Keresés
rovatok
Séta
Péntek Orsolya: Évszázadok a hegy és a folyó között – 1. rész
2015 nyár
Óbudán több ezer év hagyománya épül egymásra a római kortól a Kádár-kor hagyatékáig, szó szerint és átvitt értelemben is: az aquincumi romok mellett nyolcvanas évekbeli panelházak emelkednek, a kerület pedig éppúgy magáénak vallja a Herkules-villát itt hagyók örökségét, mint a braunhaxlerekét, a gyáros Goldbergerét és a panelkorszakét. De vajon biztos minden úgy volt, ahogy a köztudatban él? Hogy menekült meg a helyi lakosság a török elől? Milyen ember volt Zichy Péter gróf? Vajon Krúdy és Gelléri Andor Endre Óbudája ugyanaz az Óbuda? És biztos, hogy akkora tragédia volt a panelépítés? Várostörténeti sorozatunkban olyan kérdésekre is keressük a választ, amelyeket nem szoktak feltenni.
Péntek Orsolya: Évszázadok a hegy és a folyó között – 2. rész
2015 ősz
„Pedig a településen többször megfordult Marcus Aurelius, a bölcs császár is. Utódai alatt tovább fejlődött Aquincum, amely körül a mai Nagyszombat utca, a Bécsi út és a Bogdáni út határolta területen telepedtek meg a civil lakók, de rajtuk kívül az első legátus, Hadrianus, a későbbi császár is örökül hagyott ezt-azt a városrésznek, például az Óbudai-szigeten található palota romjait.”
Péntek Orsolya: Évszázadok a hegy és a folyó között – 3. rész
2015/2016 tél
„Volt azonban egyetlen jótette is ennek a mesebelien kegyetlen Zichynek: ő fogadta be a városrészbe a zsidókat. Mielőtt meghatódnánk, felhívjuk a figyelmet arra a levélre, amelyben Péter gróf kifejti, hogy a kegyes gesztus oka annyi volt, hogy a zsidók jó sok készpénzbeli adót fizetnek…”
Péntek Orsolya: Évszázadok a hegy és a folyó között – 4. rész
2016 tavasz
1838-ban későn jött a tavasz. Március elején még fagyott, aztán hirtelen elkezdődött az olvadás, de a jég feltorlódott a Szentendrei-sziget csúcsánál, és megindult az ár. Mielőtt az északi gátak átszakadása miatt Pestet elöntötte a Duna, az árvíz Óbuda nagy részét már elmosta. Sorra omlottak be a házak, a lakók pedig csónakokon menekültek, amikor már nem volt remény. Az utókornak Újlakon, a Lajos utca 18-20. alatti ház falán hagytak német nyelvű emléktáblát, amely jelzi a „Wasser hohe” szintjét 1838. március 15-én.
Péntek Orsolya: ÉVSZÁZADOK HEGY ÉS FOLYÓ KÖZÖTT – 5. rész
2016 nyár
Az öt téglagyár, a textilgyárak és a hajógyár a XIX. század végétől tömegével vonzották a munkásokat Óbudára. Az idők során a városrész arculata teljesen átrajzolódott. A huszadik század első három-négy évtizedében az ország minden tájékáról, nem egyszer a mai határokon túlról érkező munkások a tehetősebb őslakosoktól bérelték szoba-konyhás kisházaikat, később az élelmesebb telektulajdonosok hosszú földszintes házsorokat húztak fel – például a Lajos utcában –, ahol lakás lakás mellett sorakozott, ezekben a melós lakásokban pedig, amelyeknek „hosszú udvarán nem fért el a levegő”, bizony nyomorogtak a lakók.
Péntek Orsolya: ÉVSZÁZADOK HEGY ÉS FOLYÓ KÖZÖTT – 6. rész
2016 ősz
Krúdy Gyula az Ódonságok városának utolsó pillanatait rögzítette. A negyvenes években már megkezdődött az a változás, amely a mai Óbuda kialakulásához vezetett – a folyamatot pedig felgyorsította a második világháború.
Péntek Orsolya: Évszázadok hegy és folyó között – 7. rész
2016/2017 tél
Sorozatunk előző részében 1944 elején hagytuk el Óbudát. Ez volt az az év, amelyben végleg megsemmisült az a magyar-német-zsidó mikroklíma, amely Krúdy Gyula és Gelléri Andor Endre írásaiból még ismerős lehet.
péntek orsolya: Évszázadok hegy és folyó között – 8. rész: A panelek kora
2017 tavasz
Az előző részben ott hagytuk el Óbudát, amikor 1944. december 28-án megjelentek az első szovjet katonák a Kórház utcában. A felszabadulás időszaka, majd az új diktatúra kezdete nemcsak Magyarország, de Óbuda életében is gyökeres változásokat hozott. Gyakorlatilag eltűnt a városrész zsidó lakossága, míg az ötvenes években az óbudai németeket, az úgynevezett braunhaxlereket telepítették ki Békásmegyerről. Egy 1945-ös adat szerint a háború végére ötvenezer főre csökkent a kerület lakossága, innentől azonban lassan újra emelkedni kezdett, hogy tíz év múlva elérje a hatvanezres lélekszámot.
Zeke Gyula: Pohártartó
2020 tavasz
Néhány éve e helyt tudathattam már Önökkel, micsoda boldogsággal töltenek el Óbuda akácfái s általában a fák. A tán legszebb közülük, amely a piac cakkos házak felőli oldalán állt, azóta ráadásul nincs köztünk. Emlékeznek ugye, vaskos volt, mint az entek, széttartó, mint a koalíciók, és ráncos, mint az ördög öreganyja.
Benedikty Béla: Szomszédolás
2020 tavasz
Nem írok nekrológot. Soha. Nem is mondtam senkiről a rádióban sem, pedig volt elég olyan saját műsorom, amiben megtehettem volna. És sokan haltak meg akkor is, akik valamiért fontosak voltak nekem. De 2016. július 14-én este kinyitottam a blogomat, és írtam bele.
Csontó Sándor: Iránymutatás
2020 tavasz
A Bambi presszó teraszán ültem a Bem téren, ezredszerre talán. Átellenben poliészter, külügyérek flangáltak, emitt Oszfolkné terelgette kedélyesen őzikéit az asztalok és a vendégek sűrűjében. Néztem a lengyel–magyar tábornok közel ötméteres, bronzba öntött alakját a négyméteres, két lépcsős kő talapzaton. („Polak, Wegier, dwa bratanki…”) Kócsagtollas kalapban, sebesült jobbja felkötve, de egész testével erőt sugározva, előre nyújtott bal kezével rohamra int. A korszak igazi hőse, akiről egyik legjobb köztéri szobrunkat Istók János – nagyapám nagybátyja – mintázta meg 1934-ben. Iránymutató, hiteles ember, akire felnézhetünk. Találni ma ilyet? „A tér egy részletét személlyel kombináljuk” – mond Esterházy a Termelésiben. S lőn!
Bodzay Zoltán: Sampon, szappan, szotyi, vaj + Esterházy
2020 tavasz
Találtam a minap egy cetlit a zsebemben, amelyre az elintézendő dolgok között ezek voltak írva: szappan, sampon, szotyi, vaj + Esterházy-Anziksz. A felsorolásból az első kettő semleges, mindennapi szükséglet csupán, de a szotyi már valóban közel áll majd a témánkhoz, amennyiben a főszereplőnk focival kapcsolatos írásaira gondolunk. A vaj pedig igazán Esterházys irodalmi- és tejtermék (lásd „ez még kap fogni egy vajszínű árnyalatot”). A címben foglaltakból tehát három szó is összefügg Esterházyval, így máris nyertünk a semleges, mindennapi kettővel szemben, akár csomagolhatunk és haza is mehetünk, de mi óhajtjuk az olvasó jóindulatát, maradunk, és szólunk egy könyvről néhány szót.
