Lajta Béla 150 – Budapesti épületsorsok. Ez a címe annak a nagyszabású és rendkívül látványos kiállításnak, amellyel születésének 150. évfordulóján emlékeznek meg Lajtáról a Kiscelli Múzeumban. Ráadásul Lajta Béla és szülővárosa, Budapest is 150 éve születtek 2023-ban. A novemberi városegyesítést Lajta egyébként tíz hónappal megelőzte, még Pesten született. Lajta Béla munkássága hidat képez a századvég lechneri szecessziójától az első világháború utáni art decohoz és modernizmushoz – de ezzel csupán stíluskategóriákra csupaszítom le a munkásságát. Éppen a Kiscelli Múzeum kiállítása mutatja meg a sokszínűségét, ahogy néhány fontos fővárosi Lajta-épület keletkezése és alakulásai mellett az életmű forrásait, főbb csomópontjait is megtekinthetjük, de még gazdagabb képet kaphatunk a tervek, fotók mellett a kétszáznál több rajzból, műtárgyból és a számos kortárs képanimációból és videóból. (Lajta egyébként szinte mindent gyűjtött: népművészeti tárgyakat, kerámiákat és kerámia-töredékeket és persze építészeti és nem építészeti fotókat Marokkótól Rómáig, Londontól Isztambulig.)
Két évtizedes pályája a folyamatos változások és újítások pályája volt, amiben a népművészeti motívumokat éppúgy felhasználta, mint a modernbe forduló európai építészet aktuális eredményeit.
Jelentőségét a kortársak hamar felismerték, mára a magyar építészeti kánon részévé vált, de hivatalos elismerése sokáig elmaradt, műveit pedig a szakmai elismerés ellenére nem becsülték meg méltó módon, nem tartották karban. A kiállításon az is kiderül, hogy van példa a méltó átváltozásra éppúgy, mint a méltatlan pusztulásra, a lassú enyészetre éppúgy, mint az értő megújításra.
Egy rövid életű építész
Lajta Bélának alig húsz aktív év jutott. Miután elméje fokozatosan megbomlott, 47 esztendősen halt meg Bécsben. Henrik fivére már 1919 őszén kénytelen volt saját gyámsága alá helyeztetni, majd egy évvel később, 1920 októberében Lajta meghalt. Ebben az 17 évben ő jelentette a kapcsot a szecesszió és a nemzeti építészet között, de megelőlegezte a jövőt is: már a Bauhaus betörése előtt két évtizeddel is annak szellemében volt modern. Ami ma is láthatóan megmaradt utána, az alig több mint tíz budapesti épület, több mint 30 síremlék a pesti zsidó temetőkben és egy – azóta jócskán átalakított – tűzoltólaktanya a vajdasági Zentán. Az utcán sétáló persze nem tudja, hogy ezeket a házakat ki tervezte, mégis érzi, hogy emlékezetesek; vagyis a kiállításon éri néhány meglepetés a nézőt. Én például sokáig azt hittem, épületei a valódi koruknál jóval későbbiek, a harmincas évek monumentális „birodalmi” stílusának hatása alatt születtek.
Sallangtalanra tisztított, modern külső – olykor lapos tetővel –, ami húsz évvel korábban megelőlegezi a Bauhaus forradalmát, ugyanakkor az egyszerű homlokzatokat mindig népi ihletésű díszítősávok tagolják. A Vakok Intézete még a szecesszió jegyében készült, de a gyors egymásutánban elkészült Parisiana Mulató (ma Új Színház) homlokzatán a színes, díszes figurák mellett megjelenik a geometria. A Vas utcai iskola monumentális téglaburkolatát kősávokba foglalt népművészeti elemek tagolják, a Rózsavölgyi-házon mindez Zsolnay-féle pirogránitba foglalva csillog.
Lajta Béla, akit eredetileg Leitersdorfernek hívtak (testvéreivel 1908-ban magyarosítottak) 1873. január 23-án született. Építész diplomáját 1895-ben szerezte meg a Műegyetemen. Ahogy akkoriban szokásos volt, fiatalon beutazta Nyugat-és Dél-Európát, de eljutott Hollandia és Marokkó városaiba is. Bejárta az akkori Magyarországot, ekkor szeretett bele a népi díszítő motívumokba, amelyeket később nagy szorgalommal és invencióval használt fel. Pályájának első szakasza a szecesszió jegyében, Lechner Ödön bűvöletében és tanítványként telik, aztán egyre karakteresebb saját stílusát finomítva végül túljut ezen, és a hazai modernizmus sajátos előfutárává válik. Nemcsak nagy hatású homlokzatokat volt képes formálni, de új alaprajzi szerkesztési elveket is használt. A Pesti Chevra Kadisa az Amerikai úton létesült Szeretetháza (ma Országos Idegtudományi Intézet) kívülről erődszerűnek hat. Lajta belül mégis kellően világos termekkel, széles folyosókkal teremtett tágasságot. A szintén zuglói Vakok Tanintézetének épülete ugyan kissé komor, de tele kedves apróságokkal: a kerítés ornamentikájába például Arany János, Tompa és Kiss József ismert strófáit foglalta a tervező a vakok számára letapogatható pontírással. (Ma ez a Mozgásjavító Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Diákotthon.)
