2023/Ősz – Budapest 150

A Vasárnapi Újság 1873 őszén, Budapest megalakulása kapcsán ezt a történetet osztotta meg a tisztelt olvasóközönséggel (eredeti helyesírással):

“Pest, Buda és Ó-Buda a mult héten egy-municipiummá egyesült és megválasztá 400 tagból álló képviselőtestületét, 200-at a virilisekből, 200-at pedig szabadon. A polgári jognak e magasztos gyakorlata helylyel közzel furcsán ütött ki nagyon. Tanú reá a többi közt Wink ur. Kicsoda az a Wink ur ? Hát az egy igen nevezetes ember, a ki a legnagyobb mértékben birja polgártársai bizalmát, mert kevés híja volt, hogy valamennyi pesti polgár között nem ő kapta a legtöbb szavazatot. S miféle bokros érdemeinek köszönheti azt a nagy bizalmat ? Sokat acquirált a városnak? A csatornázás, a kisajátitás, monumentális épületek olcsó emelése körül tett szolgálatokat, avagy uj kiváltságokat vívott ki a fővárosnak? — Oh nem, mind ezek a fölsorolt dolgok olyanok, hogy ha keltenek is méltánylatot és elismerést egy részt, de másrészt irigységet költenek, s az irigy ember nem szavaz arra, a kire irigy. Más, egészen más a Wink ur népszerűségének titka : az, hogy senki sem tud róla semmit, tehát roszat sem, senki sem ismeri, igy hát rosznak sem ismeri, — és ekkép tiszta lélekkel rá adhatta szavazatát mindenki. Mikor aztán megválasztották városi képviselőnek, akkor derült ki, hogy Wink urat nehéz is ismerni valakinek, miután Wink ur sehol sem létezik Buda-Pest-Óbuda hármas határában. Olyan eleven ember nincs, tévedésből írtak be a választók lisztájába ily nevet, más név helyett, s igy egy nem létező embert választottunk képviselővé. Kár, minő derék embernek hittük pedig.”

Wink úrról nem, de Budapest és benne Óbuda 150 éves történetének valós szereplőiről annál inkább olvashatnak az őszi Anzikszban: Esterházy Péter íróról, Dyga Zsombor filmrendezőről, Csörsz Rumen István zenészről, Lacó Tamás tanárról, Zelnik József etnográfusról, Szittya Emil kalandorról és Nagy Liliána keramikusról.  Művészeti kitekintéseink ezúttal a zene és a képzőművészet mellett a színházat is vizsgálják: Óbuda régi teátrumát, a Kisfaludy Színházat mutatjuk be és a jelen törekvései közül a kerületben lakó és több szállal kötődő Orlai Tibor színházi producert interjúvoljuk meg. Címlapunk annak a Hortobágyi Endrének a festménye alapján készült, akit az utóbbi időben (újra) felfedez magának a szakma és reményeink szerint a közönség is, erről és ezért szól a gazdagon illusztrált cikk festészetéről. Képekben szintén bővelkedik interjúnk Féner Tamás fotóművésszel, akivel a Gázgyár bezárása idején készült sorozatáról beszélgettünk. Elképzeltük Óbuda borát és focicsapatát, álmodozzanak velünk!

2023/Nyár – Nyolcvanas évek

Ha nyár, akkor fagylalt. Ha fagylalt, akkor puncs és vanília. És most képzeljük magunk elé ezt a színvilágot! Megvan? Ezzel az olcsó, de működő időgéppel meg is érkeztünk a nyolcvanas évekbe. És az Anziksz címlapjára.

