Keresés
rovatok
rovatok
képző | 2016 tavasz
Fotó:
Zumpf András
Művészet vagy virtuális falszennyezés?
„A graffiti az extrém sport és a művészet keveréke” (taker)
Évek óta fotózza, dokumentálja az óbudai graffiti falak folyamatosan változó képeit Dr. Zumpf András mérnök, fotográfus. Az összegyűjtött anyagot több kiállításon láthatták az érdeklődők, és egy látványos és különlegesen érdekes kötetben is összegyűjtötte a számára legfontosabbakat. Felkérésünkre egy cikkben foglalta össze, mit láthatunk, ha kinézünk a HÉV ablakán a filatorigáti falaknál, vagy máshol Óbudán.

Úgy gondolom, hogy egyik street art művészeti ág sem váltott ki olyan heves (és gyakran nem csak verbális tettlegességig fajuló) vitát az elmúlt évtizedekben, mint a graffiti. Majd’ mindenkinek – a művészettörténeti szakembertől a művészetre fogékony polgáron át a vizuálisan érzékeny lakosig – ) markáns véleménye van a firkálásról, ugyanakkor respektálja a művészi teljesítményt. Arról is erősen megoszlik a közvélekedés, hogy általánosságban a graffiti vajon vandalizmusnak, falszennyezésnek, vagy az ifjonti önkifejezés dekoratív formájának számít-e. Félretéve az eltérő morális és esztétikai véleményeket, abban talán a kedves olvasóval egyet érthetünk, hogy a graffiti a kalligráfia hagyományának urbánus, underground megnyilvánulása, a felirat, a firka vagy a piece (műalkotás) pedig nem más, mint a betűművészet egy kortárs – bár sokszor vulgáris – formája.

A graffitikkel – általános felfogás szerint falfirkákkal – mint az utcai művészet egyik reprezentánsával, a vizuális kultúra mára elfogadott vagy éppen vitatott, bírált ágával nap mint nap találkozhatunk. Akár úgy, hogy ülünk valamilyen járművön, és elsuhan a szemünk előtt (pontosabban mi suhanunk el a fal előtt) munkába menet, jövet, vagy éppen kutyát sétáltatunk, esetleg éppen csak arra sétálunk.

 

A graffiti meghatározása

A kifejezés őse  a görög „graphein” (írni) szó, innen származik az olasz „sgraffito” kifejezés is, amely eredetileg falba, felületbe karcolt ábrázolást jelentett. Ebből alakította ki 1967-ben Robert Reisner a graffiti fogalmát, amellyel az utcai falakra festékszóró flakonnal vagy más módon készített betűsorokat, képeket jelölte. E szerint ide tartoznak a falfirkák minden formái, továbbá a sajátos betűk, díszek, figurális ábrák is. Vitatható, hogy a mindenfajta vonalat vagy krikszkraksz falfirkát (tag­et) célszerű-e graffitinak nevezni.

Lényegesen precízebben, pontosabban, tudományosabban fogalmaz dr. Hajdú József Ferenc szociológus, nyugalmazott főiskolai adjunktus: „a graffiti, a falfestészet a valóságos világ sajátos művészi formában való visszatükrözése az emberi megismerés során. A természeti, társadalmi valóságot a konkrét ember valóságaként ragadja meg, a lényeget – a jelek világával – fogalmi betű (betűgraffiti) és képi (betűfestmény, művészi graffiti) ábrázolással, a graffitis eszközökkel és sokszínű tartalommal, a külső-belső terekben, felületeken egyaránt megjeleníti.” „A graffiti, a falfestés szabad önkifejezés, az önmegvalósítás, a kapcsolatteremtés, a valahova való tartozás eszköze, amely tényleges vagy vélt emberi szükségleteket jelenít meg a felületeken, falakon.”

Ha azt olvassuk a neten, vagy azt halljuk a környezetünkben, hogy graffiti, egyszerre juthatnak eszünkbe a közterek falain, a vonatok szerelvényein végigvonuló színes, amorf vagy figuratív rajzok, gyakran kibogozhatatlan betűkompozíciók, a kresz táblákra húzott mókás firkák, a gigantikus muralfestmények, tűzfalképek, a szobrokra szőtt, hímzett „jelmezek”, a sablonokkal készített stencilek, leradírozott betonfalak vagy a digitális kidolgozással előállított matricák. Tehát a megjelenési formák gazdag tárháza.

 

Egy kis történelem

Rendkívül érdekes, izgalmas és gyakran összeesküvés-elméletektől sem mentes lenne a graffiti történelmét felvázolni a barlangrajzoktól a Pompeii ásatásokon át napjainkig, de erre itt nincs elegendő hely. A sok ellentmondás eloszlatását ráhagynám a művészettörténészekre.