Zeke Gyula: Hogyan mentettem meg Esterházy Pétert
2020 tavasz
Még senki sem tudhatta, hogy lesz egy Esterházy Péter nevű írónk, amikor kamaszkoromban először hallottam az esetet otthon. Minden kicsit is szerencsés családnak van saját legendáriuma, amelynek történet-darabkái nemzedékről nemzedékre úsznak az idő peremén, mígnem az érdektelenség, a korai halál, avagy egyszerűen az új élet lendülete végképp a feledés vizébe nem veti őket.
NÉMETH GÁBOR: KÖNYÖRGÉS IRGALOMÉRT
2020 tavasz
„Bovaryné én vagyok, mondta Flaubert-né.”
Esti szerette a parafrázist, mint anya a hülye gyerekét, elvtelenül, forró bűntudattal, szerette a parafrázis kenetteljes kínosságát, szerette suta nehézkességét, meg persze azt, hogy fölös tereket szorít ki magának, tulajdonképpen mindent szeretett benne, talán azt az egy vonását kivéve, hogy nem szerette eléggé, mégis, ha ránézett, hát némi utálattal ismerte be, mintha csak magamat látnám.
Szüts Miklós: A BŰNÖS
2020 tavasz
Esterházyval közös könyvünk, A bűnös története úgy kezdődött, hogy egy időben én naplószerűen festettem kicsi, képeslap méretű képeket, és egyszer (a blogom tanúsága szerint 2012. szeptember 20-án) a műtermemben járván Péter hosszasan nézegette őket, és azt mondta, hogy „ezekből milyen jó kis történeteket tudnék írni, mindegyik egy krimi lenne”. Én meg mondtam, hogy rajta! Jó, majd meglátjuk – válaszolta. Akkor kezdte ezt az egyszerű történet – száz oldal sorozatot írni, ettől ez az egész krimi-kép-ügy elfelejtődött.
GYIMESI LÁSZLÓ: HOL SÍRJAINK DOMBORULNAK…
2020 tél
Tanárúr zakóban, fehér ingben, nyakkendősen állított be a faházba. Bár sohasem hanyagolta el magát az öreg, a szokatlan elegancia mégis azonnal szemet szúrt a gyülekező társaság lomposabb csapatának.
– Mit ünnepelünk? – kérdezte Gutentág.
– Vendégségbe indulsz? – találgatta Pofapénz.
– Kitüntetést kapsz – bólogatott Burma. – Már rég megérdemelted volna.
– Mosásba tetted a normális ruháid – találta fel a spanyolviaszt BaloghTamás.
Gyimesi László: Tud maga egyáltalán valamit a Rabbiról?
2016/2017 tél
Szerkesztő úr! De jó, hogy látom!
Nem szokott maga ilyen koradélután betérni ide. Mi történt? Csak nem beteg? Gyógyuljon mielébb.
A haverjai sincsenek itt, avart gereblyéznek az egyik lakóparkban, ott lenn a Dunánál. Ide süllyedtek, ahogy mondani tetszik, dolgoznak, még a Sunya is. Feketén, persze, zsebbe-zseton, úgy a jó.
Gyimesi László: Jövőre majd farsangolunk
2017 tavasz
– Na, itt aztán nem, azt máris felejtsétek el! – dörögte Tóbi, a csapos. Még a szeme is villámokat szórt.
– Hát hol másutt? – kérdezte Balogh Tamás. – Mi ide tartozunk, nekünk ez a második otthonunk, és ezt te tudod a legjobban!
– Jó az emlékezete a Tóbinak… – dünnyögte Pofapénz. – Két év nem olyan nagy idő.
REVICZKY KATALIN: A megtűrt bolond
2020 tél
Harminc esztendeje, 1990. december 14-én hunyt el Friedrich Dürrenmatt író, drámaíró, képzőművész. Szerzőnk, Reviczky Katalin nemcsak értő rajongója a svájci polihisztor írásainak, de nem sokkal a művész halála előtt személyesen is beszélhetett vele. Természetesen megnézte tavaly nyáron az Aquincumi Nyári Színház Dürrenmatt-bemutatóját is.
PÉNTEK ORSOLYA: A valóban modern író
2017/2018 tél
Videó
A magyar irodalom átpolitizált és nagyrészt politika-orientált irodalom. Jó ideig nem is lehetett más, hiszen a XVIII–XIX. században, az újkori magyar kultúra bölcsőjénél egyszerre volt tét az irodalmi magyar nyelv megteremtése, valamint a Habsburg központosítással szemben a független Magyarország megőrzése és a modern ország megteremtése.
Féja Endre: Óbuda írója
2017 nyár
Újra a nyár uralkodik. Meleg napsugarak melegítik, aranyozzák Óbudát. A Selmeci út 25. szám alatti idős ház falán tábla tudatja: itt élt Halász Gábor harminc éven át. Ma már csupán az öreg házfal és a márványtábla fogadja a napsugarakat. Milyen régen volt, amikor utoljára csukódott be utána a ház kapuja! Negyvennégy évesen vitték a végső munkaszolgálatra, szellemi alkotó erejének teljében, ahonnét sosem tért többé vissza. A ház egykori lakója immár 72 éve távozott ebből a világból.
Zeke Gyula: Lángrózsa
2020 tél
Ha kívánja – mondotta az Aevum hölgye –, megtekintheti édesapja elhamvasztását. Csupán időpontot kell egyeztetni. – Nem, köszönöm – válaszoltam –, nem kívánom. Más utolsó képet szeretnék őrizni róla, nem ezt, tettem hozzá már magamban.
Zeke Gyula: Sárga
2018 ősz
Amikor megláttam római partunk (ezúttal így) kies szakaszán e fűzfát, és a törzsén ezt a sárga gombát, amely a gombák világhálójában egyedülállónak és szomorúnak az árva látszat ellenére sem mondható, boldog lettem, mint az énekesmadarak.
Zeke Gyula: Levelek
2018 nyár
Városrészem vendégtereinek múltjában elmerülve az ÓBUDA-UJLAK című hetilap 1905. augusztus 12-i számának negyedik oldalán fél éve a következő híradásra akadtam: „Péntekre virradóra a Központi kávéház zenészei közül, amikor záróra előtt az utolsó accordot is befejezték, a »vén cimbalmos« szó nélkül otthagyta a bandát, s kiment. A többiek mi rosszat sem sejtettek, mert az öreg Berkes Andrásnak soha esze ágában sem volt öngyilkossági szándék. Csak midőn a kávéházból hazafelé igyekeztek, vették észre a Szentlélek tér sétaterének egyik fáján az ott lógó holttestet, melyben (…) az 55 éves cimbalmosra ismertek. Azonnal levágták, de már, bár meleg volt a test, minden élesztgetési kísérlet hiábavalónak bizonyult.”
„Egy Bródy nem felejt el magyarul”
2020 tél
Bródy Sándor unokája és Hunyady Sándor unokaöccse elismert reklámszakember és világpolgár, ám ő mindenekelőtt magyarnak tartja magát. Szerkesztő és író, alapítványtevő, könyveket, gasztronómiát és barátokat kedvelő ember. 86 évesen is szenvedélyesen szereti és élvezi az életet.
