A középkori egyetemek kialakulása
Az európai kultúra kialakításában és fejlesztésében kulcsszerepet játszott a képzett értelmiség, mely kiművelt emberfők a korabeli egyetemekről kerültek ki. A középkori egyetemek többségében az uralkodók kezdeményezésével alakultak meg, és nyerték el a pápai vagy császári jóváhagyást működésükhöz. A legjelentősebb intézmények rövid időn belül egyes tudományágak európai hírű központjaivá váltak, így pl. Bologna a jogi, Párizs a teológiai és filozófiai tudományok fellegvárának számított.
Magyar szempontból ez utóbbi volt a legjelentősebb intézmény, ahol korán kialakult az önálló magyar „akadémiai nemzet”, melytől kezdve szinte folyamatos volt a magyar hallgatók jelenléte az osztrák városban. Prága iránt a XIV. század második felétől, a krakkói egyetemért a XV. századtól nőtt meg a magyar hallgatók érdeklődése: ismert pl. olyan időszak, amikor a diákok egynegyedét a magyarok tették ki Krakkóban. Az első magyarországi egyetem 1367-es létesítéséig az említetteken kívül még több tucat egyetemalapításra került sor Európában. A kutatások szerint 18 Itáliában, 10 a későbbi Franciaország területén, 7 az Ibériai félszigeten, 2 Angliában és 3 Közép-Európában jött létre.
Az első, régészeti feltárásokkal is bizonyított magyarországi egyetemet Nagy Lajos alapította Pécsett. A király kérésére az intézmény működéséhez Boldog V. Orbán pápa adott engedélyt pápai bullájában:
„Orbán püspök, Isten szolgáinak szolgája. Üdvözlet és apostoli áldásunk Krisztusban igen szeretett fiunknak, Lajosnak, Magyarország dicső királyának. Illik, hogy a királyi felség ne csupán fenntartsa az általa az állam javára és hasznára nagylelkűen juttatott javakat, hanem kegyes adományaival gyarapítsa is azokat… állíttassék fel eme főiskola, és örök időkre működjék mind az egyházi és polgári jogban, mind bármely más tisztes tudományszakban, a teológia kivételével; az ott tanítók és tanulók örvendjenek a studium generalén tartózkodó és tanító doktoroknak és tanulóknak adományozott valamennyi előjognak, szabadságnak és mentességnek, és éljenek ezekkel…” (Viterbo, 1367. szeptember 2.).
Az egyetem szervezetét és működési rendjét szabályozó oklevél ‒ Krakkó és Bécs univerzitásához hasonlóan ‒ nem adott lehetőséget a teológiai fakultás létrehozására, de a jogtudományi kar létesítését külön is kiemelte. Engedélyezte továbbá a magiszteri és a doktori fokozat adományozását is.
A pécsi studium generale történetéről nagyon kevés ismeret áll rendelkezésre, ugyanis a török uralom (1543–1686) és a két keresztény ostrom (1664; 1686) alatt a dokumentumok többsége megsemmisült. Az első magyar egyetem azonban valószínűleg az uralkodó halála után megszűnt, és feltehetően mint káptalani iskola (schola maior) működött tovább.
Egyetemalapítás Óbudán
Nagy Lajos halálával kihalt a magyar Anjou-ház utolsó férfisarja, ezért két lánya, Hedvig és Mária örökölte a trónt. Hedvig a bárók akarata szerint Lengyelország uralkodója lett, Mária pedig Magyarország királynője, és ezzel megszűnt a két ország perszonáluniója.
Luxemburgi Zsigmond király a pécsi egyetem kudarca után új helyszínt keresett, most már közelebb fővárosához. A szervezés lassúságát jellemzi, hogy 1395. január 18-án Rómában tartózkodott az óbudai prépost, de csak október 6-án adta ki IX. Bonifác pápa az alapítást megerősítő levelet. Az Óbudai Egyetem ‒ IX. Bonifác pápa Luxemburgi Zsigmond kérésére kiadott ‒ első alapítólevelével az ország második, a főváros első egyeteme alakult meg.
A négy fakultásból álló Universitas Budensis alapító okirata nem maradt fenn. A pápai bulla a budai prépostság jövedelmeit az egyetem ellátására szánta. Az alapító levéllel együtt adta ki a pápa az engedélyt Szántai Lukács óbudai prépostnak, hogy az egyetem kancellárja legyen.
