De mit tegyek? Szeretem a füvet a talpam alatt, és még sosem esett bajom. De ami igaz, az igaz, a szerencse eddig elkerült. Pedig mit nem adtam volna egy kis kutyaszarért. Talán még a lottóval is megpróbálkozom.
Mire elfogyott a kávé, viszketni kezdett a bokám. Lenyúltam, hogy megvakarjam, de abban a pillanatban mintha izzó tőrt döftek volna bele. A fájdalomtól felkiáltottam, elejtettem a bögrét, és ösztönösen odacsaptam. Éreztem, hogy a kezem valamit eltalált. Megdöbbentő volt a látvány. Egy lüktető, fekete fullánk állt ki a bokámból, és mindent elkövetett, hogy zsákszerű felső részéből mérget pumpáljon a bőröm alá. Gazdájának összeroncsolódott teste a fűben hevert, a bögre darabjai mellett. Szitkozódva kitéptem a fullánkot és elhajítottam. A fájdalom azonban nem enyhült, sőt egyre erőteljesebbé vált, felkúszott a lábamon, a gerinc mentén egyenesen az agyamig hatolt. Mire elviselhetetlen lett az érzés, árnyék borult a kertre, és a virágok elvesztették színüket. Fekete-fehér lett köröttem minden, csak a bokám volt egyre duzzadtabb lila és vörös.
Álmos nyüszítve szaladt hozzám. Fejét az ölembe hajtva kérdezte, mi baj, majd szimatolni kezdett. Először megszagolta a lábam, majd a lábujjaimtól a térdemig végig nyalt, végül már csak a duzzadást nyalogatta. Módszeres alapossággal, akkurátusan dolgozott.
Nem tudom, mennyi idő telt el, csak az rémlik, mire feleszméltem, már alig fájt, és a duzzanat is kisebb lett. – Jó kutya, rendes kutya! – mondogattam, miközben megvakartam a füle tövét a legérzékenyebb, legcsiklandósabb részen. – Megérdemled a vacsorát. Sőt, repetát is! Azzal nyögve felálltam, óvatosan a sérült lábamra helyeztem a testsúlyt, és elindultam a ház felé.
Álmos farokcsóválva elkísért, megállt a virágok előtt, és megnyalogatta a szirmaikat. A rózsák újra sárgák, vörösek és rózsaszínűek lettek. Majd végigszaladt a kerten, megrázta magát, és zöldet szórt szerte-szét. Ezután a diófához szaladt, igazi férfi módjára felemelte a hátsó lábát, és levizelte. A kutyapisi beszivárgott a földbe, a gyökereken keresztül a fatörzsbe szívódott, erőt gyűjtve, elképesztő robbanással kilőtt az ég felé, telibe találva a napot, ami újra aranyfénnyel és tikkasztó meleggel árasztotta el a kertet. Álmos ugatva nyugtázta az eredményt. Még egyszer körbeszaladt, hogy ellenőrizzen mindent, majd odafutott hozzám, leült, és széles vigyorral egy extra fülvakarást kért.
