Az Óbudai Hajógyár részletes történetét Horváth Péter az Óbudai Anziksz 2020/Nyár számában már megírta, a vállalat államszocialista időszakának évtizedeire fókuszálunk ebben az írásban.
A magyar hajógyártásnak a második világháborút követő államosítás után széttagolt, majd újraegyesített vállalatai természetesen megannyi szállal kapcsolódtak Óbudához, ennek (hely)történeti forrásai megtalálhatók Óbudán, a levéltárban. Az államosítás utáni egyik vállalat elnevezése egyszerűen Óbudai Hajógyár volt, melyet 1962-ben a Magyar Hajó- és Darugyárba (MHD) integráltak. 1962-től a rendszerváltásig az Óbudai Hajógyár az MHD, valamint a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár égisze alatt működött. A szerző némi előnyére szolgál, hogy az akkor még Gazdasági Szervek Osztályán 2016-ban részt vehetett a Magyar Hajó- és Darugyár fondjának rendezési munkálataiban, így a hajógyárral kapcsolatos levéltári forrásokba mélyebb betekintést is szerezhetett.
Különös, de egyben sajnálatos módon az óbudai hajógyárral kapcsolatos brigádnaplók nem kerültek levéltári őrizetbe, csak a Magyar Hajó- és Darugyár központi szervezeti egységeinek néhány naplója. Ennek természetesen számtalan oka lehet.
A levéltárosok – a megfelelő iratértékelési munka elvégzését követően – a brigádnaplókat maradandó értékű forrásként kezelték, és így járnak el napjainkban is. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy ne rendelkeznénk információkkal az óbudai hajógyári brigádokról.
A brigádnapló mint dokumentum némileg „lesajnált” szereplője a történeti forrásoknak, aminek egyik oka talán az, hogy azokat olvasva sokszor ismétlődnek a termelési vállalások (extramunka felajánlások), ezek valójában „száraz” források, hasonlóan például a vállalati mérlegbeszámolókhoz. Másik oka az, hogy ha brigád alakult, annak valamilyen formában, de vezetnie kellett a naplót, egyéni kvalitástól és a brigád aktivitásától függött, hogy a napló lapjai milyen információt és hogyan (milyen megfogalmazásban) tartalmaztak. Természetesen napló és napló között is óriás különbségek lehetnek, legalábbis, ami a színvonalat illeti. A forrásértékét tekintve a naplóban szereplő adatok több esetben is kiegészíthetik egy-egy vállalat termelés- (gyártás-) történetét, de leginkább arra alkalmasak, hogy bepillantást engedjenek a gyári, lokális közösség munkahelyi hétköznapjaiba. A brigádnapló – ha az azt író munkások erre álmukban sem gondoltak – valójában üzemtörténet-írói „teljesítmény” volt.
Óbudai Hajógyár, igazgatási épület (1981)
Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár, Jelzete: HU-MNL-OL-XXIX-F-186-A-A-X-150. (88. doboz)
„Szocialista módon élni, tanulni, dolgozni”
A brigádmozgalom fenti jelszava a szocialista életmódot és életfelfogást volt hivatott kifejezni. Ennek központi eleme pedig a dolgozók „második otthonának” is nevezett munkahely világa volt. A mozgalom nem tett különbséget a kétkezi, fizikai munka és az adminisztratív (szellemi) munka között. A Magyar Hajó- és Darugyár Óbudai Hajógyárában szép számmal alakítottak brigádokat adminisztratív munkakörben foglalkoztatottaknak is, jóllehet kezdetben elsősorban termelési, másodsorban pedig a gyári mindennapokat átszövő szocialista közösségről és lokális társadalomépítő mozgalomról beszélhetünk.
A brigádtagokat természetesen nem hagyták irányelvek nélkül, legyen szó a versenymozgalomban gyökerező felajánlásokról, a brigádértekezletek formáiról vagy naplóvezetés követelményeiről. A tagoknak olykor naptára is volt, benne a legfontosabb munkásmozgalmi eseményekkel és évfordulókkal.
