Keresés
rovatok
rovatok
intézmény | 2015 ősz
Fotó: Esernyős Galéria
Darabos Diána
Megnyílt az Esernyős Galéria
Interjú Branko Franceschivel, az első kiállítás kurátorával
Történetének újabb mérföldkövéhez érkezett az Esernyős Óbudai Kulturális, Turisztikai és Információs Pont: 2015. október 8-án megkezdte működését az Esernyős Galéria. Az új kiállítótér az Édes és savanyú: spliti történetek című kiállítással kezdte meg működödését, amelyre 13 horvát művész alkotása érkezett Óbudára. A kiállítás anyagát Branko Franceschi, a Spliti Szépművészeti Múzeum igazgatója állította össze, akivel a kortárs képzőművészet lehetőségeiről beszélgettünk.

Mi a véleménye a horvát kortárs képzőművészet és a művészek helyzetéről?

Véleményem szerint a vizuális művészet egyike azon területeknek Horvátországban, amelyek nemzetközileg is releváns helyet foglalnak el. Ez egyrészt a helyi modernista és avantgárd alkotók tehetségének, másrészt a decentralizált művészeti intézményi és oktatási struktúrának köszönhető. Természetesen Zágráb mint főváros rendelkezik a legnagyobb gravitációs erőtérrel, de az ország több más pontján is működik olyan közintézmény, amely kortárs művészettel foglalkozik. Az ország négy regionális központjában is van művészeti akadémia. Ez a kiterjedt hálózat a magángalériák és a művészeti menedzserek hiánya ellenére is sikeresen terelgeti a kortárs művészek karrierjét a nemzetközi művészeti szcéna felé.

Matko Trebotic - Mediterrán Fény (2014)
Matko Trebotic – Mediterrán Fény (2014)

A közintézmények és kurátorok is megteszik, amit megtehetnek. Sokan úgy gondolják, hogy az állam általános gazdasági működéséhez képest elfogadható mennyiségű közpénzt költenek a kortárs művészet támogatására. Az állam és a helyi alapok működése átlátható, és a független szakmai oldal irányítja. A szocialista támogatási rendszerből is megmaradt néhány kedvező elem. A független művészek és művészeti szakértők egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot kapnak az államtól, kedvező áron juthatnak hozzá városi vagy állami tulajdonú műtermekhez, és az adórendszerben is kiválaszthatják a számukra leginkább megfelelő modellt. Nagy hátrány viszont, hogy nincs átlátható és legális műtárgypiac, ami biztosítaná a megélhetésüket. A múzeumok egyre kevesebb forrást találnak műtárgyvásárlásra, a gyűjtők kevesen vannak, a középosztály eltűnt. Horvátországban nincs olyan magángaléria, mely hatékonyan tudna dolgozni a művészek karrierjén. A sikeres művészeket külföldi galériák képviselik, és a nemzetközi művészeti piacokon értékesítik alkotásaikat. Az alkotók többsége természetesen állami megrendelésekre, nyilvános munkákra számít, de ez valószínűleg mindenhol hasonlóan megy.

Mennyire ismeri a magyar művészeti szcénát? Van kedvenc magyar képzőművésze?

Sajnos nem mozgok otthonosan a magyar művészeti szcénában. A magyar és horvát művészetnek is megvannak a maga útjai, de az tény, hogy mindannyian a nyugat vagy a távol-kelet felé orientálódunk. Amikor a rijekai (fiumei) Modern és Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója voltam, létrehoztam a Négyszögletes Bien­nálét (Biennial of Quadrilateral), mely Magyarországról, Olaszországból, Szlovéniából és Horvátországból fogott össze négy művészt és négy kurátort olyan témák kapcsán, mint a relativitás vagy a „nyilvános hős” (Public Hero). Ennek a négy országnak – melyek nemrég még egy közös állam alá tartozó egységes kulturális területén éltek – manapság már szó szerint nincs működő kulturális kapcsolata egymással. Ez a projekt egyszerűen értelmezhető, kézzelfogható küldetésnyilatkozat volt, de amikor két sikeres alkalom után úgy döntöttem, hogy elhagyom azt a pozíciót, a biennálé nem folytatódott.

A kedvenc magyar művészem, akivel az elmúlt majd’ 20 évben különféle projektekben dolgoztam már együtt, Sugár János képzőművész. A Marinko Sudac Gyűjteménnyel folytatott közös munkám kapcsán többször kerültem kapcsolatba a magyar történelmi avantgárd és radikális művészet képviselőivel. Sok találkozót szerveztem olyan nagyszerű művészekkel, akik leginkább a XX. század második felében voltak aktívak.

Mi a véleménye a művészeti vásárokról?