CSONTÓ SÁNDOR: SZIGETLAKÓK – SÁNDOR ÉS SÁNDORKA
2020 tél
Alig emlékezünk már Bródy Sándorra (1863–1924), a múlt századforduló ünnepelt szerzőjére – „az erkölcstelen naturalistára, a magyar Zolára” –, akit az asszonyok imádtak, a férfiak irigyeltek, és írótársai csodáltak. Műveit is majdnem elfeledtük mára, az irodalomra gyakorolt hatása elhomályosult, nevét is jószerivel csak a róla elnevezett utcában működő rádió kapcsán emlegetjük.
CSONTÓ SÁNDOR: SZIGETLAKÓK
2018 ősz
„Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek,
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...”
(Márai Sándor: Halotti beszéd)
CSONTÓ SÁNDOR: SZIGETLAKÓK
2019 nyár
A sikerre éhes hajdúszoboszlói fiatalember, Schön Sámuel 1904-ben érkezett meg Budapestre, hogy a pezsgő metropoliszban bekerüljön az irodalmi körökbe. Szép Ernő igazi lokálpatrióta volt. Nemcsak a főváros, hanem annak szíve, a Margitsziget lett életének és művészetének középpontja. Harminchárom esztendőt töltött itt, leszámítva néhány évnyi bécsi kitérőt.
Féja Endre: A tárgyak meséi
2018/2019 tél
Minden tárgynak élete és története van: az anyaga, készítői, egykori környezete, életkora, az út, amelyet megtett, és társulnak hozzá a hajdani tulajdonosai. A tárgyak élete jóval hosszabb lehet, mint a mi földi létünk, ha megmaradnak valahogy, ha nem fog rajtuk az Idő. A szeretet és a szerencse tarthatja meg őket.
Zeke Gyula: Lelet az ötvenes évekből
2015 nyár
„Ám vajon értjük-e tényleg, amit látunk? Tudjuk-e még, hogy a magángazdaság főbb szektorait már 1949-ben kisajátító bolsevista hatalom azért államosította csak 1951 és 1952 során Budapest bérházait, hogy előtte a háztulajdonosokkal – a „háziurakkal” – saját költségükre rendbe hozassa őket? Tudjuk-e azután, hogy a bérházak e bérlők általi szocialista átvétele megfosztotta ugyan magántulajdonától a háziurat, ám korántsem tette tulajdonossá a bérlőket, akik a fönti „megőrzés” mellett onnantól a kerületi tanácsnak, vagyis az államnak tartoztak lakbérfizetéssel?”
Tass Bálint: Az egyezség
2019 ősz
Amióta az eszemet tudom, a zongora a nappali sarkában áll, de hiába kértem, anya soha nem játszott nekem.
Azt mondták, anya híres művész, de nem hittem el. Néha addig rágtam a fülét, hogy bizonyítsa be, amíg a zongora elé állt, hosszasan nézte a billentyűket, majd anélkül, hogy egyetlen hangot leütött volna, csöndesen annyit mondott, már elfelejtette, hogy kell játszani.
Tass Bálint: két novella
2018/2019 tél
Videó
Nagyanya vérbeli keresztanyaként adott tanácsot, és intézett házasságokat. A lakás valóságos átjáróházzá vált, a Nagyapám pedig nehezen tűrte, hogy a rokonok és az ismerősök egymásnak adják a kilincset. Többször szóváltásba került Nagyanyával, ékes német nyelven, mert ha rólam volt szó, vagy titkolni akartak valamit, azonnal átváltottak az anyanyelvükre. Nicht vor dem kind! – hangzott a vezényszó, és már folytatták is németül.
Tass Bálint: Álmos
2017 ősz
Átkozottul meleg volt a reggel. Az ébredéssel és a másnapossággal küzdve, egy bögre kávé társaságában kiültem a diófa alá. Hunyorogva elkevertem a tejhab tetejére szórt kristálycukron megcsillanó napfényt, majd hosszan kortyoltam az ismerős, keserédes ízt. A koffein jótékony hatása szétáradt a szervezetemben. Lassan magamhoz tértem, de az aranyban úszó kert látványa elvonta a figyelmemet, nem vettem észre a veszélyt. Pedig anyám mindig intett: – Ne járkálj mezítláb, mert megbánod! Nem tudhatod, mibe lépsz! Aztán rohanhatunk orvoshoz, és ápolhatlak nekem.
Zeke Gyula: Állópult
2019 ősz
A képen látható utcai bútordarab a tárgytörténet mostohagyereke. Egyetlen „rendes” szellemi család sem tekinti a sajátjának, magam legalábbis sosem találkoztam művészet-, bútor-, avagy vendéglátástörténeti munkában pulttörténeti fejezettel, melyet pedig szemidegfeszítve, tág pupillákkal olvastam volna végig.
Zeke Gyula: Tükör által
2015/2016 tél
„Komoróczy Géza és szerzőtársai kötetéből tudtam ugyan, hogy ortodox halottasház volt (A zsidó Budapest, Budapest, 1995, Első kötet, 87-88. p.), amely már a fölé telepített több vallású temető 1905-ös bezárását követően használaton kívül került, és az omladozó romkor évtizedei alatt arra jártomban rendre fölpillantottam a timpanon-oromzat csúcsán álló törvénytáblára. A harmadik évezred eleje óta azonban nem emiatt nézek rá mindig, hanem az új funkciónak helyet teremtő páratlanul szokatlan építészeti megoldás miatt.”
Zeke Gyula: A falnak beszélek
2017 tavasz
Hogy mi szép és mi nem, arról ugyan beszélhetünk és vitatkozhatunk, ítéletünket azonban senkin sem kérhetjük számon. A gyönyör(ködés) személyes ügy, s örülhetünk csupán, ha akad mellettünk valaki, akinek ugyanannál a taktusnál, ugyanazon az oldalon, avagy ugyanannál a falnál áll el pillanatidőre a lélekzete. (Kosztolányi írta így, szándékosan „hibásan” a szót, hogy a tüdő és a tudat – vagy mi – egyidejű erőfeszítésére emlékeztessen vele.)
GYIMESI LÁSZLÓ: ESTE GÁZMECCSRE MEGYÜNK
2019 ősz
– Este gázmeccsre megyünk! – jelentette be Gutentág a faház teraszán.
– Hová? – csodálkozott el Pofapénz, aki igencsak tájékozott volt a futball világában, akkor is, ha egyes csapatok sosem kerültek be a totó táblázatainak szentélyébe.
– Olyan, hogy gázmeccs, már rég nincs – fontoskodott azonnal Balogh Tamás. – A Gázművek MTE csapatait igencsak elsodorta a rendszerváltás, hírük-poruk sem maradt.
Boga Bálint: Egy barát emléke
2019 tavasz
1938. január 31-én Óbudán megszületett a Gottlieb Dezső nevű zsidó órás második gyermeke, aki a Miklós nevet kapta, ami a görög niké, győzelem szót rejti magában. Szokás szerint a megfelelő nap után a közeli zsinagógában megtörtént a körülmetélés. A kis gyermek nevetve-sírva nézett szét ebben a sárkánytojásokat kiköltésre melengető világban, ahol nemsokára valóság lett a numerus clausus, az Anschluss és a kristályéjszaka. Néhány év múlva csak a még nem teljesen kihalt, de akkor tiltott emberi szeretet óvta meg a sárkánytojások kikelt magzatainak halált hozó táborától. Jehovát dicsérhette volna, de igazán istenhívő nem lett soha. Később a másik terrorisztikus hatalom nem engedte, hogy az értelem papja legyen, ezért elszökött a szabad világba, és a könyvterjesztés apostolává vált. 1984-ben a stockholmi városi könyvtár főosztályvezetője lett.
