Keresés
rovatok
rovatok
képző | 2015 nyár
Fotó: Sulyok Miklós
Tenk Dóra
Óbudai mecénás modell
Római P’Art 2014 képzőművészeti pályázat
Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata és a Fellini Római Kultúrbisztró 2014 őszén hirdette meg képzőművészeti pályázatát azzal a céllal, hogy olyan friss, előremutató kortárs művek szülessenek, amelyek a „Római P’Art” szlogenre reflektálnak. A zsűrizett munkákból rendezett kiállítás július 22-én nyílik és augusztus 2-ig tart nyitva a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítótermében.

Az ötlettől a megvalósulásig

Ruskó Sándor (Fellini Római Kultúrbisztró):

– Jómagam is hobbifestő vagyok, és már két éve megfogalmazódott az ötlet: jó lenne egy napközis festőtábort szervezni a Fellini Római Kultúrbisztróban. Valahogy mégsem tudott megvalósulnia a tábor, de szerencsére  nap mint nap fordultak, fordulnak meg nálunk művészek és művészetkedvelők, így gyakran részesei lehetünk akár egy-egy alkotófolyamatnak. Egy alkalommal épp egy fiatal művész dolgozott a parton, amikor Bús Balázs polgármester úr látogatott el hozzánk  a Fellinibe. A festőt és modelljét figyelve kávézás közben a polgármester úrtól jött az ötlet: milyen jó lenne megörökíteni a Római-part utánozhatatlan hangulatát, a művészet segítségével megállítani az időt. Ott helyben meg is született a Római P’Art 2014 koncepciója.

Végh Júlia
Végh Júlia

Tenk László, a zsűri tiszteletbeli elnöke (T-Art Alapítvány):

– A pályázat anyagát az önkormányzat által felkért társadalmi zsűri bírálta és tett javaslatot a díjak odaítéléséről. Döntéseinket konszenzusos alapon hoztuk, a vitás kérdéseket szakmai érvek összevetésével oldottuk meg. A kiállított művek kiválogatása után minden zsűritag titkos szavazatot adott le a díjazottakról. Az egyes munkákra érkező javaslatokat összesítettük, ennek alapján alakult ki a végső sorrend.

Maracskó Gabriella
Maracskó Gabriella

A nyertes művészek

Radák Eszter (I. díj):

– A pályázatról ősz óta tudok. Kollégákkal is beszéltünk róla, tetszett, hogy egy önkormányzat gyűjteményt szándékozik létrehozni. Sajnos ez nem kifejezetten jellemző manapság. Tetszett az is, hogy a pályázat tényleg nyilvános volt, elvileg minden képzőművész indulhatott.

Budapesti vagyok, gyerekkorom óta fontos a Duna-part. Mindig irigyeltem az óbudaiakat, hogy náluk van homokos partszakasz. Az árvízveszély a szép napsütéses időszakokban mindig jelentéktelennek tűnik. A Duna egy álmosan folydogáló, nyugodt látnivaló. Időtlen. És állandó. Mint a vízállásjelentés a rádióban. A hallgatóság nagy részének pusztán háttérzaj, pedig valós veszélyre figyelmeztethet. A Duna egyszerre egy méltóságteljes folyam és egy hatalmas természeti erő. Ezért gondoltam, hogy a „kiépítetlen”, irigyelt óbudai fövenyes részt fogom megfesteni egy kicsit magasabb vízállású, de még nem veszélyes Dunával.

Képcímeim mindig utalnak egy plusz narratívára. Általában E/1 személyben „mesélek” még valamit. Ennél a képnél, rendhagyó módon a rádió hangja szól.

Hónapokig gondolkodom egy témán. A festmény gyakorlati megvalósítása általában ennél gyorsabb. Méretarányos vázlatokat készítek. Sokat. Ezzel néha hetekig bíbelődöm. Maga a festés viszonylag gyorsan megy, az olajtechnika megadja a munkamenet ritmusát. Az egymásra kent rétegek száradási idejét figyelembe kell vennem. Olajfestékkel nem jó kapkodni.

Mészáros Borbála Duna-part esti fényben
Mészáros Borbála

Mészáros Bori (II. díj):

– Szokás szerint az utolsó pillanatig halogattam a munkát, talán mert a feszített tempó koncentráltabb, intenzívebb munkát követel, talán csak mert lusta vagyok.

Egy téli, cseppet sem derűs napon édesapám (Mészáros Géza festőművész) társaságában kimentem a Rómaira, bejártam keresztbe-kasul, és fotóztam, amit érdekesnek találtam. A part ekkor nem éppen a rá jellemző, nyári pezsgő arcát mutatta, de a kezdetben elhagyatottnak, bánatosnak tűnő tájról kiderült, hogy izgalmas részleteket rejt egy festő számára. Olyannyira, hogy amikor már sötétedni kezdett, akkor készült csak a legtöbb kép. Mint mindig, most is leginkább a fények fogtak meg: a téli szürkületet itt-ott megtörő mesterséges felcsillanások, legyen az egy kocogó színes ruhája, egy graffiti az omladozó falon vagy egy bár neonfényei. Így jött létre végül A Római-part téli fényben című kép, amelyen az égősorokkal körbetekert fák mögött az Aquamarina hajó rikító színű mellényt viselő dokkmunkásai dolgoznak.

