A vágy titokzatos…
Szabó István Rokonok című filmje 2005-ben készült. Ugyanabban az évben, amikor Gyémánt László megfestette Marozsán Erika portréját. A filmben a színésznő Szentkálnay Magdaléna karakterét játssza. Móricz Zsigmond Rokonok című művét Szabó István vitte filmre, rendezte és forgatókönyvét is ő írta. A Szabó féle Magdaléna interpretációban nagy szerep jut Gyémánt László festményének. A rendező Magdaléna és férje csodálatos villájában, a társalgó közepén helyezi el azt, ezzel is központi szerepet adva a vágyott nő jelentőségének.
Nem kétséges, hogy Gyémánt László Marozsán Erikát ábrázoló festménye a Szabó István rendezte Rokonok című film Magdalénáját mutatja be a nézőnek. A Móricz regény és a film főszereplője, Kopjáss imádja őt, rajong érte. Gyönyörű ellenpárja unokatestvérének, Szentkálnay Linának, akit a filmben Tóth Ildikó személyesít meg. Lina Kopjáss felesége. Míg ő gyakorlatias, egyszerűségre törekvő, spórolós, hűséges és odaadó társ; addig Magdaléna igazi nagyasszony: okos, öntudatos, gyönyörű, érzéki nő. Eléri célját, szeret nagyot álmodni. Jól áll neki a luxus, nagyravágyó tervei vannak. Nem riad vissza apró cselszövésektől, mindenkit ujja köré csavar. A film egyik meghatározó jelenetében a művésznő megjelenik a festményen is. Korall színű, varázslatos ruhában, vékony aranyövvel derekán, csillogó kiegészítőkkel. Pontosan ezt a Magdalénát festi meg Gyémánt László az utókor számára.
“- Maga nem ilyen. Túl szigorúan néz.
– Még nem ismer.”
A festmény maga
A 2005-ben pont 70 éves, magabiztos, sokat látott festő kiforrott portré ábrázolása e kép. Ha közelről szemügyre vesszük a festményt, egy modern kori múzsát láthatunk, mégis klasszikus beállításban. A modern és klasszikus kettősséget alátámasztja a színésznő és a megformázott karakter szintézise. Gyémánt László nagy rajongója a fotográfiának. Saját fotó alapú festészeti technikát is kidolgozott, mely a gyémántográfia nevet kapta. Ezek után megengedhető, hogy fotós hasonlattal éljünk a művel kapcsolatban: a Marozsán Erikáról készült portré olyan, mintha a fotográfiában túlexponált képet hozott volna létre. Ettől pedig kevéssé telített, pasztellszíneket és lágyabb kontúrokat kapott. Kompozíciója átlós, a barnás színű drapéria puha háttérként szolgál. Nem vonja el a figyelmet az igazi témáról, a női alak ábrázolásáról.
Az alkotó finoman bánik a színekkel. A festő modelljének ébenfekete haján kékesen csillan a fény, kiemelve a vízszín kék szemek átható, kihívó tekintetét. A telt ajkak pirosa kicsit erőteljesebb, mélyebb árnyalatú a ruha színénél. Ezzel is kihangsúlyozza, a figyelmet odafordítja, érzékivé varázsolja. A tejfehér, finom tónusú bőr az ártatlanságot és a szépséget, az átható tekintet a magabiztosságot sugallja. A fehér kesztyű és a kecses kéz az eleganciát, a kitárulkozó mozdulat az intimitást szimbolizálja. Mindezek együtt pedig érzékiséget árasztanak. Igazi, intim pillanatot teremtenek a néző és a festő modellje között.
A titokzatos Magdaléna tetőtől talpig nő. Nagybetűs Nő. Tudatában van szépségének és annak, hogy szirénként varázsolja el ártatlan csodálóját. A finom színárnyalatok és a puhán omló drapéria ábrázolásában megjelenik a lágyság és a báj. Gyémánt Lászlónak sikerül megmutatnia az érzéki nőiséget egyszerre realista és lírai festménye által. Mi is a nőalak mondanivalója ezen a képen? Szép vagyok, és ennek tudatában is vagyok.
Gyémánt Lászlóról, az általa alapított óbudai festőiskoláról az Óbudai Anziksz 2017/2018-as téli számában (melynek címlapjáról éppen ez a festmény tartja szemmel az olvasót) tudhatnak meg többet. https://obudaianziksz.hu/volt-egyszer-obudan-egy-festoiskola/
