Keresés
rovatok
séta | 2018 nyár
Fotó: Ligeti Blanka illusztrációja
Gyimesi László: Nyakunkon a győzelem
Részlet egy soha el nem készülő regényből
– Nyakunkon a világbajnokság – jegyezte meg két korty között Balogh Tamás. – Legalább érdemes lesz mindennap bejönni.
– Mert különben nem jönnél be mindennap – bólogatott Tóbi, a faházi csapos. – De valamit persze kikötök…
– Nem ordítok, nem verekszem, ismerhetsz – sértődött meg az egykori kemencés.

– Erről is beszélhetnénk, de most mást akartam a lelkedre kötni. Egy olyan szabályra figyelmeztetlek, amit a többieknek nem kell mondanom, ők tudják, csak te vagy mindig a kivétel.

– Itt a Balogh Tamás-törvény – vigyorgott Gutentág. –  Becikkelyezzük, csak mondjad.

– Igen egyszerű. Csak az nézheti itt a meccseket, aki közben fogyaszt is. Nem nehéz betartani, csak van néhány Balogh-féle csóró…

– Csóró a nénikéd! – fortyant fel Balogh Tamás. – Szerezd csak be a muskotályosokat, nem fog a nyakadon maradni.

– Meglátjuk, meglátjuk – kételkedett Tóbi.

– Összekaparja valahogy – nyugtatgatta Burma. – Ha másként nem, megvágja a Tanárurat.

– Én nem vágok meg senkit, és ha arra a néhány napos baráti kölcsönre gondolsz, azt megadtam.

– Három hónap múlva, igen – bizonyította a Törpe.

– Szaladnak a napok – sóhajtott Sunya, aki még csak egy hete élvezte újra a szabad levegőt. – Bezzeg odabent vánszorogtak.

– Ez a relativitás – kezdte magyarázni Burma, de a berobbanó Pofapénz megállította.

– Óriási ötletem van! – kiáltotta.

– Ja, ja, tuti tipp. Ismerjük – legyintett Gutentág. – Csak befizetjük a pofapénzt, aztán nem nyerünk semmit, mint a totó-variációiddal.

– Sőt, még a pofapénz sem jön vissza – tódított egyet rajta a Törpe.

– Mi most a foci-világbajnokságról beszélünk, nem a totódról – magyarázta Balogh Tamás.

– Épp arról van szó! Ha figyeltek, lejátszhatjuk mi a világbajnokságot. – Mindenki értetlenül bámult a hajdani újságosra.

– Világbajnokság magyarok nélkül? Kit érdekel! – kezdte a magyarázatot Pofapénz. – De ha mi játszunk, mindjárt lesz sava-borsa az egésznek.

– Mi? – hüledezett a Törpe. – A mi fiaink már rég elintézték, hogy ne legyünk ott.

– Nem a válogatottról beszélek, hanem rólunk! – hadonászott a papírjaival Pofapénz. – Itt van a csoportbeosztás, az összes meccs, ezeken a papírokon. Lemegyünk a pincehelyiségbe, ott van egy jó csocsó, asztali foci, az a pörgetős fajta…

– Azon csak a kölykök játszanak – vélte a Törpe.

– Hát most mi fogunk, ők délelőtt úgysem járnak be – jelentette ki Pofapénz. – Mindenki választ magának csapatot, annak a nevében játszik. Itt van mindjárt az A csoport beosztása, meccsekkel, dátumokkal. Minden parti hat gólig megy, lehet is kezdeni. Oroszország – Szaúd-Arábia. A pincében vár minket a Luzsnyiki Stadion.

– Miért ne? – egyezett bele a dologba Burma, s a többiek is olyan jóváhagyás-félét dörmögtek.

Tanárúr és a Rabbi a szélső asztalnál valamiféle teológiai problémába merítkezett, de nyakig, s természetesen szokás szerint nem jutottak dűlőre. Most kezdtek csak a vébé-tervekre figyelni.

– Nekünk is játszani kell? – csodálkozott a Rabbi. – Az Úrnak nemigen tetszik a verseny. A játékban örömét leli, gyönyörködhet benne, persze, de a vérre menő csatákat nem szíveli.

