Keresés
rovatok
séta | 2018/2019 tél
Fotó: Vasárnapi Újság
Csontó Sándor: Szigetlakók
A Margitsziget keresztapja
Tudják-e a kedves olvasók, ki volt a magyar honvédség főparancsnoka, az országos tűzoltóság védnöke, az MTA tagja, a londoni Japan Society tiszteletbeli tagja, többek között az Aranygyapjas és a Szent István rend tulajdonosa, az első cigány szótár írója, valamint népmesegyűjtő, esztergályos, rózsakertész és mezei gazda egy személyben? Nem más, mint az osztrák arisztokrata, a legmagyarabb Habsburg, Palatinus Jóska, azaz Habsburg József Károly Lajos főherceg.

József Károly lovassági tábornok nemcsak katonai érdemei miatt volt népszerű Magyarországon, hanem mert a társadalmi és kulturális élet minden megnyilvánulásában kimutatta, hogy a magyarokkal érez.

Alig volt olyan nemzeti ügy vagy társadalmi mozgalom, amelynek pártját ne fogta volna. Szeretettel idézte meg személyét Krúdy Gyula is A tegnapok ködlovagjai című művében.

A makrapipás, sujtásos, dohányzacskós pusztafit, a sáros csizmás kertészlegényt, aki még franciául sem beszélt.

József főherceg szüleivel, testvéreivel, 1845

 

Osztrák vér, magyar szív

Édesapja, József nádor két feleségének elvesztése után harmadszor is megnősült. Mária Dorottyát, Lajos württembergi fejedelem leányát vette feleségül. Ebből a házasságból született József Károly 1833. március 2-án Pozsonyban. Az alcsúti kastélyban töltötte boldog gyermekkorát, ahol később élete nagyobb részét is leélte. 1845 májusában, tizenhárom éves korában neve már a tizenkettes jászkun huszárok közt szerepelt, ahová maga a nádor vezényelte hadapródnak. 1848-ban a bécsi udvar félelmében István nádort (féltestvérét) száműzetésbe kényszerítette, Józsefet az osztrák hadseregbe soroztatta. Katonai pályafutása alatt számos helyen állomásozott a Monarchia területén, és több ütközetben is kitűnt bátorságával, például a königgrätzi csatában.

Nagy erőfeszítések árán 1872-ben megszervezte a Ludovika Akadémiát, az első hazai katonatisztképző iskolát, amelynek működését maga a király is kénytelen volt jóváhagyni.

1873-ban, már a Magyar Honvédség főparancsnokaként a Szent György téren álló Teleki palotába költöztette az új Főparancsnokság hivatalait. Később megvásárolta, és 1902-ben historizáló stílusban átépítette és kibővítette Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján.

József főherceg a magyar honvédség főparancsnoka, 1868

1864-ben vezette oltár elé Klotild hercegkisasszonyt, Ágost Lajos szász-coburg-gothai herceg leányát, Lajos Fülöp francia király unokáját.

Különösen érdeklődött a természet iránt – ezen belül is a növénytan érdekelte –, erről 1892-ben megjelent írása is tanúskodik, amelyben az alcsúti arborétum növényeit mutatja be.

Nem csoda, hiszen botanika tanára Rómer Flóris volt. Csodájára jártak kisjenői és alcsúti mintagazdaságainak és kertészeteinek. 1881-ben Fiuméban megvásárolta az Adriai-tenger partján fekvő, később Villa Giuseppe néven emlegetett kastélyt, ahol az elkövetkezendő években jelentős átalakításokba kezdett, és gyönyörű parkot alakíttatott ki.