Ugyan a monumentalitásra való állandó törekvése miatt sok csalódás érte a különböző középület pályázatokon – nem az ő terve nyert a lipótvárosi, de a budai zsinagóga megépítésekor és a Kossuth mauzóleum, a Fővárosi Könyvtár vagy a Nemzeti Színház pályázatán sem –, két év leforgása alatt mégis szinte párhuzamosan épült fel három emlékezetes épülete.
A Parisiana
A mai Paulay Ede (korábban Két Szerecsen) utca foghíjtelkére épült az egzotikus Parisiana mulató épülete a pártázatot díszítő, jellegzetes kerub szobrokkal – ez Maróti Géza szobrászművésszel közös alkotás – és a szimmetrikusan letisztult szürke márvány homlokzattal.
A kiállítás egyik különleges darabja a Parisiana mulató homlokzati makettje. De a kiállítási tárgyak között szerepelnek a Szervita téri Rózsavölgyi-ház eredeti kerámiadíszei is, Lajta tervezte bútorok az Amerikai úti Szeretetház egykori szolgálati lakásából vagy éppen a Vas utcai iskola restaurált ólomüveg díszei.
A Vas utcai Felső-kereskedelmi Iskola
A józsefvárosi Palotanegyedben, a Vas utcában áll egy 111 éves műemlék iskolaépület. Ez ma a Széchenyi István Kereskedelmi Technikum. Amikor gimnazista koromban először láttam, német, birodalmi épületnek tűnt komor már-már középkori várra emlékeztető óriástömbjével. Pedig nagyjából 1908-ig kell visszamenni: Bárczy István polgármester nagy iskolaépítő programjának első ciklusában kapott megbízást a 35 éves Lajta, hogy a VIII. kerületi, szűk Vas utcába négyemeletes iskolapalotát tervezzen. A tömb tégla tömegével és heroikus arányaival szinte szétfeszíti a szűk utcát, ezért Lajta egy olyan L alaprajzú épületet tervezett, aminek homlokzata a széleken lévő két lépcsőházi tömbhöz képest hátra van húzva, hogy több fény jusson az alsó szintek termeibe, belül pedig a tantermek az iskolaudvar felé néznek. (Lajta akkor még nem tudta, hogy ez lesz az egyetlen megvalósult fővárosi és állami megbízása.) A négy szinten felfutó tégla sávok erős függőleges hangsúlyt adnak ki, a homlokzat egy része egyesek szerint talán a német Peter Behrens (egészen pontosan az 1909–1911 között épült berlini Kismotorgyár) hatását mutatja. De a tervező a korai modernizmus mellett népi díszítőmotívumokat használ – itt például a stilizált virág és galamb motívumokat –, míg a korlátokon és a könyvtár bejáratával szemben baglyok utalnak az iskolai funkcióra, hasonlóan a 20. századi mozdony, léghajó szimbólumokhoz. A földszinti aulából nyílik a tornaterem- díszterem, amihez hasonló nem sok létezik. A türkiz Zsolnay-csempék egyébként mindenhol praktikusan le vannak kerekítve, hogy ne okozzanak sérülést, és tisztítani is könnyebb legyen. (Egy emléktábla szerint 1912-ben ebből a tornateremből indult el a magyar kosárlabda-sport is.) A tanári szobák és az igazgatói bútorai máig használatban vannak, úgy, mint a szekrények és a ferde síkú olvasóasztalok a könyvtárban, ami a legfelső szintre került egy hatalmas, klimatizált üvegtetővel. Az iskola egykori tanára, Szerb Antal állítólag itt írta délutánonként A világirodalom történetét.
Az iskola igazi összművészeti alkotás. A lámpatestektől a kilincseken, a liften, a ruhatárakon át Lajta tervezett meg mindent a legapróbb részletekig. A bejárat fa ajtószárnyait kívülről például alumínium fedi, ami ma már nem nagy szám, de 1910 körül a legmodernebb technikának számított. És persze ez is egyedi díszekkel. Mert Lajta egyben – ahogy a kiállítás megnyitó beszédében Csuhai István fogalmazott – igazi vizionárius tervező is volt, megvalósult terveinél sokkal több csak a tervezőpapíron maradt fenn, így a nemzeti színház terve, könyvtára, zsinagógája.
