Keresés
rovatok
rovatok
játssz! | 2017 tél
Fotó: chesshistory.com
Kemény Vagyim: A Wurm kávéház dicsősége
A pesti társasági élet felpezsdülésével, a kávéházak elterjedésével együtt az 1820-as évektől kezdve egyre többen sakkoztak Pesten. A legkomolyabb sakkélet a pénzváltók, bankárok kedvenc helyén, a Wurm kávéházban indult be. A kávéház volt a szórakozások legfőbb helyszíne, a pestiek álarcosbálokat, mulatságokat és leginkább szerencsejátékokat szerveztek: a kártyázáson túl több helyen a rulett ősének tekinthető biribics-pörgettyűt szerveztek. A Wurmba viszont olyanok jártak, akik szerencsejáték szenvedélyüket a tőzsdén már kiélték, ezért kiszámíthatóbb elfoglaltságok után néztek. Számukra az elmaradhatatlan biliárd mellett a sakk lett a fő társasági tevékenység, igaz, mindkettőt pénzben játszották.

Ahogyan Európa más nagyvárosaiban, Pesten is hamar kialakult a sajátos kávéházi sakk-kultúra: az elmélyülést, koncentrációt igénylő sakkozás a lármás, ingergazdag asztaltársaság közepén szellemi attrakcióként funkcionált. Hiába a pisszegések, a csendet kérő kihelyezett táblák, a kibicek csak nem bírtak magukkal: szurkoltak, beledumáltak, látványosabb kombinációk után tapsoltak, éljeneztek – és persze fogadtak. Mindez a sakkozókat sem hagyta hidegen, óhatatlanul is a közönségnek játszottak. A XIX. század első felének sakkozását a kávéházi környezet hatására a cseljátékok, az inkább látványos, mint végiggondolt kombinációk uralták. A mérkőzéseken túl imádtak feladványokat fejteni, és természetesen újakat kitalálni, ezekkel szórakoztatni a többieket.

Ezeken a helyi bajnokságokon, egymás közötti elemzéseken nőtt fel a magyar sakkozók első nemzedéke. Az 1830-as évek második felében már Pesten is beszélhetünk komoly játékerőt felmutató mesterekről.

De még így is meglepetést okozott, hogy amikor Aaron Alexandre, a kor egyik nagy játékosa és egyik első elméleti szakírója (neki köszönhetjük például, hogy a rövid és hosszú sáncot 0–0, illetve 0–0–0 jelöli) 1842-ben európai körutazásán Magyarországon járt, a Wurm kávéházban bizony alaposan megtépázták a tekintélyét.

Hogy helyreállítsa a világ rendjét, megszervezett egy meccset, a kor divatjának megfelelően városok, azaz konkrétabban kávéházak levelező mérkőzését: a legendás párizsi Café de la Régence és a pesti Wurm kávéház között. A pestiek eleinte haboztak vállalni az anyagilag kockázatos küzdelmet, hiszen a párizsiak 1250 frankja ellenében magyar részről 500 Ft-ot kellett tétként letenni, ami nem kis pénz volt, az állami hivatalnokok éves jövedelmével vetekedett. De a Wurm törzsvendégei (a bankárok, ugye) végül lehetővé tették, hogy a pesti sakkozók felvegyék a harcot a franciákkal, ugyanis 10 forintos részvényjegyeket bocsátottak ki, amiket hamar felvásárolt az úri közönség. Két mérkőzést játszottak 1842 és 1845 között, lépésenként négynapos gondolkodási idővel – mindkettőt a magyarok nyerték. Igazából már a döntéshozatali mechanizmus kialakításánál eldőlt minden. A párizsiak hiába voltak papíron jobbak és tapasztaltabbak, a három állandó tanácskozó, Pierre de Saint-Amant, a kávéház akkori bajnoka, Ignazio Calvi, az olasz és Jean Adolphe Laroche, a „vidéki” egyenként talán legyőzték volna a magyarokat, de nem tudtak megegyezni szinte semmiben. Ráadásul rögtön az elején az 1820-as évek legnagyobb játékosa, az ötvenen túli Alexandre Deschapelles, aki az elnöke lett volna a csapatnak, csúnyán megsértődött azon, hogy az egyik lépésjavaslatát nem fogadták meg, ezért a továbbiakban nem vett részt a küzdelemben. Persze az is lehet, hogy nem megfelelően motiválták: a legenda szerint soha nem játszott senkivel ingyen, tét nélkül. A csapat legerősebb játékosa, Laroche saját egyéni küzdelmeire koncentrált inkább: 1843-ban két páros mérkőzésen is összecsapott Howard Staunton angol bajnokkal. Előbb Londonban nyert szoros csatában (3½–2½), majd a visszavágón, Párizsban, amit nem hivatalos világbajnoki döntőnek is neveznek időnként, csúfosan kikapott (13–8).