Ami a művészeti vásárokat illeti, én alapvetően idegenkedem tőlük folyton növekvő szerepük és befolyásuk miatt, melyet a művészeti produktumok létrehozására gyakorolnak. Ez a jelenség túlmutat a „bevásárlóközpont” mentalitás kulturális szférában jelentkező egyre erősebb hatásán. Inkább annak a közvetlen következménye, amit a pénz, a magángyűjtők és magánvállalkozók teljes dominanciája jelez a közintézmények és szakmai szakértők felett. Az értelmiségiek csupán ügyintézők, akik az ego- vagy profitvezérelt műgyűjtés őrültségeit kiszolgálják. Talán észrevehető, hogy nagyon sötéten festem le a rendszert, de részt veszek benne magam is, tehát bizonyos szempontból én is elismerem a művészeti vásárok fontosságát. Praktikusan kellene mindenkinek hasznosítania azt a tényt, hogy a művészeti vásárok olyan platformok, amelyeket többen látogatnak, mint a múzeumokat és galériákat, ezáltal segítenek a művészet terjesztésében, az információk megosztásában. Mindezek mellett nagyon csodálom azon gyűjtőket a befektetett energiájukért, akik – a kulturális közszféra autisztikus elitizmusával szemben – személyes nyereségükön túl (vagy azzal párhuzamosan) más-más vízióval is rendelkeznek. Reménykedem, hogy az emberiség egyszer megoldást talál a magán- és a közszféra egyensúlyának megteremtésére. Ez idáig ez nem történt meg, de vannak olyan esetek, amelyeket a két modell együttműködése hozott létre.

(Sugár János képzőművész az Esernyős Galéria felkérésére a tárlat záró napján, 2015. november 29-én vasárnap 16 órától tárlatvezetést tart. A program ingyenes, de a korlátozott résztvevői létszám miatt előzetes regisztráció szükséges.)

DSC_3592_Branko Franceschi (1959, Zadar, Horvátország)
1987-től 2004-ig a zágrábi Miroslav Kraljevic Galéria programigazgatója, 2004-től 2008-ig a rijekai (fiumei) Modern és Kortárs Művészeti Múzeum ügyvezető igazgatója, 2008 és 2010 között a zágrábi Horvát Képzőművészek Egyesületének (HDLU) igazgatója, 2010 és 2014 között pedig a Virtuális Avantgárd Múzeum igazgatója. Jelenleg a Spliti Szépművészeti Múzeum igazgatója. Mint a zágrábi egyetem művészettörténésze, Branko Franceschi 1987-től számtalan kortárs művészeti kiállítás kezdeményezője és kurátora Horvátországon belül és kívül. A 2004-es, 16.  São Pauló-i Biennálé kurátora, valamint az 52. és az 55. Velencei Biennálé, a 11. Nemzetközi Építészeti Kiállítás (International Architecture Exhibition)  kurátora, az ARK D-0 Biennial, Konjic, BIH  és a Helsinki Photography Biennial (2014) társkurátora, a bukaresti Fiatal Művészek Nemzetközi Biennáléja (International Biennial of Young Artist) kurátorcsapatának tagja (2006, 2012). 2005-ben kezdeményezésére rendezték meg a Biennial of Quadrilateralt Rijekában.
Az esernyős galéria LIV_0252
A Fő tér 2. belső udvarából nyíló, az Esernyőssel falszomszédos ingatlant hosszú évekig a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár használta. Miután elköltöztek, és a hatalmas tér funkció nélkül maradt, sikerült megegyezni a fővárossal arról, hogy ott egy új óbudai kulturális tér jöhessen létre. A használatba kapott 150 m2-es teremnek első látásra is nagyszerű adottságai voltak ahhoz, hogy kiállítótér legyen, azonban komoly korszerűsítésre volt szükség. Az Esernyős korábbi tereit is megálmodó Benczúr–Weichinger építész iroda remek tervei révén, egy belső falat áttörve immár szervesen kapcsolódik a már meglévő helyiségekhez. Az új kiállítótérben kifejezetten a kortárs művészet kimagasló alkotásainak szeretnénk helyet adni. Terveink szerint évi hat tárlattal várjuk az érdeklődőket. Az Esernyős első – Édes és savanyú: spliti történetek című – kiállítására 13 horvát művész alkotása érkezett Óbudára, akik több generációt és különféle stílusokat képviselnek. Közös pont bennük a Split városához való kötődés, munkáik által képet, keresztmetszetet kaphatunk a horvát kortárs művészetről. A festményeket, videomunkákat, installációkat bemutató tárlat 2015. november 29-ig tekinthető meg, a belépés ingyenes. A kiállítás az Art Market Budapest 2015 nemzetközi kortárs képzőművészeti vásár hivatalos szatellit programja és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál része.
Békefi Anna, az Esernyős vezetője