És persze vannak azok a hibák, amelyeket tulajdonképpen elkerülni sem lehet. A vendégek közötti személyes ellentétek, a családi viszályok még a legjobban előkészített rendezvényeken is kínos helyzeteket eredményezhetnek. Ilyenkor csak a rendezvényszervező lélekjelenlétén múlik, hogy zavart és döbbent hallgatásba, vagy sajtóhírben kicsúcsodó botrányba fullad a program.
Nemrég mi is elég kellemetlenül jártunk. Nem az első vérszerződésünk volt, de a magyarokkal akkor dolgoztunk először. Tanulságos végigvenni pontról-pontra, átgondolni lépésről lépésre, mit hol ronthattunk el, hátha legalább ti nem jártok így. Okos enged, rendezvényszervező szenved.
Így esett a választásunk a törzsi szálláshely földrajzi középpontjában elhelyezkedő Sólyom-lesre, ami tulajdonképpen csak egy domb, lábánál cserjékkel, odafent nagy, füves réttel. A dombra az ösvény délről indul, kanyargókat követően a keleti oldalon ér fel. Csodálatos látvány tárul az elé, aki pont naplementekor ér a tetejére. (Mondanom sem kell, a rendezvény időpontjának kiválasztása előtt megkérdeztük a sámánt a napnyugta pontos idejéről.)
A kemény diót a hat vezér jelentette. Az egyértelmű, hogy az első sorban ülnek, mögöttük kísérőjük, gyerekük, szolgájuk vagy feleségük. De ilyen kevés emberre forgatót nem találhattunk ki, rövid szerepe után mindenkinek ugyanarra a székre kellett leülnie, ahonnan felállt. Ha ábécé sorrendbe ültetjük őket, az bár egyszerű megoldás, de sértődések lehetnek: milyen alapon lép először az emelvényre Előd, miközben rangban bőven Huba, a helyettes vezér mögött van. Maradt a rangsor szerinti rend. De ha először a legmagasabb rangúval kezdünk, a végén a résztvevők fejében az a legalacsonyabb rangú vezér marad meg, aki utoljára ment az elemvényre. Úgy döntöttünk, fordított sorrendben haladunk. Először Ond, aki csak a takarmányozási ügyekért volt felelős, majd Kond, aki az eggyel fontosabb lószerzámozási vezér volt, utána a sámánügyi Előd, őt követte Tas, az íj- és kardfejlesztésért felelős vezér, mellé ültettük Töhötömöt, aki a beszerzési- és fosztogatásügyért volt felelős, végül Huba, a legmagasabb rangú, általános vezérhelyettes.
Rövidre fogtuk. Mindenki a helyén ül, amikor a megrendelő fehér táltoson beléptet az emelvény elé. Három szűz lány segíti le a lóról. Először a sámán megáldja a helyszínt és a résztvevőket, dobolva körbeugrálja ötször az üstöt. Ezután a megrendelő mond rövid és lelkesítő köszöntőt. Sólyomreptetést követően a hat vezér egymás után, az ültetési rendnek megfelelő sorrendben az üsthöz lép, elmondják egyesével az eskü szövegét, a késsel óvatosan megvágják csuklójukon a bőrt, pár csepp vért eresztenek az üstbe, majd a helyükre fáradnak. A végén az emelvényen koccintás.
Egyikőnk sem gondolt arra, hogy valami rosszul sülhet el. Úgy tűnt, mindent tökéletesen előkészítettünk, ezért döbbentett meg, ami történt.
Amikor odaértünk, a megrendelő már az emelvényen állt mellkasán keresztbe font karokkal. A megrendelő felesége, Emese oldalt ült, egyedül, végig lehajtott fejjel. Hiába kértük, ott is maradtak végig, ahogy a vendégek érkeztek. Elsőként Tas jött egy lihegő szolgával a háta mögött. Utána Töhötöm a lányával, majd Kond a feleségével, Ond egyedül, végül Előd szintén a feleségével. Huba késett. Nélküle nem tudtunk kezdeni.
Mindenki idegesen nézelődött körbe, sokan pusmogtak, találgatták, mi fog most történni. Érezni lehetett a levegőben azt, ami a rendezvényszervező legnagyobb ellensége, a feszültséget, hogy valami történni fog. A nap már majdnem lebukott a horizont mögött, amikor nagy dérrel-durral, az oldalán lógó szablyával szó szerint becsörtetett Huba egy fegyveressel a háta mögött, és a legelső székre dobta magát. Elkezdhettük.
A megrendelő nem várta meg, hogy a sámán befejezze a szertartást, a solymászt egy kézmozdulattal elzavarta. Ond, Kond, Előd, Tas és Töhötöm gyorsan elhadarta az esküt, megvágták saját kezüket a késsel, majd helyükre ültek. Ahogy Töhötöm is leült, a csöndben vágni lehetett a levegőt. A megrendelő Hubára szegezte tekintetét, aki idegesen tördelte ujjait. Percek teltek el, mire felpattant és az emelvényre lépett. Mikor a kés után nyúlt, a megrendelő elé állt és saját maga vette kézbe azt.
Emese ekkor pattant fel. Ideges morajlás futott végig a résztvevők között. Terhes volt, gömbölyödő hasát már nem tudta ruháival eltakarni. A megrendelő és Huba is őt nézte. Nem voltak meglepődve.
A megrendelő bal kezével megfogta Huba jobb kezét és csuklójához szorította a kést. Farkasszemet néztek. Idegességemben a forgatókönyvet lapozgattam, amikor Huba elkezdte az esküt.
— A mai naptól fogva téged… — nagyot nyelt mielőtt folytatta volna — vezérnek és parancsolónak választalak, és amerre szerencséd vezet, oda téged követlek.
Alig lehetett hallani a hangját.
— Ameddig életem tart, sőt, utódaim életének fogytáig mindig… — elakadt. Úgy tűnt, nem jut eszébe a folytatás, megköszörülte torkát, többször újrakezdte, de mindig elakadt.
— Utódaim életének fogytáig mindig, — csuklójához szorult a kés — a te ivadékod lesz a vezérem.
Míg Emese a döbbent vendégeket félrelökve szaladt ki, a megrendelő befejezte Huba helyett az eskü szövegét.
— Hogyha a vérszerződést megszegnéd, átok sújtson téged hetedíziglen — mondta, majd mélyen a húsba vágva végighúzta Huba csuklóján a kést.
Akkor ott semmit nem értettem. Néha évek kellenek, hogy megértsük, mi miért történt. Majd évezredek, hogy kimentsük magunkat, hogy lemossuk magunkról a szégyen, hogy megszabaduljunk a felelősségtől, hogy megváltoztassunk dolgokat, hogy máshogy nézzünk az eseményekre, mint ahogy valójában történtek. Hogy a hűtlen feleségből ősanya legyen, a házasságtörőből csak a hét vezér egyike, míg a megrendelőből Álmos, a magyarok ősatyja.
A jó rendezvényszervező mellé kell egy jó egy jó marketinges, vagy egy jó sajtós.
Vagy egy sámán.