Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet színpadát!
2025 tavaszi száma a kerület PARKjaiba kalauzolja el az olvasót. Ha a térképen megnézzük, Óbuda-Békásmegyer inkább szív alakú, mégis a főváros tüdejének szokták hívni. Nem csupán a hegyvidéki erdők, a háborítatlan természet, hanem a városi parkok is fontos részei “Zöld Óbudának”. Budapest főtájépítészét, Bardóczi Sándort kértük meg arra, hogy sétáljon végig velünk a kerületen, és közben mesélje el, eddig hogyan alakult a városi parkok sorsa, és mik a tervek a (közel)jövőre nézve. Ha már jövő: a Graphisoft parkot több oldalról is bemutatjuk: a leköszönő vezérigazgatóval, Kocsány Jánossal tekintettük át a park kialakulását, Mohácsi András szobrásszal a park legújabb műalkotását jártuk körbe, és a parkban működő egyik cégen keresztül azt is megvizsgáltuk, hogyan hat a környezet a gazdaságra. Nem kerültük ki az élesebb zöld témákat sem: Simon Gergellyel, a Greenpeace szakértőjével a gázgyári szennyezésről, az éveken át húzódó perekről beszéltünk.
A címlapunk ismerős lehet a csillaghegyi uszoda látogatóinak, hiszen az ott található Barcsay Jenő mozaikképet idézi meg.
És akikkel még találkozhatunk a lapban: úszómester és rockzenész, helytörténész és sportkommentátor, Karinthy és Esterházy, elfelejtett fotósok és ünnepelt festőművészek, királynők és hajógyártó munkások.
Tél fut az éjen át, nyílik a jégvirág,
Új bölcsőben sírdogál egy élet.
Képzeljünk el egy óbudai regényt, annak is az elejét: „Hideg téli estén ül a család a kandallónál és olvasgatnak, régi Anzikszokban mélyednek el.”
Na, ennek a nyitómondatnak minden egyes része elavult: a klímaváltozás miatt nincsenek komolyan vehető hideg téli esték, a kandallóipar is látott már jobb napokat, a családi olvasókörök a valóságból a könyvtáros kisasszonyok tanmeséibe költöztek, és ugye pont azért született ez a nyakatekert mondat, hogy a legújabb Óbudai Anziksz lapszám beharangozását megalapozza. Talán csak a CSALÁD, az nem évült el, bár alaposan átalakult – és pontosan erről szól a téli szám.
Ha óbudai családokról beszélünk, kettőt biztosan szóba hozunk: a Harrereket és a Goldbergereket. Harrer Pálról, Óbuda első polgármesteréről és a sváb felmenőiről szóló történet mellett interjút olvashatnak Sacha Goldbergerrel, aki azon kívül, hogy izgalmas francia fényképész, a gyáros Goldbergerék leszármazottja. A 20. század első feléből számtalan óbudai családi fotó maradt ránk, amelyen ott díszeleg a felirat: Leon H és Fia. Leon Hermann egykori Lajos utcai műterméről igyekeztünk összeszedni minden emlékmorzsát. A Magyar Menyasszony kiállításról kiderítettük, hogy valójában esküvői fátylakba és ruhákba csomagolt nőtörténet. Petőcz András íróval egy óbudai apatörténetet rekonstruáltunk.
Hol húzódik a magánélet és a közélet közti határ? Erre a kérdésre nincs általános válasz, de szempontokat tudunk adni, ha végiggondoljuk, hogyan kezeli és hogyan kellene kezelnie a társadalomnak a párkapcsolati erőszakot, hogyan segítik és hogyan kellene segíteniük a családok működését az intézményeinknek.
Ezen kívül zenészek és írók, képzőművészek és építészek, sportolók és történészek is megosztják velünk gondolataikat.
2024/ŐSZ
Egy rész téglából, egy rész műanyagból,
Két holdnyi föld, világtól elhagyott.
Kemény művészet kell, hogy összetartsa
A gazdátlanul tengő anyagot.
Ahogy a huszadik században a 19. század díszletei között, kastélyok és uradalmi épületek, paloták és nyomornegyedek épületeiben játszódott az élet, úgy vagyunk most a 21. században a hajdani iparvárosi kulisszákkal, az üzemek romossá koptatott belső tereivel, a vegetáció által (vissza)hódított gyárudvarokkal, a már-már képeslappá szépült egykori munkahelyekkel: egy letűnt kor díszletei között téblábolunk.
Az őszi számban annak jártunk utána, hogy milyen élet van most a régi gyárépületekben, hogyan élnek a munkástelepeken az egykori dolgozók és utódaik, mi maradt ránk a munkáskultúra két óbudai kötődésű alkotójának, Kassáknak és Gellérinek a khm, munkáiból.
De mi lesz az egykori kulisszák utóélete? A lapban interjú olvasható egy, a Goldberger gyár területén hamarosan megnyíló coworking irodáról, Oláh Norbert képzőművész az általa tervezett óbudai roma holokauszt-emlékműről mesél, Szinetár Miklós az Óbudához való kötődéséről, míg Beck Zoltán a 30Y évtizedeiről, Móser Ádám harmonikaművész és zeneszerző a fúziós műfajokról. Szintén őszi számunkban olvasható a Faludy Györggyel készült interjú második része, amelyet posztumusz közlünk.
Megtudhatjuk még, miként lett Óbuda matetea-nagyhatalom. Fotósaink közül Antal István archív képein az egykori gyári élet elevenedik meg, Dohi Gabriella pedig a gázgyári lakótelep életét és a közelmúltbeli árvizet dokumentálta.
