Keresés
rovatok
rovatok
loci color | 2015 ősz
Fotó: antikvarium.hu
Gyimesi László
Hűség, hagyomány, honismeret
Beszélgetés Gálosfai Jenőnével
Gálosfai Jenőné (Homoródy Hedvig, a sokak által tisztelt Wittmann család leszármazottja) a nem hivatalos közélet meghatározó alakja. Ős-óbudai, nemzedékek óta a helyi hagyományokat követő-őrző család sarja, a sok-kultúrájú közösség német vonalának kitűnő ismerője, a helyi úgynevezett sváb nemzetiségi kultúrával párhuzamosan létező magyar, zsidó és ki tudja még, milyen hagyományok avatott tudója, őrzője és megosztója.

Hogyan lett az építészmérnökből helytörténész?

Amikor nyugdíjba mentem, a szakmám nem tartott rám igényt, nem kaptam az új helyzetnek megfelelő feladatokat – kezdte az emlékezést Gálosfai Jenőné, Hédy. – Mindig aktív, sürgő-forgó ember voltam, rettenetes lett volna a tétlenség. Álltam a vitrinem előtt, néztem az összegyűlt tárgyakat. Ez itt a dédanyámé volt… Ezt a nagyapáméktól örököltem… Lehetséges, hogy a tárgyak egyszerűen túlélik alkotóikat, használóikat? Elgondolkodtam, mit is tudok én az őseimről? Örömeikről, gondjaikról, s általában az életükről? Rádöbbentem, hogy keveset, az illendőnél is kevesebbet. Ha a temetőben jártam, rám köszöntek az ismerős nevek, családom német felmenőinek kőbe foglalt emlékei, de a nevek mögött nem sejlettek fel a sorsok.

Rádöbbentem, hogy tartozom elődeimnek azzal, hogy kiszabadítsam őket a feledés félhomályából, s bevezessem őket az élő hétköznapjainkba.

Az elhatározást tettek követték, komoly kutatómunka vette kezdetét.

Így volt. Korábbi munkahelyeimen megtanultam a dokumentációk kezelését, hellyel-közzel a forrás- és szövegkritikát, a hiteles szerkesztést, nem amatőrként kellett az új feladatokhoz látnom. Az első forrásmunkáim a család iratai voltak, keresztlevelek, bérmálási, házassági bizonyítványok, végrendeletek (na, ez kevés volt, a spórolós németek csak a legbonyolultabb ügyekben fizettek ügyvédet). A Horthy-rendszerben mindenkinek be kellett szereznie a származását több nemzedékre visszamenőleg igazoló dokumentumokat, ezek többnyire megmaradtak, és segíthettek abban, merre is induljak el.

Ezek az iratok elsősorban a magyarországi életre vonatkoztak, de eljutott az „őshazába”, Bajorországba is.

Igen, oda vezettek a szálak. L. Gál Éva alaposan feldolgozta a Zichy család zsámbéki-óbudai ágának levéltárát, meglelte és közzétette az első telepesek névsorát. Örömmel fedeztem fel a 17 ember között Johannes Wittmann nevét, ő lett az én családom óbudai ősapja. A hazai kutatások mellett kitűnő partnerekre leltem Németországban, Rottenburg am Neckar levéltárában és másutt is. Rengeteg adatot találtam a bevándorlás körülményeiről, a hazát váltók nem kis terheiről, a XVI–XVII. század életkörülményeiről.

Fotó: Antal István

Eredményeit egy máig hézagpótló könyvecskében, a két nyelven megjelent Németföldről gyalogszerrel, tutajjal című, a Braunhaxlerek 300 évét feldolgozó tanulmányában tette közzé. Könyve nagy sikert aratott, sokan keresik ma is.

Annak ellenére, hogy a kötet terjesztése, könyvesbolti forgalmazása nem jól sikerült, mind a szakma, mind az igényes óbudai közönség felfigyelt rá. Ezer történettel tudnám kiegészíteni az abban leírtakat, persze, ez szétfeszítené ennek a beszélgetésnek a kereteit.

Mintegy a sikerkönyve oldalvizén megszületett második műve, az óbudai vendéglátás történetével foglalkozó Kockás abrosz, jó kadarka.