Amihez a képet nem más, mint a ma is aktív, legendás képzőművész, Kemény György készítette, aki egykor színessé tette a nyolcvanas éveket is. Komoly dolgok indultak Óbudáról: felelevenítjük a nagy punkpert, amelyben a CPg zenekart elítélték; Hegyi Zoltán, a Sex-E-Pil zenekar egykori frontembere a korabeli házibulik és zenekari próbák világát idézi meg; a Kontroll Csoport óbudai formálódásáról Kistamás László mesél. Ha a nyolcvanas évek építészetére gondoltunk, általában a szürke lakótelepi világ jutott eszünkbe: eddig. Interjúk, elemzések, fotók mutatják, hogy milyen építészeti viták voltak, milyen izgalmas épületek születtek, hogyan védekeztek az óbudaiak a szürkeség ellen, és mennyivel érdekesebb és színesebb a lakótelepi élet, ha nem csak kívülről nézzük és ítéljük meg.

A nyolcvanas évek végén, harmincöt évvel ezelőtt alapították az Óbudai Társaskört, amelynek évtizedeit külön összeállításban elevenítjük fel.

Erre az évtizedre esik a Vasarely Múzeum megnyitása is, amelynek történetéről és aktuális kiállításáról is olvasható cikk a lapban.

Három nevet külön kiemelünk:

Lengyel Péter – a kultikus Macskakő szerzője, aki a negyvenes-ötvenes évek Óbudájáról mesélt.

Takáts Vera – akitől megtudhatjuk, miért és hogyan készült a Süsü, a sárkány Óbudán.

Schütz Ila – aki innen, a Föld utcából indult, itt fedezték fel, hogy később meghódítsa a színpadot, mozit és tévét.

Novellát olvashatnak a lapban Szeifert Natáliától, Nagy Gerzsontól és Zoltán Gábortól. Szintén az irodalmi blokkot gazdagítja novellapályázatunk győztesének, Masszi Bálintnak az írása.

2023/Tavasz – HIT

Húsvétkor nemcsak a locsolkodásnak, tojásfestésnek, sonkahabzsolásnak van itt az ideje, nem csupán a természet újjászületését ünnepeljük, de voltaképp a saját lelki megújulásunkat is.

Óbudán van Budapest legrégebbi ókeresztény kápolnája, református temploma és zsinagógája, és ha hozzávesszük a kora középkori templomok időnként pincékben, közterek alatt megbúvó maradványait is, felmerülhet bennünk a gondolat, hogy van itt ezen a tájon valami, ami kedvez a szakrális terek kialakításának. Vagy az is lehet, hogy az itt élő emberek kötődtek mindig különösen erősen a vallási közösségükhöz.

Így vagy úgy, érdemesnek tűnik megvizsgálni az óbudai hitéletet: a tavaszi Anziksz cikkei között vannak olyanok, amelyek történeti szempontból mutatják be az egyházakat, vannak építészeti megközelítésűek és a jelen vallási közösségei közül is felkerestünk néhányat.  A hitélethez szorosan kapcsolódó temetkezés történetét is elmeséljük a rómaiaktól egészen mostanáig.

Az Esterházy-család két tagját – Miklóst, a meseírót és Marcellt, a képzőművészt  – is megkérdeztük, mit kezdenek a családi és római fürdői örökséggel, hogyan hat alkotásaikra, hogy innen indultak. Nyáry Krisztiánnal a társasköri produkció, a Himnusz történetét bemutató, Bősze Ádámmal közös zenés estjük kapcsán beszélgettünk vallási közösségeken átívelő nemzeti identitásról. Az idei év egészen erősnek bizonyult Óbudán kiállításokban, többek között beszámoltunk a Kiscelli Múzeum elképesztően érdekes, Mácsai István képzőművészeti újrafelfedezését lehetővé tévő tárlatáról, valamint a Kassák Múzeum újzenei kísérletekről szóló, egyszerre történeti és mai, a befogadót is alkotó partnernek tételező kiállításáról. Új év, új novellisták: ebben a számban mutatkoznak be a 2023-as év állandó szerzői egy-egy írással: Szeifert Natália, Nagy Gerzson és Zoltán Gábor.

A címlapon Kondor Béla A szentek bevonulása a városba című, 1971-es képének, a BTM Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtára félve őrzött remekművének részlete látható.