A Filatorigát HÉV-megálló közelében lévő volt BUSZESZ és (volt Harisnyagyár) Viking kerítéseket a graffiti szlengben csak „Fila legál”-nak hívják. Én egy kicsit másként aposztrofálom: „Hungarian Graffiti Big Wall of Fame”, vagyis Magyar Graffiti Dicsőségfal. Nem véletlenül – meg is érdemli ezt az elnevezést!

Évek óta fotózza, dokumentálja az óbudai graffiti falak folyamatosan változó képeit Dr. Zumpf András mérnök, fotográfus. Az összegyűjtött anyagot több kiállításon láthatták az érdeklődők, és egy látványos és különlegesen érdekes kötetben is összegyűjtötte a számára legfontosabbakat. Felkérésünkre egy cikkben foglalta össze, mit láthatunk, ha kinézünk a HÉV ablakán a filatorigáti falaknál, vagy máshol Óbudán.

A „Budapesti védett fák” sztori régóta piszkálja a fantáziámat, a ’80-as években (tehát még a boldog analóg fotókorszakban) magánszorgalomból végig is fotóztam ezeket, majd készítettem egy összefoglalót. Volt közöttük cédrus, mamutfenyő, de még méretes bodzabokor is. Akkor nem találtam III. kerületi fát vagy bokrot ezek között.

A Bridzs-barátok Klubja évek óta megjelenteti a bridzsnaptárt. Az idei évben nem jelenik meg a naptár nyomtatott formában, de továbbra is szeretnénk érdekes leosztásokról beszámolni. Az egyesület honlapján, az éves naptárban minden hónapban 2–2 leosztást elemzünk. A partikat az elmúlt év versenyeiről válogattuk, kiegészítve egy-két partival, amik kimaradtak a naptárból.

Az adujáték lehetőségeivel már foglalkoztunk az előző két számban is. Most újabb technikákat mutatok be, melyekkel olyan ütésekhez is hozzájuthatunk, amelyekre nem is számítunk. Például hogyan tudunk kis aduinkkal ütést szerezni, amikor az ellenfélnél még van nagyobb adu, vagy hogyan tudjuk az ellenfél adu figuráját elfogni, amikor nem tudjuk az adu színét meghívni, mert nincs a másik kézben. Ezek nem egyszerű technikák, de egy kis képzelőerővel felfedezhetjük őket játék közben.

Előző számunkban az aduzás kérdését elemeztük, hogyan tudjuk az ellenfél aduit elvenni, és hogyan tudunk lopásokkal plusz ütéseket szerezni. Az adujáték rengeteg más lehetőséget is kínál.

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mikor lett Magyarországon széles körben elterjedt játék a sakk, akkor az előző század húszas éveihez kell visszamenni az időben, hogy egy egészen érdekes mozgalmat vizsgáljunk meg: ez a munkássakk. Ne legyen félreértés, ez nem egy másik játék elnevezése, bástya elvtárs nem csobbanhat bármelyik mezőre, amikor kedve szottyan, nem hívják a parasztokat/gyalogokat agrármunkásnak.

Ha Óbuda és sakk, akkor Lilienthal Andor. A sakkozó, aki a XX. század minden világbajnokával találkozott és játszott. A legtöbbet le is győzte. A 2010-ben elhunyt nagymesternek élete utolsó harmadában Óbuda volt az otthona, és tekintve, hogy 99 évet élt, ez egyáltalán nem kevés.

1952 és 2012 között, azaz hatvan éven át szovjet, majd orosz és posztszovjet csapatok nyerték a sakk­olimpiát. Két fontos kivétel: 1976-ban politikai okokból nem indultak Haifában, 1978-ban Magyarország megelőzte őket. 1957 óta női csapatoknak is rendeznek versenyt, ott is ilyen jelentős volt a szovjet/posztszovjet fölény, bár a magyarok kétszer, a kínaiak négyszer győzni tudtak. Az idei, 2016-os sakkolimpián történt meg először az, hogy sem a nyílt, sem a női versenyen nem posztszovjet csapat győzött: a férfiaknál (pontosabban: a nyílt kategóriában) az USA csapata, a nőknél Kína győzött. Elég látványosan ért véget tehát egy korszak, a következő hetekben-hónapokban számtalan tanulmány fog születni arról, hogyan és miért ért véget az orosz sakkozás sikeres időszaka.