Milyen szép volt régen – szokták mondani.
Hans Jantzen német művészettörténész több mint hatvan éve is arról elmélkedett, hogy„már nem vagyunk katedrális-emberek”, Budapest volt főépítésze, Schneller István három éve megjelent nagyszerű könyvében nemcsak a modern templom-építészetről szól, arról, ahogy változik a világ, ahogyan szekularizálódik, még pontosabban varázstalanodik el. A templomépületek egyszerre vannak tele erős vallási szimbólumokkal, másrészt épületek, tehát gyakorlati célokat is szolgálnak, harmadrészt középületek, tehát esztétikai, környezet-kulturális hatásuk is kivételes. De hogyan?
És hogyan jutottunk el oda, hogy a gótikus vagy barokk sárga, falusi templomok ismerőssége után hívők és nem hívők idegenkednek a modern kor dísztelenségétől, a látszóbetontól, a szerkezetüket megmutató épületelemektől? Mindez nemcsak látvány, múló benyomás: a modernitásban fel-feldereng korunk szellemi állapota és benne persze billegő világképünk, Ez a templomépítészetre különösen igaz: a régi patináját még az is áhítattal tudja nézni, aki nem hívő. A valóság azonban az, hogy mára egyre kevesebb a hívő és az elmúlt évszázadokban épült templomok sem mindig ugyanúgy próbáltak reagálni építésük korára. Ahány templom, annyi korréteg – és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ahány egyház, annyiféle a templom is.
Valaha – a katolikus egyház egyeduralkodása idején – a templomépítészet fő célja a szakralitás és a természetfeletti megjelenítése volt, ennek a külső megjelenése, a tornyos-hosszúházas, bazilikális forma szinte már hagyományként él a fejünkben. A historizáló épületek megismételték/másolták a korábbi korok formáit, de már századokkal korábban sokféle más is létezett. Aztán a 20. században a társadalmi változásokkal nemcsak a hitélet, de a templomépítészet is megváltozott – ez is, az is megpróbált reagálni a változásokra. Új technológiák, speciális helyi szituációk (lásd lakótelepek) és építőanyagok (vasbeton) jelentek meg – és ennek bemutatására alkalmasabb szabadtéri skanzent mint Óbuda, aligha találunk.
A kerület ugyan Budapest legrégebben lakott területén jött létre, de növekedése a templomépítészetben és annak stílusváltozásaiban is követhető.
Fontos, hogy a régebbi korokkal ellentétben most nincs egyeduralkodó stílus, hanem különféle irányzatok vannak, amelyek egymás mellett élnek és fokozatosan változnak, fejlődnek.
Kolosy tér, az Újlaki templom
A török idők előtt a valahai Szentjakabfalva állt itt, a török kiűzése után bajor és württembergi telepesekkel alapították újra. A növekedő település gyorsan kinőtte kis kápolnáját (ma is megvan följebb, az Ürömi út és a Szépvölgyi út sarkánál), így épült meg az új Sarlós Boldogasszony-templom. Építését egy bizonyos Hamon Kristóf kőművesmester kezdte el, aztán 1748-as halála után a több félbehagyott templommal özvegye a gondot is megörökölte. A megoldás? Férjéül egy másik építőmestert választott, nevezett Nepauer Mátét. A templom építése alatt többször elfogyott a pénz, egy évvel felszentelése után a ház mellett futó vízmosás miatt (mai Szépvölgyi út…) a tornya dőlni kezdett. Nepauer úgy mentette meg a templomot az összeroskadástól, hogy a déli oldalra áthelyezve egyensúlyozta ki. (Feltűnt egyébként, hogy az Újlakinak csak egy tornya van?)
De a katasztrófákkal kikövezett templomsorsnak itt még nem volt vége: 25 évvel később villám csapott bele és kiégett, 1875-ben pedig újabb árvíz érte. A mai Szépvölgyi nyomvonalán lezúduló víz előbb a kriptát öntötte el, majd a templomot is és az özönvíz vitte magával a berendezést és a koporsókat egészen a Dunáig.
