Keresés
rovatok
rovatok
múzeum | 2015 ősz
Fotó: Paci Adrian
Róka Enikő – András Edit
Képzelt közösségek, magánképzetek
Privát nacionalizmus Budapest
Amikor meghallja ezt a címet egy képzőművészetet és múzeumot kedvelő látogató, felteheti magának a kérdést: mit jelent a „privát nacionalizmus”, mi a „képzelt közösség? Vajon egy – a beharangozóban hangsúlyozott – kortárs művészeti kiállítás miért pont ezt a témát választja? És miért dönt úgy egy múzeumi intézmény, hogy ezt a látogatók elé tárja?

A nemzet, nemzeti identitás kérdése régóta foglalkoztatja a kutatókat. Magyarországon a hatvanas évektől zajlott egy máig meghatározó diskurzus a nemzetről, s olyan kiemelkedő művek születtek, mint Szűcs Jenő írásai, amelyek nemcsak a magyar nemzeti identitás gyökereihez vezettek vissza, de elméleti kereteket nyújtottak a továbblépéshez is. A Szűcs Jenő által felállított tipológia – vagyis a különböző történeti korszakokban létező, egymás mellett élő vagy korszakonként változó nemzeti identitások világos leírása – alapvetően határozta meg a későbbi nemzetről szóló diskurzust. A nyolcvanas évek végén – nem függetlenül a világ minden táján feléledő nacionalizmustól – a történészek ismét a nemzet eredetének kérdései felé fordultak, s számos meghatározó munka született szerte a világon (Ernest Gellner, Anthony D. Smith, Benedict Anderson stb.), amelyeket a hazai történetírás is felhasznált, s ami új lendületet adott a történeti, irodalomtörténeti és végső soron a művészettörténeti kutatásnak is.

A hatvanas években megjelenő múzeumkritikai hullám eredményeként megváltozott a múzeum helye, szerepe. A múzeumkritika kétségbe vonta a múzeum abszolút értékrendjét, a kánon változtathatatlanságát, rámutatott a múzeum hatalmi reprezentációban betöltött szerepére és kritikai, önkritikai átértékelésre ösztönözte az intézményeket. Az ekkor elindult folyamatot a nyolcvanas évek végén az ún. „új muzeológia” tetézte be, melynek alapvetése, hogy a múzeum nem csupán egyoldalúan információkat és megkérdőjelezhetetlen ismereteket átadó hely, hanem diszkurzív tér, vagyis a társadalmi kérdések megvitatásának színtere. Ekkortól kerültek olyan témák az érdeklődés fókuszába, mint a társadalmi nem, az identitás vagy a nemzet. A nemzetet – a történeti kutatásokkal lépést tartva – immár nem mint megkérdőjelezhetetlen, ősidőktől létező entitást vizsgálták, hanem mint korszakonként változó eszmét.

Fotó: Szász Marcell
Fotó: Szász Marcell

A nemzeti identitás okkal került napirendre a képzőművészeti múzeumokban is, hiszen a nemzetépítés folyamatában a XVIII. századtól jelentős szerepet játszott a képzőművészet. A nemzetről való mai fogalmaink jelentős része a XIX. században született meg, s ha képet kell hozzá társítanunk, azonnal a nemzeti romantika iskolai tankönyvekből ismert illusztrációi jelennek meg szemeink előtt, ám ritkán gondolunk arra, hogy egy más történeti korszakban más céllal születtek ezek az alkotások, s mást jelentettek a kortársaknak, mint a kései utókornak. A múzeumi kritikai szemlélet egyik fontos vonása, hogy rámutat arra: bizonyos máig élő képzeteink nem abszolút érvényűek, hanem történeti konstrukciók, s a múzeum feladata, hogy segítsen megismertetni a tényeket, megérteni ezeket a folyamatokat, ezzel gondolkodásra, önálló kérdésfeltevésre tanítsa a látogatókat.

A nemzetről való gondolkodás múzeumi megjelenítése különösen fontos a jelent illetően, hiszen a nemzeti identitás az egyén és a közösség életében egyaránt jelentős szerepet játszik ma is.

Kiállításunk kiindulópontja egy európai uniós program, a Privát Nacionalizmus Projekt volt, amely abból a felismerésből jött létre, hogy a nemzethez való kötődés a közép- és kelet-európai régióban erősen foglalkoztatja a kortárs művészeket.

A művek összegyűjtését követően a régió több városában (Prága, Kassa, Pécs, Drezda, Krakkó, Pozsony) mutatkozott be a projekt, mindig változó koncepcióval és művekkel. Az alkotók műveikben a nemzeti érzület belsővé tételére, „privatizálásának” folyamatára reflektáltak, vagyis azzal foglalkoztak, hogyan épül be a nacionalizmus az emberek mindennapi életébe. A projekt záró, budapesti kiállításának kurátora, András Edit Benedict Anderson politológus-történész nagyhatású, Elképzelt közösségek című írásából indult ki, s innen származik a kiállítás címe is. Anderson számára a nacionalizmus fogalom értéksemleges, azt a nemzettel kapcsolatos eszmét érti alatta, amelyet egy közösség hoz létre anélkül, hogy annak tagjai ismernék egymást, mégis határozottan érzéssel telített, s erőteljes mozgósító hatása van. A kortárs művészek alkotásaikban e „képzelt közösség” jelentését értelmezik, szembenéznek saját kötődéseikkel, közösségük múltjával és jelenével.

