2023/Nyár – Nyolcvanas évek
Ha nyár, akkor fagylalt. Ha fagylalt, akkor puncs és vanília. És most képzeljük magunk elé ezt a színvilágot! Megvan? Ezzel az olcsó, de működő időgéppel meg is érkeztünk a nyolcvanas évekbe. És az Anziksz címlapjára.
Amihez a képet nem más, mint a ma is aktív, legendás képzőművész, Kemény György készítette, aki egykor színessé tette a nyolcvanas éveket is. Komoly dolgok indultak Óbudáról: felelevenítjük a nagy punkpert, amelyben a CPg zenekart elítélték; Hegyi Zoltán, a Sex-E-Pil zenekar egykori frontembere a korabeli házibulik és zenekari próbák világát idézi meg; a Kontroll Csoport óbudai formálódásáról Kistamás László mesél. Ha a nyolcvanas évek építészetére gondoltunk, általában a szürke lakótelepi világ jutott eszünkbe: eddig. Interjúk, elemzések, fotók mutatják, hogy milyen építészeti viták voltak, milyen izgalmas épületek születtek, hogyan védekeztek az óbudaiak a szürkeség ellen, és mennyivel érdekesebb és színesebb a lakótelepi élet, ha nem csak kívülről nézzük és ítéljük meg.
A nyolcvanas évek végén, harmincöt évvel ezelőtt alapították az Óbudai Társaskört, amelynek évtizedeit külön összeállításban elevenítjük fel.
Erre az évtizedre esik a Vasarely Múzeum megnyitása is, amelynek történetéről és aktuális kiállításáról is olvasható cikk a lapban.
Három nevet külön kiemelünk:
Lengyel Péter – a kultikus Macskakő szerzője, aki a negyvenes-ötvenes évek Óbudájáról mesélt.
Takáts Vera – akitől megtudhatjuk, miért és hogyan készült a Süsü, a sárkány Óbudán.
Schütz Ila – aki innen, a Föld utcából indult, itt fedezték fel, hogy később meghódítsa a színpadot, mozit és tévét.
Novellát olvashatnak a lapban Szeifert Natáliától, Nagy Gerzsontól és Zoltán Gábortól. Szintén az irodalmi blokkot gazdagítja novellapályázatunk győztesének, Masszi Bálintnak az írása.
2023/Tavasz – HIT
Húsvétkor nemcsak a locsolkodásnak, tojásfestésnek, sonkahabzsolásnak van itt az ideje, nem csupán a természet újjászületését ünnepeljük, de voltaképp a saját lelki megújulásunkat is.
Óbudán van Budapest legrégebbi ókeresztény kápolnája, református temploma és zsinagógája, és ha hozzávesszük a kora középkori templomok időnként pincékben, közterek alatt megbúvó maradványait is, felmerülhet bennünk a gondolat, hogy van itt ezen a tájon valami, ami kedvez a szakrális terek kialakításának. Vagy az is lehet, hogy az itt élő emberek kötődtek mindig különösen erősen a vallási közösségükhöz.
Így vagy úgy, érdemesnek tűnik megvizsgálni az óbudai hitéletet: a tavaszi Anziksz cikkei között vannak olyanok, amelyek történeti szempontból mutatják be az egyházakat, vannak építészeti megközelítésűek és a jelen vallási közösségei közül is felkerestünk néhányat. A hitélethez szorosan kapcsolódó temetkezés történetét is elmeséljük a rómaiaktól egészen mostanáig.
Az Esterházy-család két tagját – Miklóst, a meseírót és Marcellt, a képzőművészt – is megkérdeztük, mit kezdenek a családi és római fürdői örökséggel, hogyan hat alkotásaikra, hogy innen indultak. Nyáry Krisztiánnal a társasköri produkció, a Himnusz történetét bemutató, Bősze Ádámmal közös zenés estjük kapcsán beszélgettünk vallási közösségeken átívelő nemzeti identitásról. Az idei év egészen erősnek bizonyult Óbudán kiállításokban, többek között beszámoltunk a Kiscelli Múzeum elképesztően érdekes, Mácsai István képzőművészeti újrafelfedezését lehetővé tévő tárlatáról, valamint a Kassák Múzeum újzenei kísérletekről szóló, egyszerre történeti és mai, a befogadót is alkotó partnernek tételező kiállításáról. Új év, új novellisták: ebben a számban mutatkoznak be a 2023-as év állandó szerzői egy-egy írással: Szeifert Natália, Nagy Gerzson és Zoltán Gábor.
A címlapon Kondor Béla A szentek bevonulása a városba című, 1971-es képének, a BTM Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtára félve őrzött remekművének részlete látható.