Gyimesi László: Mi, öreg rómaiak…
2019 nyár
– Mondjátok, mi vonz ki bennünket a partra, majdnem naponta? – kérdezte Burma a gyülekező cimborákat.Megjöttek az első sörök, fröccsök, megjöttek az első ötletek is.– Mert valahol a rómaiak utódai vagyunk – lépett elő elméletével Balogh Tamás. – A vérünkben, ugye.
Gyimesi László: Parti séta, böjtidőben
2016 tavasz
– Hát te mit ólálkodsz erre? – förmedt rá Balogh Tamás a faház lépcsőjén szerencsétlenkedő Tónira. – Eltévedtél?
– Kitiltottak – suttogta Tóni.
– Innen? Évek óta nem jártál itt!
– Nem innen – magyarázta a valaha-volt szaktárs –, a pléhgombából tiltottak ki, de nincs igazuk, úgy éljek!
Gyimesi László: Mi különbek volnánk, arra mérget vehetsz!
2017/2018 tél
Nagy ravasz vagy te, szerkesztőkém, mondhatsz akármit. Ülsz itt a két deci vörösborod mellett, órákat ülsz, szót se szólsz, csak nézel magad elé. Azt hihetné az ember, hogy megkukultál, vagy valami szerelmi bánat kínoz, csak ülsz és nézel, mint Balogh Tamás a hirtelen elpárolgott muskotályosa után... Ülsz, nézel, és igen, igen, hegyezed a füleidet.
Gyimesi László: Harmincöt év Krúdyval, Krúdyért
2017/2018 tél
Mindig idegenkedtem a kultuszoktól. Kamaszkorom vége felé (akkor még nem is olyan idős) lelkész-barátomtól azt tanultam, hogy dicsőítés és hála egyedül Jézus Krisztusnak járna, de ő nem tart rá igényt. Hogy is várhatná el azt halandó, esendő ember, politikus, sportoló, művész? Ha teljesítményével kivívja a köztiszteletet, rendben van, de ha szentként, megváltóként repítik egekbe, vagy netán bevezetik az illető kötelező tiszteletét, magát a közhasznú eredményt fokozzák le.
Gyimesi László: Alkolompos az álompályán
2015/2016 tél
"Régen a gázgyári meccs családi program volt. Kijöttek a népek ebéd után, persze elsősorban a Gázgyári lakótelepek, a munkásszállók lakói, a közelben élő gyáriak, voltak ezren, néha kétezren, rangadókon háromezren is, megittak a kultúrház kerthelyiségében néhány pohárral, vagy később itt, a pálya klubjában, kibeszélték a kibeszélni valókat, és gyönyörködtek a játékban. Mert volt miben gyönyörködni. Még egy sör? Legközelebb visszahívom, most momentán… Ki az a H. Kovács? Hogy hetvenöt forintosa… Ja, egy Moldova-hős, hogyne tudnám. Na, látja, én felváltottam az enyémet, el is fogyott, még a pléhgombában."
Csontó Sándor: Szigetlakók
2019 tavasz
A Margit-sziget, Budapest tündérkertje, a Duna gyöngye mindenkié. Számtalan írót és költőt megihletett szépsége és varázsa, és ezekből a folyamatosan gyarapodó munkákból már vaskos kötetet lehetne összeállítani. Elsőként Kazinczy Ferenc emlékezett meg róla 1800-ban, és azóta folyamatosan születnek újabb és felbukkannak eddig még ismeretlen írások is.

Csontó Sándor: Szigetlakók
2018/2019 tél
Tudják-e a kedves olvasók, ki volt a magyar honvédség főparancsnoka, az országos tűzoltóság védnöke, az MTA tagja, a londoni Japan Society tiszteletbeli tagja, többek között az Aranygyapjas és a Szent István rend tulajdonosa, az első cigány szótár írója, valamint népmesegyűjtő, esztergályos, rózsakertész és mezei gazda egy személyben? Nem más, mint az osztrák arisztokrata, a legmagyarabb Habsburg, Palatinus Jóska, azaz Habsburg József Károly Lajos főherceg.
Bodzay Zoltán: A Római-part porát taposva
2019 nyár
Immár mintegy négy évtizede a Római-part porát taposva, kerülgetve az esőhagyta mélyedéseket, vagy süppedve a vaskos murvába – mert azon túl, hogy ne száguldozzanak a bringások, a rafinált vendéglátós így szerez magának újabb vendégeket –, a Duna jobb partjának ez a szakasza változó mértékben ugyan, de már több mint egy évszázada vonzza a városi embereket. (Azt ezúttal hagyjuk a történészekre, régészekre, hogy a római kori időkben milyen fürdőhely és vallási helyszín volt a mai Rómaifürdő területe.) Az említett hőskorban még nehézkes volt ide eljutni, és lényegében a semmi várta az érkezőket. De hiszen épp ezért a semmiért, a nyugalomért jöttek ki a városból.
Fülöp Virág: Idővonal
2019 nyár
Az egyik lábát maga alá húzta, úgy ült a nedves kövön, és nem mozdult, még akkor sem, amikor a hullám a lábszáráig csapott. Nézte a folyót. Mellette batyuvá gyűrt fehér vászontáskája teljesen átnevesedett a víztől. Belenyúlt, tapogatózott a szatyorban. Előtte leszakadt, méteres faágakat sodort a víz, korhadt törzseket, füves sárdarabokat, gallyak közé szorult palackokat vitt magával.
INDIÁN, A GÁLYAKAPITÁNY
2018 nyár
Videó
Egyesületet és római kori gályát épített a Római-parton Horváth Indián Pál, akit valamilyen módon gyerek, szülő és nagyszülő, vagyis mindenki ismer a kerületben, mert hosszú évek óta hajóztatja az ifjakat és korosabbakat a Dunán. Az Óbudai Sportegyesület elnökét a rómaifürdői evezés múltjáról és jelenéről kérdeztük.
Zeke Gyula: Minden nap
2019 nyár
Róma napja rég leáldozott, ám Óbuda Napja – látják – odafönt áll még. Nem volt ez mindig így. A tudomány mai állása szerint az Univerzum csupán 13,7 milliárd évvel ezelőtt keletkezett ama nevezetes ősrobbanásból, amely előtt a világunk anyaga egy mérhetetlenül kicsiny pontba(n) sűrűsödött össze. E pont „kiterjedése a centiméter billiomod része billiomod részének a milliárdod részét érte csak el” – olvasható Stephen Hawking és Leonard Mlodinov A nagy terv című kötete magyar kiadásának 157. oldalán (Budapest, 2011, Akkord Kiadó).
Zeke Gyula: Akác Nappal
2016 tavasz
Ezt a címet adnám, igen, föltétlen ezt a címet adnám a képemnek, ha festő volnék, és lefesteném ezt az óbudai akácot, vagy a versemnek, ha költő volnék, és verset írnék róla. Ám sem festő, sem költő nem vagyok.
Zeke Gyula: Ahol a part szakad
2019 nyár
Amikor azt mondjuk: hely, általában nem az egész világra gondolunk, mindössze annak egy kisebb darabjára. Maga ez az „egész világ” amúgy is csupán a szemünk világa, s azt is csak elképzelni tudjuk, egyben nézni sosem. Be kell hozzá hunyni a szemünket, és a sötét izzásban összegezni mindazt, amit életünkben valaha láttunk a „valóságban”, álló avagy mozgóképen, hozzátéve még ezt-azt abból is, amit hallás vagy elbeszélés útján képesítettünk magunkban.