– Burma játssza az első meccset Pofapénzzel – intézkedett Gutentág, aki igencsak magáévá tette a házi vébé ötletét. – Burma medve-formájú, ő lesz Oroszország, Pofapénz mint sémita Szaúd-Arábia. Míg lejátsszák, kérek két jelentkezőt Uruguay és Egyiptom szerepére.

Megkezdődött a nagy torna, az első két mérkőzésen fölényes hazai sikerek születtek, Sunya mint Egyiptom hat nullára lelépte a Törpét (Uruguayt, ugye), Burma Oroszországként négy-kettőre verte Pofapénzt. A második fordulóban folytatódott Burma sikersorozata, öt–egyre győzte le Sunyát. Csodák csodájára a Törpe győzedelmeskedett Pofapénz felett, négy–kettőre.

Pofapénz az esélytelenek nyugalmával játszott Sunya ellen, s végül döntetlenre hozták a meccset. Burma öt perc alatt elintézte a Törpét, a kiérdemesült zenebohóc újra hat gombócot könyveltetett.

– Továbbjutott Burma, azaz Oroszország – hirdette ki az eredményt Pofapénz. – Kezdhetjük is a B csoport meccseit.

Kis vita támadt, hogy kik legyenek a szereplők, csaknem mindenki Portugália akart lenni, de aztán megegyeztek, Gutentág kapta a luzitánokat. Tanárúr a Rabbival mérkőzött, mint Marokkó és Irán gurigázták három–háromra a nyitó mérkőzést, Gutentág szégyenletesen kikapott (öt–egyre) a Spanyolországot választó Tóbitól. Ez a csoport egyébként is a csaposé volt, Tanárurat és a Rabbit egyaránt hat nullára mosta le, míg Gutentág is hozta a kötelezőt: a két öreget egyaránt négy–kettőre verte. Természetesen Tóbi jutott tovább.

A C csoport beosztása megint vitákhoz vezetett. Balogh Tamás még nem játszott, így az ő választása (Franciaország) nem volt kétséges, de a három másik csapatot olyanoknak kellett vállalni, akik már egyszer szerepeltek. No, de megoldották a dolgot, miután Burma nem akart játszani: Sunya, a Törpe és meglepetésre a Rabbi vállalta a kört. Nem tartottak sokáig a meccsek, Balogh Tamás két győzelemmel és egy döntetlennel továbbjutott. A D csoport meccsei vita nélkül zajlottak, Burma újra játszott, Pofapénz, Gutentág és a Tanárúr voltak a partnerei. A kört persze Burma nyerte, de mivel ő már az A csoportból továbbjutott, most a második helyezett Gutentág került az egyenes ágra.

Az E csoport meccsei előtt Tanárúr rövid előadást tartott Kalinyingrádról, azaz a porosz Königsbergről, meg a matematika, vagy inkább a topográfia örök problémájáról, amiben a königsbergi hidak nagy súllyal szerepeltek, de a mérkőzések izgalma nem hagyta, hogy rá figyeljenek. Megint Burma győzött (mint Brazília), így újra a második helyezett, azaz Törpe jutott tovább.

Az F csoportot Sunya nyerte Németországként, a G csoport valamennyi mérkőzése döntetlenre végződött, így az egyetlen olyan versenyző mehetett tovább, aki az előző fordulókból kiesett, azaz a Tanárúr.

A H csoport meccseit nem lehetett lebonyolítani, mert megjöttek a pince profi játékosai, a botcsinálta vébé-csapatoknak meg sürgős ihatnékja támadt. De megállapodtak a másnap reggeli találkozókban.

– Nem igazság, hogy magyarok nélkül játsszuk a vébét – morgott Gutentág. – Legalább a saját mundiálunkon legyen ott a mi csapatunk.

– Legyen! Úgyis a H csoport jön, férjen bele H, mint Hungária – döntött Pofapénz. – És Burma legyen a mi csapatunk.

– Nekem forgatásom van kora délelőtt, így csak az egyenes kiesési szakaszra érek ide – sóhajtott a valahai filmrendező. – Sajnálom.

