Az egy hét alatt elkészülő alkotások sikere a közösség hatékony működésén, a közösség hatékony működése pedig annak belső szerkezeti felépítésén túl az egyén jelenlétén, szerep- és felelősségvállalásán múlik. A nyári egyetemi program pedig maga e három elem egyidejű jelenléte, és működése esetén lehet sikeres, sőt katartikus. Éppen ezért fontos, hogy kiemeljük: a tábor során nem csupán ideiglenes vagy mobil építészeti objektumokat építünk, hanem az építést mint eszközt használva közösséget, illetve a közösséget alkotó egyén személyiségét, karakterét is.
Az építészeket – e fogalmak iránt ébredt újkeletű vonzalmuk miatt – ért kritikák ellenére, melyek motivációik tisztaságát és a közösségépítés építészeti aktusokon keresztül történő hatékonyságát kérdőjelezik meg, talán valóban soha nem volt még akkora szerepe közösségépítésnek a szakmai diskurzusban mint napjainkban. Kevés szó esik azonban magáról az egyénről, illetve az egyén, ha úgy tetszik, az építész ego és a közösség kapcsolatáról. Arról, hogy ezek a közösségi folyamatok gyakorolnak-e, és ha igen, milyen hatást az alkotó személyiségére. Milyen tapasztalatokat gyűjthet az egyén az építés és a közösségépítés folyamatán, a jelenlét és a részvétel aktusán keresztül.
Az egyén, az építész személyiség olyan kérdésekre kereshet és kaphat választ, mint például: Hol a helye egy újonnan formálódó közösségben, illetve az elfoglalt pozíció hogyan viszonyul ahhoz a képhez, amit korábbi tapasztalatai alapján épített fel magáról? Formáló személyiségévé válik-e a közösségének, vagy inkább illeszkedik a kialakult rendszerhez? Ha alkalmazkodik, elfogadja-e vagy kritizálja azt; ha formálja, milyen hangnemben és milyen eszközökkel teszi?
Az alkotó ego megfigyelheti, hogyan kommunikál és hogyan érvényesíti érdekeit, észrevételeit, illetve hogyan reagál egyes kihívások jelenlétére, mint például a felelősség érzetére. Számtalan információt kaphat saját teherbírásáról, képességeiről és korlátairól. Arról, hogy éles helyzetben mennyit bír fizikailag és mennyit mentálisan. Arról, hogy a fizikai munka vagy a szellemi erőfeszítések jelentenek-e számára nagyobb kihívást. Megtanulhatja, hogyan ossza be az energiáit, illetve, hogy a tervezés és építés során hogyan éli meg, hogyan hozza meg döntéseit, kompromisszumait. Valamint megtapasztalhatja személyes viszonyát a teremtett környezettel.
A saját magunkról ily módon szerzett ismeretek megértése és feldolgozása az efemer közösség karakterére alapvető hatással lehet amellett, hogy az egyéniségről, az egóról szerzett ismereteket a résztvevők épp úgy magukkal viszik, mint az építésről, az anyagról vagy éppen a környezetről szerzett tudásukat.
