Keresés
rovatok
duna | 2021 nyár
Fotó:
Polgár Judit
30 éve a Duna partján
Philippe Mahuas-szal, az Aquincum Hotel Budapest igazgatójával beszélgettünk
Göncz Árpád, Bud Spencer, Chris Rea, Margaret Thatcher, Gojko Mitić, Pelé, Erdei Zsolt, Vladimir Klicsko, Pablo Chacón, Isaura, Tanita Tikaram, James Belushi, Kim Wilde és Doctor Alban. Mi a közös az itt felsorolt híres, ismert emberekben? Mindannyian jártak Óbudán, amikor budapesti tartózkodásukhoz az Aquincum Hotel Budapestet választották szálláshelyként. A szálloda számokban mérve 310 szoba, 8 lakosztály, 14 konferencia, meeting terem, 1600 négyzetméteres spa, 2 étterem és bár – és van még egy fontos szám a hotel életében...

A szálloda most 30 éves: a rendszerváltás környékén épült, egy külső kerületben. Mit gondol, mi vezérelhette a befektetőket, hogy ne a belvárosban vagy frekventáltabb helyen nyissanak szállodát?

Bár nem ismerjük az első tulajdonosok elképzeléseit, logikus magyarázat lehet, hogy a ház a Danubius érdekeltségébe tartozott, és a lánc többi szállodájához hasonlóan itt is termálvizet használtak a wellness részlegben. Ahogy a Gellért Szálló, a Hélia és a Margitsziget házaknál, itt is fontos volt, hogy legyen kapcsolat a termálvíz forrással, amely így közvetlenül érkezik a szállodába, és akkoriban meghatározó eleme volt a hotel kínálatának. A helyszín nagy előnye más szállodákkal szemben a saját parkoló, amely a buszos utazásszervezők, autós utazók, rendezvényszervezők számára is nagyon vonzó. Nem szabad megfeledkezni az épületet körülvevő tágas zöldterületről sem, amivel nem sok budapesti szálloda büszkélkedhet, és ahová a vendégek is nagyon szívesen kisétálnak. A park népszerűségét jelzi, hogy az itt álló hatalmas cseresznyefa tavaszi virágzásakor például mindig elárasztják a szálloda közösségi média oldalait az erről posztolt fotók, amelyeket többnyire az Ázsiából érkező vendégek készítenek, mivel náluk a cseresznyevirágzás ünnepnek komoly hagyományai vannak. 

A névadás egyértelmű, Óbuda neve összeforrt az ókori emlékekkel, egyedülálló régészeti leletek, épített örökség található itt. Hogy alakult a név története? Mit jelent az Önök számára a szálloda neve? 

Az Aquincum Hotel az elmúlt három évtizedben háromszor cserélt gazdát. Az első tulajdonos a Danubius szállodacsoport volt, mikor a szállodát eladták, 1996-ban megvette a Corinthia Hotel márka, Thermal Hotel Aquincumból Corinthia Budapest Aquincum lett. Közben azonban megnyitották a körúti Corinthia Hotel Royal házat, ezért az óbudai egységet még egyszer átnevezték, így lett Ramada Plaza Budapest. 2007 és 2012 között nem is szerepelt a hotel nevében Aquincum, semmi nem utalt a történelmi helyszínre.

Amikor az Aquincum név kikerült a hotel nevéből, azzal egy kicsit el is távolodott a helytől, ahol áll és ahová tartozik. Az új tulajdonosok, a Pisani család feltétlenül vissza akarta adni a hotelnek az Aquincum nevet, amely hozzátartozik az épülethez, ezzel is jelezve, hogy mennyire fontos számukra a hely, ahol a szálloda épült, és kifejezve a kötődést az egykori római település iránt, amelynek a helyén a szálloda áll.

A név visszaállítása rendkívül fontos volt számukra, különösen itt, Óbudán, ahol körbevesznek a római romok, az egykori római kori fürdő, a névvel is tisztelegnek a rómaiak előtt, akik először éltek ezen a területen. 

A római kötődést egyébként nem csak a szálloda nevében hangsúlyozzák, híres római hadvezérek nevét viseli az összes konferencia és meeting terem is, mint például a Hadrianus vagy a Galenius termek. A nemzetközi és magyar fogásokat is kínáló étterem pedig stílusosan a híres római séfről, Apiciusról kapta a nevét. A szálloda bejárata mellett és a házban járva-kelve több ponton fedezhetünk fel a római időkre utaló emlékeket, kőtáblákat, térképeket, fotókat. 

