A családi album valóban tiszteletre méltó, mert nagyapja Bródy Sándor író, nagybátyja Hunyady Sándor. Apja, Bródy János a háború előtt sikeres üzletember, anyja Pollatschek (Bródy) Lilly festőművész. A rokonsághoz tartozott többek között Gábor Dénes Nobel-díjas fizikus, Bródy Imre, a kriptongázas izzó feltalálója, és még hosszan sorolhatnánk.
– Rosszkor jöttek. Elfelejtettem a belépőkódomat a számítógépemhez. Nem emlékezem már semmire – fogad bennünket mosolyogva. – Csoda, hogy még beszélek magyarul.
A humora soha nem hagyja el? Csak néhány emlékére vagyunk kíváncsiak, abból pedig van számos. Kezdjük mindjárt a gyermekkorral, ahol a szülői házban csupa híresség vette körül. Kikre gondol vissza legszívesebben?
Apám szalonjába inkább politikusok jártak és arisztók, azaz arisztokraták. Bethlenek, Esterházyk, Festetics Ernő, Odescalchi Miki és sokan mások. Főleg a politika volt műsoron, de a lovak, a hölgyek és a kártya is főszerepet játszott. Herzog Bandi (a műgyűjtő Herzog Mór fia) nagyon szerette az ezüst pénztárcákat, és néhányat mindig zsebre vágott, amit másnap a felesége visszahozott. A másik társaság édesanyám művész barátai voltak, akiket apám „piszkos körműeknek” hívott. Szőnyi István, Kmetty János, Czóbel Béla és sokan mások. A művészetszeretetem talán innen ered, és Barcsay Jenőt kedveltem közülük leginkább. Számos színész is feljárt hozzánk: Csortos Gyula, Jávor Pál, Bajor Gizi. Szép Ernővel együtt tologattuk a kocsikat a szőnyegen – az első költő, akit megismertem.
Miért éppen az óbudai Árpád Gimnáziumba íratták a szülei?
Akkor már a Sarolta utcában laktunk, az elemit az Áldás utcában jártam ki. A piaristákhoz akartam jelentkezni, de hozzájuk már nem lehetett.
Amerika még várhat. Milyen emlékei vannak az iskolás időszakról?
Édesapámtól kaptam ajándékba egy mini játék gőzgépet. Büszkén vittem az iskolába mutatni a többieknek, de a görög-latin tanár lefoglalta, és a saját gyermekének adta karácsonyra. Az osztályfőnököt Budamérynek hívták. Én a második sorban ültem. Az amfiteátrumba jártunk focizni. Itt balszélsőt játszottam, mert a bal lábam jobb volt. Egy Englert nevű srác volt a legjobb tanuló az osztályban.
Barátok és csínytevések?
Ami rögtön eszembe jut, hogy a Dezsőt kirúgták – mondja nevetve. Gyarmati Dezső (olimpiai bajnok vízilabdázó, edző) jó barátom volt, együtt voltunk Melbourne-ben is, ahol bajnokok lettek. A tornatanárunk Iglói (Ignácz) Mihály, „Náci bácsi” az Iharos – Rózsavölgyi – Tábori futó triásznak volt az edzője. Később Amerikában kötött ki, és még számos világbajnok sportoló került ki a keze alól. Én nem voltam verekedős fajta. Egyszer egy fiút megpofoztam, mert Zsófi húgommal tiszteletlen volt.
A hölgyek már akkor is központi szerepet játszottak az életében?
Igen, de sajnos a sorrend mára megváltozott, mostanában már a szivar van az első helyen. Tízévesen sokat lapozgattam Bródy István női szépségről szóló albumát, de amikor kiderült, egy polccal feljebb került. Pár év múlva apám beszervezte nekem Sacit, aki az ügetőn „dolgozott”, és bevezetett a szerelem művészetébe.
Az Esterházyt azóta már Puskinra nevezték át.
Miért ne? Ő is volt valaki! Egyébként ezt a „bródys” utcatáblát, ami itt lóg a szobám falán, az ottani virágüzletet vezető hölgytől kaptam, aki Madách Imre leszármazottja. Nem kért érte semmit: „Egy Madách nem fogad el pénzt egy Bródytól.”
Az óbudai vendéglős-kávéházas Bródyk is rokonok voltak?
Tudtommal nem. De a környék vendéglátóhelyeire – Kéhli, Mókus, Kerék – ma is szívesen járok.
Mitől fontos Önnek Budapest? Vannak kedves helyei?
A vendéglőkön kívül? Ez egy jó kérdés. Vannak, például a Margitsziget. Elsősorban azt az érzést adta és adja nekem ma is, hogy nem vagyok Budapesten, de mégis a város szívében vagyok. A pesti rakpartot is nagyon szeretem, onnan gyönyörű látványt nyújt Buda, főleg, amikor kigyúlnak a fények. Na, és a Honvéd utcai Bedő-ház, ahol Török András dolgozik, az is csodaszép. Az ügető viszont nagyon hiányzik, ahonnan fiatalkoromban az apám kitiltott – ő volt a lóversenyvállalat elnöke, megtehette –, mert fogadni mertem.
A családból Sándorka a kedvence?
Hunyady Sándor az én nagy hősöm. Felnéztem rá, mint egy istenre. A legjobb novellista volt, kevesen tudtak úgy írni a világon, mint ő. Őszinte és szerény, aki mindenkiben tisztelte az embert. Ő „leereszkedett” hozzánk, gyerekekhez, sakkozni is ő tanított.