Számos jótékonysági intézmény létrehozásában is közreműködött kezdeményezőként vagy pártfogóként. Az ő nevéhez fűződik a crikvenicai László főherceg otthon (László menhely) alapítása, melyben beteg gyermekeket üdültettek. Szintén a horvát tengerparti városban vásárolta meg a Frangepán-kolostort honvédtisztek gyógy- és üdülőhelyéül. A Budapesti Poliklinikai Egyesületnek és a József Szanatóriumnak is védnöke volt. 1896-ban a budapesti, 1897-ben a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktora lett. Jelentős részt vállalt a magyar tűzoltóság megszervezésében. Megindította Az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben című földrajzi és néprajzi kiadványt, amelynek 21 kötetéből 7 foglalkozik a korabeli Magyarországgal. Palatinus Jóska a XIX. századi Magyarországon a legrokonszenvesebb Habsburgként joggal nyerte el a magyarok szimpátiáját, megelőzve Erzsébet királynét és Rudolf trónörököst. A palatinus szó latinul nádort jelent: a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsától köztulajdonba vett Margit-szigetért cserébe kapott telkeken állnak azok a házak (ma XIII. kerület), amelyek a nevet így őrizték meg.

 

A sziget „keresztapja”

József főherceg számtalan társadalmi és kulturális tevékenységei közül is kiemelkedik a Margit-sziget üdülőhelyként való kiépítése. A Fürdőszigeten már az 1850-es években találtak hőforrásokat.

Igazán népszerűvé azonban akkor vált a sziget, amikor 1867-ben József főherceg megörökölte, és megindította nyaralóteleppé való kiépítését, amelyet a polgárok számára is nyitott pihenőhellyé kívánt alakítani.

Ybl Miklóst bízta meg a fürdőtelep terveinek elkészítésével. Ybl második tervében a sziget északi részére helyezte az épületegyüttest. Dél felé épült fel a T alaprajzú, három bazilikális hajóból álló Fürdőház, középen nyolcszög alaprajzú kupolával fedve. A sziget keleti részén emelkedett az eredetileg kétemeletes, kéttraktusos, téglalap alaprajzú Nagyszálló, amelyet a hosszanti oldalakon 3–3 rizalit tagolt. A 162 szobás szállóban a szobák pompás berendezése, a fürdőszobákba bevezetett gyógyvíz, a földszinten a ragyogó „társalgó-terem”, a könyvtár, az orvosi rendelő az akkori idők minden kényelmét biztosította.

A margitszigeti Nagyszálló a pesti Duna-partról nézve. A felvétel 1880-1890 között készült.
Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/levéltári jegyzet: hu.bfl.XV.19.D.1.06.037

A sziget északi csúcsánál helyezkedett el az egyemeletes Kisszálló, mely az előbbihez hasonló elrendezésű volt. Az északi részen állt árkádos, faszerkezetű verandájával a Felsőszigeti vendéglő. Ettől délre létesült a mosó- és gépház, amelynek karcsú kéményét kettős vakárkádokkal tagolt pártázat zárta.

Ybl az artézi víz Dunába való visszavezetését egy mesterséges vízesés építésével oldotta meg.

A déli oldalon épült fel a Nagyvendéglő (később Casino), az udvar északi oldalán álló épületből reprezentatív nyári lak létesült – kelet felé istálló, nyugat felé a kertészlak helyezkedett el.

A margitszigeti vízesés

Sajnos a gyönyörű épületek többsége elpusztult, ma már csak a felismerhetetlenségig átalakított Nagyszálló és a Nagyvendéglő áll. A fürdőlakást József Károly csak alkalmilag használta, az a vadászkastélyával együtt többnyire írók és művészek menedékhelyéül szolgált. A „vendégek” közül legtöbben Jókai Mór pártfogoltjai, művésztársai voltak: Arany János, Salamon Ödön, Törs Kálmán, később Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Krúdy Gyula, Szép Ernő és még sokan mások.

A parkosítási feladatokat a főherceg kertésze, Magyar György látta el, számos növényritkaságot beültetve, a csodás rózsakertet pedig a palatinus maga gondozta. 1871-ben ő építtette meg a szigeti lóvasutat, amely utolsó útját 1928 áprilisában tette meg. A főherceg nevéhez köthető a margitszigeti új kápolna építése is 1903-ban, amelyet fiatalon elhunyt lánya, Klotild Mária emlékére készíttetett. A millennium kora előtti években a sziget főleg a középosztály számára, még csak jótékony ünnepek megrendezésére szolgált.