Ezzel szemben a magyarok kettős bizottsági rendszert dolgoztak ki. A nagyobb társaság elemzéseket végzett, és ezek alapján lépéseket javasolt a háromtagú döntőbizottságnak. Az elemzőcsapatban maga Erkel Ferenc, a zeneszerző is tevékenykedett, többen állítják, hogy a legtöbbet emlegetett, elméletileg is újdonságot hozó mérkőzés megnyitási stratégiájára komoly hatással volt.

A döntéseket végül a három legerősebb magyar sakkozó hozta: Szén József, Löwenthal Jakab és Grimm Vince. Róluk külön is szót ejtünk.

Párizs – Pest, 1843

Olasz megnyitás, Magyar védelem (C50)

  1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fc4 Fe7 (Ezt az újítást ezen a mérkőzésen vetette be először a Wurm csapata, innen is a „magyar védelem” elnevezés. Erkel azért ajánlotta ezt az egyébként nem túl erős, a tisztek fejlődését hátráltató lépést, mert így tudták elkerülni az akkori idők legerősebb fegyverét, az Evans-cselt, ami a természetes 3. – Fc5-re 4. b4 gyalogáldozattal indul.) 4. O–O Hf6 5. d4 d6 (A megnyitást mindkét fél igazi kávéházi szemléletben vezényelte le: inkább lépjünk meglepőt, még ha az rosszabb is, mint a jót, ha az unalmas. Visszakergetik a sötét huszárt a helyére? Sebaj, hátha ettől elbízza magát világos. És tényleg.) 6. d5 Hb8 7. Fd3 O–O 8. h3 c6 9. c4 cxd5 10. cxd5 He8 11. Vc2 g6 12. Hh2 Hg7 13. f4 f5 14. fxe5 Vb6+ 15. Kh1 Hh5 16. Bf3 fxe4 17. Fxe4 Bxf3

(Megérkeztünk az önbizalom és a nagyképűség határához. Ha a párizsiak az egyszerű folytatást választják, 18. Hxf3 Hg3+ 19. Kh2 Hf1+ 20. Kh1 – örökös sakkal döntetlen, ezért inkább rosszat léptek, azt gondolva a magyarokról, hogy úgysem tudják kihasználni.)

  1. gxf3 (??) Fxh3 19. Hg4 Hg3+ 20. Kh2 Fxg4 21. fxg4 Hxe4 22. Vxe4 Hd7 23. b3 Vf2+ 24. Vg2 Ve1 25. Fb2 Fg5 26. Hd2 (És itt végleg eldől a játszma, ez a világos huszár befejezi szereplését a táblán. De nincs jobb. 26. Fd4 után világos bástyát veszítene, minden más lépésre habkönnyű matt lett volna a válasz, például: 26. Hc3 Ff4+ 27. Kh3 Ve3+ után már csak időhúzó lépések maradnak 28. Vf3 Vxf3 29. Kh4 Vg3 matt) 26. – Ff4+ 27. Kh3 Ve3+ 28. Hf3 Fxe5 29. Fxe5 Hxe5 30. Be1 (Nem jobb 30. Bf1 sem, 30 – Bf8 után ugyanúgy veszve van a huszár.) 30. – Vxf3+ 31. Vxf3 Hxf3 (Elegánsabb lett volna itt feladni világosnak, mint egy szál bástyával feleslegesen rohangálni.) 32. Be7 Bf8 33. Bxb7 Bf7 34. Bb8+ Kg7 35. a4 Kf6 36. a5 Ke5 37. a6 Kxd5 38. b4 He5 39. g5 Hc6

0–1

Pest – Párizs, 1845

Orosz védelem (C42)