Brigádnapár (1977)
Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár, Jelzete: HU-MNL-OL-XXIX-F-186-a-D-IV-338. (208. doboz)
A brigádmozgalom, a brigádok naplójának vezetése nagyon is függött attól, hogy a vállalat az iparban milyen súlyú szerepet töltött be, de természetesen meghatározta a helyi pártszervezet vezetőségének hozzáállása is, a „fentről” érkező direktívák betartása azonban az ő jól felfogott érdekük is volt. Példaként említhetjük, hogy az Óbudai Hajógyár a vas-, fém- és gépipar egyik húzóvállalata volt, és mint ilyen, termelése nemcsak a helyi (kerületi) pártszervek számára volt elsődleges, hanem a népgazdaság szempontjából is meghatározó volt.
Termelés a hajógyárban
A brigádmozgalommal kapcsolatos hajógyári levéltári forrásokból egyértelműen kitűnik, hogy a brigádok fő tevékenysége a termelésre és a csoport – korabeli szóhasználattal élve: kollektíva – által elvégzett társadalmi munkára összpontosult. Ezen vállalásokat az óbudaiaknak is az MHD Szocialista Munkaverseny Szabályzata alapján kellett összeállítani. A levéltári források között megtalálhatók az MHD brigádmozgalmának éves vállalásai és tevékenység-értékelései, ezek rövid bemutatásától azonban megkímélnénk az olvasót. A szocialista brigádvezetők éves tanácskozásaira készült beszámolók arra kiválók, hogy a témában elmélyedni kívánó érdeklődő átfogó képet kapjon az egyes gyáregységek számszakilag adatolt vállalásairól, terhelés-kapacitási számításairól vagy netalán a termelési tervek normaóra megoszlásáról gyáregységi bontásban.
Ha megvizsgáljuk a munkaversenyben és a brigádmozgalomban résztvevők számát, azt látjuk, hogy a hatvanas évek közepétől egy évtized alatt alapvetően megváltozott a brigádhoz tartozás tartalma: míg a munkaversenyben aktívak száma radikálisan csökkent, addig a brigádtagság jelentősen nőtt; a naplók és a brigádélet egyéb dokumentumai is azt mutatják, hogy a brigád mint egység sokkal inkább a munkaközösséget formáló intézménnyé vált, döntő szerepe lett a béren kívüli juttatások, elsősorban a jutalmak elosztásában, viszont a munka szervezéséhez, strukturálásához egyre kevesebb köze lett. Mindez a számok nyelvén a következőképpen nézett ki: az anyavállalat összesített adataiból kiderül, hogy 1964-ben az összes alkalmazotti létszám 10 852 fő volt, amely 1973-ra 9353 főre csökkent. Ebből 1964-ben 8514 fő, 1973-ban pedig 5999 fő vett részt a munkaverseny-mozgalom valamelyik formájában. A szocialista brigádok száma 1964 és 1973 között folyamatosan növekvő tendenciát mutatott, amíg 1964-ben 129 brigád működött az MHD-ban, addig 1973-ra ez a szám 400-ra emelkedett. Figyelemre méltó a következő számadat is: 1964-ben 1774 fő, 1973-ban pedig 4143 fő dolgozott brigádokban. Óbudán 1974-ben összesen 105 brigád (ebből 95 Szocialista Brigád) működött.