A századfordulóra, mikor is a Margit híd kishídját, amely lejárást biztosít a szigetre, a forgalomnak átadták (1900. augusztus 19.), már az egész főváros nagyközönségét várta.

József főherceg jelentős részt vállalt a szárnyhíd megépítésének költségeiből is.

A Margit híd 1900. augusztus 19-én átadott kishídja

 

A cigányok tiszteletbeli királya

A főherceg cigányokkal kapcsolatos tevékenysége szorosan kötődik a magyar néprajztudomány kialakulásához. Még fiatal korában a Wasa gyalogezred tisztjeként cigány katonáitól megtanulta a nyelvüket, és ettől kezdve behatóan foglalkozott a cigány nyelvvel és folklórral. (Már ekkor tisztában volt a cigány nyelv indiai eredetével, hiszen több keleti nyelv közt a szanszkrittal is foglalkozott.)

Rendszeresen gyűjtötte a cigány szavakat, több hetet töltött egy cigánykaraván társaságában, kisebb cikkeiben életmódjukra, szokásaikra utaló adalékokkal szolgált.

Az Akadémia további munkára biztatta a szerzőt, és megbízta Ponori Thewrewk Emil nyelvészt, hogy kiadvánnyá szerkesztésében, valamint a könyvészeti rész elkészítésében működjék közre. Ilyen előzmények után jelent meg 1888-ban a Czigány nyelvtan, a cigányokról szóló mindmáig legátfogóbb mű. Szerzőjének személyes erénye, hogy rendelkezett az amatőr tudósoknál oly ritka mértéktartással és kritikai érzékkel. Bevezetőjében ez olvasható: „… e nyelvtan nem egyszerű tankönyv, mely a czigány nyelv meg-tanulására akar szolgálni, hanem tudósnak szóló mű…” József főherceg szógyűjteménye mintegy 1200 egységet tartalmaz, és azok igen sok saját és ragasztott alakot tartalmaznak. Ugyancsak a főherceg költségén jelent meg 1885-ben Györffy Endre Magyar és czigány szótár című gyűjteménye és Nagyidai Sztojka FerencTománé alává” szótára.

A cigány nyelvtan első kiadásának címlapja, 1888

Tudományos érdemei elismeréséül az MTA 1881-ben az igazgatótanács tagjává, 1888-ban tiszteleti taggá választotta, majd a Philologiai Társaságnak is tiszteletbeli tagja lett. A Románo Csibakero Sziklaribe megjelenésekor a neves pesti cigányprímások testületileg keresték fel Jókait, hogy közvetítésével mondjanak köszönetet a főhercegnek. A cigányok letelepítését célzó 1893. évi összeírás az akkori Magyarország területén 200.000 cigányt talált. A „cigányok királya” titulust azonban nemcsak tudományos, illetve tudományszervező munkájával érdemelte ki, hanem azzal a gyakorlati tevékenységgel, amely a cigányok gyógyításától a kormányt ostromló beadványok szerkesztéséig terjedt, s a cigányok letelepítési kísérleteiben teljesedett ki.

Magyar és cigány nyelven országos felhívást tett közzé, melynek hatására hamarosan 150 főre duzzadt az oltalmat keresők száma.

Birtokaira – Alcsút és Bánkút – telepítette le a cigányokat, akik számára állandó megélhetést, gyermekeiknek iskolai oktatást nyújtott.

Habsburg Józsefet fiumei birtokán érte utol a halál 1905. június 13-án. Zala György által készített síremléke megtekinthető a Budavári Palota Nádori kriptájában. Még életében legenda lett, s anekdoták tucatjai keringtek róla, s mint igaz magyar ember, több mint elegendőt tett – már csak ezért sem szabad végleg elfelejteni őt –, hogy nevét hálás kegyelettel emlegessék. Legyen hát szobra Budapesten, a Margit-szigeten!

