A csillagos házak azok a lakóépületek, amelyeket az 1944. június 16-án kiadott rendelet a zsidók lakóhelyéül kijelölt. Az elnevezés eredete az, hogy a rendelet értelmében az épületek bejáratát hatágú csillaggal kellett megjelölni. Azok a zsidók, akik nem csillagos házakban laktak, kötelesek voltak a csillagos házakba átköltözni, és korábbi lakásukat kiürítve átadni. A csillagos házakba költözőket egy család - egy szoba főszabály szerint zsúfolták be. Az érintett épületek száma Budapesten kétezer körüli, ebből a harmadik kerületben közel száz volt. A budapesti gettó 1944. novemberi felállítása után a gettón kívül eső csillagos házak lakóinak is gettóba kellett költözniük.

Összeállításunk a most is álló óbudai csillagos házakról készült.

„Szájhős és bérelhető alteregó. Amikor épp nem színész vagy feleség, fiókíró, blogger és/vagy közösségi média-szédelgő. Számos hangoskönyvet készített, és az első magyar nyelvű interaktív mese alkalmazás, a Borzontorz és a rádió egyik mesélője” – így határozza meg önmagát óbudai fotósorozatunk készítője, Németh Kriszta. A színészként, fotóművészként is jelentős tehetségű, és képeihez írt saját szövegei alapján betűvetőnek is kiváló alkotó idén tavasszal az Óbudai Platán Könyvtárban rendezett kiállításon mutatta be először Óbudai anzikszok című fotósorozatát, melyen immár 15 éve dolgozik.

Magyarország egyik legnevesebb fotográfusával barátságos piliscsabai házának teraszán készítettem interjút. Két gyönyörű kisgyereke futkározott a teraszon, a harmadik bent szunyókált a szoptatás után. Nem is gondoltam volna, hogy megrázó, mégis felemelő találkozásnak leszek részese.

Serdülésem tájékán, a hetvenes években észlelhető volt a fényképezés újabb reneszánsza (Niépce, Daguerre és a számomra legfontosabb, William Henry Fox Talbot 1830 környéki indulása óta már a sokadik…). Apám is megvette a maga Zorki gépét, és kattintgatott szorgosan. Az ifjúkori rajzolás és festés mellett engem is megérintett ez a csodálatos médium. Érettségi után fotográfiai tanulmányokba kezdtem, 18 éves koromban megvettem életem első Praktica Nova fényképezőgépét… ezzel a kocka el volt vetve!

Évek óta fotózza, dokumentálja az óbudai graffiti falak folyamatosan változó képeit Dr. Zumpf András mérnök, fotográfus. Az összegyűjtött anyagot több kiállításon láthatták az érdeklődők, és egy látványos és különlegesen érdekes kötetben is összegyűjtötte a számára legfontosabbakat. Felkérésünkre egy cikkben foglalta össze, mit láthatunk, ha kinézünk a HÉV ablakán a filatorigáti falaknál, vagy máshol Óbudán.

Idén ünnepelte hetvenedik születésnapját a Pro Óbuda díjjal kitüntetett Antal István fotóriporter, aki nélkül évtizedek óta nincs kerületi esemény. Bár sokfelé hívták, ő hűséges maradt szűkebb pátriájához, ahol minden utcát ismer és szeret, ahol előre köszönnek neki, hiszen nem is igazi óbudai az, aki nem tudja, ki is az az Antal Pista.

A Római Birodalom? Az időszámítás kezdetének kora? Pannonia provincia? Imperator Caesar Domitianus Augustus? Ezek a szavak, nevek a legtöbb ember számára jó esetben legfeljebb halvány emléknyomok egykor volt érettségije tételsorából. Vagy az sem. Legfeljebb rákeresnek a neten, ha nagyon sarokba szorítják őket valamiért. Nem így azoknak a szerencséseknek, akik Óbuda-Aquincum lakói lehetnek.

Kánya Tamás gyerekkora óta visszatérő vendége a Római-partnak, ám jó négy éve már egyedül való művésze is. Kőből, uszadékfákból, ágakból-levelekből épít különös tárgyakat és lényeket, sok ezer embert késztetve megállásra és ámulásra a siető időben.