Hogyan változott a szálloda profilja az elmúlt évtizedekben?

Amikor a szálloda megnyitott, Budapest turizmusa korántsem volt olyan volumenű, mint manapság. A nyitáskor a fő hangsúly a gyógyászati szolgáltatásokon és kezeléseken volt, a szálloda egy kifejezetten a medical (orvosi) turizmusra koncentráló, úgynevezett spa hotel volt, amelyben állapotfelmérés után számtalan orvosi gyógykezelést, súlyfürdőt, iszappakolást kínáltak a vendégeknek. A kilencvenes és a kétezres években a turizmusban óriási kereslet volt ezekre a szolgáltatásokra és termékekre, és mivel akkoriban az itt nyújtott szolgáltatások még viszonylag ritkák, egyediek voltak, az amerikai és az orosz piacokról jelentős számú vendéget vonzottak ide. (Magyarország világviszonylatban is páratlan gyógy- és termálvíz kincseit ezekben az időkben az állami turizmusmarketing is kiemelten reklámozta a nemzetközi kommunikációban. A szerk.)

Később azonban, a vidéki gyógyturisztikai centrumok – Hévíz, Hajdúszoboszló stb. – kiépülésével és térnyerésével egy időben egyre több vidéki szálloda jelent meg a piacon hasonló kínálattal, amivel itt már nem lehetett versenyre kelni. Ezzel párhuzamosan a kereslet is átalakult, új turisztikai trendek jelentek meg itthon is.

Az orvosi kezelésekkel egybekötött spa szolgáltatások helyett egyre inkább a well-being vagy lifestyle spa, a wellness felé tolódott az igény.

A ma rendezvénytermekként használt helyiségek jó részében korábban orvosi rendelők, konzultációs szobák működtek, az egykori kezelőhelyiségek helyén a ma divatos masszázsszobák vannak, amelyek a kereslet változásával együtt alakultak át.

Mit érez Ön franciaként Óbuda iránt? Milyen benyomásai voltak, amikor átvette a stafétabotot?

Amikor ideérkeztem, az útlevelem alapján francia voltam, de a hely szelleme rám is hatott, és hamar helyinek éreztem magam, „magyar” lettem én is. A szállodától nem messze lakóépületek vannak, az épület közelében található gyönyörű katolikus templom és a mellettünk álló zsinagóga épülete rögtön megtetszett. Aztán egyik este egy felfedező sétán „átkeveredtem” a híd másik oldalán fekvő Fő térre, ami azonnal elvarázsolt, gyönyörű hely, olyannak tűnt számomra, mint egy oázis a posztkommunista lakótelepi házak között megbújva, amely őrzi a múlt egy darabját. Szeretem Óbuda sokszínűségét, amelyben jelen vannak a dombok, a Duna, az Óbudai-sziget. 

Felhívják a vendégek figyelmét arra, hogy Óbudán van a szállásuk? Kapnak tájékoztatást a környék látnivalóiról, nevezetességeiről?

Amikor a vendégeink megszállnak nálunk, igyekszünk összekötni őket a hellyel, felhívni rá a figyelmüket, hogy hol vannak. A külföldieknek elmondjuk, hogy nemcsak egy tucat városi hotelben laknak, hanem egy olyan szállodában, amelyet egy érdekes, történelmi városrész vesz körül („hotel with a location”). Sokszor elhangzik, hogy „nem muszáj” a Hősök terére menni, és bátorítjuk őket, hogy fedezzék fel Óbudát, ahol ugyanúgy megtalálnak minden típusú turisztikai látványosságot: történelmi helyszíneket, kulturális programokat, érdekes múzeumokat, kikapcsolódást a természetben és persze jó vendéglátóhelyeket. 

Hogyan adják át mindezt a vendégeknek?

A honlapunkon külön menüpontban mutatjuk be Óbudát, a recepciósok is felkészülten ajánlják az óbudai látnivalókat, a közösségi médiában figyelemmel kísérjük az óbudai programkínálatot. A karácsonyi csomagajánlatainkban rendszeresen szerepel, hogy az Aquincum Hotelben megszálló vendégeknek mindössze pár percet kell sétálni, hogy Budapest talán leghangulatosabb karácsonyi vásárát meglátogathassák.

Mindig igyekszünk előtérbe helyezni a helyi, közelben elérhető óbudai élményeket. Óbuda felfedezését segítjük bérelhető kerékpárjainkkal is, biciklitúrák ajánlásával a környéken. 