Zeke Gyula: Kétszáz éves az Óbudai Társaskör épülete
2018 ősz
A 2018-as esztendő nem csupán azért fontos nekünk, óbudaiaknak, mert épp mi éltük meg – külön okunk is van a megállásra. Budapest sajnos nem bővelkedik a kétszáz éves, avagy az annál is régebbi épületekben, s még ritkábban fordul elő, hogy az adott ház mai alakjában ne csupán eredeti formáját, de eredeti funkciói egy részét is megidézze.
GYIMESI LÁSZLÓ: HA NEM FIGYELEK, VISSZAFORGATJÁTOK AZ IDŐT?
2019 tavasz
A Rabbi hozta az üzenetet, beteg a Tanárúr, s egy darabig nélkülöznie kell őt a díszes társaságnak.
– Voltam a dokinál – mesélte –, mentem felíratni a bogyóimat, hát ott kornyadozott a sarokban. Először nem akart észrevenni, de bizony én odamentem mellé, fennhangon köszöntöttem, kénytelen volt rám figyelni.
– Beteg vagyok – mondta halkan. – Nem akarom, hogy a többiek tudjanak róla, a Balogh Tamás holnap már a dísztemetésemet szervezné.
Gyimesi László: Mindenki keresi a Törpét
2016 ősz
Átkozottan meleg volt az elmúlt napokban, még Tanár­úr sem kérte az ásványvize mellé a brendit, ugyanakkor a megrögzött antialkoholisták is be-beugrottak a faházba egy jéghideg hosszúlépésre vagy házmesterre, nagy néha valamiféle álsörre. Ritkán örültek a törzsvendégek a szeles, esős időnek, de most nem győzték dicsérni. Még Gutentág se morgott rá, pedig ő megmorogja még az Úr angyalát is, ha felé téved. Erre persze kevés alkalma nyílik.
Gyimesi László: Azt szórd a vadcocáknak…
2017 nyár
– Hallottátok? – rogyott le Balogh Tamás a törzsasztal egyetlen üres székére.
– Mit kellett volna hallanunk? – nézett rá Pofapénz.
– Mondd már, ne kímélj – legyintett Gutentág –, essünk túl rajta!
– Meghalt a Burma haverja, az a másik filmes…
Zeke Gyula: Búcsú egy háztól
2019 tavasz
Addig járt a villamos a Bécsi úton, amíg csak lebontották a Schlossert. Mert ott vagyunk, igen, óbudai szemnek jól láthatóan a 102/b. számú ház dúlt helye előtt. Bizonyára tudják, városrészünk utolsó régimódi kocsmája állt itt. Némelyek valaha tán a vendégei is voltak.
Zeke Gyula: Ikertornyok
2016/2017 tél
Római-part – kerületünk e városrészének neve sosem szólt csak úgy, a megnevezés puszta nyugalmával a fülemben, mindig is tartalmazott valamiféle révületet és nógatást, amely szellemtestemet mindegyre a múlt felé hajlítgatta, miként a részegek is csupán képzelik, hogy egyenesen állnak. Sosem voltam nagy barátja a vízi sportoknak, vonatozni is jobban szeretek, mint hajózni, és nyaralni-élni sem óhajtottam sosem a Római-parton, sokkalta inkább Pannonia valamely déli dombvidékén. Azonban Budapesten, sőt Óbudán lakom.
Zeke Gyula: A virágünnep vége
2018 tavasz
Nem szokásom nézni mások életét, alkatom és neveltetésem egyként távol tartanak ettől. Kivált nem a mások életének azon jeleneteit, amelyeket a magánélet körébe szokás sorolni, miközben persze tudom, hogy a két életfél közti határ állandó mozgásban van, s rendre eltolódik a történeti idő és a civilizációs tér pillanatnyi viszonyai szerint.
Gulyás Miklós: Óbudai utcák (részlet)
2019 tavasz
Az óbudai piac, amelyről ez a fejezet szól, a Kórház utca mellett volt (a múlt idő nem elírás). Itt találkozott Óbuda a körülvevő falvak világával. A vidék parasztjai jöttek zöldségeikkel, gyümölcseikkel, ha idény volt. Paradicsom- és görögdinnye-­hegyek emelkedtek. Élő csirkék, kacsák, libák és halak. Disznóságok nagy választékban. De a magyar puly­ka még csak a britek étele. A bulgárok értettek legjobban a zöldséghez meg a gyümölcshöz, legalábbis azt mondja a hagyomány.
Gulyás Miklós: Érettségieim és más emlékek (részlet)
2019 tavasz
1938-ban Pilisvörösváron, Pomázon, Baján, Maros­vásárhelyen, Piliscsabán megszületett közel negyven sudár fiúgyermek, akik aztán 1952-ben az óbudai Árpád Gimnáziumban egymásra leltek. Az egykorúság megkönnyítette az eszmecseréket, nem kellett definiálni mondjuk a gombfocit vagy a Manci-hidat. Persze tele vagyunk férfi-egoista vonásokkal. A párhuzamos lányosztály tanulói eltűntek az ismeretlenségbe, mert felvették uraik elő- és magyar szokásnál fogva keresztnevét is. Nálunk – a fiúosztályban – csak egy zsidó pajtásunk változtatta meg a nevét. A sváb gyerekek már a háború előtt felvették a szebben hangzó szittya neveket.
FÉJA ENDRE: CHOLNOKY LÁSZLÓ mennyei ÚTJA
2019 tavasz
A három Cholnoky-testvérnek, Viktornak, Jenőnek és Lászlónak egyaránt megadatott a rendezett családi otthon műveltséget és anyagi biztonságot nyújtó légköre, valamint a tanulás lehetősége. Veszprém volt a szülővárosuk, az arácsi villa a nyári tartózkodási helyük, ahol még egy kis pónifogat is rendelkezésükre állott, ha a vízpartra akartak lejutni, vagy kirándulni támadt kedvük. Három testvér, három tehetség s utóbb három merőben eltérő életút következett.
Tass Bálint: Holdtölte
2016 tavasz
Videó
Későre járt. A Péter-Pál templom toronyórája elütötte az éjfélt, amikor a Duna hullámain tükröződő telihold, mint a csillagok közé függesztett hatalmas lámpás, ezüst fénnyel bevilágította az óbudai Fő teret. Egy szikár, magányos alak bontakozott ki a félhomályból, a tér szélén megállt, körbenézett mintha keresne valakit, majd átvágott a macskaköveken. Az egymáshoz simuló házfalak sötét ablakai visszahangozták lépteit. A Városháza tövében elhelyezett szobornál megállt, lassan végigmérte az asztalnál ülő bronzba öntött alakot, majd halkan köhintett. A szobor kinyitotta szemét, és álmos tekintettel a jövevényre nézett.
GYIMESI LÁSZLÓ: HOGYAN IS SZÜLETNEK A TÖRTÉNETEK?
2018/2019 tél
– Jó, hogy újra látlak, szerkesztőkém, nagyon akartam már veled beszélni! – ült le Gutentág a szélső asztalhoz, az író mellé.
– Nosza, ne tartsd magadban – biztatta a megszólított –, de légy rövid, mert dolgozom.
– Épp erről akarok veled beszélni, erről az állítólagos munkádról.
Gyimesi László: Költőverseny a faház teraszán
2016 nyár
– Tanárúr, merre jártál tegnap, amikor az ég zengett? – kérdezte Burma az éppen belépő öregurat. – Hiába vártunk egész nap…
– Odaát voltam a múzeumban – mentette ki magát Tanárúr. – Tegnap volt a költőverseny, tudjátok, az aquin­cumi, arra el szoktam menni.
