Keresés
rovatok
gasztro | 2015 ősz
Fotó: Szász Marcell
Csupor Réka
Lángoscsapda a Flórián téri aluljáróban
Pál a tökéletességre törekszik a konyhában
„A mi lángossütőnk a házunk és a várunk, ide jönnek a királyok és a királynők, mi pedig fejedelmien vendégül látjuk őket” – vallja Kovalcsik Pál, a Flórián téri Krumplis Lángos vezetője. A férfi egész életében profi séfnek készült, 15 évig dolgozott Németországban szakácsként, végül a lángossütésben találta meg az örömét.

Diszkrét olajszag, kígyózó sor, jóllakott, mosolygós emberek – ez a látvány fogadja az arra járót a Flórián téri aluljáróban. A Krumplis Lángos nevű hely tíz éve üzemel egyre bővülő vendégkörrel.

Ide siet Molnár László is: a szemüveges, zömök férfi munkahelyéről lógott ki tíz perc erejéig, hogy lángost vegyen magának az aluljáróban. A nyitás óta jól ismeri ezt a helyet, az elmúlt tíz évben nem telt el úgy hét, hogy László ne nézzen be a Krumplis Lángosba. Az ablaknál jókedvűen köszön, s mint rég látott jó ismerőssel, úgy beszélget a kiszolgáló asszonnyal, Marcsival. László mindig ugyanazt, a sima lángost kéri. Amint a kezébe kerül a forró és könnyű tészta, óriásit harap bele, majd elégedetten hümmög.

LIV_9706

– Most már csak szép lehet a napom – mosolyodik el. – Imádom ezt a lángost, ez az utánozhatatlan íz az életem részévé vált. Kis túlzással olyan szenvedély ez nekem, mint a dohányos embernek a cigi, hetente legalább egyszer, de inkább többször újra és újra meg kell kóstolnom – mondja a gázszerelőként dolgozó férfi, aki ahol csak tudja, népszerűsíti a lángossütőt. Így, szájról szájra terjed a hely híre, ahova idősek, családosok, fiatalok egyaránt jönnek. Sőt hírességek is akadnak a visszatérő vendégek között: Nagy Ferónak annyira ízlett a káposztás lángos, hogy többször is újra megkóstolta – tudtuk meg a kiszolgáló ablakban tüsténkedő Marcsi nénitől. Az asszony kilenc éve dolgozik a lángossütőben, egy profi gyorsaságával szolgálja ki a vendégeket. Akármekkora is a sor, mindig mosolyog, beszélget, és sok vevőnek fejből ismeri a kedvenc eledelét. A háttérben a tésztát dagasztja és szaggatja, a hozzávalókat darabolja Kovalcsik Pál, a tulajdonos. A lángossütő konyháján egy pillanatra sem áll meg az élet, fontos a gyorsaság és az összhang, ami tökéletesen működik Marcsi és Kovalcsik Pál között.

A férfi tíz évvel ezelőtt tért vissza Németországból, és elhatározta: színvonalas lángossütőt hoz létre.

Járta az országot, különböző lángosokat kóstolt, végül a Fény utcai piacon találta meg azt a minőséget, amiről úgy gondolta, érdemes a tulajdonossal felvenni a kapcsolatot.

LIV_8863

– Náluk tanultam jó lángost készíteni és sütni, ők segítettek megnyitni nekem ezt az üzletet. Ifjú koromtól kezdve konyhafőnök szerettem volna lenni egy nagy étteremben. Ez a vágyam egyelőre nem teljesült, de kicsiben itt is minden úgy működik, mint egy nagy konyhában – magyarázza Pál, miközben folyamatosan az apró üzlet egyik sarkából a másikba futkos, öt percenként újabb és újabb feladatokkal birkózik meg. – Tíz éve megállás nélkül dolgozom, folyamatosan keresem a legjobb lisztet és alapanyagokat. A gyermekeim többet voltak velem vásárolni, mint a játszótéren. A jó tésztáért tenni kell, ugyanazok az alapanyagok mindenki keze alatt másként állnak össze. A mi lángosunknak az egyik titka, hogy egy kis krumplit is teszünk bele, amitől könnyebb lesz a tésztája.

Ha nehéznek is tűnik ez a szakma, és néha úgy érzem, hogy elfáradtam, mindig feltölt pozitív energiával, ha a vendégeink elégedett arcát látom.

Komolyan vesszük, hogy a lángossütőnk a mi házunk és várunk, ide jönnek a királyok és a királynők, és mi fejedelmien vendégül látjuk őket – csak pénzért. Nincs hatalmas kínálatunk, de amit adunk, az mindig kifogástalan minőségű. A küllemre is figyelünk, hiszen egy ilyen egyszerű étel is lehet szép, ezért szórjuk meg a kisült tésztát snidlinggel.

A lángossütőbe reggelizni is járnak, három néni – akik a közeli lakótelepen laknak – minden reggel hét óra előtt öt perccel már az aluljáróban várják a nyitást. Ugyanazt, a sima lángost kérik, számukra ez a kiadós reggeli, megunhatatlan és olcsó is.

Novák Csilla és két kisfia, András és Marcell elégedetten törölgetik a szájukat, az utolsó morzsáig elfogyott az ebéd.

– A fiaim nem jó evők, de ezt a hatalmas lángost mind a ketten megették – nevet gyermekeire Csilla. – Éppen az orvostól jövünk, mind a ketten egy hétig nyomták az ágyat, örülök, hogy végre valami ízlett nekik – szögezi le az anyuka, aki először evett lángost a Flórián téri aluljáróban, de biztos abban, hogy még visszatér, és legközelebb nemcsak a fiúkat, de a férjét is hozza magával.