Újabb évezredünk emberei e mára csak nyomokban fellelhető világról hű képet nyerhetnek a Csillaghegy története (Budapest, 2015.) című kötetet lapozgatva, melynek fotográfiái távolról hunyorognak felénk, mint ama fönti bolygó.
Ha az 53.-as számú ház földszintjén nem találnánk ott Muskovits tengerkék lábazatú ostyaüzemét és mellette a Farkaskölyök nevű gyermekjátékboltot, azt hihetnénk, hálni járnak ide csupán a lelkek, kiknek testi valójára mindössze kutyáik kedvetlen ugatásából következtethetünk.
Annál nagyobb a meglepetés, ha a képen látható kereszteződésig érünk. Négy sarok, négy üzlet, ki kívánhat többet? Hajunkat ugyan megfútta már a történelem szele, mégis örvendünk e régi fodrászboltnak. Önök itt nem láthatják, de menjenek csak oda, túloldalt érdemes lesz kicsit álldogálniuk. Czetz János 1848–1849-es tábornok (kinek emigrációja során életében még az argentin hadképzés megszervezésére is volt ideje) emléktáblája alatt a száraz hidegben is ott fodrozódnak a kerületi örmény (!) kisebbségi önkormányzat koszorúinak magyar nemzetiszín szalagjai. Ugyane sarkon a CSERE-BERE LIM-LOM-KACAT régiségbolt dugig tömött helyiségének ajtaja mögött egy hokedlin ormótlan gyermek-Buddha alszik, szemközt gazdag kínálatú közért található, épülete zöld falán több példányban is jól olvasható egy helyi híresség neve: MITYU. A negyedik házélen végül a Mátyás Sarok Büfé takaros terasza hívogat, a hely törvénytisztelő vendégei csak akkor lépnek ki a levegőre, ha rá óhajtanak gyújtani.
Szép és szomorú történelem ide, cselédek és családok oda, szinte minden szükségletünk kielégíthetőnek tetszik e váratlan kereszteződésben, írnám már-már könnyű kézzel, ha nyitva volna ez a fodrászüzlet, azonban zárva van. Nemcsak éppen, véletlenül, hanem a jelek szerint régóta és örökké. A Szécsi Pálra hajazó férfiú arca ép még, ám a némi szemtorna árán olvasható szöveg – BUDAI FÉRFI Fodrász SZÖVETKEZET – az elmúlt idők felirata már. A budapesti telefonkönyvek listáiból nagyjából látható is: 1979 és 1992 közt csattogtak itt az ollók, sercentek a borotvák, és hulltak a hajak. A kép azonban a csillaghegyi idő egy még régebbi rétegét is őrzi, melyet – hiába „látják” – fel kell fednem Önök előtt.
A fönti évet megelőző időkben tehát kocsma, avagy italmérés állt itt. Istenem, Iuppiterem. Ezek után ugye Önök sem lepődnének meg, ha a ház alól egyszer római csontfésű, tört tükör és szőlődíszes, szilánkokra zúzódott poharak kerülnének elő…
