Tavaly ősszel felkértem Tandori Dezsőt, hogy adjon az Óbudai Anziksz számára novellát, amit úgy utasított el, hogy „nem írok rossz novellát, mert nem írok novellát már”. Viszont megemlítette a születésnapjára készülő kötetét, mely kapcsán sokat beszéltünk telefonon, mindig ő hívott, én nem tudtam a telefonszámát. A beszélgetések során diktálta le lapunknak szánt verseit és gondolatait, illetve postán küldte az Anziksznak szánt rajzokat és szövegeket. Ezek egy része jelent meg a lapban a Nincs beszédülés című 80. születésnapjára megjelent kötetét ajánló cikkhez kapcsolódva. Az elkészült Óbudai Anzikszot még kézbe vehette, örült neki, azt mondta, olyan, mintha a könyve kiegészítése lenne. Ez február 4-én történt, akkor beszéltünk utoljára.

Születésnapja után két nappal hívott és diktálta le: „Az utolsó számjegy után: nyolcvanel éves vagyok.” Visszakérdeztem és pontosított: „nem nyolcvanegy, nyolcvanel – egybeírva – éves vagyok. Vagyis nem leszek már nyolcvanegy? érted!”, és nevetett. Ez csak a játék, mondtam, megint nevetett, és elköszönt.

A. Horváth András

2018. december 8-án volt Tandori Dezső nyolcvan éves. Születésnapjára a Tiszatáj Alapítvány kiadásában és Tóth Ákos gondozásában jelent meg Nincs beszédülés című kötete, mely rajzokat tartalmaz, fejrajzokat. „Prózarajzolás, prózarajzás” – írja már az első rajzokhoz az író-rajzoló (9. oldal).

A 2019. február 17–25. között megrendezésre kerülő IV. Cziffra György Fesztiválon a hazai és nemzetközi zenei élet legkiválóbb művészeinek olyan közös produkciói jelennek meg, amelyeket aligha hallott még a közönség. A fesztivál művészeti vezetőjét, Balázs Jánost az új helyszínként megjelent Óbudai Társaskörről és a koncertsorozat kereteinek bővítési lehetőségeiről kérdeztük.

A 2018-as esztendő nem csupán azért fontos nekünk, óbudaiaknak, mert épp mi éltük meg – külön okunk is van a megállásra. Budapest sajnos nem bővelkedik a kétszáz éves, avagy az annál is régebbi épületekben, s még ritkábban fordul elő, hogy az adott ház mai alakjában ne csupán eredeti formáját, de eredeti funkciói egy részét is megidézze.

Harminchat éve járok Óbudára, de ebből az utóbbi tíz évben másképp járok ide. Ahogy közeledem a Társaskör épületéhez, már azt figyelem, hogy levágták-e a füvet, kiragasztották-e a plakátot, feltakarították-e a járdát… Nagy értéket bízott rám Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának vezetése 2008-ban. Merényi Judit vigyázó szemei után az én szemeim vigyázzák a Házat. Boldog voltam, amikor egy taxisofőr megjegyezte: „Na, látja! Ezen az épületen látszik, hogy van gazdája.” Mondtam neki, hogy köszönöm a dicséretet, mert én vagyok a „gazda”.

Tíz éve, hogy nem visz mindennapi utam Óbudára. Ha egy-egy eseményre elmegyek, szinte minden alkalommal eszembe jut, hogy harminc évvel ezelőtt, ha véletlenül taxival jöttem, el kellett magyarázni a Kiskorona utcát – hisz azelőtt Magyar Lajos utca volt –, no meg a Társaskört.
Múltak az évek, és nagyon büszke voltam, amikor tíz évvel ezelőtt azt mondtam, hogy „Kiskorona utca 7.”, és a taxis visszakérdezett: „Az Óbudai Társaskörbe?”

Az ideális dunai horgászhelyekben nem dúskáló Budapesten és környékén a sportág szerelmesei ma már jól ismerik az Óbudai Gázgyár egykor lezárt partszakaszát. A K-híd fölötti gázgyári Duna-part, amely ideális helyszín horgászversenyek számára, 2018 júliusában már a harmadik megmérettetésnek adott otthont.

Ha létezik hazai vitorlásverseny az évben, aminek valóban komoly presztízse van, az az immáron több mint negyed évszázados múltra visszatekintő Trafik Kupa. Ugyan a honi vitorlássport leginkább a Balatonhoz és a Velencei-tóhoz kötődik, akad egy verseny Óbudától karnyújtásnyira, amely november második hétvégéjén a sportág színe-javát magához szólítja.

A nyári napok rekkenő hősége a legtöbb embert a vízhez csábítja. Így voltunk ezzel mi is, úgyhogy a bakancsokat evezőkre cseréltük. Vezetőnk ezúttal Soós Balázs geológushallgató volt, aki gyerekkora óta aktív résztvevője az édesapja által immáron több, mint két évtizede szervezett vízitúráknak.