Szurcsik János festőművész és felesége, Sárkány Anna festő- és gobelinművész élete, művészete csaknem 30 éven keresztül kötődött szorosan Óbudához, a Táborhegy oldalában fekvő kerthez, a kertben álló nyári lakhoz és a műteremhez. Második otthonukká vált a „hegy “, számos mű született a kezük alatt az inspiráló környezetben.

Harmincegy éve annak, hogy Óbudán, a San Marco utcában, a hajdani úttörőházban kaput nyitott az Óbudai Festőiskola. Működésének nyolc esztendeje alatt ragyogó tehetségű képzőművész fiatalok sajátították el a szakma csínját-bínját. Valamennyien korunk elismert és sikeres művészei. Az iskolát Gyémánt László hozta létre.

Óbuda olyan városrész, amelynek lelke van. Bár újkori külsejét a házgyári lakótelepek határozzák meg, de az „óbudaiság” ma is valamiféle művészet- és természetközeli fogalmat jelent. Nem utolsósorban az itt élő és alkotó művészeknek köszönhetően. Ilyen volt a 2011-ben elhunyt kiváló festő-grafikus, Benyó Ildikó, és ilyen költő testvére, a ma is alkotó Benyó Judit.

A Katinyi Mártírok Emlékművét 2011-ben avatták fel Óbudán, amely a szovjet különleges erők által 1940 tavaszán lemészárolt huszonkétezer lengyel hadifogolynak állít emléket. Az Árpád Gimnázium és az Amfiteátrum szomszédságában elhelyezett mementó Széri-Varga Géza és fia, Széri-Varga Zoltán építész munkája.

A Varga Imre Gyűjtemény a Fő tér melletti Laktanya utcában, az Esernyős szobrok közelében található. A 93 éves mester műveit bemutató múzeumban szobrok mellett kisplasztikákat és festményeket is láthatunk. A kiállításon szombat délelőttönként személyesen is találkozhatnak a látogatók a világhírű művésszel.

Emlékeket őrzünk a múltunkból, egész életutunkon végigkísérőket, melyek részint kedvesek, részint szívszorítóak. Tersánszky Józsi Jenőnek a szülőföld, Nagybánya világa és az első világháború tartozott ezek közé: képei, élményei feledhetetlenek. Az utóbbival nem volt egyedül, hiszen a XX. század elején eddig még nem látott pusztulás zúdult Európára és az emberek millióira. Ady Endrétől – Babits Mihályon át – Móricz Zsigmondig megrázó sorok születtek erről, s itt még csupán néhányukat említettem. Ady már a kezdettől megérezte a tragédiát: „Hogy zúg, zuhog, árad a nóta / Valamennyi vén fiú torkán… / Magyarok, öregek, nótásak, / Bakák, búsak: dacosan, hősön, / Puskaport még alig szagoltak, / De hősök már, mind hősön-holtak.” (Nótázó vén bakák)

A színjátékban a legfontosabb az aduszín kérdése. A licit folyamán fel kell tennünk a kérdést, hogy miért választunk adufelvételt, és miért azt az aduszínt választjuk?

Előző számunkban az aduzás kérdését elemeztük, hogyan tudjuk az ellenfél aduit elvenni, és hogyan tudunk lopásokkal plusz ütéseket szerezni. Az adujáték rengeteg más lehetőséget is kínál.

Az adujáték lehetőségeivel már foglalkoztunk az előző két számban is. Most újabb technikákat mutatok be, melyekkel olyan ütésekhez is hozzájuthatunk, amelyekre nem is számítunk. Például hogyan tudunk kis aduinkkal ütést szerezni, amikor az ellenfélnél még van nagyobb adu, vagy hogyan tudjuk az ellenfél adu figuráját elfogni, amikor nem tudjuk az adu színét meghívni, mert nincs a másik kézben. Ezek nem egyszerű technikák, de egy kis képzelőerővel felfedezhetjük őket játék közben.