  1. e4 e5 2. Hf3 Hf6 3. Hxe5 d6 4. Hf3 Hxe4 5. d4 d5 6. Fd3 (Az orosz védelmet – amit a XIX. században még Petrov, sőt Petroff védelmeként ismertek – ma már unalmas, kiismert rendszernek tekintik. Ugyanakkor Polgár Judit 2003-ban világossal Karpov ellen, 2007-ben sötéttel Topalov ellen tudott győzni ugyanebből az állásból. Igaz, mindkét partiban 6. – Fe7 következett.) 6. – Fd6 7. O–O O–O 8. c4 Fe6 9. Vc2 f5 10. Vb3 dxc4 11. Vxb7 c6 (A XIX. századi könyvekben sötét 9. – f5 lépést kárhoztatják, és helyette 9. – Hf6-ot tartják helyesnek. Ugyanakkor a világos vezér eprésző körútját 11. – Hc6 egyszerűen tudta volna keresztezni, inkább ennek elmaradását tartom hibának.) 12. Fxe4 fxe4 13. Hg5 Ff5

(Álljunk meg egy kicsit ennél az állásnál, és vizsgáljuk meg, hogy le merjük-e ütni a bástyát, vagy levadásszuk a magányosan álldogáló e4 gyalogot. Ha leütjük a bástyát, elfogják a vezérünket? Esetleg szétcsapják a királyállásunkat? Van rá négy napunk, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket. Izgalmas folytatást hozhatott volna 14. Vxa8 Vc7 15. d5 Fd7 16. Fe3 c5 17. Hxe4 Ha6 18. VXf8+ Fxf8, és két bástya a vezér ellen türelmesen nyerhető. Ha sakkozói döntést hoztak volna a Wurm kávéház harcosai, akkor egyértelműen 14. Vxa8 következett volna. De ők inkább az ellenfél vélt szándékai alapján játszottak, csapdát szimatolva az egyszerűbb, de jóval kisebb előnnyel kecsegtető utat választották.) 14. Hc3 Vd7 15. Vxd7 Hxd7 16. Hgxe4 Fc7 17. Be1 Bab8 18. Be2 Hb6 19. Hc5 Fd6 20. H5e4 Fc7 21. Hc5 Fd6 22. H5e4 Fc7 (Lépésismétlésbe keveredtek. Az eredeti játsz­mában ötször (!) ismételtek, a mai szabályok szerint már rég döntetlent hirdettek volna. A magyar csapat talán hosszabban elgondolkozott a további támadás mikéntjén, addig húzták az időt. De legnagyobb megdöbbenésre a párizsiak léptek ki a számukra kedvező időhurokból.) 23. Hc5 Fd3 24. Be3 Fc2 25. He6 Bf7 26. Hxc7 Bxc7 27. Be2 Fd3 28. Ff4 Fxe2 29. Fxc7 Be8 30. Fxb6 axb6 31. Be1 Fh5 32. Bxe8+ Fxe8 (A cserevihar mindent letarolt, maradt az ellenfél duplagyalogja, a pestieknél meg a gyalogfór. Innentől világos biztos kézzel érvényesíti az előnyt.) 33. He4 b5 34. a3 Fg6 35. f3 Kf7 36. Kf2 Ke6 37. Ke3 h6 38. g4 Kd5 39. Hc3+ Kd6 40. f4 Fe8 41. f5 Fd7 42. He4+ Ke7 43. Kf4 Fe8 44. Ke5 Ff7 45. h4 Fd5 46. g5 hxg5 47. hxg5 Fg8 48. g6 (Szép befejezés: sötét bármely lépése csak rontana a helyzeten, inkább feladja.)

1–0

Magyarok a nagyvilágban

A Párizs–Pest mérkőzés és annak eredménye felrakta a világtérképre a magyar sakkozókat, sorra kapták a meghívókat a komoly bajnokságokra. Az 1851-es londoni kieséses bajnokságra, amely azt volt hivatva eldönteni, hogy ki a legjobb sakkozó Európában, a magyar csapat mindhárom játékosát meghívták. A szervezők a meghívók elküldésekor nem tudhatták, hogy időközben a forradalom elragadta a játékosokat a 64 mezőtől a valódi csatamezőre.

A szabadságharc bukása után Grimm Vincének menekülnie kellett, ugyanis civilben grafikusként dolgozott, és ő tervezte a Kossuth-bankókat. Törökországban bujkált egészen az 1860-as évekig, a kiegyezés után tért vissza Pestre. Sajnos alig maradt fenn játszmája.

