Keresés
rovatok
rovatok
intézmény | 2015/16 tél
Fotó: Felvégi Andrea
Vig György
EZ SZÁMOMRA EGY OSCAR-DÍJAS ÁLLÁS
Az Óbudai Társaskör igazgatója hagyományról és megújulásról
Sokan ismerik az Óbudai Társaskör igazgatóját, hiszen az általa vezetett intézmény nemcsak a kerület, hanem a főváros egyik megkerülhetetlen kulturális színtere is. Azt viszont jóval kevesebben tudják, hogy hivatalosan Harsányi Mária a neve, mivel minden ismerőse, barátja és munkatársa Pihének szólítja. Ez a becenév külsőleg illik rá, más szempontból viszont megtévesztő – Pihe több mint hét éve irányítja az Óbudai Társaskört, ami határozottan fajsúlyos feladat.

A Pihe nevet Török Tamástól (a Budapest Galéria osztályvezetője) kaptam még általános iskolás koromban. Aztán vittem tovább, a középiskolában már így hívtak a tanárok is. Néha még mindig nehéz hallgatnom arra, ha valaki Máriának, Marinak szólít – árulta el becenevének titkát az Óbudai Társaskör vezetője, majd folytatta az emlékezést:

– Kezdetben a Hazafias Népfrontnál dolgoztam Óbudán, a mostani Óbudai Társaskör épületében lévő irodájukban. Előtte itt működött a Frankel Leo Művelődési Otthon, ami az épület felújításának idejére átköltözött a Zichy-kastélyba. Már folytak az ezzel kapcsolatos feltárások, 1981-ben még láttam a nagytermet feltúrva. A mostani páncélszekrényünk is itt állt már – többször megpróbálták feltörni, de senkinek nem sikerült.

Kedvemre való feladatot kaptam: az óbudai lakótelepekre szerveztem kulturális programokat, elsősorban gyerekeknek. Közben azzal biztattak, hogy amint a Zichy-kastélyban dolgozó Merényi Judit csapatánál üresedés lesz, jelentkezzek. Nem is kellett sokat várnom, 1982. április 15-én már velük folytattam a munkát.

Azok a fantasztikus nyolcvanas évek

– A ’80-as évek aranykorszak volt! Nagyon jó társasággal kiváló dolgokat csináltunk, éltünk át. Rengeteg koncertet szerveztem a Zichy-kastély kertjébe. Például volt klubja a Mini együttesnek és balkáni táncháza a Zsarátnok együttesnek. Hátul, a kastély mögötti részen lehetett táncolni a régi presszó teraszán, ahol az a gyönyörű gesztenyefa áll. Fantasztikus estékre emlékszem! Még a Playboy Magazint is megnyertem egy jazzkoncertünk támogatására. Akkoriban az Astoriánál volt a szerkesztőségük, odamentem, és szépen elmondtam: jazzestet csinálunk Óbudán, nem akarnák-e támogatni? Akarták. Jól emlékszem a szórólapjára – sárga volt, kis fekete nyuszival.

Amikor 1985-ben rendbe hozták a Fő teret, Merényi Judit feltette a költői kérdést: ugye nem gondolod, hogy parlagon hagyjuk? Nekiláttunk.

Akkortájt kezdtük a Karácsonyi Vásárt, az Óbudai Vigasságokat, a Szüreti Vigasságot, a Húsvéti Vásárt, Népzenei Napot, térzenéket. Ilyen programokat Óbudán kívül akkoriban kevés helyen talált a közönség.

Volt még egy különleges, sikeres rendezvénye a Fő térnek, az általam kitalált Kulturális Piac. Ez évente egyszer, szeptemberben volt. Na, ilyen jellegű esemény nem volt addig a fővárosban, de az országban sem.

A környék is vendégcsalogató. Itt volt a Sipos a legendás, nemrég elhunyt Fejér Miklóssal, aztán a Vasmacska, a Postakocsi a Juhossal. Mind fantasztikus vendéglátók voltak, és akkor még nem is szóltunk Béla bácsi kocsmájáról vagy a Radeberger sörözőről. Nem is beszélve a Kastély presszóról és vezetőjéről, akit Piri cicának hívtunk. Ezért érthető, hogy jó érzés látni nekem is, hogy a Fő tér és a Zichy-kastély kertje napjainkban második virágkorát éli.

Muzsikálás a mosdóban

Az Óbudai Népzenei Iskola akkoriban szintén a Zichy-kastély főépületének baloldali részében kapott helyet. Olyan szűkösen voltak, hogy Csoóri Sanyi néha a vécétetőn ülve hegedült, a diák meg vele szemben állva leste el a fogásokat. Emlékezetes marad az első Európa Kiadó koncert is, amit én szerveztem. Félelmetesen sok ember jött el. Szerencsére hangfelvétel is készült róla, és Európa Kiadó a Zichy-kastély kertjében címmel kiadták kazettán.