Ebben a munkában már jobban keverednek a kutatómunka eredményei a személyes emlékekkel. Az óbudai vendéglátás aranykorát gyermekként, fiatal nőként végig követhettem, családom, rokonságom jelentős része vendéglősként, kocsmárosként vagy egyéb módon közvetlen részese, formálója volt ennek az aranykornak. Természetesen nemcsak az ő tevékenységükkel foglalkoztam, igyekeztem minél teljesebb képet adni a városrész vendéglátói kultúrájáról. Hozzáértők mondják, hogy ez sikerült is. Feltártam a legendás intézmények hanyatlásának, majd megszűnésének okait, körülményeit, és itt-ott már örömmel számolhattam be az újjászületés bíztató jeleiről is.

Ezt követte az Óbuda régi ízei című rendhagyó szakácskönyve.

Nem szakácskönyvet akartam én írni, bár nem bánom, hogy legtöbben csak a receptek miatt forgatják. Hiszen a receptek is kifejezik azt a törekvésemet, hogy a nemzetiségek együttéléséről, egymásra hatásáról adjak hiteles képet. Óbudán a magyar, a német, a zsidó konyha különbségei és azonosságai, a konyhaművészetek átfedései tükrözik az életmódok összefonódását is. Ha valaki – remélem, mindenki – elolvassa a bevezető tanulmányt, alapos ismeretekhez juthat a hétköznapi lét és a közösségi ünnepek tárgyi és szellemi kultúrájáról, a szőlőműves és egyéb polgári lét szigorú szabályrendszeréről, a rituálékon felülemelkedő, megtartó hit erejéről.

Mindhárom könyvem célkitűzése az, hogy hozzájáruljak a kisebbségi hagyományok megőrzéséhez és ápolásához, s egyúttal szolgáljam a különböző kulturális identitású emberek, csoportok, közösségek békés együttélését.

Rebesgetik, hogy a közeljövőben újabb munkával örvendezti meg híveit.

Ismét az ősök iránti tisztelet kényszerített a papír elé: az óbudai temetők történetéről kívánok egy tanulmánykötetet kiadni, amelyben az ókortól napjainkig szeretném áttekinteni az óbudai sírkertek sorsát.

Amikor két éve átvehette az Óbuda Kultúrájáért Díjat, úgy gondoltam, soha jobb kézbe nem kerülhetett volna a tekintélyes elismerés. Nemcsak a könyveinek szólt ez, hanem annak a fáradhatatlan munkának is, amit a táborhegyi közösségben vagy éppen az Óbuda Baráti Körében végez. Mindezt testi bajok közepette, s úgy, hogy családi, anyai, nagyanyai és dédanyai kötelezettségeinek is eleget tesz. Élete maga is példa a hagyomány, a hűség hétköznapi értelmezéséhez.

Fontos, hogy elmondjam: sem kutatómunkám, sem kulturális tevékenységem nem valósulhatott volna meg, egy könyvem sem láthatott volna napvilágot férjem, Gálosfai Jenő bátorító segítsége nélkül. Ha kellett, kutató társam, ha kellett, a sofőröm volt, néha átsegített a hivatalok packázásain, tartotta a lelket bennem, ha elcsüggedtem volna. Egyetemi szerelem volt a miénk, már több mint fél évszázada élünk együtt, minden sikerem fele az övé…

Ebben a rövid beszélgetést tükröző írásban nem térhettünk ki egy hihetetlenül gazdag élet minden lényegi momentumára; sok fontos dologról, legyenek azok eredmények vagy tervek, nem szólhattunk. Abban bízunk, hogy olvasóink utánanéznek a tárgyiasult eredményeknek, a könyvtárakban vagy az Óbudai Múzeum recepcióján megkeresik Hédy könyveit, s részeseivé lesznek annak a küldetéses életnek, amellyel Gálosfai Jenőné megajándékozott bennünket.

