Hogyan lett állatorvos, milyen a kapcsolata az állatokkal?

Az én esetem egyértelmű volt, mindig is állatorvos szerettem volna lenni. Echte pilisvörösvári sváb gyerek vagyok, kertes házban nőttem fel rengeteg állattal körülvéve.

Volt baromfiudvarunk dísztyúkkal, díszlúddal, fácánnal, emellett mindent hazavittem, ami erdőn-mezőn befogható volt – hüllőket, teknősöket, halakat.

Mióta beköltöztem a városba, csökkent létszámban működünk. Van két macskánk, két gekkónk, két teknősünk meg egy afrikai fehérhasú törpesününk. Nem az igazi állatot tartani úgy, hogy reggel 6-kor elhagyom a lakást, és estefelé érek haza. Foglalkozás szempontjából kedvezőek a hüllők, a sün pedig pont akkor ébred fel, amikor hazaérek, és örül, hogy nappal nem zaklatom. A macskák többet érdemelnének, de épp azért vannak ketten, hogy egymást szórakoztassák, és így nem is igénylik tőlünk annyira a figyelmet. Ezek a körülmények egy kutyának abszolút elégtelenek lennének.

Mire kell odafigyelnünk, ha panellakásban felelősen szeretnénk állatot tartani?

A felelős állattartás számomra ott kezdődik, hogy még mielőtt elszánnánk magunkat, alaposan utána kell kérdezni és olvasni, mire is vállalkozunk. A legtöbb hiba abból származik, hogy az emberek félreértenek dolgokat. Például elég elterjedt és logikus gondolat, hogy egy 70 kilós orosz fekete terrier kevésbé passzol panellakásba, mint egy yorkshire, pedig mindkét fajtának komoly mozgásigénye van, és mindkettőnek biztosítani kell a megfelelő mennyiségű mozgást. De egy macskával vagy egy vadászgörénnyel is foglalkozni kell. A görény például tényleg igényli, hogy naponta legalább két órát aktívan foglalkozzanak vele. A macskák a kutyákhoz, görényekhez hasonlóan szintén sok foglalkozást igényelnek, igaz, sok macska azt is foglalkozásnak tekinti, ha nézed a tévét, és oda tud ülni melléd.

A legfontosabb, hogy gondoljuk át, mit tudunk vállalni. Illetve fel kell készülni a kiválasztott fajtából. Számolni kell azzal is, hogy egy kutya akár 20 évig is velünk élhet, és át kell gondolni, hogy milyen élethelyzetben lehetünk 15–20 év múlva.

A legidősebb macskapáciensem 22 éves, bizonyos papagájfajok 50 évig is elélnek, van egy teknősbetegem, aki a családi legendárium szerint már több mint százéves, van is egy fotó róla az 1920-as évekből, úgyhogy ennél a fajnál arra is fel kell készülni, hogy a teknős egyszer a családi örökség része lesz.

Gyakran idősek kapnak kutyát, hogy legyen társuk, ami szép dolog, de mi lesz az állattal, ha esetleg a gazdi távozik el hamarabb? Nem minden élethelyzetbe való állat, például ha albérletben élünk, gondolni kell arra, hogy sokan nem adják ki a lakásukat kisállatosoknak, tehát nehéz lesz tovább költözni. Egy állattal kevés annál rosszabb dolog történhet, mint hogy kihozzák az állatmenhelyből, majd visszaviszik. Arról nem is beszélve, amikor minderre azért kerül sor, mert egyszerűen megunták. Ennek klasszikus példája a húsvéti nyúl. A húsvét el fog múlni, ez viszonylag biztos.

A mai napig nyulak százait teszik ki az erdő szélén, mondván, hogy a nyúl egy vadállat. Ha az a nyúl megéri a másnap reggelt, már nagyon jó dolog. A fejekben még mindig nem érett meg az, hogy társként, ne pedig eszközként gondoljuk az állatra.

