1.Alig győzi szóval, pedig hallgatag, mint a földút. Kiül a kocs- ma elé, a nyír alá, oda, ahol régen a lengőteke volt, sört iszik, sok-sok-sok habbal, és lassan, akár hastájat a háj, benövik
a traktorosok. A sajtosok oda se néznek, úgy lesik: mintha csak a szél fútta volna őket mellé. Gyűlnek a borosták, égbe állnak a bar- kók, lopva susognak egymásnak a fák. A tehenészetből, a serkövről, a gépparkból is jönnek a csak egy sörre, s a talpas szofi felparázslik: akárcsak a hallgatás.
Hogy a falu, hogy már megint miket.
Amikor Örménykút mesél, érdekes, de mindig tavasz van.
(– Eső kéne – mormolják egyesek, ha a bekötőn befelé biciklizni lát- ják a tavaszt, de csak úgy, csendben mondják, hogy a többi is hallja.)
2.Örménykút régen odakinn, a szélmalom mellett lakott. De már akkor is a Viharsarokban, mert azt gondolta, ott van eső, sőt ha már Vihar: jókor van eső.
Volt ott minden. Mindenből volt valami. Fél négykor kelés, 6-7 bika az ólban (magyar tarkák, Örménykút a feketét nem szereti), azoknak kaszálás, füstölő a kolbászszenteléshez, minden ezer egyéb jószág rendberakása, megfürdés a hajnalban és a kotkodácsolásban, de volt ott bolt, Kűri kocsma, kovács, bognár, szatócs.
Minden volt a semmi közepén, szépen, rendre-rendre, sorról sorra, dűlőről dűlőre.
„Olyan csend van – mondta Örménykút olykor, amikor a csillagta- karó alá kiállt éjszaka melegedni –, hogy reggel akár még harmat is lehet.”
Volt vecserkázás a gazdakörben: ott lehetett olvasni az újságot, meg beszélgetni, tótul rendbe rakni az életet magunk körül, ment a toll- fosztás, és ha bál lett a vége a dolognak, az addig ment, amíg Baku- lyáék fúvószenekara le nem muzsikálta a gázlámpából, fúvás segít- ségével, a fényt.
Illusztráció: Vass Ágnes
3.A vecserkázás az, amikor a munkát már letettük, s a töb- biekkel tótul várjuk – kukoricafosztás vagy a sok miegyéb közben –, hogy rádőlhessünk végre a nemlétre, de csak úgy,
hajnalig.
Kurta sor. Búzás sor. Sárkány sor. Török sor. Bakulya sor. Csipkár sor. Szakács sor. Hosszú sor. Boros-dűlő. Szirony-dűlő. Maradék-dűlő. Maginyecz-dűlő. Jamrik-dűlő, Kaukál-dűlő, Körtés-dűlő.
Annyi minden nincs már, de ez itt mind megvan (hiszen megvolt). Ebben élt (sőt: él) Örménykút, ebben a sok mindenben volt a vecser- kázás is, ezek jelentették a valamit, mielőtt (a tanyáról) beköltözött a községháza mellé Örménykút, karikába. Ezek vették körbe: ő nevez- te el ezeket mindennek meg mindenkinek.
Merje mondani valaki, hogy Örménykútnak költői vénája nincs!
4.Örménykutat mindenki szereti. A gyerekek különösen, mert (a sötétség mellett) mindig akad a zsebében kockacukor. Nyáron pláne jó Örménykúttal biciklizni, meg leugrálni a
szalmabálákról meg törpeharcsát fogni a csatornáknál, meg az is- kola kertjéből cseresznyét lopni, mert nyáron itt örök a tavasz, és a 46-os sárga villamoson kalauz az anyósom (előadja: Kadlott Károly).
Örménykúttal sose unalmas. Kivéve, amikor nagyon.
5.Örménykútnak minden egy kicsit más.
A jó reggelt olykor dobri den. A czibula a vöröshagyma.
A hrajcsinyi a paradicsom (nem az égi, hanem). A macs- ka macó. A bolond, az dilo, a pad, az a lóca. A nagyik tótpletyka- s kártyaplacca a klub. A Boros–dűlő a bekötőút (hiszen Örménykút sörös, nem boros). A nyomós kút nyáron: darázsimahely. Döngésük zsolozsma: azt hallgatják a focizásból napnyugta után hazabicikliző kölkök, amikor a vizet habzsolni nekiállnak. Hogy haza ne vigyék a focipálya porát a torkukban, mert még a végén összekoszolják vele a szőnyeget.
A nyomós kút úgy működik, hogy ledobják a biciklit, az egyik kö- lök kezeli a kékre festett, de már kopott nyomókart, míg a másik a kútból ömlő vízoszlopból, térdből hajolva hörpöl. Hogy a zsolozsma, vagy a víz miatt lesz könnyebb hazamenni a már kacsingató utcai lámpák alatt, hogy a térdből hajolás ima-e, azon rengeteget vitat- koznak máig.
A darazsak temploma a villanyóra: oda építik, ragasztják nyállal, akár az ostya a lelket a mennybolthoz.
Így rágják magukat egyre közelebb az istenükhöz. Vajon télen hol imádkoznak a darazsak?
Kérdezi Örménykút.
6. Örménykút négyszáz lelkes.
Pedig néha eggyel bírni is, jaj, milyen nehéz.
Aki kedvet kapott a könyvhöz, itt folytathatja az olvasást!
Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. Rendben
Privacy & Cookies Policy
Privacy Overview
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.