Ezüstzománc technikával készült az 1340-es években, valószínűleg Párizsban. (Egyes feltételezések szerint Jean de Touyl készítette, aki 1349-ben halt meg Párizsban). Kinyitott állapotban 26 cm magas és 40 cm hosszú.
Az aranyozott ezüst alakok transzlucid (áttetsző) rekeszzománcból készültek. Az oltárszekrényen belül, középen a trónoló, koronás, szoptató Madonna ül a kis Jézussal, mellettük két angyal áll, akik ereklyetartó dobozkát tartanak a kezükben – sajnos nem lehet tudni, hogy kinek az ereklyéit. A szobrok arca és keze ronde-bosse zománccal (nagy technikai felkészültséget igénylő, plasztikus zománc) díszített. Az oltárszárnyak felső részén és a külső oldalakon zenélő angyalok, a tizenkét apostol, négy női szent, Keresztelő Szent János, továbbá két diakónus: Szent István és Szent Lőrinc láthatók. A klasszikus gótika stílusában készült drapériás figurák lebegő, elegáns, törékeny alakban jelennek meg előttünk.
Az óbudai klarisszák 1541-ben a törökök elől Pozsonyba menekültek, a kolostor értékes kincseivel, a házioltárral és Erzsébet királyné hamvaival együtt. A kincsekről 1656-ból fennmaradt egy magyar nyelvű lajstrom, amelyben a házioltárt is megemlítik: „Ismegh egi Ezüst oltárka, az kiben az Boldogh Aszoni kepe uan.” 1714-ben a klarisszák visszatértek Budára, ahol a kincseikről készített magyar és latin nyelvű összeírásban az akkor már „romlott” állapotú oltárkáról azt írták, hogy „korábban a királyné használta”: „Unum Altariolum parvum argenteum, qd Regina pro devotione sua asservabat:” Berchtold püspök jegyzőkönyveiben is szerepel 1770-ben, mint Erzsébet királyné aranyozott ezüst házioltára. A rend feloszlatása után, 1782-ben a pozsonyi zárda kincseinek összeírásában is megemlítették. (Ekkor Árpádházi Boldog Margitnak tulajdonították. Később Czobor Béla bizonyította, hogy 14. századi és Piast Erzsébet királynéé volt.) 1784-ben az apácák ingóságait – a házioltárral együtt – Pozsonyban elárverezték. Az oltárt Batthyány József vette meg. 1824-ben gróf Batthyány Vince özvegyénél volt az oltár, ekkor készítettek róla leírást. A 19. század közepén gróf Batthyány Artúr tulajdonában volt, rakicsányi kastélyában állt (ma Rakican, Szlovénia). A tulajdonos 1864-ben felajánlotta – akkoriban kedvező árnak mondható – 8.000 forintért a Magyar Nemzeti Múzeumnak, az intézmény azonban nem tudta megvásárolni a műtárgyat. 1866-ban a Batthyány család eladta az oltárt a frankfurti Goldschmidt műkereskedésnek. Tőlük került a Rothschild-család (Alphonse von Rothschild) tulajdonába, feltehetően eladás útján.
A házioltárt a Rothschildoktól egy New York-i műgyűjtő vette meg, és tőle került a Metropolitan Múzeumba 1962-ben (ltsz: 62.96), ahol ma is látható. A múzeumhoz tartozó Cloisters-ben őrzik, amely az Európából elhozott és Amerikában újra felépített kolostorokból kialakított épület-együttes és kiállítóhely. A házioltárról készített művészi fotók – a Metropolitan Múzeum jóvoltából – az Óbudai Múzeum állandó helytörténeti kiállításán láthatók.
