Keresés
rovatok
budapest150 | 2023 ősz
Fotó: Oláh Gergely Máté
Oláh Gergely Máté
25 méternyi hattyúk
Interjú Madácsi-Laube Katalinnal, a berlini Esterházy-archívum kezelőjével
Madácsi-Laube Katalinnal akkor kerültünk kapcsolatba, amikor idén májusban személyesen adhattam át neki az Óbudai Anziksz tavaszi számát, amiben Esterházy Marcell és Miklós is interjút ad – így már a berlini Robert-Koch-Platzon található épületben is fellelhető egy, hivatalosan is a gyűjteménybe tartozó Anziksz-példány. Katalin a Berlini Művészeti Akadémia Archívumával a 2000-es évek elején került kapcsolatba mint Kertész Imre-kutató. 2018-ban lett az archívum tudományos munkatársa. Feladata Esterházy Péter, Kertész Imre, Konrád György és Nádas Péter archívumának feldolgozása és gondozása.

Mikor és hogyan derült ki az, hogy az Esterházy-hagyaték ebbe a berlini „szobába kerül majd?

Az itt látható Esterházy Péter-dobozok csak egy töredékét jelentik a hagyatéknak. Ebben a dolgozószobában csupán az éppen feldolgozás alatt álló anyagok kapnak átmenetileg helyet. Az Esterházy Péter-archívum – ahogyan a hagyaték a berlini Akadémián keresendő – a biztonsági és konzervációs előírásoknak megfelelően kialakított raktárhelyiségben kapott helyet. Erről 2020 nyarán született meg a megállapodás. Mindezt több egyeztetés és az anyag felmérése is megelőzte, amire itt, Berlinben került sor. A Berlini Művészeti Akadémia Archívuma jól felszerelt, professzionálisan működő intézmény, amely az Akadémia tagjainak és sok más neves művésznek a hagyatékát őrzi. Az elmúlt években az archívum minden részlege – így az irodalmi is, ahová szervezetileg e hagyaték is tartozik – egyre inkább nemzetközi arculatot mutat, mint ahogy ez az Akadémia művészközösségéről már jó néhány évtizede elmondható.

Figyelemre méltó fejlemény, hogy az Akadémia az elmúlt évtizedekben számos magyar vagy magyar származású művészt választott a tagjai sorába, köztük 1998-ban Esterházy Pétert is.

Az író több szálon is kötődött ehhez városhoz és különösen az Akadémiához. Hogy a hagyatékát itt őrizzék, arról alapos mérlegelés után végül is az író családja döntött. Esterházy Marcell minderről 2020 őszen már bővebben is nyilatkozott, és betekintést engedett a család dilemmájába. (Magyar Narancs, 2020/47) Ahogy elmondta, a családra várt a feladat, hogy megtalálja azt a stabil szakmai elvek alapján működő intézményt, amelyben a hagyatékot mindenféle politikai kitettség nélkül magas szinten feldolgozzák, és kutatható lesz. Az ebben illetékes intézmények részéről Magyarországon erre nemcsak bármiféle garancia, de – ahogy az említett interjúból kiderül – a megfelelő érdeklődés is hiányzott.  

Az Esterházy család milyen előkészületeket tett a hagyatékkal kapcsolatban, és ez hogy befolyásolja a kutatást?

Az író dolgozószobájáról készült fotók sejtetik, hogy mekkora munka várt a családra, hogy az a rengeteg kézirat, jegyzet és újságkivágás szabvány méretű dobozokba csomagolva, áttekinthető és szállításra alkalmas állapotba kerüljön. Ez a Marcell elmondása szerint több mint két évig tartó munka fölöttébb hasznosnak mutatkozik az archívum számára. Mi arról a pontról folytatjuk az anyag mélyre ható feldolgozását. Marcell pontosan úgy járt el a hagyaték szortírozása során, ahogyan ezt első megközelítésben az archívumban teszik. Miközben az anyag jelentős részét időrendileg és a műcímek alapján csoportosította és rendezte, igyekezett az édesapja által kialakított különféle rendszereket maximálisan respektálni, megőrizni. Ennek köszönhetően a kívülálló számára nem feltétlenül összefüggőnek látszó anyagok is együtt maradtak.

Ezt a belső rendet a feldolgozás során az archívum is meghagyja, annak ellenére, hogy így nehezebben kezelhető, vegyes tételekkel lesz dolgunk.

Ezekben a kéziratok, piszkozatok, fotók, levelek és újságkivágások az író hátrahagyott „rendjében” továbbra is megtalálhatók. A család előkészítő munkájának köszönhetően tehát egy kronológiailag és tartalmában gondosan rendezett hagyaték érkezett meg Berlinbe, egy remekül használható Excel-listával. Enélkül képtelenség lett volna ilyen gyorsan kutatókat is fogadni, ahogyan erre már sor került.

Pontosan mekkora terjedelmű anyagról van szó, és mi mindent rejt magában? A kéziratokon és a jegyzeteken túl le lehet követni a munkát olyan izgalmasabb tételekkel, mint például számlák, jegyek, útvonaltervek?