Bár javul az általános felfogás és állattartási kultúra, de van még hova fejlődni. Ugyanez a helyzet az eutanáziával. Létezik az a pillanat, amikor szükséges döntés, mert nem szabad hagyni tovább szenvedni az állatot, de nem megoldás olyan helyzetekben, amikor még vannak esélyek és kezelési módszerek, de a gazdi önös érdekei alapján nem akarja vállalni az ezzel járó terheket. Egyébként a végstádiumban lévő állatok gyakran megérzik, ha a gazdájukban megszületett a döntés, és meghalnak csendben maguktól. Sajnos meglepően sokszor tekintenek az eutanáziára úgy, mint egy praktikus lehetőségre, például amikor egy kutya már idős, és a házőrző funkcióját nem látja el. Nincs különösebb baja, életképes, csak a tulajdonos már nem akarja etetni. Ilyenkor szoktunk az állatvédőkhöz fordulni, vagy a tulajdonost erre ösztökélni, mert tudom, ha én nem megyek ki, előbb utóbb meg fogják találni a módját a végső nyugalomnak, akár egy lapát segítségével. Az állatnak a szenvedésmentes élethez való joga magasabb rendű jog, mint a tulajdonos magántulajdonához való joga. Tehát az állatvédők elkobozhatják az állatot. A kerület egyébként fejlődik, jó irányba haladunk, csak lassan. A magyar állatvédelmi törvényre is büszkék lehetünk, mert európai szinten egyedülálló, nagyon jól konstruált és relatíve szigorú törvény, ugyanis szakemberek okosan, jól átgondolva rakták össze, és jól is van megfogalmazva. Az már más téma, hogy egy állatkínzási esetben utána a bíróságon mi történik.

Milyen állatot válasszunk kisgyerek mellé?

Az az elv nem nagyon működik, hogy majd ő foglalkozik vele. Egy gyereknek kell idő, hogy megértse, hogyan is működik egy állat. Először mindenképp valami egyszerű, kevésbé „elrontható” dologba érdemes belevágni. Például a sziámi harcos hal fantasztikus első háziállat. Különösebben nem zavarja, ha nem kap három napig enni, az se, ha nincs kicserélve a vize, hiszen eredetileg pocsolyákban, nagy állatok lábnyomában összegyűlő vízben élnek. Ámbár nem hosszú életű, de a szülő látja, hogy a gyerek foglalkozik vele, lehet tanítgatni, és utána bele lehet fogni egy nagyobb dologba.

Nagy hiba hirtelen lelkesedésből választani állatot, vagy teljesen a gyerekre bízni, mert általában nem tudja eldönteni, hogy mit is akar. Ilyenkor jön a rossz takarmányozás, és hogy nem foglalkozik vele.

Ugyanez állhat elő, amikor a család elmegy egy menhelyre. Kinéznek egy kutyát, és minden felkészülés nélkül örökbe fogadnak egyet. Sokan nem tudják, hogy világszinten a legtöbb súlyos vagy halálos kimenetelű balesetet gyerekeknél dalmaták okozzák. Ennek az az oka, hogy ezt a fajtát kizárólag a külseje miatt tenyésztették, és az idegrendszer szempontjából a labilisabb fajták közé tartozik. Ráadásul a cuki kinézetre gyártottak egy rajzfilmet, így az első kutyafajta, amit a gyerekek el tudnak különíteni, az a dalmata, és minden gyerek ilyet akar. Nagyon fontos, hogy csecsemőt nem szabad egyedül hagyni sem kutyával, sem macskával, akármennyire is családtag. Nyilván idővel össze lehet, és össze is kell szoktatni őket, de nagyon oda kell figyelni, és egyáltalán nem mindegy, milyen fajtát veszünk, milyen helyről. El tudjuk-e vinni kutyaiskolába, kutyaóvodába? Oda tudunk-e figyelni rá kellő mértékben, tudunk-e eleget mellette lenni?

Még rosszabb, amikor az emberek az interneten böngésznek, és egy apróhirdetésben szembejön egy csapat aranyos kiskutya „olcsó yorki 30 ezerért” címszó alatt. Ez sem a kutyának, sem a gazdiknak nem lesz jó, és még a szaporítókat is támogattuk, amivel az állatkínzás témába is belekerültünk.

Kifejtené, hogy miért állatkínzás az olcsó fajtatiszta kutya, és ez milyen módon járul hozzá a magyar állategészségügyi helyzethez?

Egy tisztességes tenyésztő nem keres túl sokat a kutyán. A kutyatenyésztők jelentős része nem ebből él, hiszen a bevételük meglepően kevés. Bár a százezres összeg nagynak tűnik, de abban benne van az is, hogy a kutyát rendesen ellátták, oltásokat kapott, gondosan van pároztatva, törzskönyvezve, chipezve, esetleg ivartalanítva, genetikai vizsgálatok és szűrések történtek.

