Sovány bölcs a kövér bölccsel
futni indult futnak csöndben

reggeli nap eléjük süt
gép számolja szívverésük

fut az aszfalt vetített kép
kétezerben terítették

a nagy hőség hogy megenyhült
kirakatban van a könyvük

fut a könnyű a nehézzel
ez a test és ez a lélek

jön a kocsma ahol este
nem voltam ott velük mégse

válságstáb volt egész éjjel
fut a könnyű a nehézzel

nem találtak semmi jobb célt
felmentek a futócuccért

bolt előtti beszélgetés
holnapután műtik szegényt

babakocsit megelőzik
szerotonin termelődik

jön egy sarok kanyarodnak
már a folyó felé futnak

Jön a rakpart itt ültem le
itt váltunk el tegnap este

észrevesznek rám kacagnak
hát te meg még mindig itt vagy?

nincs örömöd semmiben se?
nem aludtál? még szerencse

hogy nem kellett megkeresnünk
a folyóból kiemelnünk

mi vagyunk az új életed
meghoztuk a régi helyett

nem örülsz már senkinek se?
futni fogunk első lecke.

Két barátom jó vitézek
nagyrabecsült test és lélek

nem kell értem aggódnotok
kis túlzással boldog vagyok

este innen hazamentem
jól aludtam korán keltem

elkezdtem a napot én ise
képzeltem a feléig

sötét lett  és halálmintás
visszajöttem ide inkább

megvizsgálni ezt a hajnalt
miből nyúlik ki a rakpart

honnan égbolt honnan város
üljetek le magyarázok

érezzétek amit érzek
igazából semmiségek

csak turisták integetnek
nagy hajókon öregednek

csak felszáll egy galambcsapat
öt kör után elnyugszanak

csak egy konvoj szirénázva
gazembert visz a munkába

támfal tövén reggelizők
ébredeztek még az előbb

dagadt szemű önarcképek
készülnek de törlik őket

egy lány meg egy barna vizsla
visszanéz a Margit hídra

megjöttetek ti is ketten
aggodalmas tekintettel

repülő is van az égen
jó helyen van célba érjen

nagyjából a szokott rendben
működésbe lépett minden

nézem ahogy jön a jövő
szelíd erős mindenevő

el se tudnám őt kerülni
én ne bírnék már örülni?

Már féltünk hogy nagyobb a baj
bipoláris tudatzavar

de ez csak egy gyógyítható
egypólusú depresszió!

Tudjátok mit test és lélek?
még egy üres órát kérek

hadd tűnjek el egy órára
hogyha tetszik meditálva

legyek kívül önmagamon
tényleg pocsék lesz a napom.

(és nehogy még meggondolják
megkezdem az üres órám)

Bosszankodva és lihegve
bámulnak a hűlt helyemre

de mielőtt még megélnék
elfojtják az istenélményt

továbbfutnak fejcsóválva
ágat rúgnak a Dunába

barna vizsla ugrik érte
messze ér a szívverése

hullámot ver visszhangot hajt
megdobban az egész rakpart.