Maradjunk a XX. században, annak is a második felében, konkrétan New Yorkban, annak is a szegény negyedében. Itt dúl a bandaháború, a határok kijelölése, az állatvilágban már régóta gyakorolt felségterület, revír körülrajzolásához hasonlóan, csak itt nem vizeletet vagy mirigyváladékot, hanem festéket használnak. Ennek megfelelően ezek mind betűrajzok, firkák. A graffiti a New York-i metrószerelvények lefújásából fejlődött ki és indult el megállíthatatlanul világkörüli útjára.

A következő fontos állomás a graffiti történetében TAKI 183 esete, aki New-York-i gyalogosfutárként falra fújt szignóját szerteszét hagyta maga után a városban, amerre csak járt. Ezen felbuzdulva, fiatalok ezrei kezdték el utánozni egész New York-szerte. Ebből a spontán mozgalomból nőtte ki magát a graffiti pár éven belül önálló művészeti ággá.

A graffiti nemzetközi térhódításának első állomása Nyugat-Európa volt. A hiphop zene terjedésével a ’90-es évek végére mindenhová eljutott. Ma már szinte a világ minden nagyvárosában megtalálható, így például a kalligráfia eltérő hagyományaival rendelkező arab országokban és Kínában is. A jelenlegi egyik legpezsgőbb graffiti élet a brazíliai São Paulóban folyik, aminek intenzitását a ’70-es évek New Yorkjához szokták hasonlítani.

Magyarországra a ’90-es évek elején, tehát jókora késéssel érkezett el az Amerikából elindult graffiti hullám. Szerencsére az amcsiknál dúló bandaháború rémtörténetet nálunk nyugodtan mellőzhetjük. Itthon sokáig tartotta magát az elképzelés, hogy a „falfestés” címszónak a Dulux falfesték teddy henger kombinációján és a műemlékek obszcén feliratokkal való összefirkálásának dimenzióján kívül nincs más vetülete, ezért sokáig ki is maradtunk a nagy street art hullámból. Szerencsére egyre többen akadnak olyanok, akik felismerik a városi művészetben rejlő számtalan lehetőséget, ami nem feltétlenül elcsúfítja a város összképét, hanem még változatosabbá, érdekesebbé teszi, és turistalátványosságnak sem utolsó. Ahogy lassan, de biztosan változik a budapesti lakosok mentalitása, a közösségi élmény fogalma is új szintre emelkedett.

A graffitisek (magányos farkasok vagy hazai szabadcsapatok, esetleg nemzetközi rajzkommandók) rászabadultak a nagyobb városokra (Budapest, Szeged, Miskolc, Debrecen stb.), fújtak, ahova csak értek. A tulajdonosok átfestenek, a writerek újra fújnak. Úgy tűnt, a graffitisek álltak nyerésre, ők voltak többen, és egyre elszántabbá váltak. A BRFK publikussá vált adatai szerint több százra tehető az egyedül dolgozók és 40–50-re a crew-k (csapatok) száma csak Budapesten.

Alapvető változást hozott a 2012. évi C. jelű, a Büntető törvénykönyvről szóló törvény – közismert nevén Btk. – módosítása, ezzel megnyílt az út a büntethetőség felé. A másik mérföldkő volt a térfigyelő kamerák felszerelése a közterületekre, ezáltal megkezdődött a kritikus helyek állandó ellenőrzése, szükség szerint az azonnali intézkedések kezdeményezése.

Óbuda-Békásmegyer szerepe

A III. kerület kicsit más helyzetben van, itt találhatók Budapest legjelentősebb (ha nem az összes) római kori műemlékei. Az egyedülálló Aquincumi romkert, a városi és a katonai Amfiteátrum, a Fürdőmúzeum az Árpád hídra felvezető felüljáró alatt, faragott kövek a Fórián téren és a Fő tér környékén.

Az Önkormányzat „cérnája” akkor szakadt el, amikor a kerületben féltve őrzött római kori emlékek, oszlopok, kövek kerültek a tagelők érdeklődésének központjába. Magyarul elkezdték ezeket fújni. Az első feljelentések is ekkor keletkeztek, a büntetések nem is maradtak el. Máig problémát jelent a Kassák és Vasarely múzeumok, valamint a Zichy-kastély falainak firkálása.

Ésszerűbbnek látszott (ennek helyessége mára egyértelműen be is bizonyosodott) a legális helyek meghatározása, kijelölése, amit az Önkormányzat meg is tett (lásd 29/2001. (X.20.) sz. rendelet). Emellett kialakultak a megtűrt és persze a tiltott felületek is. Mondhatni, alapvetően konszolidálódott a graffitis vizuális művészeti csatatér a kerületben. Sőt a writerek szerint itt található az egyetlen magyar „Dicsőségfal”, ezt gyakran Hall of Fame-nek (HoF) nevezik, bár szerintem találóbb lenne a „Hungarian Big Wall of Fame” elnevezés.