Kevesen ismerik viszont a parókia-épületet, ami 1986-ban Turányi Gábor és Vincze László tervei szerint épült meg a templom melletti utcában. Hagyományos, befelé nyúló magyar ház tornáccal, az utcára merőleges gerinccel, nem mellesleg két új hittanterem is került ide. A kőkerítés felett látni az épület nyitott-fedett előterét, az eldugott újlaki utcaszakasznak ezen a 15 méterén viszont képes megidézni azt az óbudai hangulatot, amit a Krúdy- regényekből még kiérezhetünk. Apróság, de nagybetűs Építészet ez a Felhévizi utcában, a 2. kerület és Óbuda határán.
Óbudai zsinagóga
A templomépítő Nepauernek itt sem volt szerencséje a környékkel. Ő tervezte ugyanis azt a második zsinagógát, amely közel a Dunához, az akkori Zsidó térként ismert területen épült fel 1769-ben. A rossz talajviszonyok miatt ez is hamarosan megroskadt, falai repedeztek, klasszicista stílusú átalakítására végül 1821-ben, Landherr András tervei alapján került sor. A maga korában a Habsburg Birodalomban nemcsak a legnagyobb zsinagógának számított, de ez volt az első, külsejében is díszes és monumentális zsinagóga Magyarországon. Maga József nádor is szívesen büszkélkedett vele külföldi vendégeinek: timpanonos-korinthoszi oszlopsoros homlokzata hasonlatossá tette a korszak protestáns templomaihoz, és ez is volt a cél: megjeleníteni, hogy a zsidóság a többi vallással egyenrangú.
1945 után megszűnt templomnak lenni, előbb menedékházként működött a megmaradottaknak, később a Magyar Televízió stúdiójává alakították át. De belül így is megőrizte jellegzetes karzatát és hatalmas boltíveit – a műemlék épületet 2010-es felújítása óta az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) használja. (Érdekesség, hogy nem messze innen az újlaki Frankel Leó utcában működik egy neogótikus neológ zsinagóga is – egy óriás bérházba applikálva.)
Kós Károly az óbudai református parókia tűzfalán
A Flórián tér közvetlen szomszédságában, a Kálvin közben áll 1786-os felszentelése óta az a református templom, amely a legrégebbi ilyen épület Budapesten. A templom mellé 1908–1909 között épül egy új parókia, méghozzá Kós Károly és korai alkotótársa, Zrumeczky Dezső tervei alapján: igazi óbudai látvány a copf stílusú református templom a romantikus-népies parókiával a panelházak árnyékában.
(Kós és Zrumeczky a Wekerle-lakótelep és az Állatkert emlékezetes épületein is közösen dolgoztak.) A parókia híd felé eső óriás tűzfalára került fel néhány éve Veszeli Lajos festőművész montázsa Kós Károly jellegzetes munkáinak képeivel.
Budapest egyik legrégebbi kálváriája, a kiscelli
Nem templom, de annál látványosabb: végigsétálni rajta még ma is időutazás. A Kiscelli Múzeum mellől indul, ami szintén templom volt valaha trinitárius-kolostorral. (A rendet II. József 1783-ban feloszlatta, az épület a hadipénztár tulajdonába került, a templom tornyait lebontották, végül az alig használt épületet 1910-ben Schmidt Miksa bútorgyáros vásárolta meg, hogy kastéllyá alakíttassa át – ez volt a Schmidt-kastély).
A kiscelli kálvária a Margit Kórháznál, a Kiscelli utcában kezdődik felfelé egy kőkorlátos, lépcsős úttal, majd továbbindul a 14 stációból álló keresztúton – a kék kereszt jelzésen – egészen a kálvária három keresztjéhez és a Szent Vér-kápolnához. Itt, fent valaha Óbuda földesura, Zichy Péter építtette az első kápolnát a mariazelli kegyszobor másolatának – emiatt kezdték Klein Mariazellnek, azaz Kiscellnek nevezni. A kálváriát és a 14 stációt a korábbi kolostor és a kápolna között 200 évvel ezelőtt Óbuda akkori német nyelvű lakosságának építették ki.