„Mi tehát személyedet kegyes kedvezésünkben szándékozván részeltetni, ebbéli kérésedtől indíttatva jelen okmánnyal megadjuk kegyességednek, hogy a Szent Péter egyház prépostságát Óbudán, a veszprémi egyházmegyében…, minden jogával és tartozékával, a fent nevezett csanádi vagy más egyházzal együtt, ahová esetleg helyeznek majd, felszentelésed megtörténte és a püspökszentelésre vonatkozó kánonok által megszabott idő eltelte után is élethossziglan megtarthasd, ugyanezen prépostság hasznait, bevételeit és jövedelmeit megkaphasd, és a nevezett város, Óbuda iskolájának kancellári tisztségét szabadon betölthesd.” (Róma, 1395. október 6.).
Johannes de Horow, a Bécsi Egyetem bölcsészkarának magisztere 1396 nyarán került az Óbudai Egyetemre. A századfordulót követően több más neves tanár kezdte meg oktatói tevékenységét – köztük Makrai Benedek, a prágai, párizsi és páduai egyetem bölcsész és egyházjogi mestere, Johannes Wrede, aki még 1402-ben nyerte el a budai prépostság olvasókanonoki prebendáját, Matheus de Diernach és Thomas de Wissenburg, mindketten az egyházjog tanárai –, valamennyien az óbudai káptalan préposti és kanonoki javadalmaiból kapták a fizetést.
Erre utal, hogy az 1398. évi pecsétje feliratán is szerepel az óbudai intézmény kancellársága (cancellarii studi… Veteris Budensis). A kor belviszályai között az egyetemet feltehetően 1403-ban Zsigmond király bezáratta.
Zsigmond uralmának megszilárdítását követően, 1405-ben új királynét koronáztak meg, Cillei Borbálát. 1406-ban Lukács kancellár halála rádöbbenthette az uralkodót a magyar egyetem hiányára, arra, hogy szüksége van a hazai viszonyokban tájékozott, a problémákat korszerűen megfogalmazó, adott esetben érvanyagot is biztosító értelmiségre.
A főváros első egyetemének újbóli megnyitása
A középkori magyar királyság Luxemburgi Zsigmond király alatt vált európai hatalmi tényezővé. A király származása, politikai orientációjára épülő tevékenysége egyaránt a korabeli nyugat- és kelet-európai integrációban öltött testet.
Luxemburgi Zsigmond a pápasággal való viszonya rendezését követően, a belviszályok elültével, 1410 májusában olasz polgárból lett bizalmas emberét, Ozorai Pipót küldte Bolognába a pápa üdvözlésére. 1410 elején Zsigmond segítette Branda Castiglione piacenzai püspök kiszabadítását Orlando Pallavicino rablólovag fogságából. Ozorai Pipónak pedig sikerült elérnie, hogy XXIII. János éppen a piacenzai főpapot tegye a magyarországi bíboros legátusává.
Branda Castiglione püspök Bolognában, 1410. augusztus 1-jén keltezett két irattal kapott megbízást az egyetem létesítésének kérdésében. Az elsőben megbízást kapott arra, hogy keressen megfelelő helyet Magyarországon az egyetemnek, mely feladat még az elindulása előtt eldőlt: a hely Óbuda lehet. A Brandánál lévő másik pápai rendelkezés szerint Zsigmond kérésére négy karból álló óbudai egyetem létesüljön, a párizsi, bolognai, oxfordi, kölni egyetemek kiváltságaival, vagyis teológiai, kánon- és civiljogi, orvostudományi, bölcsészeti karokkal. XXIII. János pápa Branda püspökhöz írt levelében kérte, hogy készítsen jelentést egy Magyarországon felállítandó egyetem működési feltételeiről:
„… gyarapodásuk iránt atyai szeretettel viseltetvén jóvá kívánjuk hagyni az említett király ebbéli óhaját, és Magyarországot, illetve a többi, a mondott király uralma alá tartozó országot studium generaléval ékesíteni akarjuk. Testvérségednek… jelen okirattal teljes hatáskört engedünk, hogy Magyarországon vagy királyának uralma alá tartozó más országban, vagy tartományokban felállítsa azt, tekintélyünkkel felruházva és a mondott király tanácsát is figyelembe véve tájékozódjék a doktorok, magiszterek, tanítók és a többiek felől, akik ott kötelesek működni, s a fentebb mondottakkal és minden körülményükkel kapcsolatban alaposan megvizsgálja az igazságot, és amit a fent nevezett helység alkalmassága és az egyéb körülmények tekintetében eme tájékozódás és vizsgálat során tapasztal, közölje velünk minél előbb…”
Az 1410-es pápai bulla eredetiben nem, csak a Vatikáni Titkos Levéltár másolataként maradt fenn (Registra Lateranensia, 147. kötet, 74r–75v oldalak). A pápai registrumban az általánosan használt formulákat a bemásoláskor elhagyták, és a kihagyásokat etc. (stb.) utalással jelölték. A pápai bulla magyar nyelvű következő idézetét ‒ a korábbi kiadások figyelembevételével ‒ átírta és fordította Prof. Dr. Érszegi Géza.