A Szentendrei HÉV vonalán több ezer m2-es, különböző típusú kerítés, zajvédő falfelület található, ezeket naponta több tízezren látják, elsősorban a Szentendréről vagy Békásmegyerről ingázók. Ez komoly nézettséget, publicitást, marketinget, PR-t jelent, ami alapvetően meghatározó szempont a graffitiesek elismertségéhez vezető igencsak rögös úton.

2011 óta (tehát immár 6. éve) fotózom az Óbuda-Békásmegyeri graffitis tereket, 25 egymástól jól elkülöníthető falat és felületet tudtam felfedezni, megkülönböztetni. Természetesen – szerencsére vagy sajnos – sokkal több graffitizett fal létezik, kisebbek és nagyobbak is. A rengeteg kizárólag tagelt felület elemzésétől eltekintenék, mert ezek feldolgozására itt nincs lehetőség, de úgy gondolom, hogy nem is szükséges, hiszen előbb-utóbb akár unalmassá is válhatna a sok firka.

Igazán jelentős – a writerek (rajzolók, festékfújók) által kedvelt, folyamatosan használt – felület szerintem csak hét van, ebből mindössze három a legálisan festhető fal:

a BUSZESZ keleti és részben északi kerítései, a Viking összes betonkerítése (ezek ugyebár a hazai graffiti szlo­genben sűrűn emlegetett Fila legál falak) és a Békási gördeszka pálya falai.

Címlap 09 copy

Megtűrtnek minősíthető az Óbudai-szigetre vezető kis híd beton támfala, a HÉV Kaszásdűlő és Aquincum közötti zajvédőfalának lakótelep oldali felülete, ugyanitt a garázsok vakolt falai. A tiltás ellenére teljes hosszában betűsorokkal telerajzolt a BUSZESZ Bogdáni úti téglakerítése.

Ezeken a felületeken a klasszikus, ortodox, ún. color graffiti valamennyi típusa látható, az egyszerű throw uptól a legváltozatosabb betűsorokon (block, crome, silver, bubble, alphabet throwie, old school, wildstyle, 3D), a különböző karaktereken, figurákon át a master piec­ekig (mestermunkák) minden, ami reprezentálja a mai magyar graffiti mozgalmat.

A hazai graffiti szcéna folyamatosan változik. A nagy elődök, méltán megbecsült guruk (például NikonOne) már konszolidált, alkalmazott grafikusi életet élnek, családot alapítottak, keveset kockáztatnak, nem vállalkoznak illegál feladatokra. Ugyanakkor előretörnek és helyet követelnek a fiatalok (például taker, transone, fat heat, fork4, pony, kast, chaos), a meglévők mellett új csapatok, crewk (például cfx, afx, abs, cfs, hso, 80s) alakulnak, és megkezdik gyötrelmes útjukat az elismerés, a fame (dicsőség) felé. Újabb és újabb típusokat kreálnak, gondolok a szobrok legális graffitizésére vagy a fák közé kifeszített fóliák festésére. Nincs megállás – a műértők legnagyobb örömére!

Dr. Zumpf András graffitikkel foglalkozó több éves munkájából Óbuda- Békásmegyer Önkormányzata anyagi segítségével elkészített egy könyvet, amely egyelőre csak digitális verzióban létezik. Ezt a szerző „csak” az elképzelését bemutató példánynak tekinti. Dr. Zumpf András hozzájárult ahhoz, hogy a könyv PDF formátumát közzétegyük honlapunkon:

Graffiti-falak-Óbudán-10-16.pdf

“Ahhoz, hogy „piacképes”, nemcsak graffitiseknek örömmel kézbe vehető, tehát könyvesboltban (esetlen internetes terjesztéssel) is eladható művészi igényű, ismeretterjesztő könyv készüljön, még sok munka van hátra. A végleges verziónál esetleg más formátumra, művészi könyvtervezésre, tördelésre, más betűtípusra, kihajtható (esetleg tripla) oldalakra gondolok. Ehhez a munkához keresek kapcsolatot könyvkiadóval, támogatókkal, reklám felületet igénybe vevőkkel. Minden támogató segítségét örömmel veszem.” –  hangsúlyozza a szerző, akiről bővebben az alábbi honlapon olvashatnak: www.azu.hu

 

2017. május 20-án, szombaton 14,00 órától Graffiti falak Óbudán címmel Dr. Zumpf András fotókiállítása nyílik a Békásmegyeri Közösségi Házban (1038 Budapest, Csobánka tér 5.). A kiállítást Nádudvari Noémi, a Színes Város Csoport művészeti kurátora nyitja meg.