Vári György: Óbuda világhírű megakülönce
2015/2016 tél
A magyar avantgarde művészet (ennél az irányzatnál, épp erről kell majd a legtöbbet szólnunk, nem mindig lehet vagy érdemes elválasztani az irodalmat a képzőművészettől) – egyfelől - hatalmas teljesítményeket produkált.
ZEKE GYULA: HAJAK ÚTJÁN
2018/2019 tél
Az utcatáblák láttán a Marslakó is hamar rátalálna a valahai csillaghegyi tisztviselőtelep főutcájára, amely 1950. január 1-je, Nagy-Budapest létrehozása óta többé nem peremváros, hanem a Duna gyöngye, kertvárosa már. Igaz, akit elragadott a HÉV, 1888 óta kilátogathatott ide, hogy sétaútja során megtekintse az 1920-as évekre kisvárosi ékességgel kiépülő Mátyás király útja boltjait, fáit, tisztesen öltözött népeit.
Zeke Gyula: LAJOS-UDVAR
2017 ősz
Ha mulaszthatatlan kötelmeim végeztével a Margit híd budai torkolatában fonódó villamosra szállok, és a Bécsi úti otthonom felé veszem az utam, tekintetem rendre a Zsigmond tér 8-as számú ház homlokzatára emelem, hogy sokadszorra is megtekintsem csúcsán a könnyűn lebegő évszámot: 1898. A teste csupasz már szinte teljesen, ám a vakolatnak ez a darabja átlebegte a XX. századot, és azóta sem adta át magát a nehézkedés törvényének. E ház nem a „miénk”, még Újlak II. kerületi felét ékíti.
Zeke Gyula: ABLAK, AJTÓ…
2016 nyár
Városrészünk nem csupán jelzi a nevében, hogy régebbi a délre büszkén magasodó Budánál, de e név szinte kötelezi is a régiség tiszteletére. Óbuda szellemi feladata ugyan Aquincum kifehéredett köveire alapozódik, a ma még élő korosabb nemzedékek számára azonban a földszintes, kisvendéglős és -kocsmás, XIX. századi városban öltött építészetileg is beszédes testet.
Elhunyt Féja Endre
2018/2019 tél
Féja Endre, Bandi bácsi, az örök tanár, kiváló irodalmár, édesapja, az író Féja Géza hagyatékának elhivatott gondozója és lelkes óbudai lokálpatrióta lapunk indulása óta megtisztelte írásaival az Óbudai Anziksz Magazint.
Korábban is kapcsolatban volt a kerület irodalmi életével: 2014-ben jelentette meg az óbudai önkormányzat Féja Géza Krúdy és legendái című kötetét Féja Endre válogatásában és szerkesztésében.
Írt az Óbudai Anzikszba Tersánszky Józsi Jenőről, Kós Károlyról, Halász Gáborról, Kosztolányi Dezsőről, Remenyik Zsigmondról, Ambrus Zoltánról, írt jegyzetet, írt Az Ősz dicsérete és A tárgyak meséi címmel esszét – ez utóbbit mostani lapszámunkba, melynek nyomtatott változatát még kézbe vehette.
A tárgyak meséi című írását fájdalmas súllyal terheli meg a gyász. Most még nehéz elképzelni, hogy nem toppan be többé szerkesztőségi szobánkba, ami érkezése pillanatában megtelt derűvel, pajkos jókedvvel. Senki sem pótolhatja történeteit, anekdotáit, melyeket a magyar irodalom legendás íróihoz fűződő személyes emlékeinek tárházából merített. Hiányozni fog a szavaiból, gesztusaiból, egész személyiségéből áradó szeretet, ami a világhoz, az irodalomhoz, a családjához és talán kicsit hozzánk is fűzte.
Féja Endre 2019. február 13-án hosszan tartó, súlyos betegség után, mégis váratlanul hajtotta végső nyugalomra fejét.
Március 9-én, 11,00 órakor az Óbudai temetőben búcsúzunk el tőle.
A szerkesztőség
Az irodalom több, mint az élet
2018/2019 tél
Tavaly ősszel felkértem Tandori Dezsőt, hogy adjon az Óbudai Anziksz számára novellát, amit úgy utasított el, hogy „nem írok rossz novellát, mert nem írok novellát már”. Viszont megemlítette a születésnapjára készülő kötetét, mely kapcsán sokat beszéltünk telefonon, mindig ő hívott, én nem tudtam a telefonszámát. A beszélgetések során diktálta le lapunknak szánt verseit és gondolatait, illetve postán küldte az Anziksznak szánt rajzokat és szövegeket. Ezek egy része jelent meg a lapban a Nincs beszédülés című 80. születésnapjára megjelent kötetét ajánló cikkhez kapcsolódva. Az elkészült Óbudai Anzikszot még kézbe vehette, örült neki, azt mondta, olyan, mintha a könyve kiegészítése lenne. Ez február 4-én történt, akkor beszéltünk utoljára.

Születésnapja után két nappal hívott és diktálta le: „Az utolsó számjegy után: nyolcvanel éves vagyok.” Visszakérdeztem és pontosított: „nem nyolcvanegy, nyolcvanel – egybeírva – éves vagyok. Vagyis nem leszek már nyolcvanegy? érted!”, és nevetett. Ez csak a játék, mondtam, megint nevetett, és elköszönt.

A. Horváth András
Koncz Erika: A címlapsztár
2018 ősz
Szivárvány Lajos nyugalmazott pszichiáter 75 éves kora ellenére kiváló egészségnek örvend. Minden reggel sétál, emellett kedden és csütörtökön asztaliteniszezik is. Egy borongós októberi reggelen éppen hazafelé tartott, amikor észrevett egy gazdátlan nyugágyat, ami szokatlan hangot hallatott. Mivel nem sietett, gondolta, megnézi közelebbről.
Gyimesi László: Történelem töröksípra
2018 ősz
Nagyanyámnak a nagy háború az elsőt jelentette, a tizennégyest, a másodikat csak így emlegette: ez a mostani háború.
Zeke Gyula: FEHÉR HÁZ ÓBUDÁN
2017 nyár
Ha Aquincumba látogató császáraink estente meg kívánták tekinteni, miként süpped a Nap Pannonia Inferior puha dombjai közé, bizonyára az Óbudai-szigetre emelt helytartói palota ablakának kőpárkányára támaszkodtak, s hosszú perceken át álltak mélázva ott. Senki sem tudhatja már, hány esztendőt gondoltak vissza és előre az időben, jelenbeli gondjaik, az Ister túlpartjának roppant térségein nyomakodó barbárok mozgolódása és betörései nyilván sokkalta inkább foglalkoztatták őket.
Gyimesi László: Nyakunkon a győzelem
2018 nyár
– Nyakunkon a világbajnokság – jegyezte meg két korty között Balogh Tamás. – Legalább érdemes lesz mindennap bejönni.
– Mert különben nem jönnél be mindennap – bólogatott Tóbi, a faházi csapos. – De valamit persze kikötök…
– Nem ordítok, nem verekszem, ismerhetsz – sértődött meg az egykori kemencés.
GYIMESI LÁSZLÓ: NANÁ, HOGY KIJÖN, MÁR ITT IS VAN!
2018 tavasz
– Hallom, hogy voltatok Tanárúrnál, úgy, mint az Orsósék, mindegyikőtök egyszerre – fintorgott Gutentág. Nagy öröm lehetett a szobatársaknak!
– Az a bajod, hogy neked nem szóltunk – legyintett Burma. – Bujkáltál.