Aki tisztességesen tenyészt, az betegségtől mentes kölyköket ad el, felelősséget is vállal ezért, és tisztességesen dokumentál mindent.

Ezzel szemben a szaporítás az, amikor van két kutyájuk, azokat pároztatják otthon, a kölyköket pedig elpasszolják. Innen származik a sok köldöksérves, lábproblémás, különféle öröklött betegséggel bíró eb. Ez abszolút az állatkínzás kategóriát meríti ki, hiszen az öröklődő betegségben szenvedő kutya tovább tenyésztése az állatvédelmi törvény szerint egyenlő az állatkínzás definíciójával. Ráadásul ilyenkor az emberek rákapnak a könnyű pénz ízére. Beszereznek még egy pár kutyát, és egy kisebb telepet hoznak létre otthon.  Ezeket a kutyákat kifejezetten katasztrofális körülmények közt tartják. Természetesen oltási könyv, chip sincs, ami eleve törvényellenes, mivel kizárólag chipezett kutya adható el. A vevő is azt hiszi, hogy jól járt a kutyával, aztán meg majd lesz valami. Amikor olcsón, törzskönyv nélkül, interneten veszünk kutyát, ezeket az állapotokat tartjuk fenn.

Tárgyak és anyagiak szintjén mire kell felkészülni?

Messze a legnagyobb költség az étel. El kell tudnunk dönteni, hogy képesek leszünk-e korának és egyéb szükségleteinek megfelelően táplálni az új kedvencet. Fontos, hogy az idősödő állatok koruknak megfelelő tápot kapjanak, illetve számolni kell azzal is, hogy idősebb korukban náluk is egyre több egészségügyi probléma jelentkezik. Az állatorvosnak is megvan a költsége, bár ideális esetben éves szinten ez nem egy jelentős összeg, viszont általában váratlan kiadás, kivéve a „karbantartást” – oltások, féreghajtás, legyek elleni védelem. Ezen kívül történhetnek balesetek, rácsaphatja a gazdi az ajtót a macska farkára, eltörhet egy-egy ebcsont.

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy van már kisállat biztosítás havi csekély összegért, ami megéri, főként mert ma rengeteg kisállat azért kerül elaltatásra, mert a gazdi nem tudja kifizetni a szükséges műtétet.

A kutyák jelentős részét, akit autóbaleset ér, a saját gazdája üti el. Indulás előtt, főleg télen mindig nézzünk be az autó alá. Bizonyos kutyafajtákat rendszeresen el kell vinni kozmetikába. Nem szabad halogatni, időben el kell vinni az állatot orvoshoz is.

Nem mindenkinek való az állattartás, ehhez is kellő önismeret kell. Illetve nem mindenkinek való minden fajta. Erkélyre kimenős macskánál a macskaháló alapfelszerelés. Azt szokták mondani, csak van annyi esze, hogy nem ugrik ki. Ha épp azon gondolkodik, hogy milyen szép magasan vagyok, valóban van, viszont ha azt látja: „nicsak, galamb”, nem mindig gondol bele a tizedik emeleten, hogy nem kéne utána ugrani. A másodikról leeső macskának még vannak esélyei, az első már problémásabb, hisz itt a magasság nem elegendő ahhoz, hogy megforduljon, és talpra érkezzen. Létezik szúnyoghálószerűen lehúzható verzió is, ami nem elég biztonságos. A gyártó nem mindig tudja, hogy a macska mennyire találékony állat, elég gyorsan rájön, hogy mennyivel szebb a világ, ha fel van nyitva, és addig fogja piszkálni, amíg kiakasztja.

Van a lakótelepi praxisnak kialakult fajtaköre?

A panelekben kimondottan kistestű terriereket tartanak: yorkit, westiet, illetve tacskót. Pedig a tacskó és a lépcsőzés nagyon rossz párosítás, tehát vagy vigyük le a lépcsőn, vagy használjuk a liftet. Persze több a macska, mint mondjuk egy vidéki rendelőben, illetve egyre több a nyúl, hörcsög, hüllők, papagájok, pintyek.

Vannak nagyobb meglepetések, például „szerencsém volt” egyszer egy skorpióhoz, akit tovább is küldtem egy olyan kollégához, akiről tudtam, hogy maga is tart, mert ebben a fajban nem volt rutinom.