– Akkor legyen Gutentág, vagy akit akartok… – Pofapénz láthatólag csalódott volt.

– Legyél te! – engedte át a megtiszteltetést a hajdani csónakházas. – Én már nyolcaddöntős vagyok.

– Köszönöm! – emelte poharát Pofapénz. A többiek természetesen vele ittak. Már akinek még volt mit, Balogh Tamás muskotályosa igencsak elfogyott a mérkőzések izgalmától. De Pofapénz hozott neki egy kisfröccsöt, ki ne száradjon, amíg ő örvendezik.

Reggelre a kiérdemesült újságos elkészítette a nyolcaddöntő párosítását (persze a H csoport nélkül), a többiek értették is, nem is, mik voltak az elvek, de senki sem tiltakozott. Bekapták a reggeli kötelezőt, aztán nekiálltak a H csoport mérkőzései lebonyolításának. Öt csapat küzdött, Lengyelország (Sunya), Szenegál (Balogh Tamás), Kolumbia (Tanárúr), Japán (Tóbi) és persze Magyarország (Pofapénz). Bizony, nem érvényesült a papírforma!

Pofapénz mind a négy mérkőzését simán megnyerte, hármat hat–nullára, egyet öt–egyre, az a kapott egy öngól volt, így Magyarország a legjobb nyolc között folytathatta.

– Helyreállt az igazság – dörmögte a Rabbi. – Aztán mire mentek vele?

Pofapénz kiteregette a párosítás papírjait.

– Mindenki tudja, milyen ország színeiben játszik, így csak a saját neveteket írtam be. A legjobb négy közé jutás a tét, elsőként Burma játszik, ha már a kedvünkért ott hagyta azt a forgatást.

– Elzavarták – vigyorgott Gutentág. – Másnaposnak találták.

– Adok én neked két olyan fülest, hogy három napig másnapos leszel tőle! – horgadt fel valami Burmában, de aztán legyintett egyet.

– Tehát az első meccs Burma–Gutentág – vette vissza a szót Pofapénz.

– Meglátjuk, ki a másnapos – dünnyögte a hajdani filmes. – Itt az első dugó, édesapám!

Nem tartott sokáig a mérkőzés, bár három–nullánál Gutentág még szépíteni tudott, de máris jött a negyedik, majd az ötödik Burma-löket.

– Továbbjutott Burma! – hirdette ki Pofapénz. – Most én játszom a Tanárúrral.

Tanárúr éppen azt magyarázta a mérsékelt élénkséggel figyelő Balogh Tamásnak, hogy egyszer a híres königsbergi professzor, bizonyos Immánuel Kant egy diplomaosztó után sikeresen végig próbálta a porosz, a brandenburgi, s talán még a bajor söröket is, és hatásuktól átlelkesedve végigjárta a hidakat, s mégpedig úgy, ahogy a feladványban volt: egy hidat csak egyszer érintett. Csak az volt az érdekes, hogy másnap – józanul – nem tudta megismételni ezt a teljesítményét, sőt, azóta sem sikerült senkinek.

Tanárúr félbeszakította kiselőadását, s hogy hamar túlessen a dolgokon, hat–nullára kikapott Pofapénztől, aki be is jelentette saját továbbjutását, s máris hirdette a következő nyolcaddöntőt.

– A Törpe következik, az ellenfele Sunya.

Talán a legizgalmasabb játszma lett a simának ígérkező találkozóból. Támadások és védések, gólpárbajok (egy–nulla, egy–egy, egy–kettő, kettő–kettő, három–kettő, három–három).

– Az egyenes ágon nincsen döntetlen – mondta ki a hirtelen eluralkodó zavarodottság közepén Burma. – Aranygólig még játszaniuk kell.

Így is lett, a negyedik, döntő találatot a Törpének sikerült bevinnie.

– Apró embernek apró siker – próbálta kisebbíteni érdemét Gutentág, de a többiek lehurrogták, valaki még azt is megjegyezte, hogy savanyú a szőlő, amiért egy asztal alatti rúgás lett a jutalma.