A kép tehát valós elemekből, valós élmény alapján épült fel, még ha az elemeket én magam ollóztam is össze a part különböző szakaszairól.

Pályázatokon nem szoktam válogatás nélkül részt venni. Fontos, hogy magaménak érezzem a megadott témát, és hogy a pályázókat a kiírók komolyan vegyék. Sajnos nem sűrűn fordul elő, hogy mindkét feltétel egyszerre teljesül, ezért különösen örültem a Római P’Art címet viselő felhívásnak. Egy jó pályázat inspirálja az embert, új utak, új szemlélet felé tereli, és az eredménytől függetlenül értékes szakmai tapasztalatokkal gazdagítja, amelyek a későbbi munkára nézve is fontosak, irányadók lesznek.

Hegedüs Endre
Hegedüs Endre

Miért jó egy pályázat?

Garami Gréta művészettörténész (a San Marco Galéria kurátora):

– Nagyon pozitív, hogy az önkormányzat a kultúrán belül támogatja a kortárs képzőművészetet is, mert minden generáció számára nehéz a megjelenés, gyakorlatilag megoldatlan a képzőművészek pályamodellje. Fontos, hogy lokális szinten is, az óbudai művészek körében és azon kívül is sok pályázati munka érkezett.

Nagyon örülök, hogy a fiatalok nagy számban vettek részt a pályázaton, és díjakat is kaptak, ugyanakkor annak is, hogy két olyan idősebb művész is a díjazottak között szerepel, akik nem feltétlenül tartoznak a trendi kategóriába, de képviselik a mesterségbeli tudás értékét, kvalitását a pályázaton. Pozitívum az is, hogy az előre meghirdetett díjakon felül az óbudai szervezetek további különdíjakat ajánlottak fel.

Csengery Béla
Csengery Béla

Völgyi Miklós műgyűjtő (Völgyis-Skonda Kortárs Gyűjtemény):

– A pályázat eredményességét az alábbiakban foglalnám össze. Nyílt pályázat volt, korlátozások nélkül a jelentkezőre és a technikára vonatkozóan. Megfelelő idő állt rendelkezésre az új pályaművek elkészítésére. A pályázóknál egészséges arány volt az ismert, sikeres művészek és a pályakezdők között. A kiállításra érdemes művek a beadott pályázatok 50%-át elérték. A kiíró által ajánlott díjak, arányban álltak a megvásárolt képek értékével. Több magándíj is kiadásra került. Összefoglalva: ez a helyi kezdeményezés országos jelentőségűvé nőtte ki magát a beadott pályaművek alapján.

Király Gábor
Király Gábor

Skonda Mária műgyűjtő (Völgyi-Skonda Kortárs Gyűjtemény):

– Kiemelném még, hogy ez a pályázat igazi példája az közszféra, a civil szféra és a szakma összefogásának: ez jellemző volt az ötlettől az előkészítésig, a lebonyolításon, bírálaton át egészen a díjazásig. Ez modellértékű lehet, és ahogy Miklós mondta: a színvonal is alátámasztja a pályázat országos szintre való emelésének érdemességét. Ennek a modellnek lehetne a neve óbudai mecénás modell. 

A díjazottak
Radák Eszter – I. díj
Mészáros Borbála – II. díj
Hegedűs Endre – III. díj
Csengery Béla – Bús Balázs polgármester különdíja
Békési Ervin – Symbol Art Galéria különdíja
Maracskó Gabriella – T-Art Alapítvány különdíja
Király Gábor – Völgyi-Skonda Kortárs Gyűjtemény különdíja
Végh Júlia – Fellini Római Kultúrbisztró  különdíja
Tettamanti Ádám – Amadeus Művészeti Alapítvány  különdíja  
A szakmai zsűri tagjai a III. kerület képzőművészeti életéhez kötődő szervezeteket képviselték. Jelen volt a T-Art Alapítvány képviseletében: Tenk László, a Fellini Római Kultúrbisztró képviseletében: Ruskó Sándor, a Völgyi–Skonda Kortárs Gyűjtemény képviseletében: Völgyi Miklós, a Symbol Art Galéria képviseletében: Barna Sándor, az Amadeus Művészeti Alapítvány képviseletében: Balogh Péter, az Óbudai Kulturális Központ képviseletében: Garami Gréta és az Óbudai Múzeum képviseletében: Orosz Diána.
A művek közül a zsűri tagjai kiválasztották az első három helyezettet, majd a zsűri tagjai öt különdíjat, míg Bús Balázs polgármester úr egy különdíjat ajánlott fel. Az 1-3. helyezett és a polgármester különdíjazásában részesült kép Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának tulajdonába kerül, az Óbudai Kortárs Gyűjtemény részét képezi a jövőben, amelynek kezeléséről az Óbudai Múzeum gondoskodik.