 Az író az évek folyamán szerencsére minden, a munkájához fűződő kéziratos és egyéb anyagot tudatosan gyűjtött és megőrzött. Az Esterházy Péter-archívum esetében tehát egy teljes, minden alkotói fázisra és műre kiterjedő, ahhoz bőséges anyagot szolgáltató hagyatékról beszélhetünk. A legkorábbi dokumentumok a katonaság időszakából, 1968–69-ből származnak. A családnak címzett levelei és első szépirodalmi próbálkozásai tartoznak ide. A csaknem fél évszázadon átívelő életmű, mint tudjuk, 2016 nyarán a Hasnyálmirigynapló bejegyzéseivel szakadt félbe.

Mivel az Akadémia minden nagyobb művészi hagyatékot önálló archívumként kezel, annak teljes anyaga fizikailag is egyben marad, és a feldolgozás után is együtt sorakozik a polcokon. Az Esterházy Péter-archívum jelenleg 25 méternyi polcot tölt meg a raktárban, azaz közel 225 dobozból áll. Ahogyan ezek a számok is sejtetik, egy kiemelkedően gazdag és műfajilag sokszínű archívumról van szó. Ennek egy jelentős hányada kéziratos anyag, köszönhetően annak, hogy az író élete végéig kézzel írt és jegyzetelt. (Holott matematikusként hajdanán a számítógépes feldolgozás úttörői közé tartozott). Kéziratos jegyzetei, piszkozatai, lezárt kéziratai – amelyek két- esetleg három „leiratban” is fennmaradtak – képezik az anyag magját. Ehhez kapcsolódnak az író által felhasznált munkaanyagok, szakirodalomból vagy szépirodalmi művekből készült jegyzetei, kivonatai.

Egy meglehetősen gazdag, közel 6.000 darab képeslapból, levélből álló gyűjtemény dokumentálja a barátokkal, valamint a művészet és közélet neves magyar és nemzetközi szereplőivel folytatott eszmecseréit.

Fényképek, irodalmi díjak, határidőnaplók és az író néhány személyes tárgya is szintén része a hagyatéknak. A magyar és idegen nyelvű könyvkiadások mellett mindenképpen megemlíteném még azt a hatalmas újságcikk-gyűjteményt is, amely az író publicisztikai munkásságának emlékét őrzi. A családdal való egyeztetések eredményeként – amelyek témája az volt, hogy mi minden lenne az író által hátrahagyott anyagból az utókor számára megőrzendő – 2021 nyarán jelentősen bővült, terjedelmét tekintve tulajdonképpen megduplázódott az anyag. 

Az író Duna-regényének, a Hahn-Hahn grófnő pillantásának anyagában utazásai is nyomon követhetők: útitervek, utazási katalógusok, hotel-bizonylatok, múzeumi belépők, és persze az elmaradhatatlan kulináris élvezetekről tanúskodó étlapok, számlák teszik teljessé a regény keletkezésének történetét. Rendkívül részletes kutatáshoz főképp a Harmonia Cælestishez kapcsolódó anyagok szolgálnak majd lehetőséget. A regény archívumi anyaga már önmagában is több mint tíz dobozt tölt meg. 

Milyen ütemben zajlik a kéziratok feldolgozása, és mekkora százaléka kutatható jelenleg? Ez hogy dől el? Az Archívum speciálisan alkalmazkodik a kutatókhoz, vagy pont fordítva?

Mindaz, ami az író irodalmi munkásságához tartozik – esetünkben a hagyaték nagy része – a feldolgozást követően az archívum olvasótermében máris hozzáférhető és kutatható. Eddig közel 3000 lap kéziratot dolgoztunk fel az író 4-5 művéhez kapcsolódóan, mintegy 60 online-katalógusunkban is elérhető tétellel. A teljes anyagra nézve mindenesetre több évre szóló munka áll még előttünk. Az Esterházy-hagyaték esetében eddig valóban nagyrészt a kutatók kívánságaihoz igazítottuk a feldolgozás menetét. Hacsak tehetjük, természetesen szem előtt tartjuk a kutatói igényeket. Egy következő lépésben a prózaművek kéziratai mellett a 6000 tételes levelezésre fókuszálunk majd. Azt nevek szerint csoportosítjuk, az alfabetikus sorrenden belül pedig kronológiailag is rendezzük. Hogy a levelek mikor válnak majd kutathatóvá, az a levélíró személyiségi jogainak figyelembevétele mellett esetről esetre dől majd el. Az író személyes naplói és az egyéb privát jellegű anyagok – az általános archívumi gyakorlatnak megfelelően – majd csak harminc évvel az író halála után lesznek kutathatók. 

Milyen érdeklődés látszik az archívum iránt? Milyen arányban érdeklődnek a magyarok és egyéb nemzetiségű kutatók?