A macska lakásban tartása egy nagyon jól működő dolog, bár igenis foglalkozni kell velük, aminek a mennyisége az állat személyiségétől függ. Mondják, hogy szegény szabadságra vágyik, pedig a macskának nagyon jó ott a lakásban. Az én két „szegény, szabadságtól megfosztott” cicám olyan hiányokat él meg, mint hogy nem csapja el az autó, nem viszi el ragadozó madár, nem mérgezik meg, nem szed össze fertőző betegségeket.

Öröm látni, hogy a kutyások kis társaságokba verődnek. Ennek hálátlan része, hogy a marhaság is nagyon gyorsan terjed. Ilyen volt a nyersetetés divathulláma, illetve a fokhagyma mint féreghajtó, ami kutyáknak mérgező. Viszont előnye, hogy a helyes információ is gyorsan terjed, és gyorsabban eljut a kutya az állatorvoshoz, mert a többiek unszolják. Sarkallom én is a gazdijaimat, hogy jöjjenek minden apró dologgal. Legfeljebb nem találunk semmi bajt, és beszélgetünk egy jót. Közösségibbé válik a kutyatartás, meg tudják osztani egymással a tapasztalatokat, kinek mi vált be. A Hajógyári szigeten minden évben megrendezik a kutyás pikniket, amin én állatorvosként is rész veszek. Jó látni, hogy az emberek beülnek az előadásokra, és vannak okos kérdéseik.

Mi a teendő a vadon talált állatokkal?

A legjobb nyugton hagyni őket. Az emberek mániája, hogy vigyük haza, amit csak tudunk. Hoztak már be kis rókát, de azt otthon tartani necces történet.

A befogott vadállat otthon tartása ritkán szokott jól elsülni. Az erdőben talált őzgidát is nyugodt szívvel otthagyhatjuk. Ez alól egy kivétel van, a méreten aluli sün, főleg, ha olyan időben látjuk kint, amikor nem kellene kint lennie.

Ha például tűző napon találunk egyet, akkor el kell vinni egy állatorvoshoz, mert abban az időben rejtőzködő életmódot kellene folytatnia. A veszélyes állat nemhiába külön kategória törvényileg is, nem való mindenkinek. Épp ezért elég ritkán fordul elő, hogy erre alkalmatlan ember kap engedélyt, de Magyarországon már mindent el lehet érni, még a kerületből se kell kimenni, ha valaki törpekajmánt szeretne. Sajnos működik a feketepiac is.

Az ivartalanítás már eléggé a köztudatban van. Akkor is érdemes kitenni ennek az állatot, ha tudjuk, hogy sosem fogja elhagyni a lakást?

Igen, hiszen régóta ismert tény, hogy az ivartalanított állatok tovább élnek. Hosszú távon rengeteg betegségtől szabadítjuk meg az állatot. Csökkenti az emlődaganat, a prosztata megnagyobbodás és a gennyes méhgyulladás kockázatát, ami a kutyánál nincs összefüggésben azzal, hogy találkozik-e kannal, mert minden nőstény életében el fog jönni, csak van olyan kutya, amelyik előtte másban elpusztul, de már kétéves kutyánál is előfordulhat. Viselkedési problémáknak is gátat szab, sokkal kiegyensúlyozottabb lesz a kutya. Tévhit, hogy az ivartalanított állat elhízik. Egyszerűen hiányzik 10% mozgás, amit bizonyos hormonok működtettek. Ha ezt megfelelő táplálékkal kiegyensúlyozzuk, ez nem következik be. Ezért is vannak tápok kimondottan ivartalanított állatok számára.

Ha kóbor állattal akarunk felelősek lenni, de nem tudjuk hazavinni, mi a helyes tennivaló?

Ez a nehéz ügy.  Ha szabadon látunk egy nagyobb testű kutyát, akkor a helyi állategészségügyi hatósághoz kell fordulni, mert veszélyt jelenthet. Ha felnőtt macskáról van szó, akkor nem mindig egyértelmű, hogy ő egy kóbor macska, vagy tartozik valakihez, csak kijárós. Ha kismacskákat látunk nyári szezonban egy elhagyatott telken, akkor meg kell próbálni minél előbb gazdit keríteni, és ha van rá mód, ideiglenesen befogadni.

Az ideiglenes befogadásra mindenkit sarkallnék. Hiszen ilyenkor az állatvédőkkel együttműködve a felmerülő állatorvosi költségeket megtérítik, ugyanakkor ez hatalmas segítség, olyan, mintha az állatmenhelynek bővített kapacitása lenne.