Metodista Egyházközpont, Kiscelli utca 1999
Ha modern templomokat emlegetnek, sokakat fog el rossz érzés. Pedig ahogy a maguk idejében a gótikus vagy barokk templomok, ezek is a saját korukra és a megváltozott viszonyokra reagálnak. És a modern templomépítészet is érlelhet ki magából páratlant, rosszat vagy éppen olyat, amit már 30-40 év után halad meg az idő. A Kiscelli utcában álló Metodista templom és egyházközpont például szinte észrevétlenül olvad be a zárt házsorba – bent viszont egy kisebb birodalom nyílik meg templomi és közösségi terekkel. 1999-ben készült el, de arányai, visszahúzódása ma is érvényesek a megrendelő egyház igényei és a hely által kikényszerítettek szerint.
Óbuda-Hegyvidéki Szentháromság Plébánia
A lakótelep közepén járunk, ahol a már emlegetett kritikus évtizedek a templom megítélésére is átragadtak. Még a lakótelepek előtt, 1926-ban tartották itt az első miséket egy általános iskola tornatermében, de a katolikus egyházközség megalakulása után a legrosszabbkor, 1949 végére készült el a templomuk. Ezt elsöpörte a lakótelep-építés és 1977 januárjában eldőlt, hogy a régi helyén új épülhet – Perczel Dénes tervei alapján egy korhoz alkalmazkodó új beton- és hasábtemplom.
A csillaghegyi református templom
Haladunk kijjebb… Csillaghegy magasságában, a Szentendrei út mellett áll ez a magas, pártázatos tornyával kiemelkedő kőtemplom. A környék fejlődése a 19. század végén kezdett beindulni, a református közösség 1926-ban kezdett hozzá a csillaghegyi templomához. Lassan készült: Szántay Endre tervei alapján 1931-re az alagsorig jutottak és 1933-ban szentelték fel az ideiglenes fém állványra elhelyezett harangot. (A tornya csak 1949-ben lett kész.) Az építkezés egy részét holland adományokból fedezték, aztán amikor lassan elkészült, jött a világháború. A templom ugyan sértetlen maradt, de amikor az 1945. februári árvíz Csillaghegy nagyobb részét elöntötte, többen a magasabban fekvő templomba menekültek.
A békásmegyeri evangélikus templom
Magyarországon a rendszerváltást követően megszűnt az a korábban többé-kevésbé létező tilalom, hogy szocialista lakótelepeken nem épülhet új templom. Amikor viszont már lehetett, a templomok gyakran maradék telkekre kényszerültek.
Az utóbbi évtizedekben különösen az evangélikusok templomépítészete volt figyelemre méltó – ennek egyik kimagasló példája a Pazár Béla által tervezett békásmegyeri templom. Békásmegyer is egy volt az ország több száz lakótelepe közül, ahol a kádári tiltás miatt 1989 előtt nem épülhettek templomok. Azóta több is épült, rögtön a kortárs templomépítészet puritán – modern vonulatának egyik legjellegzetesebbike ez az evangélikus templom. (1999–2007 tervezők: Pazár Béla, Magyari Éva és Polyák György építész) A puritán téglaépület igazi határzónában áll: a valahai Megyer település – ma Ófalu – és az óriás lakótelep határán. Az ék alakú telken szigetként jelenik meg a templom, vagyis kevésbé a hely szelleme volt az inspiráló, inkább a protestáns történetiségé, a visszautalás a magtár egyszerűségére. Minden téglából van kívül-belül: fugázatlan nyersessége elemi erővel hat, az épület szimbolikus üzenete az erős várnak, ahol a jól megépített tégla homlokzat ellenállóbb, mint bármilyen vakolat. A templomtérben ez a téglás egyszerűség különösen erősen hat: a tiszta formák, anyagok és a keletről beeső fény szinte tisztító hatással stilizálják emelkedetté a csöndet.