– Bujkált a kijevi nénikéd, az! – háborodott fel a hajdani csónakházas. – Mentem volna, ha szóltok.
Féja Endre: Budai idill
2018 ősz
Kosztolányi Dezső versének eredeti címe Ó-Budán, mely a Heltai Jenő által szerkesztett Fidibusz című erotikus irodalmi élclap 1907. január 11-i számában jelent meg először. Ugyanebben az évben született meg első kötete, a Négy fal között, ahol a vers Budai idill címen kapott helyet. A két címváltozatból összevonva akár Óbudai idill is lehetne a vers címe.
Féja Endre: Az öregember sétái
2017/2018 tél
Az öregember, Remenyik Zsigmond Őszi séták című elbeszélésének megtört, idős embere délutáni sétáit rótta a megszokott útjain, Óbudán. Éppen úgy, mint az élete alkonyához ért író, aki a vásárcsarnokban tett napi szemlélődése után, átmenve a Szabadság hídon, a budai oldal felé tért. Idős korukban az emberek álmai és útjai gyakorta a múltjukba vezetnek. Régi utcákat, házakat keresnek föl. Előtűnnek a kedves vagy fájó, majd lassan megszépülő emlékek, rég távozott szülők, barátok és életüknek egykori állomásai. Remenyik Zsigmondnak – szülőhelye, Dormánd mellett – gyakorta a dél-amerikai kalandozásainak színhelyei és olykor a régi Óbuda képei merültek föl.
Gyimesi László: Más szörnyet is hozok, csak piszkáljatok
2018 ősz
Szokatlan csend honolt a faház teraszán, pedig nem volt üres a műintézmény, a poharak is teltek-ürültek, tehát a nem is olyan ritkán elhatalmasodó kóros zsebürültséggel sem voltak vádolhatók a legénység prominensei.
Gutentág érkezett utolsóként, mindjárt feltűnt neki ez a szokatlan csend.
Féja Endre: Az Ősz dicsérete
2016 ősz
Ady Endre szavainál nem lelhetünk méltóbbakat az Őszről. Ami a múló időben öröknek tűnik: az évszakok vonulása. Várjuk a világ tavaszi ébredését, lehet szeretni a nyár forróságát, de sokan vagyunk, akik az Ősz érkezését várják.
Tóth Vilmos: Mészkőbe faragott ködlovag
2015 ősz
1967-ben, a temetői nyilvántartás szerint augusztus 31-én exhumálták, majd újratemették Krúdy Gyulát. Az ötvenes években lezárt, majd részlegesen megnyitott Kerepesi úti temetőben ekkoriban már újra folyamatosan létesültek fővárosi díszsírhelyek. Az elbírálás szempontjai persze nagyot változtak, de Krúdy ezúttal is megütötte a mércét. Sírját a húszas évek végén kialakítani kezdett, de be nem fejezett díszparcellák egyikébe, a 34/2-es számúba helyezték át, az 1. sor 17. sírhelyére, az 1967 júniusában elhunyt Ferenczy Béni sírja mellé.
Németh András: Sugarak Kaszásdűlőről
2018 nyár
Pátriánk, Óbuda szép példáit mutatja annak, hogy elődeink életművét, szellemi örökségét a helyben lakók mekkora szeretettel és hozzáértéssel ápolhatják. Kassák Lajos kötődése kerületünkhöz mindenki számára nyilvánvaló, az alkotó óriás által megteremtett oeuvre akár az irodalmat, akár a festészetet illetően igen jól ismert. Kassák Lajos szellemi erejének továbbadói, a Kassák Lajos iránti indokolt érdeklődés fenntartói között az egyik legtöbbet fáradozó, kimagaslóan jelentős szaktekintély kerületünk lakója.
Györei Zsolt: SOGNO DI SICILIA
2018 nyár
Ha Margitka nem leghátul, az utolsó tükör melletti, magas polcon tartja a narancsillatú Szicíliai Álmot, Sajbán Dani százszor is fiáker alá ugorhatott volna, mégsem tűztek volna soha életmentő medáliát a mellére. Margitka azonban pontosan tudja, minő kívánatos látványt nyújt, amint végigvonul a borbély­üzleten. Az urak egyszerre felhagynak gyorsan hátráló választékuk fürkészésével, helyette az ő kígyózó idomait lesik a tükörből.
Győrei Zsolt: Annabella partra száll
2017/2018 tél
– Hát az a kornyadt kárókatona ottan? Mire vár? Tán a pipájával akar halat fogni? – élcelt a sportsapkás ifjú a Bagolyvár Dunára néző teraszán. Állával a nagydarab, javakorabeli, szalmakalapos valaki felé bökött, aki egy régimódi, recsegős nádszékben gubbasztott a parton, és keservesen szívta komisz, rosszul szelelő pipáját.
Féja Endre: Ambrus Zoltán Óbudán
2018 nyár
Valaha megbecsült mesterember volt a gombkötő: díszes gombok kerültek ki a keze alól: zsinó­rokat sodort, vitézkötést, övet készített, s mindezt selyemből, szőrből. Majd amikor az iparosítás, a gyári holmik kiszorították a szabók keze alól kikerülő magyaros ruházatot – többek közt a mentét –, a gombkötő mesterségnek leáldozott a napja.
Ambrus Zoltán: A Gombkötő
2018 nyár
Egy időben – beszélte barátunk – abban leltem kedvemet, hogy mindennap kijártam a Római fürdőbe. Ez a kedvtelés sokkal költségesebb, mint képzelitek. A vicinálisról, tudniillik, mindjárt az első napon végképpen lemond az ember. Nem mintha túlontúl lassú volna; a kis kávédaráló masina nagyokat fújva, harákolva, hápogva, elég buzgón döcög Szentendre felé, de tessék csak megpróbálni ezt az utat egy augusztusi napon!
Gyimesi László: A kétnyelvű macska
2015 nyár
„De adj neki nyugodtan két deci édes vörösbort, az olyan, ugye, mint a számoszi. Tamás muskotályosra vágyik, ha jól látom, Burma sört inna, és ha visszajön a két felderítő, nekik is azt adj. Pofapénz kóser szilvát szeretne, ha nem tévedek.”
Gyimesi László: Hosszú séták napjai jönnek
2017 ősz
Gutentág a szökőkút medencéjének peremére telepedett, Pofapénz csak a lábát tette fel a betongyűrűre, a Rabbi a közeli padot választotta. Tanár­úr éppen ekkor érkezett meg a mogorva Burma társaságában.
Zeke Gyula: Nyári kép hideg napokra
2017/2018 tél
Sétálni fölvetett fővel érdemes, írtam volt e hasábokon egyszer már, ám ez intelemmel éppúgy nem lehet betelni, mint a Jéger úr megfelelően keserű csokoládé fagylaltjával, melyet a tikkadt nyárban is fehér cukrászköpenyben, különös alakú sapkával a fején mért Bátaszéken, ahol életem egy korai vargabetűjének hála, bevégeztem általános iskolai tanulmányaimat.
Vári György: Óbuda és Jeruzsálem
2015 ősz
Gelléri Andor Endrének Óbuda az égi és a földi Jeruzsálem egyaránt, házaival, embereivel, gyáraival. Egy olyan Óbuda látomása, amely jóformán egyedül őrzi már egy egykor valóban létezett városrész emlékét. A Bécsi útról nyílik az az aprócska utca a Margit-kórház oldalában, amelyet nemrég róla neveztek el, fejszobra pedig, helyesen, a Krúdy-negyedben, az Andor Ilona Zeneiskola előtt áll, nem túl messze a Beszterce utcától. Egykori házán emléktábla. Hazaérkezett. Itthon van.
