Keresés
rovatok
loci color | 2015 nyár
Fotó: Szász Marcell
F. Nagy Ágnes
Udvaros Dorottya: szeretek itt élni
Mögöttem az erdő, előttem a város
Udvaros Dorottyát, a Kossuth-díjas színésznőt több mint tíz éve a véletlen hozta Óbudára, azóta él a kerületben. Az egykori döntést azonban egyáltalán nem bánja, és nem szeretne elköltözni innen. Élvezi szűkebb lakókörnyezete nyugalmát, miközben „karnyújtásnyira” lüktet, pezseg a főváros.

– Egy időben az ötödik kerületben laktunk, a Nemzeti Bankkal szemben lévő játszótérre jártunk, ahonnan a barátaimmal beszökdöstünk a bankba páternoszterezni, és a ma már nem létező lerobbant, svábbogaras bérház, ahol laktunk, nekem csodálatosnak tűnt. Igazi városi kislány voltam.

Kamasz koromban a szüleim Budára költöztek. Úgy éreztem, belehalok, mert azt gondoltam, sehol nem lehet élni, kizárólag csak a belvárosban.

Aztán amikor már gyerekem lett, rájöttem, hogy nem az autók között szeretném tolni a babakocsit, és az volt az eltökélt szándékom, hogy a fiam olyan helyen nőjön fel, ahol nyugodtan kiszaladhat a kertbe, nem kell aggódnom a forgalom miatt, és közelről élvezheti a természetet.

Az óbudai hegyoldal így került képbe, először csak béreltem itt egy házrészt, majd két év múlva vettem meg a mostani házunkat. A vágyam teljesült. Hogy mi fogott meg? Mögöttünk az erdő, előttünk a város, csodálatos a környezet, a környékbeliek, a szomszédok, a közeli kisbolt családias hangulata, a közvetlenség és egymásra figyelés, a közösségi lét, amelyben az ember oldottan él, és amely a kisvárosiasság illúzióját, illetve a faluélményt adta. Én ezt imádom! Szeretem, ha beszédbe elegyedünk a szomszéddal, amikor megkínál a frissen szedett cseresznyével, ha a boltban megkérdezik tőlem, nem felejtettem-e el valamit, és megrendelhetem a húsvéti sonkát. Szeretem, hogy közel van a gyógyszertár, a posta, a piac, hogy az életem egy belátható térben zajlik. Pedig nem sokat éltem vidéken, csak a főiskola elvégzése után, amikor Szolnokra szerződtem.

Viszont amikor Óbudára költöztünk, azonnal jól éreztem magam, így nem volt kérdés, hogy a közelben eladóvá vált házat megveszem-e vagy sem.

Emlékszem, akkoriban, ha leesett a hó, a Kiscelli Múzeum melletti hegyoldalban egészen a Bécsi útig szánkóztunk a fiammal. Csodálatos volt!

De itt nemcsak szánkózni, hanem sétálni, kirándulni is lehet, hiszen csak egy kis ösvényen kell felmennem ahhoz a csodálatos erdei úthoz, ahol rengetegen futnak, sétálnak, és aki akar, akár Solymárig elmehet. A vizslánk amúgy is nagy mozgásigényű, vele sokat kirándulunk a hegyen, de gyakran előfordul, hogy kimegyek vele a Római-partra, hogy a Dunát is élvezhessük.

A művésznőnek egyébként jelenleg négy kutyája van. Volt két cicája is, de ők végül elhagyták a kutyauralta kertet, ami ugyan nem nagy, de így is sok munkát követel ahhoz, hogy szép legyen. A kutyusokon kívül telente a madarak állandó vendégei a háznak.

– A forgalom egyre csak nőtt az elmúlt években, mert tudják, hogy itt kapnak enni, én pedig nem győzök gyönyörködni bennük. Vettem egy madárhatározót is, hogy kiismerjem magam a különböző fajták között – meséli Udvaros Dorottya, aki Belső-Óbudát is jól ismeri.

A Zichy-kastély udvarában több nyáron keresztül játszotta az Esztergomi Várszínház és az Óbudai Nyár közös produkciójában, Lope de Vega A kertész kutyája című vígjátékban a főszerepet.

Néhány évvel később az Óbudai Társaskörben találkoz­hattunk vele A szív hídjai című Orlai-produkcióban. Torokszorító hitelességgel mutatta meg a házasság szürke hétköznapjaiba belefásult háziasszony, Francesca négy, lángolóan boldog napját és vívódását: mer-e új életet kezdeni egy új férfi mellett a szebb élet reményében.

Ha éppen nem játszik, a színésznő kikapcsolódni is szeret Óbudán. Gyakori és lelkes látogatója a Kobuci kertnek és Óbuda Napján a koncerteknek. Ha van ideje, kilátogat a Fő téri rendezvényekre, szeret nézelődni az adventi vásárban.

Az pedig külön büszkeséggel és örömmel tölti el, hogy édesapja, az idén 90. életévét betöltött Udvaros Béla rendező is szívesen látott vendége Óbudának.

– Édesapám, aki a mai napig aktív, és lenyűgöző energiával él, már többedszerre volt vendége a Krúdy-negyedben található Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, ahol egy Babits irodalmi esttel emlékezett meg a Költészet Napjáról. Azt ígérte, jövőre Kosztolányit hozza el az irodalom kedvelőinek. Az est után természetesen egy közeli vendéglőbe mentünk, mert Óbudán ez is kihagyhatatlan.