 

Jókai Mór: Szüreti mulatság Alcsúton (részlet)

„– Aztán majd szüretkor én magam készítem el a gulyáshúst! Ezzel a szóval biztatott fel József főherceg őfensége, mikor legutóbb Alcsúton voltam a »Romano csibakéro sziklaribe« dolgában. Nem is felejtkezett meg az ígéretéről, egy patriarkális táviratban meginvitálva a mai szüreti mulatságra: »nagyon jól fogunk mulatni.« (Erre pedig ugyan nagy szükségem van, mert a válaszfelirati vita mulatságnak nemigen jó mulatság.)

Kilenc óra volt, mikor a vasútról odarepített a négy kisjenői sárkány. Már akkor a két kis főherceg Holdházy apátkanonokkal együtt indulásra készen várt rám, József herceg botot is faragott a számomra, hogy könnyebben essék a gyaloglás. László meg előrefutott, »ott van már a papa a szőlőben, látja a konyhája füstjét, ideérzik a jó szaga!«

Azzal megindult a karaván a közeli szőlőbe. Csányi Pista felcsúti bandája már messziről rákezdte a Rákóczi-indulót, mikor észrevett bennünket.

A gyepes udvaron nagyban folyt már akkor a munka. Az alacsony nádfedelű présház előtt őrölték a mustot, az ökrös szekér ott várt rá a lajttal. A szőlőlugasban egy katonaviselt ember gömbölygetett a tenyerei között nagyszerű tésztagalacsinokat, egy másik ezüst érdemrendes honvéd egy hosszú asztalon aprította szeletekre a kétféle húst; azokat Farkas honvéd alezredes húzogatta nyársra, szalonnával, veres hagymával sorakoztatva; meg más katonák krumplit hámoztak, káposztát aprítottak; csak maga a főherceg volt civilben, kék kötény kötve a derekára. Két nagy katlanban égett már a tűz, azok is tábori szokás szerint a partba voltak ásva; mind a kettő fölött egy-egy roppant réz­üst fortyogott, az egyikben főtt már a gulyáshús, a másikban meg a »cakumpakk«, egy melléktűzön csendesen sistergett a bakagombóchoz való hagymás zsír – mindenkinek tele volt a keze dologgal. »Hát nekem nem lehetne valami hasznomat venni?« – »Dehogynem, a gulyáshúst segíthet keverni, legalább nem lesz kozmás, mint tavaly volt.«

Balatonmelléki szüret, 1912

S aztán megmagyarázta a főherceg, hogy mi minden lesz a mai lakomán. Így szólt a »szüreti menázsi« 1894. október 16-án: Marhahús paprikás krumplival. (No, ezt már ismerem.) Azután »bakagombóc«. (Ez tésztából készül, olyan egyfontos golyóformára, szalonnával megspékelik, azután egy óra hosszat főzik bugyborékoló vízben, míg megpuhul, akkor zsírba rakják, hol újra megkeményedik, hogy lőni lehet vele.) Azután lesz »cakumpakk« (ebben van paszuly, burgonya, rizs, káposzta, közbevegyített bőrös pecsenyedarabokkal, feleresztve rántáslével, paprika a tetejébe), azután jön cigánypecsenye meg zsiványpecsenye (ezt nyárson fogják sütni: áll marhahúsból és sertéshúsból), azután kapunk »granatéros marschot«. (Hát ez mi? Túrós csusza, de túró helyett hagymás krumplival keverve; hol vennék a táborban a túrót?) Aztán még jön a »visokai sütemény«, ezt az a horvát honvéd tudja készíteni, akinek ezüst vitézségi rendje van.

Mind elkészült ez annak idejére, megérkeztek a kastély tündérei, a magas úrhölgyek, az ilyes gulyáshús lecsalogatná még az Olympot is.

Hevenyészett asztal lett terítve, a főhercegnőnek átadatott a magyarul írt »menázsi«, s arra a honvédek elkezdték körülhordani a hatalmas bográcsokat egymás után, s senkinek sem kellett kínálás.

A kisebbik professzora a főhercegfiaknak kitanult fényképész, odaállított egy fotográfműhelyt, s pillanatnyi fölvétel után megörökíté a lakomázó társaságot: a főherceget a kanállal a szájában; én szerencsére nem látszom a pohártól, amiből éppen iszom.”