Grimm Vince
Forrás: Schash-Chess.com

Löwenthal Jakab hivatalt vállalt Kossuth Lajos kormányában, menekülőre fogta ő is, meg sem állt Amerikáig. A meghívót viszont megkapta, üzleti ügyeit félbehagyva rohant Londonba, ahol rögtön az első fordulóban kikapott Elijah Williamstől, és kiesett.

Így egyedül Szén József érkezett otthonról a versenyre, ahol összességében nagyon jó eredményt ért el, a bajnokság végén neki volt a legjobb nyerési mutatója. Csak szerencsétlenségére már a második fordulóban összekerült Adolf Anderssennel, aki az első fordulóban 2:1-re győzte le Lionel Kieseretskyt. Az egyik partijuk bevonult a sakktörténelembe „halhatatlan játszma” néven, miután Anderssen futót, két bástyát és a vezért feláldozva mattolta ellenfelét. A négy győzelemig tartó páros mérkőzésen 2:1-re vezetett Szén, és a negyedik partiban is jobban állt, amikor egy néző bekiabálta a jó lépést, és az úriember Szén direkt mást lépett: rosszat. Ezután Anderssen győzött 4:2-re, továbbjutott, majd megnyerte a londoni tornát, Szén pedig az alsóházi ágon az ötödik helyig jutott. Nézzük meg, hogyan verte meg Szén a későbbi bajnokot!

Adolf Anderssen – Szén József

London, 1851

Vezércsel (D30)

  1. d4 d5 2. c4 e6 3. e3 Hf6 4. Hc3 c5 5. Hf3 Hc6 6. a3 a6 7. b3 b6 8. Fb2 Fb7 9. cxd5 exd5 10. Fd3 cxd4 11. exd4 Fd6 12. O–O O–O 13. b4 b5 14. Bc1 Bc8 (Eddig zajlott a táncpróba tükör előtt, teljesen szimmetrikus állás a megnyitás végén.)

  1. Vb3 Vb8 16. Bc2 Be8 17. He2 He4 18. Hg3 Hg5 19. He5 He6 20. He2 Hcxd4 (Ahogy vége a tükrözésnek, beindul a trükközés. Világos mintha szándékosan eldugná a tisztjeit, a huszárokat kivéve. És pont a huszárok okozzák a vesztét.) 21. Bxc8 Hxe2+ 22. Fxe2 Vxc8 23. Bd1(?) (Persze Anderssennél sosem lehet tudni, lehet, hogy áldozatnak szánta, valószínűbb, hogy a tisztnyerő kombinációt nem vette észre. De eddigre sötét amúgy is uralta a táblát.)

Hf4 24. Fg4 f5 25. g3 Fxe5 26. Fxe5 Hg6

0–1

A szabadságharc leverése után mindenféle egyesületi tevékenységet, így sakk-körök létrehozását is tiltottak, ami értelemszerűen jelentősen visszavetette a magyar sakkozás fejlődését. Szén József, a XIX. század legnagyobb magyar sakkozója, aki az 1850-es években egyértelműen a világ tíz legjobb játékosa közé tartozott, már nem élhette meg a pesti sakk kiegyezés utáni újabb nagy korszakát, mivel belehalt az 1857-es himlőjárványba.

Löwenthal a londoni vereség dacára Angliában maradt, sőt, pár éven belül az angol sakkozás legerősebb játékosa és legfőbb szervezője lett: klubokat alapított, sakklapot szerkesztett. 1858-ban Anglia legjobbjaként neki jutott az a megtiszteltetés, hogy a fiatal amerikai, Paul Murphy ellen bizonyítson. Tudta, mi vár rá, még Amerikában 1850-ben találkozott a 12 éves csodagyerek Murphyvel, és háromszor csúnyán kikapott tőle, „Paul minden jó lépésénél Löwenthal szemöldöke úgy szaladt fel, mint egy komédiában” – emlékezett vissza a büszke apuka. 1858-ban sem járt sokkal jobban, a páros mérkőzésen Murphy kilenc győzelmével szemben csak három győzelmet és két döntetlent tudott felmutatni.

Löwenthal egyik győzelme annak szép példája, hogy néha a legnagyobbak is képesek túlértékelni önnön nagyságukat.