– Kezdődnek a negyeddöntők – hirdette ki Pofapénz. Az országot már nem mondom, nyolcan maradtunk, az első derbit Burma vívja Balogh Tamással.

– Nem igazság! – tiltakozott az egykori kemencés.  – Csak ki akartok ejteni!

– Ezt adta a sorsolás – legyintett rá Pofapénz. – Egyébként is, a labda gömbölyű, győzhetsz is.

– Ja, pont a Burma ellen, szépen! – morgott tovább Balogh Tamás, de mit volt mit tenni, odaállt az asztalhoz, s ahogy sejtette, három perc alatt ki is kapott hat–nullára.

– Tóbi jön, az ellenfele Gutentág! – kiáltotta a hajdani újságos.

Tóbi is hozta a formáját, ha nem is simán, de négy–kettőre diadalmaskodott a csónakházas felett.

– Most én játszom – vakarta meg a fejét a totókirály. – A Törpe a párom. Hajrá magyarok!

Nem tartott sokáig ez a meccs sem, Pofapénz öt–egyre diadalmaskodott, s máris szólította az asztalhoz az utolsó párost, Sunyát és Tanárurat. Sunya jó formában volt, így Tanárúr távozott az egyenes ágból. Nem bánta, kiöregedett ő már ebből a játékból.

– Kisorsoltam közben a döntőbe jutáshoz szükséges párosítást – emelte fel a szavát Pofapénz. – A döntőbe jutásért először én játszom, Tóbi az ellenfelem.

Nagy meccs kerekedett, három–három lett az eredmény, az aranygólt hogy, hogy nem, Pofapénznek sikerült bekotornia.

– Bunda! Bunda! – rikkantott a Törpe, de nem figyeltek rá, pedig igencsak bunda-gyanús volt ez az aranygól. Mindenki már a másik döntősre várt, a Burma–Sunya meccs győztesére. Burma eddig minden meccsét nagy fölénnyel nyerte, most is a favorit nyugalmával gurított ötöt Sunyának, egy utolsó becsületgólt engedélyezve az önkéntes piacfelügyelőnek.

– Következik a bronzmérkőzés – Gutentág átvette a szót az újságostól. – Tóbi és Sunya vívja.

Tóbi korábbi formájának megfelelően hozta a meccset, így ő kapta a képzeletbeli bronzérmet. Következett a döntő.

– Már megint másodikak leszünk… – veregette meg Pofapénz vállát Balogh Tamás. – Ver a turáni átok.

– Meglátjuk, meglátjuk – mosolyodott el Burma. – Nyugtával dicsérd a napot!

Csoda történt, mert a fociban is akadnak csodák, Pofapénz kettő–kettő után átvette a vezetést, s nem is engedte ki a kezéből, négy–kettőre verte az eddig száz százalékos Burmát.

– Magyarország a világbajnok! – ujjongott fel Gutentág, és sem ő, sem más nem kiáltott bundát. – Hozzátok a kupát!

– Hát kupa az éppen nincs – vakarta meg a fejét Tóbi. – Ha Sunya nem újít egyet, kénytelenek lesztek egy söröskorsóval megelégedni.

– Ha tele van, az is jó! – rikkantott a Törpe. – Persze jóféle pálinkával.

– Rám ne számítsatok! – rázta meg a fejét Sunya. – Nem megyek vissza a savanyítóba.

– Én azt hittem, hogy a győztes közpénzen bemehet Manökennel a kisraktárba – vélte ártatlan képpel Sunya. Gutentág visszaemlékezett egy hajdani fájdalmas injekciókúrára, és elfojtotta az ötletet.

– Az inkább büntetés lenne – morogta.

– Végre világbajnokok vagyunk! – tért vissza a nagy eseményre Tanárúr. – Én pedig a győzelem örömére mindenkit meghívok arra, amit kér.

– Értettem – Tóbi már sietett is vissza a pultba.

Rövidesen felzengett a magyar himnusz, nem is egyszer, fújták győztesek és vesztesek, s most az egyszer Tóbi sem szólt a hangoskodásért.