A Rákóczi úti lakóház
Ha a Vas utcából kifordulunk a Rákóczi útra, a szemközti házsorban újra egy jellegzetes Lajta-házat találhatunk. A Síp és a Kazinczy utcai szakaszt jobbról is, balról is egy-egy markáns téglaépület keretezi – utóbbi Lajta Béla lakóháza, amit a Kazinczy utcai sarokra és az Erzsébetvárosi Bank megrendelésére tervezett. Itt is látható minden, amitől Lajta utolérhetetlenül hatásos volt: téglahomlokzat, nagy üvegfelületek, lapostető; és ahogy képes volt itt is építészeti ritmussá formálni a díszítményeket. A sarokház homlokzatán a tetőt népművészeti ihletésű terrakotta betétek koronázzák és futnak végig az ablakok között, a Rákóczi úti homlokzat oszlopai pedig mintha azt az illúziót adnák, hogy az egész lábakon áll. (A bank és az első világháború után aztán 1927-ben a Gázművek költözött ide, az egykori gyönyörű, a fiatal Kozma Lajos által tervezett pénztárcsarnokból bemutatóterem terem lett. Ma egy Vasedény üzemel a földszinten.)
A Rózsavölgyi
A leghíresebb Lajta-ház alighanem a Szervita téren áll, ez a rokonainak tervezett Rózsavölgyi-ház.
A Rózsavölgyi nevét a híres földszinti zeneműboltról kapta – itt is nyugalmat árasztó, horizontális a tagolás, amit a fehér kerámiával burkolt homlokzaton stilizáltan népművészeti motívumsávok ellensúlyoznak/emelnek ki.
Népszínház utca
Az utca egyik kimagasló, ötemeletes bérháza a Víg utca és a Népszínház utca saroktelkén áll. A New York kávéházat üzemeltető Harsányi fivérek 1911-ben rendelték meg sógoruktól a terveit. A sógor pedig nem volt más, mint Lajta Béla. A Víg utcai szárny belső oldalán Róth Miksa-féle üveg homlokfal épült, ennek köszönhetően a lépcsőház különösen világos és a ház is díszesebb lett volna, ha nem jön a világháború. Így viszont az új formára és a funkcionalitásra jobban koncentráló hazai modern egyik első háza lett 1912-re. Akkor még menő környék volt ez, sorban épültek az utcában a szecessziós bérházak, és Lajta is büszke volt rá, mivel évekre itt rendezte be tervezőirodáját – ahol egy Kozma Lajos nevű fiatal kollégát is alkalmazott.
Zsidó temetők
Ha egy képzeletbeli Lajta-sétát szerveznénk Budapesten, a legkülönösebb irány kivezetne a Belvárosból. A zsidó származású Lajta Béla ugyanis 1903 után a Pesti Chevra Kadisa (az ortodoxok Szent Egylete, ami temetkezési és jótékonysági feladatokat lát el a zsidó közösségben) temetőkért felelős műszaki tanácsosa volt, és itt is segítették a családi kapcsolatok. Tágabb családjától és Budapest zsidó polgáraitól pedig megbízásokat kapott, így nemcsak temetői épületeket, de számos különleges síremléket is tervezett.
Ez a középkori várakat idézi, de volt benne gondnoki lakás, mögötte pedig a szertartási épület. A Lajta-kavalkádban egyesült a szentföldi és európai építészet, a kovácsoltvas kapu egyértelműen modern hatású, de a megmunkálatlan kövekkel borított ravatalozó mintha a jeruzsálemi Siratófalra is reflektálna. Mára ennek csak az oldalfalai állnak, a gömbtetős kupola a hetvenes évek végén beomlott. A monumentalitás Lajta terveinek egyik legfontosabb építészeti jellemzője: ritmust formált a díszítményből, egyedit a hagyományból. A Salgótarjáni úti zsidó temető 1874-ben nyílt meg az akkor új, Fiumei úti sírkert szomszédságában, és 1892-ig ez volt Pest egyetlen működő izraelita temetője, amelynek viszonylag kis területe a századfordulóra meg is telt.
Mauzóleumok, mauzóleum-romok, síremlékek, kő fejfák…. és mindez a természet által részben visszafoglalva: a kavarodásban a zsidó szimbólumok és a magyar népi motívumkincs elemei együtt szerepelnek. A temető azért is különlegesség, mert olyan, mint egy korzárvány abból a néhány fényes évtizedből, amikorra az ország gazdasági és kulturális felfutása, így a hazai zsidóság asszimilációjának legintenzívebb időszaka is tehető. Fontos, hogy ez akkor még érintetlen földterület volt, mivel zsidó temető csak olyan helyen hozható létre, ahol előtte nem temettek a földbe más vallású halottat, és kőfallal körbekeríthetőnek kell lennie. Az emberábrázolás is tiltott, így Lajta síremlékei monumentális építményszobrok, a zsidó temetőművészet különlegességei, mivel alkotójuk folyamatosan kísérletezett, szinte műről műre új formai megoldásokat keresett a családi mauzóleumok tervezésekor. Lajta Béla a Kozmai utcai zsidó temetőben is hasonló, temető tanácsosi szerepet látott el: a két helyen majdnem ötven kisebb-nagyobb síremléket alkotott. Az ő sírja is itt áll, volt tanítványa és munkatársa, Kozma Lajos építész tervezte. Ez már nem sikerült annyira díszesre: Kozma Lajos síremléke egy klasszicista oszlopra emlékeztet rajta címerrel, felül egy urnával.
(A kiállítás április 28-ig volt látogatható.)