„… Mivel tehát – mint a minap Krisztusban igen szeretett fiunk, Zsigmond, Magyarország felséges királya nevében kifejtették előttünk – eme király nem csupán ezen állam és saját országa, Magyarország, hanem más szomszédos országok és tartományok lakóinak hasznát és boldogulását is szem előtt tartó dicséretes törekvésében nagyon szeretné, hogy városában, Óbudán, a veszprémi egyházmegyében, a mondott Magyarországon, erre a legnagyobb mértékben alkalmas és megfelelő helyen fekszik, létesüljön és állíttassák fel az Apostoli Szék által egyetem minden lehetőséggel, hogy ott is erősödjék a hit, művelődjenek az egyszerű emberek, ügyeljenek az ítélet méltányosságára, gyarapodjék az értelem és tudás az emberekben.
Mivel alaposan megfontoltuk ezt és a hitének és odaadásának azt a kivételes őszinteségét, mellyel mind ezen király, mind hajdani elődei, azon ország királyai irántunk és a római egyház iránt viseltettek, ahogy maga a király is közismerten viseltetik, ezért attól a forró vágytól vezérelve, hogy ezen ország és város, továbbá a fent nevezett részek gyarapodjanak a tudomány adományai révén, s teremjenek érett ítéletükkel kitűnő, az erények ékességétől övezett és különböző lehetőségek adta érdemekben kiművelt férfiakat, és övék legyen a tudományok csörgedező forrása, melynek bőségéből mindnyájan meríthetnek, akik megmártózni vágynak a betűk nyújtotta tudományokban.
Tehát mindezeket alaposan mérlegelve, különösen a mondott város megfelelő voltát, mely – mint mondják – eme ország többi nagy- és kisvárosa között a tudás magvainak sokasítására és áldásos csíráinak gyarapítására kiváltképpen alkalmas és megfelelő, s nem csupán ezen ország, város és a körülötte elterülő vidékek lakosainak hasznára és előnyére, hanem másoknak is, akik emiatt a világ minden tájától a mondott városba özönlenek, buzgó atyai gondoskodással törekszünk, a mondott király ebben az ügyben benyújtott kegyes kérvényeire igent mondunk, bíboros testvéreink tanácsára apostoli tekintélyünknél fogva jelen okirattal elhatároztuk és elrendeltük, hogy a mondott városban, Óbudán ezután egyetem legyen, s örök időkre virágozzék ott mind a szent teológia, a kánoni és polgári jog, a gyógyítás és a szabad művészetek, mind valamennyi engedélyezett tudomány művelésében.
Továbbá, hogy az ott tanítók, előadók és tanulók élvezzenek minden előjogot, szabadságot, kiváltságot, mentességet és kedvezményt, és éljenek velük, melyeket a párizsi, a bolognai, a lincolni egyházmegyében lévő oxfordi és a kölni egyetemeken tartózkodó doktoroknak, magisztereknek, előadóknak és diákoknak, különösképpen a Szentírással foglalkozóknak, az Apostoli Szék, a Római Birodalom vagy bárki más adományozott…”
Az újjáalapított Óbudai Egyetem kancellárja továbbra is a budai prépost volt.
Lambert 1418 körül elkerült Budáról, egy év múlva a Bécsi Egyetem rektora lett.
A kutatások adatai azt mutatják, hogy a kiváló tanári karnak köszönhetően nőtt az érdeklődés az egyetem képzése iránt, és az itt elnyert baccalaureusi fokozattal kérték felvételüket magyar diákok más közép-európai egyetemre a magiszteri és a doktori fokozat megszerzésére. Ezt támasztja alá a Bécsi Egyetem Művészeti Karának jelentése, miszerint 1412. május 23-án Briccius de Pest magyar tudós átvételét kérte a Bécsi Egyetem baccalaureusainak sorába. Hasonló feljegyzés található Nicolaus de Themeswarról, akit a Bécsi Egyetem 1415-ben átvett az Óbudai Egyetemről, és egy későbbi feljegyzés szerint 1419-ben már a Művészeti Kar tanára volt.
Az egyetem újjáalapítását követő időszak meghatározó eseménye volt a konstanzi zsinat, amelynek előkészítésben és lebonyolításában jelentős szerepet játszott Zsigmond király. Az Óbudai Egyetem tanárai közül ‒ Ulrich von Richental korabeli krónikájának adatai szerint, a nagy európai egyetemekhez hasonlóan ‒ heten részt vettek az 1414. november 1-jére összehívott konstanzi zsinaton. A zsinati egyetemi delegáció vezetője „Lamperthus Propst zu Ofen” volt, vagyis a már említett Lambert óbudai prépost, az egyetem kancellárja.
