Mottó:
“Őszi tarlón fekszem, átböködik testem aranyszuronyok”
Nagy László
Ha azt mondod: TEST, akkor ezernyi dolog jut eszembe. Hogyan sanyargassuk petyhüdt testünket diétával, koplalással és különféle mozgásokkal? Vagy éppen ellenkezőleg, hogyan kényeztessük magunkat fürdőkben, masszázsszalonokban és egyéb terápiás helyeken? Egészség és sport, jóga és cirkusz, test- és adattudatosság – mindezek a témák adják az őszi Anziksz jelentős részét. Tudta-e, hogy Óbuda tette fel Magyarországot a rákkutatás világtérképére? És azt, hogy Óbudáról indult országhódító útjára a jóga? Miért került egy Anziksz-interjú címébe az LGT dalának címe? Testet öltenek a válaszok az őszi számban!
Négy beszélgetésre külön is felhívjuk a figyelmet:
Takács Zsuzsát, az egyik legizgalmasabb költőnket kérdezte Simon Bettina, aki maga is költő. Menyhárt Jenővel, az Európa Kiadó legendás énekesével beszélgetett Bőhm Kornél. Keserű Júlia társadalomkutatóval a testünkre vonatkozó adatok használatáról és annak veszélyeiről beszélgettünk. Füredi András rákkutató arról győzött meg, hogy nem a csodaszert kell várnunk, hanem új módon kell gondolkodnunk a betegségekről, és akkor azt is hamarabb észrevesszük, hogy a rákgyógyítás forradalma éppen most zajlik – és ebben Óbudának is óriási szerepe van.
Nyár, dögmeleg, állunk a sorban anyámmal a Kolosy téri piacon. Persze, Sanyi bá, megkóstoljuk, lékeljük azt a dinnyét! – mintha nem tudnánk amúgy is, hogy szuperédes, hiszen – ahogyan azt még nagyapától tanultuk – kongattuk eleget, amíg a sorban álltunk vele. És így teltek a nyarak, az évek, mígnem bezárt a piac. Most, hogy felocsúdunk a dinnyehabzsolásból, itt az ideje, hogy szétnézzünk Újlakon, hogy mi van itt érdekes.
A 2025/Nyár/Újlak szám segítségével benézhetünk a Siposba (most: Semmi Extra – pedig dehogynem), ahol Szakonyi Károly mesél régi asztaltársaságokról, barátokról, ellenségekről, írókról; és így eszünkbe juthat a környéken lakó Zalán Tibor, kérdezzük meg tőle, miért látjuk-olvassuk mostanában olyan keveset; emlékezzünk a száz éve született Nagy Lászlóra, ő is Újlakon talált otthonra, ahol nem kellett “rozsdás vizeket” innia; és Szomory Dezsőre, a folyton újrafelfedezett drámaíróra, aki Újlak különös figuráit csomagolta novellákba. Kaptassunk fel a Szépvölgyi úton, már nincs ott a Telefon bár, az Újlaki étterem korabeli társkereső applikációja, a (szerencsére nincs olyan óbudai, pláne újlaki, aki megkérdezné, hogy pontosan melyik) cukrászdával szemben viszont izgalmas vállalkozások sorakoznak, köztük a könyvkiadók, az Animus és a Lampion, vagyis Harry Potter is bujkál valahol Újlakon. A kerülethatárt átlépve, de maradva Újlakon gasztrokalandokba bocsátkozunk, hogy aztán megújult kivácsisággal kukucskáljunk be a házakba: nini, ott egy régi iskola! Az meg egy zsinagóga a bérházak között! És ki az az Ottó, akinek a nevét büszkén hordja az az épület? Lehet, hogy csak lemaradt az L betű?
És még annyi mindenre emlékezünk: a lakópark építés közben talált Mithras-szentélyre; a középkorból velünk maradt Lajos utcai házra és benne a Budapest Galériára, akik megnyitották a pincében a ház történetét bemutató kiállítást; az Esterházy-család rómaifürdői házára, amit műszaki egyetemisták egy napra élettel és képzelettel töltöttek meg; az 50 éves Kulturális Központra; a 25 évvel ezelőtt olimpiai bajnokságot nyerő vízilabdázóra. És azt is megtanultuk, hogyan emlékezzünk egy sosem látott kiállításra.
Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet színpadát!
2025 tavaszi száma a kerület PARKjaiba kalauzolja el az olvasót. Ha a térképen megnézzük, Óbuda-Békásmegyer inkább szív alakú, mégis a főváros tüdejének szokták hívni. Nem csupán a hegyvidéki erdők, a háborítatlan természet, hanem a városi parkok is fontos részei “Zöld Óbudának”. Budapest főtájépítészét, Bardóczi Sándort kértük meg arra, hogy sétáljon végig velünk a kerületen, és közben mesélje el, eddig hogyan alakult a városi parkok sorsa, és mik a tervek a (közel)jövőre nézve. Ha már jövő: a Graphisoft parkot több oldalról is bemutatjuk: a leköszönő vezérigazgatóval, Kocsány Jánossal tekintettük át a park kialakulását, Mohácsi András szobrásszal a park legújabb műalkotását jártuk körbe, és a parkban működő egyik cégen keresztül azt is megvizsgáltuk, hogyan hat a környezet a gazdaságra. Nem kerültük ki az élesebb zöld témákat sem: Simon Gergellyel, a Greenpeace szakértőjével a gázgyári szennyezésről, az éveken át húzódó perekről beszéltünk.
