Bartis Attila nem ontja futószalagon az írásait, de ha kell, a következő könyvére is szívesen várok 15 évet. A vége című regényének főhőse, Szabad András fotográfus szuggesztív történelmi háttér előtt válik kamaszból férfivá. Az életéről szóló rövid szövegekből mint kiélesített fotográfiákból súlyos kérdéseket feszegető írásmű áll össze, amit képtelenség csak egyszer elolvasni.

Az a hír járja, hogy az Agócs Írisz által illusztrált könyv, Az aludj el szépen, Bendegúz! Katalin hercegné kedvenc meséje, mert ez ringatja legkönnyebben álomba György herceget. De hogy hogyan jutott el a nemzetközileg elismert illusztrátor Jancsi és Juliskától a meditáló nyúlig, az is szép kerek történet. Szinte mese.

Ha azt gondolnánk, hogy a mesének és a tényfeltáró újságírásnak nem lehet közös halmaza, óriásit tévedünk. A közös halmazt Vajda Éva tölti ki szibériai tigrisekkel, csalingázó tacskókkal, konfliktusfeloldással.

Azzal az egyszerű elképzeléssel mentem Csom István nemzetközi nagymesterhez, a Pro Urbe Budapest és a Pro Óbuda díj kitüntetettjéhez, hogy majd a közelgő évforduló alkalmából az 1978-as olimpiai győzelemről fogunk beszélgetni, esetleg partikat elemezni. Egy bemelegítőnek szánt kérdéssel kezdtünk...

Ha Óbuda és sakk, akkor Lilienthal Andor. A sakkozó, aki a XX. század minden világbajnokával találkozott és játszott. A legtöbbet le is győzte. A 2010-ben elhunyt nagymesternek élete utolsó harmadában Óbuda volt az otthona, és tekintve, hogy 99 évet élt, ez egyáltalán nem kevés.

1952 és 2012 között, azaz hatvan éven át szovjet, majd orosz és posztszovjet csapatok nyerték a sakk­olimpiát. Két fontos kivétel: 1976-ban politikai okokból nem indultak Haifában, 1978-ban Magyarország megelőzte őket. 1957 óta női csapatoknak is rendeznek versenyt, ott is ilyen jelentős volt a szovjet/posztszovjet fölény, bár a magyarok kétszer, a kínaiak négyszer győzni tudtak. Az idei, 2016-os sakkolimpián történt meg először az, hogy sem a nyílt, sem a női versenyen nem posztszovjet csapat győzött: a férfiaknál (pontosabban: a nyílt kategóriában) az USA csapata, a nőknél Kína győzött. Elég látványosan ért véget tehát egy korszak, a következő hetekben-hónapokban számtalan tanulmány fog születni arról, hogyan és miért ért véget az orosz sakkozás sikeres időszaka.

A Kobzos Kiss Tamás emlékezetére megjelent Dúdolj verset című kötet írásait és a hozzá tartozó zenei anyagot Csörsz Rumen István irodalmár, zenész állította össze Szerényi Béla tekerőlant-művész segítségével, aki Kobzos Kiss Tamás munkáját folytatja az Óbudai Népzenei Iskola igazgatójaként. Csörsz Rumen István így emlékezett meg Kobzos Kiss Tamásról, kollégájáról, mesteréről a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon, a Hargita Megyei Művelődési Központban 2018. július 12-én:

Kobzos Kiss Tamás mesél arról, miért akart tudományos pályára menni, hogyan térítette el elhatározásától a beat­zene, hogyan talált rá a népzenére, az énekmondásra, kik voltak legkedvesebb alkotótársai, és arról, hogy miért rendkívül fontos számára az Óbudai Népzenei Iskola. A tavalyi Kossuth-díj elismerése után idén Budapestért díjjal tüntették ki.

Idén huszonöt éves az ország, sőt Európa egyetlen olyan művészeti iskolája, az Óbudai Népzenei Iskola, ahol autentikus és legmagasabb szintű népzenei képzés folyik. A népi hangszeresek és énekesek óbudai fellegvárát a nemrég elhunyt Kobzos Kiss Tamás vezette 1991-től egészen haláláig. Az intézmény két vezetője – Gelencsér Ágnes igazgatóhelyettes és Szerényi Béla megbízott igazgató beszél a mesterről, az intézmény múltjáról és a terveikről.