A Gaudiopolis Evangélikus Szeretetház
A templom hatását tovább erősíti a később mögé épült szeretetotthon. Ez is téglából épült, a 64 apartman jellegű szoba ablakai a külső homlokzaton megjelenő monotonitásukkal erősítik a ház szikárságát. A két, elfordítva összeillesztett U betűt utánzó alaprajz ugyanakkor változatos udvarokat és előkerteket produkál: az intim és nyitott határán egyensúlyoznak, és a templom felé is természetes átjárást biztosítanak. Pazárék itt sem a nálunk szokásos harsányabb, mediterrán vagy osztrák gemütlich példákat követték, inkább észak felé figyeltek, és ebben a hazai kiabálásban is egészen másra, amit talán a protestantizmusból levezetett humánus szigorúságnak lehetne nevezni.
Szent József-plébániatemplom, Ófalu
A török hódoltság után elnéptelenedett vidékre a Zichy grófok több mint 300 éve német ajkú katolikusokat telepítettek be. A mai templom helyén valaha a pestisben elhunytak temetője volt. 1754-ben kezdődött a templomépítés a budai Schaden János Mihály tervei alapján. A templom aztán hamarosan kicsinek bizonyult, a mai formájába 1787–89-ben bővítették ki. Csinos, hagymakupolás barokk templom, aminek vörös fazsindelyes teteje 1950-ben egy villámcsapástól leégett – az ideiglenes torony gúla alakú sisakját végül 1993-ban építették vissza eredeti formájába és 1996-ban az eredeti, hódfarkúcserép-fedését is visszakapta.
A két kapuszárny eredeti copf asztalosmunka, a templomkert nyugati oldalán felállított dór oszlop tetején egy, a 18. századból származó Immaculata szobor áll. Az oltárok az Óbudai trinitárius kolostorból kerültek ide, miután 1779-ben a rend már emlegetett feloszlatása után elárverezték őket. (A főoltárt Zichy Miklósné grófnő, a mellékoltárokat Schauerstein Ferenc óbudai prefektus vette meg és ajándékozta a templomnak.)
Boldog Özséb Templom
Lehet, hogy a szocializmus alatt mégis épülhetett templom lakótelep mellé? A nyolcvanas években járunk, amikor Lékai László bíboros, esztergomi érsek a lakótelepen átutazva érzékelte a katolikus templom hiányát. Mivel közelgett a bíboros 75. születésnapja, az akkori állami vezetők megkérdezték: mit szeretne erre az alkalomra? Innen már kitalálható: az új békásmegyeri templomhoz a főváros adott telket az egykori Vera téren, ahol Csaba László tervei alapján 1985 nyarán kezdődött el az építkezés. Különös formájú a hatalmas, üvegfalú, látványos fa mennyezettel készült templom, amit az egykori esztergomi kanonok, majd pilisi remeteségbe vonuló Özsébről, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok alapítójáról neveztek el.
Megbékélés Háza 1992–98
Végül már a kerület szélén járunk, ahol a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség temploma áll. A MET a hetvenes évek közepén akkor jött létre, amikor megtagadták az Állami Egyházügyi Hivatallal az együttműködést, és kiszakadtak a metodista egyházból. A kisegyházat 1981-ban ismerte el az állam, és 1992-ben kapott itt telket a Fővárostól templomépítésre és parkosításra, mert itt több mint ötezer négyzetméterről volt szó. Ma már tekintélyes ligetté nőttek az akkor elültetett bokrok, fák, a templom megtervezésével pedig a nemrég elhunyt építészt, Nagy Bálintot bízták meg. Az eredeti, fából tervezett épületet a tűzoltóság nem engedélyezte, így végül 1998-ra készült el a Megbékélés Háza.
A barátságos, hagyományosan kereszt alakú tégla templom belül fa burkolatot kapott, kívül-belül pedig a keresztény-zsidó vallások testvériségét hirdető keresztek, Dávid-csillag és Mózes kőtáblái díszítik. A vörösfenyőből készült padok V-alakban fordulnak az oltár felé, ami mögött a Természetet szimbolizáló élő szőlőtőke ágai futnak fel a keresztre. A 80 kilós harang itt is holland adomány volt, amit a főváros közvetítésével kapott meg a gyülekezet.