Na és az irodánk! Még most is megvan a kastély szárnyépületében, ahol jelenleg az Óbudai Múzeum és a Térszínház található. Egy kicsike kis helyiség a bejárattól balra, ahol mindenki együtt nyüzsgött – most nem is tudom, ki használja. Volt benne egy asztal, annál ült a Merényi, két telefon és egy zöld színű kanapé, meg néhány szék, egy polc. Hátul is volt iroda, de oda csak akkor mentünk be, ha valamit gépelni kellett. És mégis minden működött, fantasztikus volt!

20160126114211-0001

A párt leszólt

Amikor Török Ádám először idejött, teljesen elámult, milyen kiváló helyszín a Zichy-kert. Hátul kaptak helyet a jazzkoncertek, és ott működött az Ádám vezette Mini együttes klubja is, ahol most a Kobuci van. Először úgy neveztük el, hogy Kis Ifi Park a Zichy-kastély kertjében. Merényit felhívták a pártbizottságról, közölték, hogy ilyen címmel nem mehet, felejtsük el a Kis Ifi Parkot. Így lett a neve a Mini együttes nyári klubja a Zichy-kastély kertjében. A Zichy főépületében, a nagyteremben működött Szakcsi Lakatos Béla jazzklubja, amit szintén én szerveztem. Ezt később átköltöztettük a Raderberger söröző pincéjébe. A koncertek végén mindig benézett egy csomó csodálatos zenész, sokszor az épp Budapesten játszó külföldi sztárok is, és hatalmas spontán muzsikálások alakultak ki. Természetesen ezen kívül is rengeteg minden történt a kastélyban, amit Judit és a Nyuszi szervezett (őt hivatalosan Wéber Évának hívják). Nagyon-nagyon jó idők voltak!

A Krúdy-negyed

1988-ban elkészült az Óbudai Társaskör gyönyörű épülete. Tíz éven keresztül újították, de megérte. Merényi Judit visszaköltözött, én meg ott maradtam Nyuszival a Zichyben. Próbáltuk együtt vinni a két házat. Egy-két év alatt mindhárman rájöttünk, hogy ez nem megy. Hagytuk a Zichyt, és az Óbudai Társaskörben folytattuk együtt. Judit találta ki a nevet. Az épület nagyszerű adottságokkal rendelkezik, Judit pedig ezeket is kihasználva egyedi, különleges intézménnyé tette a házat. Pontosan érezte, hogy ennek a különleges épületnek, ami 2018-ban 200 éves lesz, speciálisan kell működnie. Igazgatóként 2008 óta én is azon dolgozom, hogy ezen a pályán haladjunk tovább.

Amikor átvettem Judittól a stafétabotot, nem volt könnyű dolgom, hiszen magas színvonalon működött a ház, és ezt a nívót meg kellett őriznem.

Sokat segített, hogy szakmailag itt nőttem fel, és szinte minden területet kipróbálhattam. Szerveztem vásárt és koncertet, kellékeztem színházi előadásban, öltöztettem, ügyeltem, klubokat vezettem, tanfolyamok indulásánál bábáskodtam, pályázatokat írtam. Amikor elkezdtük a Zempléni Művészeti Napokat, amit végül tizenkét évig csináltunk, akkor a fesztivál szervezését is megtanultam.

Az Óbudai Társaskör valójában egy közművelődési intézmény, amelynek Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata a fenntartója és támogatója. Nagyon fontos számomra, hogy nálunk sok, szorosan hozzánk köthető különleges esemény legyen, ami máshol nem található. Legutóbbi nagy sikerünk például a Seress-est, amit Fesztbaum Béla és a Kék Duna Koncert-Szalonzenekar hozott létre a felkérésemre, és ez már a második évad, hogy műsoron tudjuk tartani.

Úgy gondolom, hogy napjainkban csak az a kulturális intézmény tud új embereket vonzani magához, és közben megtartani törzsközönségét is, amelyiknek sikerült saját arculatot teremteni, és azt évről évre megújítva megőrizni. Ez nagyon sok munkát jelent, amihez egy megszállott vezetőn kívül mindig kell egy jó csapat is. Óbuda nagyon sokszínű kerület, az Óbudai Társaskör is egy színfolt a palettán, amire a kerület határain túl is figyelnek.

2013-ban, a Krúdy-emlékév kapcsán kezdeményeztem, hogy a Társaskör környéke mint egy életrajzilag hiteles terület, Krúdy-negyed néven nyújtson kulturális és gasztronómiai élményeket az ide látogatóknak.

Kiss Imrében (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum), Zábó Attilában (Mókus Sörkert és Étterem) és Cecei Gergőben (Kéhli Vendéglő) remek partnerekre leltem, később csatlakozott hozzánk a nemrég elhunyt Kobzos Kiss Tamás (Óbudai Népzenei Iskola). Ez egy újabb színfolt lett a palettán, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának köszönhetően közös programokat is tudunk szervezni. Szóval már nemcsak az Óbudai Társaskörért dobog a szívem, hanem a Krúdy-negyedért is.

Idén lesz 35 éve, hogy itt dolgozom Óbudán, és nyolc éve, hogy az Óbudai Társaskört vezetem. 2013. október 1-jén, a Társaskör 25. születésnapján el is mondtam a közönség előtt, hogy az én szakmámban, az én életemben ez egy Oscar-díjjal felér.