Elhelyezkedése alapján nemcsak a római korhoz, de az egykori óbudai zsidó negyedhez is kapcsolódik a szálloda, hiszen közvetlen szomszédja az Óbudai Zsinagóga. Van-e valamilyen kapcsolat, együttműködés, közös program, zsidó étel az étlapon?

Nagyon jó együttműködés, élő kapcsolat alakult ki az évek során az Óbudai Zsinagógával. Vendégeink közül sokan átmennek, megnézik, mint turisztikai attrakciót, és a zsinagógából is rendszeresen járnak át hozzánk a szálloda programjaira. Vendégeink között más szállodákhoz képest magasabb az Izraelből érkezők aránya, akik a zsinagóga rendezvényeire érkeznek, gyakran szállnak meg a szállodában. 

Békeidőkben minden év augusztusában itt, a harmadik kerületben, az Óbudai-szigeten zajlik Európa egyik legnagyobb zenei fesztiválja, a Sziget. Az ember hajlamos azt hinni, hogy a Szigetre csak a fiatalok jönnek, sátorral. Jelent-e plusz forgalmat a szálloda számára a Sziget Fesztivál?

Abszolút! Valóban az a közvélekedés, hogy leginkább a tizen- és huszonévesek látogatják a szigetet, de mellettük jelentős számban vannak a harmincas és negyvenes korosztályból is látogatók. Ők azok, akik már nem táborozni szeretnének, a buli után vágynak a kellemes környezetre és a kényelmes körülményekre, és ezt már meg is engedhetik maguknak, de persze előfordul az is, hogy a tehetősebb szülők akarják nálunk biztonságban tudni bulizó csemetéiket. 

Meglepetésünkre kiderül, hogy a „szigetelők” rétege olyan nagy, hogy a Fesztivál idején a 310 szobás szállodában évről-évre teltház van, vagyis száz százalékban olyan (döntően külföldi) vendégek laknak itt egy hétig, akik kifejezetten a fesztivál miatt jöttek Óbudára. Sőt, az is kiderült, hogy a Sziget – a koronavírus megjelenése előtti néhány évben – már nagyobb vonzerőt jelentett, mint korábban a Forma 1 verseny, amelynek jelentősége a szobafoglalásokban évről-évre kevésbé mutatkozik meg. 

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a szálloda számára, amely a Duna-partra épült, van-e hozzáadott értéke a folyó közelségének. Mennyire tudják vajon kiaknázni a Dunát mint turisztikai vonzerőt, és van-e esetleg saját kikötőjük, szerveznek-e hajókirándulást, vízi programokat?

A válasz egyértelmű nem, ez azonban nem a szándék hiánya, sokkal inkább a körülményeket figyelembe vevő realitás. A folyó megközelítését fizikai akadályok, a többsávos, komoly forgalmat bonyolító út, a sínek nehezítik, így bár látjuk a Dunához való csatlakozásban rejlő potenciált, mindez egyelőre csak a távoli jövőben képzelhető el számunkra.

Amikor a szállodában megtörtént érdekes, vicces sztorik iránt érdeklődünk, beszélgetőpartnereink csak cinkosan összemosolyognak. Ha vannak is ilyenek, úgy tűnik, jobb nem bolygatni ezeket a történeteket.

Annyit azért elárulnak, hogy az Aquincum Hotel éjszakai bárja, az „Iris” évtizedekig Budapest egyik népszerű szórakozóhelye volt, revüműsorokkal és hazai sztárvendégekkel.

Természetesen szó esett arról is, hogy hogyan látják a turizmus és a szállodák sorsát a koronavírus tükrében, és mennyiben érintette a szállodát a járvány. Bár náluk is voltak, akik más szektorokban próbáltak szerencsét, igyekeztek a dolgozókat megtartani és csökkentett üzemmódban élni a helyzet adta lehetőségekkel. Voltak nagy sportesemények buborékhelyszíne, bérelhető stúdióhelyszínt alakítottak ki az online, hibrid események közvetítésére, és a szabadtéri kapacitásukat is igyekeztek kiaknázni. 

A jövőre nézve optimisták, szeretnék megerősíteni a vendégek bizalmát, fokozatosan állnak vissza a „normális kerékvágásba” és bíznak benne, hogy idővel visszatérnek a vendégek mind Budapestre, mind az Aquincum szállodába.

(A beszélgetést segítették: Arday Diána értékesítési vezető és Németh-Molnár Éva PR és marketing menedzser.)