Paul Murphy – Löwenthal Jakab

London, 1858

Philidor védelem (C41)

  1. e4 e5 2. Nf3 d6 3. d4 exd4 4. Qxd4 Bd7 5. Be3 Nf6 6. Nc3 Be77. Bc4 Nc6 8. Qd2 Ne5 9. Nxe5 dxe5 10. O–O O–O 11. f4 Bd6 12. f5 Bc6 13. Qe2 h6 14. Rad1 Qe7 15. Bd5 Bxd5 16. Nxd5 Nxd5 17. Rxd5 f6 18. Qg4 c6 19. Rd3 Bc5 20. Qg3 Rad8 21. Rfd1 Rxd3 22. Rxd3 Rd8 23. Bxc5 Qxc5+ 24. Qf2 Qxf2+ 25. Kxf2 Rxd3 26. cxd3 (Lát itt valaki valamilyen előnyt? Ennél döntetlenebb már csak akkor lenne, ha a gyalogokat is lecserélnék. Löwenthal láthatóan örült a fél pontocskának, nem erőltette meg magát a megnyitásban, a középjátékban is a gyors cserékre figyelt csak. De Murphy valamit megláthatott. Csak mit?) 26. – c5 27. g4 Kf8 28. a4 b6 29. Kg3 Kf7 30. Kh4 Kf8 31. Kh5 Kf7 32. b3 Kf8 33. Kg6 Kg8 34. h3 Kf8 35. h4 Kg8 36. g5 hxg5 37. hxg5 fxg5 38. Kxg5 Kf7 39. Kh4 Ke7 40. Kg4 Kf6 41. Kh5 a6 42. Kh4 g6 43. a5 bxa5 44. fxg6 Kxg6 45. Kg4 a4 46. bxa4 a5 47. Kf3 Kf6 48. Kf2 Kf7 49. Kg3 Kg7 50. Kf2 Kf6 (A Gyűrűk ura Gandalf­jaként áll a sötét király világos útjában: itt úgysem törsz át! Erre, mint a sértődött kisgyerek, világos király elment duzzogni. Paul Murphy egész sakkozói pályafutása legrosszabb lépése következik.)

51.Kg1(???) Kg5 (Sötét köszöni szépen, összeszedi az elébe hullajtott pontot.) 52.Kg2 Kf4 53.Kf2 c4 54.dxc4 Kxe4 55.Ke2 Kd4 56.Kf3 Kxc4 57.Ke4 Kb4 58.Kxe5 Kxa4 59.Kd4 Kb4

0–1

Löwenthal a Murphytől elszenvedett súlyos vereség után nem esett kétségbe, rá egy hétre megnyerte a birminghami szupertornát. Egyébként neki köszönhetjük az egyik sakkfigura elnevezését. Fiatalon nagyon sok partijában a lovakkal való támadást erőltette, amiért a Wurm kávéház vendégei sakkhuszár néven kezdték emlegetni. Gárdonyi Géza állítja, innen ered az, hogy később a magyar sakknyelvben a huszár név ragadt rá a lófejű figurára.

Röviden a párizsiakról. A Café de la Régence csapatából Deschapelles korán, 1847-ben meghalt. Laroche rögtön a mérkőzés után hazaköltözött Bayonne-ba, elege lett a párizsi nyüzsgésből, onnan járt egészen az 1860-as évek elejéig mérkőzésekre. Calvo egy darabig még feladványokat szerkesztett, aztán 1848-ban visszatért Itáliába, és katonaként vett részt az olasz egységért folytatott harcokban. Saint-Amant maradt az egyedüli párizsi sakkozó a csapatból. Mozgalmas élete során 1848-ban a nemzeti gárda kapitányaként védelmezte a Tuileriák palotáját (nem sok sikerrel), később Kaliforniába küldték konzulnak. Visszatérve Párizsba az 1850-es években komoly bajnokságokon játszott, majd nyugdíjas éveit Algériában töltötte.

A párizsi kávéház is kivette részét a forradalmi időkből: 1844 őszén, miközben sakkozóktól volt hangos a Café de la Régence – talán éppen egy erős lépést kaptak a pestiektől –, egy csendesebb asztalnál két szakállas német, Karl és Friedrich megismerkedtek egymással, és ennek később számos következménye lesz. De ez már egy másik történet, amit sokan sokszor elmeséltek, mi viszont ott fogjuk folytatni, hogy Erkel Ferenc az 1860-as években megpróbálja feléleszteni a magyar sakkéletet. És sikerül neki!