Adamik Zsolt: PLÖMPLÖM
2017 nyár
Olyan sötét volt az utcán, mintha valaki egy üres és rozsdás kompótoskonzerv aljában zsebre vágta volna a csillagokat.
Didergett a minden, vacogott a csonthideg. A Flórián téren pedig, pont a híd alatt, ahová még a sárga villamos is félősen, jó hangosat csöngetve mer csupán behajtani, a betonlábon gonoszkodó firkák közül egy zárójeles, fekete filccel írt mondat ugrott le a falról.
Péntek Orsolya: Másvilág
2015 nyár
„Látni a láthatatlanokat, hallani a hangjukat. A fű között egy egész gyógynövénytelep. Idejártak régen az asszonyok gyűjteni. Tiszta terület. Feljebb az állomás olyan, mintha harmicvalahány lenne vagy legfeljebb ötvennégy. Mintha még a pókháló is akkorról maradt volna. Vonat egy ideje sehol – felújítják a senki se tudja mit, senki se tudja miért –, de a váróterem hűségesen vár. A padok kovácsoltvas cirádái talán még egy előző életből ismerősek. Csönd van, olyan csönd, ami csak a külvárosban tud lenni vasárnap délután. Aztán nekikezdenek a tücskök. Egy ideje mintha kabóca is lenne itt valahol, határozottan hallani a hangját.”
CSISZTAY GIZELLA: KERÉNYI GRÁCIA, A LEHETETLEN OSTROMLÓJA
2017/2018 tél
Videó
Kerényi Gráciát tizenhatévesen ismertem meg. Lengyelül tanultam Varsányi Pista bácsinál a Lengyel Kultúrában, nagy merészen fellapoztam a telefonkönyvet, és felhívtam Gráciát, mondván, lengyel szakra készülök, és szeretnék vele találkozni. És én, egy X-es származású fél­árva a zuglói nyomorból már másnap villamosoztam ki Óbudára, hozzájuk.
Bodzay Zoltán: Kassák és a beat-nemzedék
2017 ősz
Videó
A hétköznapi ember számára olyan érdektelen dolgokról is szoktak látszólag megszállott emberek vitát folytatni, ne adj’ Isten konferenciát rendezni, minthogy melyik nemzedéknek, vagy költői, írói csoportosulásnak kik voltak az előfutárai, vagy melyik izmus hatott rájuk, és ők kiket fogadtak el példaértékű mestereiknek. Az avantgárd nemzetközi mércével is kimagasló alakja, Kassák Lajos 1909-ben, még fiatal költőként nemigen foglalkozott ilyenekkel, leginkább nőkön és azon járt az esze, hogy legyen mit ennie, vagy nagyjából ugyanezen célból valamiképp elhelyezze kezdeti verseit a lapokban. Voltak így előtte, illetve utána is mások, akik hasonló módon – lényegében a semmiből – indultak, majd költők vagy írók lettek, akár híresek is, de csak keveseknek adatott meg, hogy a szegénységből és a csavargásból jőve irodalmi nemzedékké „nemesüljenek”, mint ahogy ma a beat-generáció költőit, íróit ismerjük.
Adamik Zsolt: Csak úgy leves
2017 ősz
Gubcsák úr nem volt szép ember, orra gomba, feje bősz, haja alig, szája ferde. Gondolatban sem volt csábító: magasról tett a festőkre, verset szavalni nem tudott, és ha valaki társaságában Bachot emlegette esetleg, ez a Gubcsák csak nézett, aztán közölte, hogy a focihoz ő nemigen ért. Akkor biztos pénze volt, befektetése, kisebb bányái Burmában, mondanánk egyből, de nem: Gubcsáknak csak egy szoba-konyha jutott, az is Óbudán, ami szoba-konyhából is majdhogynem semmi. Adódik tehát a kérdés: akkor hogy lehet, hogy ezt a Gubcsákot zabálták a nők?
Tass Bálint: Aelia dala
2017 tavasz
Korán beköszöntött a nyár. A szél friss víz illatát hozta a folyó felől az aquincumi légiótáborba. Végigszaladt a Thermae Maiores és a kórház falai között, a parancsnokság épületénél jobbra fordult, végül hatalmas porfelleget kavarva szabadult ki a kaszárnyák és házak fogságából, hogy az északi kapun át a katonaváros előkelő része felé vegye az irányt.
Féja Endre: Kós Károly nyomában
2017 ősz
Negyven éve, egy nyárvégi napon kísérték utolsó útjára Kolozsvárott Kós Károlyt, a Farkas utcai református templomból a Házsongárdi temetőbe. Kalotaszeg népe követte beláthatatlan sorokban, akiknek az életét áldozta. Hűség és vállalás, ez jellemezte az éveit. Ritka erények, főleg tragikus történelmi változások sodrában, mégis sokan cselekedtek hozzá hasonlóan.
SZERETTEM, MINDIG SZERETTEM A PARTOT
2017 tavasz
Videó
Kánya Tamás gyerekkora óta visszatérő vendége a Római-partnak, ám jó négy éve már egyedül való művésze is. Kőből, uszadékfákból, ágakból-levelekből épít különös tárgyakat és lényeket, sok ezer embert késztetve megállásra és ámulásra a siető időben.
Bors Richárd: Csúzlikirály
2016 ősz
Szeptember volt… Az iskolákban már becsöngettek, de a fejekben még a nyári emlékek bódító zamata zsongott, duruzsolt. Persze vártuk már az iskolát, mert a sok jóba is bele lehet unni. Táborozások, nyaralás a szülőkkel, nyaralás a nagyszülőknél. Mind-mind csupa élményekkel, kalandozásokkal teli lehetőség. Mert mi más is lehetne a nyár egy ötödik-hatodik osztályos kisdiák számára? A gondok kapuja még nem tárult fel előttünk, csak a felhőtlen nyaralás, vakációzás lebegett akkor még a szemünk előtt. A Kádár-korszak utolsó lépcsői felé közeledtünk, mi, a párizsin, zacskós kakaón és vizeszsömlén nevelkedett generáció. De akkor még erről mit sem sejtettünk, és az igazsághoz hozzátartozik, nem is nagyon érdekelt minket.
HALÁSZ GÁBOR: VÁZLAT ÓBUDÁRÓL
2017 nyár
Rohan a villamos Óbuda felé. Ahogy a Császár-fürdőn túljutunk, az arcok egyszerre levetik a városi, közömbös maszkot, amit eddig viseltek. Az idegenek már leszálltak, egymás között vagyunk, csupa őslakos, akik, ha személyesen nem is, de látásból mind ismerjük egymást. Kisvárosban élünk és kisvárosiasan viselkedünk, mihelyt Pestet magunk mögött hagytuk. Ijedten figyeljük az egyik utast, aki újságjába temetkezett, pedig az ő állomása jön. De szerencsére feleszmélt; vérünkben van a pontosság.
Zeke Gyula: „A soha meg nem ismétlődő magyar”
2015 ősz
„Krúdy tisztelői és barátai, vagy ahogyan Várkonyi itt írja, „lelki udvartartásának hű apródjai” egyébiránt az első halálnaptól, azaz 1934. május 12-től kezdve minden évben kijártak a sírhoz, 1949-ig bizonyosan, s talán azt követően is, ám erről a Rákosi-diktatúra sajtójában már nem maradhatott nyom. (Kárpáti Aurél például 1949-ben így indítja írását: „Az évfordulón nem mehettem ki sírjához. Így küldöm hát fejfájára a baráti emlékezésnek ezt a pár szál virágát.”