A címlapunk ismerős lehet a csillaghegyi uszoda látogatóinak, hiszen az ott található Barcsay Jenő mozaikképet idézi meg.
És akikkel még találkozhatunk a lapban: úszómester és rockzenész, helytörténész és sportkommentátor, Karinthy és Esterházy, elfelejtett fotósok és ünnepelt festőművészek, királynők és hajógyártó munkások.
Tél fut az éjen át, nyílik a jégvirág,
Új bölcsőben sírdogál egy élet.
Képzeljünk el egy óbudai regényt, annak is az elejét: „Hideg téli estén ül a család a kandallónál és olvasgatnak, régi Anzikszokban mélyednek el.”
Na, ennek a nyitómondatnak minden egyes része elavult: a klímaváltozás miatt nincsenek komolyan vehető hideg téli esték, a kandallóipar is látott már jobb napokat, a családi olvasókörök a valóságból a könyvtáros kisasszonyok tanmeséibe költöztek, és ugye pont azért született ez a nyakatekert mondat, hogy a legújabb Óbudai Anziksz lapszám beharangozását megalapozza. Talán csak a CSALÁD, az nem évült el, bár alaposan átalakult – és pontosan erről szól a téli szám.
Ha óbudai családokról beszélünk, kettőt biztosan szóba hozunk: a Harrereket és a Goldbergereket. Harrer Pálról, Óbuda első polgármesteréről és a sváb felmenőiről szóló történet mellett interjút olvashatnak Sacha Goldbergerrel, aki azon kívül, hogy izgalmas francia fényképész, a gyáros Goldbergerék leszármazottja. A 20. század első feléből számtalan óbudai családi fotó maradt ránk, amelyen ott díszeleg a felirat: Leon H és Fia. Leon Hermann egykori Lajos utcai műterméről igyekeztünk összeszedni minden emlékmorzsát. A Magyar Menyasszony kiállításról kiderítettük, hogy valójában esküvői fátylakba és ruhákba csomagolt nőtörténet. Petőcz András íróval egy óbudai apatörténetet rekonstruáltunk.
Hol húzódik a magánélet és a közélet közti határ? Erre a kérdésre nincs általános válasz, de szempontokat tudunk adni, ha végiggondoljuk, hogyan kezeli és hogyan kellene kezelnie a társadalomnak a párkapcsolati erőszakot, hogyan segítik és hogyan kellene segíteniük a családok működését az intézményeinknek.
Ezen kívül zenészek és írók, képzőművészek és építészek, sportolók és történészek is megosztják velünk gondolataikat.
2024/ŐSZ
Egy rész téglából, egy rész műanyagból,
Két holdnyi föld, világtól elhagyott.
Kemény művészet kell, hogy összetartsa
A gazdátlanul tengő anyagot.
Ahogy a huszadik században a 19. század díszletei között, kastélyok és uradalmi épületek, paloták és nyomornegyedek épületeiben játszódott az élet, úgy vagyunk most a 21. században a hajdani iparvárosi kulisszákkal, az üzemek romossá koptatott belső tereivel, a vegetáció által (vissza)hódított gyárudvarokkal, a már-már képeslappá szépült egykori munkahelyekkel: egy letűnt kor díszletei között téblábolunk.
Az őszi számban annak jártunk utána, hogy milyen élet van most a régi gyárépületekben, hogyan élnek a munkástelepeken az egykori dolgozók és utódaik, mi maradt ránk a munkáskultúra két óbudai kötődésű alkotójának, Kassáknak és Gellérinek a khm, munkáiból.
De mi lesz az egykori kulisszák utóélete? A lapban interjú olvasható egy, a Goldberger gyár területén hamarosan megnyíló coworking irodáról, Oláh Norbert képzőművész az általa tervezett óbudai roma holokauszt-emlékműről mesél, Szinetár Miklós az Óbudához való kötődéséről, míg Beck Zoltán a 30Y évtizedeiről, Móser Ádám harmonikaművész és zeneszerző a fúziós műfajokról. Szintén őszi számunkban olvasható a Faludy Györggyel készült interjú második része, amelyet posztumusz közlünk.
Megtudhatjuk még, miként lett Óbuda matetea-nagyhatalom. Fotósaink közül Antal István archív képein az egykori gyári élet elevenedik meg, Dohi Gabriella pedig a gázgyári lakótelep életét és a közelmúltbeli árvizet dokumentálta.
