Keresés
rovatok
rovatok
gasztro | 2015 ősz
Fotó: Szász Marcell
Csupor Réka
Lefti néni tavernája
Mediterrán ínyencségek Pünkösdfürdőn
Tizenhat éve, tizenhat négyzetméteren nyitott meg Lefti néni gyrosos üzlete a Pünkösdfürdői stranddal szemben. A kis bodega mára hamisítatlan tavernává nőtte ki magát, ahova nemcsak a kerületből, de szinte az ország minden tájékáról elzarándokolnak a görög ízek kedvelői.

Folyamatos a sürgés forgás az óbudai Gyradiko Étteremben. A kis konyhában összehangoltan sürögnek-forognak a szakácsok. Miközben a húst szeletelik, a zöldségeket vagdalják, a hátuk mögött ott áll Lefti néni, a hely tulajdonosa, a valódi görög ízek megálmodója és őrzője. Az asszony 1948-ban, három évesen érkezett Magyarországra a görög polgárháború idején, menekültként. Felcseperedvén magyar–orosz szakos tanárnőként szerzett diplomát, és ezután – bár főzni mindig szeretett – évtizedekig távol tartotta magát a vendéglátástól. A Gyradikót 16 évvel ezelőtt a fia álmodta és nyitotta meg, amit az édesanyja eleinte nem nézett jó szemmel. Kis idő eltelte után a fiú megkérte az anyját, segítsen neki tzatzikit készíteni. Az első látogatása után Lefti néni a kis görög büfé konyhájában ragadt. A vállalkozás olyan sikeresen működött, hogy 13 évvel ezelőtt taverna épült a bódé helyére, és aki egyszer megfordult benne, azóta is visszalátogat. Ezen a helyen valóban minden görög, hiszen nemcsak a fűszereket és a pitát, de még a székeket, az asztalterítőt és a képeket is Görögországból hozták a tulajdonosok.

– Három éves voltam, amikor Magyarország befogadott minket. Görög kolóniában éltünk, otthon csak a saját nyelvünket beszéltük, a saját ételeinket ettük – emlékszik vissza Lefti néni. – Engem mégis magyar iskolába járattak, mert a szüleim arra törekedtek, hogy megismerjem választott hazánk nyelvét és szokásait. Édesanyámtól nem volt idegen a menekült lét, hiszen örmény származású volt, a családja Törökországból vándorolt át Görögországba 1922-ben. Vékony, rossz evő kislány voltam, ezért anyukám befizetett egy magyar házfelügyelő nénihez ebédelni. Az az asszony olyan ízesen és szeretettel főzött, hogy minden ételét szívesen ettem. Amint nagyobb, 12 éves lettem, édesanyám leírta nekem a hazai recepteket, és otthon sorban elkészítettem azokat. Itt a Gyradikóban is sok ételt édesanyám eredeti receptjei alapján készítünk el – magyarázza mediterrán temperamentummal az asszony. – Az ételeinknek az az egyik titka, hogy ugyanazt a fogást mindig ugyanolyan minőségben kínáljuk – folytatja a nevezetes békásmegyeri taverna úrnője. – Olyan ízvilágot teremtettünk, ami egyedi, és amire minden vendégünk sokáig emlékezni fog. Ha visszatér hozzánk, természetesen újra és újra megkóstolhatja ezeket az ízeket.

Miközben Lefti néni magyaráz, a szomszédos asztalnál egy fiatalember bólogat. Előtte egy hatalmas gyros tál, minden falatot megízlel, szép komótosan fogyasztja el az ebédjét. Gábor Székesfehérvárról jár a Gyradikóba, ő maga is vendéglátással foglalkozik. Mint mondja, itt a tavernában mindig finomat eszik, de közben el is les egy-két fontos apróságot a jó vendéglátás fortélyai közül.

– Ez a hely egyike a keveseknek, ahova folyamatosan visszajárok – szögezi le Gábor. – Gyerekkorom legszebb nyarait Görögországban töltöttem a szüleimmel. Sajnos manapság nem járok arrafelé, de ha beülök ide, az ízek és a hangulat, ha csak fél órára is, de felidézik a gyerekkori vakációkat.

Lefti néninek láthatóan jólesik a dicséret, ám egyáltalán nem lepődik meg rajta. Mint mondja, van olyan törzsvendégük, aki tinédzserként kezdett el hozzájuk járni, majd elhozta ide a barátnőit, aztán az egyik barátnőből feleség lett, és ma már a gyermekeikkel ebédelnek náluk hétvégente.

Márton a nagymamáját hozta el a Gyradikóba. – Amióta megkóstoltam itt a gyrost, máshol nem eszem meg – harap nagyot a pitába a fitalember. – Gondoltam, jó ízlésre nevelem a nagyit is, ezért tértünk be ide – mosolyog. –- Kiváló a fűszerezés, sertéshúst adnak, ami nagyon finom, és ilyen jó tzatzikit sem ettem még másutt – állítja Márton.

A taverna tulajdonosai nemcsak a fűszereket és az alapanyagokat, hanem a munkatársakat is alaposan megválogatják. Mindazok, akik a konyhán dolgoznak, szinte családtagnak számítanak. Évente egyszer saját otthonában vendégeli meg őket. Az ünnepi menüsor csülkös pacalból, túrós csuszából, rántott csirkéből, orosz hússalátából és gesztenyeroládból áll. – Az utolsó morzsáig el szokott fogyni minden – mondja Tatai Zsuzsanna, aki 16 évvel ezelőtt diákként kezdett el dolgozni a Gyradikóban.