A krónikában megnevezett tanárok egy részének budai működése nem bizonyítható. A tanárok között ott volt Henricus Praepositus Budensis, a teológia doktora, Matheus de Diernach és Thomas de Wissenburg, mindketten az egyházjog tanárai. A tagok között szerepelt még Tadeus de Vicomercato és Nicolaus Bissnaw (Bissnem), mindketten jogi doktorok voltak.
Hála Ulrich von Richentalnak, ismert az Óbudai Egyetem, a Studium generale címere. Richental krónikájának több régi kézirata és korai nyomtatott kiadása ismert. A legismertebb 1483-i augsburgi kiadásban megjelent címer vágott pajzsán a felső, vörös mezőben zöld hármashalmon ezüst kettőskereszt nyugszik, az alsó, kék mezőben balról benyúló ezüst ingű kar kapcsos, barna kötésű, arany lapszélű, zárt könyvet tart.
Ma is élő, átvitt értelemben jelenthette a tankönyvet, a bölcsesség birtoklásának, a tanulásnak, tudásnak a jelképét is.
Az Óbudai Egyetem megszűnését követően a mai Budapest területén több száz évig nem működött egyetem.
1780-ban díszes oklevélben ‒ az általa adományozott új, címeres pecséteket is belefoglalva ‒ adta ki az új székhelyen működő egyetem kiváltságait. A címer tervezője ismerhette a konstanzi zsinaton szereplő óbudai egyetemi címert, és ennek a Richental-krónika augsburgi kiadásában kinyomtatott változatát alapul véve készítette el az új egyetemi bélyegzőket.
Az utókor tisztelete
A Budapesti Műszaki Főiskola Szenátusának kezdeményezésére a Magyar Köztársaság Országgyűlése 2009. november 23-án elfogadta azt a törvényjavaslatot, amelynek megfelelően az intézmény – illetve a jogelődjei, a Bánki Donát Műszaki Főiskola, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola, a Könnyűipari Műszaki Főiskola – jogutódjaként 2010. január elsején megkezdte működését a XXI. századi Óbudai Egyetem. A Felsőoktatási Minőségi Díjjal kitüntetett intézmény a középkori Óbudai Egyetem szellemiségét kívánta életben tartani a tradíciók ápolásával és a haladás, a fejlődés együttes biztosításával.
Az utókor méltán emlékezik tisztelettel az államférfire, ezt bizonyítják a határainkon belül és azon túl elhelyezett, az uralkodót ábrázoló köztéri szobrok. Az Óbudai Egyetem 1410-es újjáalapításának 600. évfordulója alkalmából a mai Óbudai Egyetem állíttatta Zsigmond király szobrát a Zsigmond Király Főiskolával és Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatával közösen az egyetem központi épültével szemben lévő Egyetem Parkban. Az alkotás a Képzőművészeti Egyetemen készült, Csányi Katalin szobrászművész munkája.
Az egyetem 2010 szeptemberében tudományos konferenciát rendezett Államalapítástól egyetemalapításig címmel Szent István koronázásának 1010. és az Óbudai Egyetem újjáalapításának 600. évfordulója alkalmából. A kiemelkedő esemény fővédnöke Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Juliusz Janusz, Magyarország Apostoli Nunciusa voltak.
A konferenciamegnyitó záró mozzanataként Gáti József kancellár nyitotta meg az aulában rendezett kettős kiállítást. Az első, mintegy 19 tablóból álló, Koronázási jelvények: Szent Korona, koronázási palást és jogar című tablósorozat Szelényi Károly fotóművész koronázási jelképeket ábrázoló képeiből mutatott be összeállítást. A második kiállítás a középkori Óbudai Egyetem alapításának állított emléket. A tárlat különlegessége a Vatikáni Titkos Levéltár másolataként fennmaradt 1410-es pápai bulla első magyarországi bemutatása volt. Végezetül ismertette az ezen alkalomra kiadott, Óbudai Egyetem című kiadványt, amely betekintést nyújt az egyetem épülete alatt feltárt római kori emlékanyagba, a középkori Óbudai Egyetem létesítésébe, és szemlélteti a mai egyetem mindennapjait.
Ez alkalommal került sor a Doberdó úti Szent Vér kápolna ünnepélyes használatba vételére, melynek keretében az egyházi személyiségek ‒ Juliusz Janusz, Magyarország Apostoli Nunciusa, Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke, a Lutheránus Világszövetség alelnöke és Pákozdi István egyetemi lelkész ‒ ünnepélyesen megáldották a kis kápolnát, majd megválasztották Pál apostolt az egyetem védőszentjévé.
(A szerzők: Dr. Gáti József c. egyetemi docens, Dr. Némethy Krisztina tudományszervező az Óbudai Egyetem munkatársai)