Az író archívumának ünnepélyes megnyitóját 2025 tavaszára tervezzük. A nyilvános esemény, amelynek alkalmával az érdeklődő nagyközönség is betekinthet majd a hagyaték gazdag anyagába, nemcsak szimbolikus jelentőséggel bír, de a legtöbbször ez adja meg a „startlövést” is a kutatáshoz. De amint az éppen elmondottakból kiderült, az Esterházy Péter-archívum anyagait már kezdettől fogva keresik. A kutatók és az érdeklődök, ahogyan ez várható is volt, elsősorban Magyarországról érkeznek, vagy ha mégsem, akkor magyar nyelvtudásuknak köszönhetően eligazodtak az anyagban.

Az író szépirodalmi kéziratainak tanulmányozásához a magas szintű magyar nyelvtudás mindenesetre elengedhetetlen.

Esterházy Péter ugyanakkor számtalan neves nemzetközi elismerésben részesült az évek során, német nyelvterületen is nagy közönséget tudhatott magáénak. Emiatt a jövőre nézve, ha például a német nyelvű levelezést már feldolgoztuk és az rendelkezésre áll, nemzetközi érdeklődéssel is számol az Archívum. 

Van olyan magyar partner, aki segíti az önök munkáját?

A legfontosabb partnerünk természetesen az Esterházy család, melynek tagjai a szerzői és felhasználói jogok felett is rendelkeznek. Ha valaki eddig még publikálatlan anyagból szeretne idézni, vagy tervez kiadást, akkor ehhez a család engedélye szükséges. De a család közvetítésével sikerült forrást szereznünk egy kétéves projekt keretei közt létesülő levéltárosi álláshoz is, amely Esterházy Péter kiterjedt levelezésének feldolgozását szolgálja majd. A munkához nélkülözhetetlen nyelvi és szakmai kompetenciáról tehát feltétlenül gondoskodik az intézmény. Emellett az archívum elsősorban az anyag kutatásában, valamint a kiadványok elkészítésében és megjelentetésében számít magyar partnerekre. Ez helyi és bizonyos mértékben talán kulturális különbség is a magyarországi gyakorlattal szemben, mivel a berlini archívum elsősorban szolgáltató intézménynek tekinti magát, amely a hagyatékok megőrzését és a hozzáférhetőségét biztosítja. Az anyag kutatásában és értékelésében ugyanakkor nem formál igényt semmilyen kizárólagos jogra. A kiadványokat gyakran az archívummal együttműködve készítik el a tudósok, szerzők, publicisták és a kiadók. De lehetőségei szerint külső projekteket is támogat az archívum.

Bővül még a kézirattár?

A család részéről már minden ide szánt anyag beérkezett, ezért teljesnek tekinthető a Berlinben őrzött hagyaték. Viszont más egyéb forrásból igenis még bővülhet az anyag. Ez a folyamat már el is kezdődött, egy volt baráttól és író kollégától érkeztek be levelek hozzánk.

Tehát további bővülés esetén főleg Esterházy-levelekre, az író által elajándékozott kéziratokra, kéziratoldalakra vagy fotóanyagra lehet számítani.

Az archívum minden ilyen adományt örömmel fogad, és megőriz az utókornak. Az ilyen formában, tehát nem az Esterházy családtól, hanem más forrásokból beérkezett anyag is az Esterházy Péter-archívumot gyarapítja majd, de azon belül egy külön csoportba besorolva, hogy azok származási helye később is transzparens maradjon.

Az Esterházy Péter feliratú dobozok mellett három további nagy név is szerepel a polcokon: Kertész Imréé, Konrád Györgyé és Nádas Péteré. 

 Valóban neves írók felbecsülhetetlen értékű archívumai kaptak itt helyet egymás mellett – mindegyikük tagja is az Akadémiának. Az Esterházy család számára talán megkönnyítette a Berlin javára hozott döntést, hogy a hagyaték kortársak és barátok: Kertész Imre, Konrád György és Nádas Péter archívumai mellett kap itt helyett. Kertész Imre archívumát már 2001/2002 óta őrzi az Akadémia. Konrád György hagyatéka – aki két turnuson át a berlini Akadémia elnöke is volt – 2019 nyarán, röviddel az író halála előtt érkezett hozzánk. Esterházy Péter és Nádas Péter archívumai pedig 2020 nyarán találtak végleges helyükre itt Berlinben. Nádas Péter esetében is a teljes életművet felölelő, hatalmas anyagról beszélhetünk, amelybe több száz Nádas-fotográfia is bekerült. A berlini archívum magyar anyanyelvű tudományos munkatársaként nekem jutott ez a nagyszerű feladat, hogy e négy nagy magyar író hagyatékát feldolgozzam. Ez fölöttébb megtisztelő és páratlan kihívás, amelyhez feltétlenül hozzátartozik az irodalom iránti érdeklődés és rajongás. A nagy nevekkel szemben érzett bénító csodálat legjobb ellenszere pedig az, ha minden alkalommal gyorsan belevetem magam a rám váró munkába.