Az ideiglenes befogadóknál jobban megismerjük az állatot, sokkal többet tudunk mondani a viselkedéséről egy lehetséges új gazdinak. A menhelyek mind tele vannak, és pénzben sem dúskálnak. A munkájukat segíthetjük így, illetve adónk egy százalékával is. Minden fillér számít, mert ezen életek múlhatnak. Katasztrófa, hogy mennyi állat kerül elaltatásra napi szinten.

Mit gondol az örökbefogadói szerződésről?

A nagy előnye, hogy ezzel a menhely biztosítani tudja, hogy ahova az állat kerül, ott a megfelelő dolgok történjenek. Ebben a szerződésben azt rögzítjük, hogy mit kell tenni, és így vállal az új gazdi felelősséget, hogy úgy fogja ellátni az állatot, ahogy kell, és ahogy a magyar állategészségügyi törvény előírja. Kérdés, hogy mennyit vesztünk azon, ha ezzel eltántorítunk valakit az örökbefogadástól. Alapvetően ez egy sikeres és jól működő rendszer.

Mi az, amire oda kell figyelni nagy melegben vagy hidegben?

Ha nekem rossz kint, akkor a kutyának is az. Sokszor még intenzívebben hatnak rájuk a körülmények, hisz egy „földszintes” kutya hasa öt centire van a betontól, és onnan hatványozottan kapja a hőt vagy a hideget. Nem szerencsés – főleg idősebb – kutyákat a nyári 40 fokban futtatni. Hidegben bunda ide vagy oda, az az állat nem arra van kitalálva, hogy mínusz 20 fokban egy szél által átfújt kutyaházban éljen. Az 1–2 kilós kis kutyák lába komoly fagyási sérüléseket szenvedhet, ha a hideg betonon sétáltatjuk őket. A kutyaruha nem divat kérdése, mondván, jól elvoltak a kutyák ruha nélkül harminc éve is. Igen, de a csivava egy Mexikóban kitenyésztett fajta. Nyárra is vannak hűtős ruhák, illetve ilyenkor a folyadékbevitelre is figyelni kell.

Tipikus rémálom a nyáron autóban felejtett kutya. Garantált hőguta. Arról is gondoskodni kell, ki látja el az állatot, ha elutazunk, vagy amikor épp mi vagyunk betegek.

Nem mindig esik le az embereknek, hogy a kutya, macska nem kikapcsolható. Most már léteznek cégek, akik ilyen esetben gondoznak háziállatokat, vagy meg lehet kérni egy ismerőst. Egy egzotikus állatnál nagy gond, hogy mennyire ért hozzá az, akire rábízzuk.

Honnan tudjuk, hogy egy állatnak fáj valamije?

Ismernünk kell a saját állatunkat, meg kell ismerni a jelzéseit. Ennek feltétele, hogy elég időt töltsünk vele ahhoz, hogy lássuk, ha valami nincs rendben. Menjünk időben állatorvoshoz, amikor még nincs komoly probléma, de a kutya már valahogy nem az igazi. A kutya egyébként hanggal jelez, fokozottan nyalogatja a fájó testrészt, a macska tud fájdalmában vagy stressztől dorombolni – persze minden állat egyedi, más a fájdalomküszöbük. Vannak, akiken nehéz észrevenni, és vannak drámakirálynők. Külön kategóriát képeznek a zsákmányállatok, a nyúl, a tengerimalac, a növényevő rágcsálók, a kisemlősök, akiket a természet úgy talált ki, hogy ne mutassanak semmilyen tünetet, ugyanis a ragadozó mindig a legkönnyebben elkapható préda után megy. Amikor egy nyúl betegnek tűnik, akkor már elég nagy a baj, állatorvosi oldalról pedig mi is a sötétben tapogatózunk. Ilyen esetekben a jó kórelőzmény már fél diagnózis.

Egy jó állatorvos gazdanevelő és pszichológus is egyben?

Van, aki megsértődik, amikor az állatorvos próbál egy kicsit okítani, de az egészséges állattartás legfőbb záloga az, hogy a tulajdonos tisztában legyen a dolgokkal. A rendelésen egyaránt foglalkozunk az állattal és a tulajdonossal. Magyarországon elég magas szinten áll az állatorvoslás, de mindig minden lehetséges történést közölni kell a gazdival, mert az orvoslásban soha nincs biztos kimenetel. Fontos a megfelelő állatorvos kiválasztása, akivel jól tudunk kommunikálni, és akitől merünk kérdezni.