az érettségit megszerezni, akkor én soha nem leszek asztalitenisz edző. Balczó András volt viszont a legnagyobb hatással rám.

 

Képzőművész, műalkotás Ezret lehetne mondani, de van egy nagyon kedves ismerősöm, akinek több festménye is a birtokomban van, Hajós Hollanda Éva.
Zeneszerző, zenemű  

A legnagyobb hatással rám Beethoven V. szimfóniája van, a Sors szimfónia, amely a világ fájdalmáról, az emberiséggel való együttérzésről és a halál fölötti győzelemről szól, még akkor is, ha az ember életében egy meghatározott időpontban kopogtat a halál.