Snapszer leves sodort csigatésztával Screen Shot 2016-03-03 at 9.04.33 AM
(Kéhli mama receptje szerint)
Hozzávalók: 40 dkg savanyú káposzta, 20 dkg füstölt hús, 5 dkg füstölt szalonna, 2 pár virsli, 15 dkg sodort csigatészta, 1 sárgarépa, 1 szép fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 pohár tejfel, 3 evőkanál olivaolaj vagy libazsír, 1 púpozott evőkanál őrölt pirospaprika, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál őrölt köménymag, ½ evőkanál frissen őrölt bors, petrezselyem és kapor – ízlés szerint, valamint 2 babérlevél.
A savanyú káposztát, ha nagyon savanyú, le kell öblíteni, majd levétől kinyomkodva deszkán apróra kell vágni. A sárgarépát vékony szeletekre vágjuk, a hagymát apró kockákra, és az olajon üvegesre pároljuk. Ezután hozzáadjuk az apró kockára vágott füstölt húst és a felkockázott füstölt szalonnát, majd állandó keverés mellett megpörköljük. A tűzről levéve meghintjük paprikával és köménnyel. Beletesszük a káposztát, a sárgarépát, a zúzott fokhagymát, a babérlevelet, a borsot, felöntjük nyolc bögre vízzel, és lassú tűzön kb. negyvenöt percig főzzük. Ha kell, megsózzuk. A léből kivett, kb. egy bögrényi levest még egy bögrényi vízzel, a liszttel és a tejföl háromnegyedével jól elkeverjük (csomómentesen), majd a levesbe visszaöntve, állandó keverés mellett összeforraljuk. Sós vízben, amelyhez egy evőkanál olajat öntünk, kifőzzük a csigatésztát, ha puha leszűrjük, meleg vízzel leöblítjük, majd a levesbe tesszük. A kész levest csuporban, forrón tálaljuk, tetejét az apróra vágott petrezselyemmel, kaporra és tejfelcseppekkel díszítjük.
Igen jó vágott húsScreen Shot 2016-03-03 at 9.05.54 AM
Hozzávalók: 50 dkg marhafelsál, egy evőkanál zsír, négy tojás, egy zsemle, egy fej hagyma, só, bors.
Ki hinné, hogy a közönséges, hétköznapi fasírozott ilyen előkelő nevet és helyet kap az étlapon? Jó Rozina néném egy merész csavarral ilyen alkotásra is képes volt.
Fél kilónyi marhafelsált ledarálunk vagy késsel felaprítunk, mint a kolbászhúst. Elkeverjük egy evőkanálnyi disznózsírral, sózzuk, majd hozzáadjuk a tejben áztatott, kinyomkodott zsemlét, a négy tojás sárgáját és végül a zsírban megpirított, felkockázott hagymát. Jól kizsírozunk egy püspökkenyérformát, ebbe beleöntjük a fenti masszát, amelyet előtte még összeforgatunk a négy tojás felvert habjával. Mérsékelt tűzön szép pirosra sütjük, párolt káposztát vagy más savanyúságot adhatunk mellé. (Elárulom, sertéshúsból is finom, és jóval olcsóbb.)
Nagymama kuglófja
Screen Shot 2016-03-03 at 9.06.27 AM
Hozzávalók: Tíz dkg vaj vagy margarin, két-három tojás, tizenkét dkg cukor, harminc dkg liszt, két és fél liter tej, egy csomag sütőpor, öt dkg mazsola, reszelt citromhéj, egy csomag vaníliás cukor.
A vajat habosra keverjük a cukorral, egyenként hozzáadjuk a tojás sárgáját, és jól eldolgozzuk. Állandó keverés mellett apránként beleadjuk a lisztet, sütőport, sót, citromhéjat és a tejet. Végül óvatosan beleforgatjuk a felvert tojáshabot. Kivajazott, morzsával meghintett kuglófformába öntjük, és lassú tűzön mintegy ötven percig sütjük.
Ezt a receptet én továbbfejlesztettem, teszek a tésztába apró darabokra tört főző csokit, apró kockákra vágott birsalmasajtot, esetleg még egy kevés tört diót is.

Screen Shot 2016-03-03 at 9.16.14 AM

(A recepteket Gálosfai Jenőné választotta ki magazinunk olvasói számára mint legkedvesebb étkei közül valókat. Az Igen jó vágott hús receptje az Óbuda régi ízei című könyvének 123. oldalán található. Ugyanabban a kötetben, a 136. oldalon olvasható a Kuglóf II. receptje, mely Nagymama kuglófja néven is ismert. Jellegzetes óbudai német étel az Óbudai snapszer leves sodort csigatésztával – ez a Kockás abrosz, jó kadarka című könyv 151. oldalán található.)