Fotó: Szász Marcell
Fotó: Szász Marcell

A hidegháború utáni világ abban a hiszemben élt, hogy a globalizáció korában a nemzetállamok rendszere eltűnőben van, s a nemzet többé már nem meghatározó tényező. A valóságban azonban a nemzetközösségek mit sem vesztettek jelentőségükből, és a nacionalizmus eszmerendszere a második világháború óta sosem volt oly erőteljesen jelen politikai, társadalmi környezetünkben és különösen mindennapjainkban, mint ma. A „privát nacionalizmus” meghökkentő szóösszetétele ez utóbbira hívja fel a figyelmet:

A nacionalizmus nem választható el a privát szférától, s nem is pusztán külső erők kényszeréből létezik, de meghatározza önképünket, gondolkodásunkat, cselekedeteinket.

A kiállítás elsősorban a nemzeti képzelet tárgyára, tartalmára kíváncsi, s abból indul ki, hogy a politikai mozgalmak közül a nacionalizmus kötődik legerősebben a vizualitáshoz: képeken, jeleken, szimbólumokon, mítoszokon keresztül mutatkozik meg, és jelen van a kollektív vágyakban, álmokban, fantáziákban is. A kiállítás első részében, a Budapest Galériában bemutatott műveken a nemzet-fogalom kialakulásának lépéseivel, a nemzeti képzelet megnyilvánulásaival foglalkozó művek kapnak helyet, míg a Kiscelli Múzeum Templomtere és Oratóriuma a nemzetre vonatkozó alternatív képzeteket bemutató alkotásokat fogadja be. A kiállító művészek aktív és kritikus állampolgárként részt vesznek a „képzelt közösségek” jelentésének értelmezésében. A nemzeten belül és kívül, a domináns kultúra határán képzelt teret hoznak létre, ahol (át) értelmezési és kritikai lehetőségeket, alternatívát kínálnak.

Kiállításunkkal és a kiállításhoz kapcsolódó programjainkkal párbeszédet kívánunk kezdeményezni nemzeti identitásról, az idegen és saját, a befogadás és kirekesztés kérdéseiről, traumákról, társadalmi aktivizmusról. Mert a múzeum a párbeszéd színtere, ahol olvasunk, látunk, vitatkozunk, gondolkodunk.

Fotó: Szász Marcell
BENEDICT ANDERSON: ELKÉPZELT KÖZÖSSÉGEK
A magyarul is megjelent könyvben a nacionalizmust és nemzetiséget egy politikai közösség kulturális produktumaként határozta meg a szerző, amelynek tagjai nem ismerik egymást személyesen, mégis határozott érzéseik és elképzeléseik vannak saját népükről és más népekről. Nézetei szerint a modern kor terméke ez a képzeletbeli és virtuális közösség, melynek egységbe kovácsolását attribútumok, szimbólumok és ceremóniák szolgálják. Az egyes nacionalizmusok saját nemzeti repertoárjukból építkeznek, és nemcsak elképzelt nemzetképük, de még kreált ellenségképük is eltérő. A művészet és kultúra mindig is része volt a nemzetépítés folyamatának, s ma társadalmilag elkötelezett művészek végzik el számunkra, helyettünk a helyi nacionalizmusokkal – ki-ki a sajátjával – való szembenézés feladatát.
PRIVÁT NACIONALIZMUS PROJEKT
A kiállítás annak a nemzetközi művészeti és kulturális programsorozatnak a befejező darabja, amely a Pécsett működő Közelítés Művészeti Egyesület kezdeményezésére jött létre. A felkért művészek és a tizenöt fős nemzetközi kurátorgárda elsősorban a közép- és kelet-európai régiót, illetve annak vonzáskörzetét képviseli. Az eddig megvalósult hat kiállítás alatt több mint hetven művész vett részt a projektben.
A kiállítást az Európai Unió Kultúra Program 2007–2013, a Visegrádi Alap, a Nemzeti Kulturális Alap és az ERSTE Stiftung támogatja. Az ERSTE Stiftung küldetésének tartja, hogy platformot biztosítson olyan reflexióknak, amelyek a posztkommunista kelet-európai regionális identitások, a nacionalista fragmentáció és a közös kulturális történeti tapasztalatok közötti ambivalenciákat helyezik a fókuszba. Ennek jegyében támogatja az ERSTE Stiftung a Képzelt közösségek, magánképzetek. Privát Nacionalizmus Budapest című kiállítást és a Visualizing the Nation című nemzetközi konferenciát.
Kurátor: András Edit
Társkurátorok: Leposa Zsóka, Zombori Mónika
Projektvezeto: Varga Rita