De tudja, kit szerettem volna ismerni a „maiak” közül? Weöres Sándort, vele jól tudtam volna dumálni. Nagyon nagy írónak tartom.
Alanyi jogon is sok barátot és ismeretséget szerzett. Jorge Luis Borgeshez harmincöt évi barátság fűzte, volt a gyönyörű Grace Kelly teniszpartnere, Neumann Jánoséknál együtt ebédelt Einsteinnel, Gombaszögi Irénéknél pedig Greta Garbóval.
Borgest nagyon nagyra tartom, a XX. század egyik legnagyobb írója, gondolkodója. A Bábeli könyvtár című írását mindenkinek ajánlom. Most, hogy említi, ma is látom Garbót, valóban utánozhatatlan volt, ahogy leült a fotelba, és maga alá húzta a lábait. László Ernő (világhírű kozmetológus) felesége, Gombaszögi Irén is a barátnői közé tartozott. A lányokat szerette.
Budapest, Honolulu, Erdély, New York, Genf, Tokio – csak néhány hely a földön, ahol otthonosan érzi, érezte magát, most éppen a Gellérthegyen. Honnan ez a derű, ami mindig körülveszi önt?
Én szeretek játszani. De úgy, hogy az élet visszajátsszon. És szeretek örülni, és örömet szerezni. A keleti filozófiából tudom, mennyire kis semmi az ember, s mindezt derűvel szemlélem és öniróniával. A legjobban magamon tudok nevetni. Ez a saját aforizmám: Kinek az élet öröm, annak öröm az élet is. Soha ne tegyél olyat mással, amit magadnak nem kívánsz. Nagyon szeretem a gyerekeket, sok örömet okoznak. A lovas metszeteken kívül a gyerekrajzokból van a legtöbb a falamon. Hamarosan újra látom az unokámat – Sándor ő is, persze!
Alexander Brody
1947-ben negyedikes volt, amikor édesapja hivatalos útlevéllel Svájcba küldte néhány hónapra. Innen 15 évesen egyedül utazott Amerikába, ahol egy év múlva édesapja és húga, Zsófi is csatlakozott hozzá. Édesanyja 1953-ban érkezett meg Párizsból. Alexander 1953-ban végzett a Princeton Egyetem diplomáciai karán kínai nyelvből, történelemből és filozófiából. A diploma megszerzése után belépett a Young and Rubicam céghez. Összesen 34 évet dolgozottnáluk, minden pozícióban kipróbálva magát. 1970 és 1982 között Brüsszelben és New Yorkban nemzetközi elnöki tisztséget töltött be. 1981-ben a világ legnagyobb reklámügynökségével, a Dentsuval közös vállalatot hoztak létre. Ez az egyesülés a cég elnök-vezérigazgatói székét hozta Brodynak. 1984–1987 között a Reklám Világszövetség elnöke volt. 1993-ig az Ogilvy and Mather World Wide elnökeként dolgozott. A nemzetközi sikerek után 1993-ban visszavonult.
Amerikában öt műve jelent meg. Itthon magyarul Gondok és gondolatok címmel egy aforizmagyűjtemény, majd tizenhárom éves kora óta vezetett lírai naplója, a Húszezeregy éjszaka. Mindig más témakörben (Evés-ivás, Fürdő, Lovak, Kert, Urak-Dámák, Szerencse, Titok, Álom, Disznó, Gyerekkor stb.) kért írást 30–40 kortárs szerzőtől, amit Alibi antológia néven évenként jelentetett meg. Zömmel kiadatlan családi iratok alapján állította össze a Honvágy és A bolygó fénye című munkáit nagybátyjáról, Hunyady Sándorról, valamint hasonló alapossággal Hunyady Margit színésznőről, Bródy Sándor kolozsvári szerelméről, Sándorka anyjáról. A közelmúltban jelent meg Hét évtized ízei, majd Hét évtized illatai címmel újabb saját munkája és a Barátaim könyve. Legutóbb egy páros interjú Nagy József újságíróval, a Megtalálni Serendipityt. 1993-ban Bródy Sándor-díjat alapított az első kötetes íróknak. 2002-ben átvehette az Amerikai Magyar Alapítvány George Washington-díját, 2005-ben pedig megkapta a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjét.
„Bús Fekete László szavai eszembe juttatták Sándorkának Szigetlakók címen a Színházi Életben, 1935-ben megjelent írását.
»A honalapító ős Arany János volt. Toldi halhatatlan költője mutatott utat. Ő ment ki elsőnek a rózsák közé, a platánok ibolya-árnyékába. Pedig még híd sem volt akkor. Kerekes hajón érkezett az öreg úr. Sétált. Szelíden elkergette a szúnyogot, ha a kezére szállt. Csönd. Semmi jazz. Kék hajnalon száz madár fütyült és csattogott zöldhálós, nyitott ablaka alatt.«
Ugyanebben az írásban barátjáról, Szép Ernőről ezt olvashatjuk:
»A legszilárdabb pont, aki körül a képet ki lehet fejleszteni: Szép Ernő. Ő már ősidők óta a Szigeten lakik. Ott ül, kék kabátban és fehér nadrágban, rendületlen hűséggel két deci rizling és a legjobban favorizált főtt marhahús előtt. Hozzátartozik a Szigethez. A pincérek hosszú lánca mint örökséget adja kézről-kézre szokásait, amelyek közé olyan furcsaságok tartoznak, hogy például száraz kenyeret szeret enni.«
Életem során sokat olvastam a Szigetről. De kevés olyan előidéző és költői prózát, mint Hunyady Sándorét.”
(Alexander Brody: A bolygó fénye, részletek)