Tudvalevő, hogy a Szocialista Brigád cím presztízst jelentett Óbudán is, a kitüntető címet ki kellett érdemelni azzal, hogy a brigád a megtett vállalásokat maradéktalanul teljesítette egy bizonyos időintervallumon belül. A fenti 95 óbudai szocialista brigád megoszlása 1974-ben például a következőképpen alakult: 75 munkásbrigád (azaz konkrétan fizikai munkát végző csoport), 13 műszaki brigád, 7 pedig adminisztratív brigád volt. Óbudán az 1974. évben összesen 1120 fő vette ki részét valamilyen formában a mozgalomból. A fenti számadatokat látva talán megrettenünk, és feltesszük magunkban a kérdést, mire volt mégis jó és hasznos a brigádmozgalom? A válasz természetesen összetett, másként látta ezt az, aki kényszeredetten vállalta és nyűgként tekintett a plusz feladatokra, és másként, aki a közösséget látta meg benne, nem utolsó sorban pedig másként látta az, aki mindezeken felül még pénzjutalomban is részesült. Nem elhanyagolható szempontként tekinthetünk tehát a brigádoknak kifizetett összegekre. Az Óbudán 1974-ben beadott 384 db javaslatból például 179 db-ot hasznosítottak és 194 db-ot pedig hasznosításra elfogadtak. Az óbudaiaknak 1974-ben 191 900 Ft-ot újítási díj címén, 42 100 Ft-ot pedig jutalom címén fizettek ki. A jutalom felosztása az ágazat valamennyi vállalatánál, így az óbudai hajógyári brigádtagok között is fontos kérdés volt. Nyilvánvalóan nem véletlenül jelent meg 1978-ban Antal Imre riporter, műsorvezető neves színészeket felvonultató „Második otthonunk – a munkahely” című szatirikus rövidfilmjében az „Egyetértés” nevű brigád tagjait foglalkoztató kérdés, miszerint hogyan osszák fel igazságosan a megtermelt nyereséget? A játékfilmben szereplő „Egyetértés” Brigád esetét azért emelhette be a közbeszédbe a szocialista propaganda, mert a nyereség elosztásának kérdése kényes kérdésnek bizonyult a munkások körében. A filmben talán a legviccesebb az, hogy az „Egyetértés” Brigád éppen abban nem tudott egyetértésre jutni, hogy a nyereséget a 14 tag között miként osszák szét… (https://www.youtube.com/watch?v=ooqu1N5xfFw).
Meghívó a Magyar Hajó- és Darugyár szocialista brigádvezetőinek tanácskozására (1973. november)
Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár, Jelzete: HU-MNL-OL-XXIX-F-186-a-H-IX-602. (376. doboz)
Vállalati ünnepség meghívója (1976)
Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár, Jelzete: HU-MNL-OL-XXIX-F-186-a-H-IX-602. (376. doboz)
Természetesen valamennyi óbudai brigád megnevezését nem tudhatjuk. Jelzésértékű azonban, hogy ha csak az 1974. évi 105 óbudai brigád adatából indulnánk ki, akkor esetükben minimum 105 darab naplót kellene felkutatnunk… Ha még fellelhetők egyáltalán. A forrásokból megtudhatjuk, hogy az Óbudai Hajógyárban működött a „Március 15.”, a „November 7.”, a „Szeniczei Fogaskerék”, a „Salvador Allende” (Hajóépítő Műhely) Szocialista Brigád, a Kandó Kálmán Brigád, de az óbudai üzemi bölcsődéhez kapcsolódóan itt működött a „Kossuth Zsuzsa” Brigád is. A brigádokat – modern kifejezéssel élve – „monitorozták” aszerint, hogy tagjai teljesítették-e vállalásaikat (pl. részvétel politikai továbbképzésen, kommunista műszakon, véradáson, munkaóra-megtakarítás, iskola vagy óvoda patronálási munkája, stb.). Az MHD Vállalati Versenybizottság a „Vállalat Kiváló Brigádja” kitüntetésre történő előterjesztésében például az 1965-ben alapított és 12 főből álló óbudai „Március 15.” Szocialista Brigáddal kapcsolatban a következőt javasolta: „A gyáregységi brigádvezetői tanácskozás az 1978. évi eredmények alapján javasolja a brigád kitüntetését, mivel a hajóépítő műhelyben is, de a gyáregységben is közismerten kiemelkedő munkát végeznek évek óta.” Természetesen az az eset is előfordult, hogy a brigádtól megvonták a zászlót, a kitüntetést és a címet. Arról nem tudunk, hogy ezek között óbudai brigád is lett volna.
Sajnos a forrás bizonyos értelemben hiányos, ugyanis éppen azt nem tudjuk meg belőle, hogy melyek voltak ezek a tényezők. Mindazonáltal a naplóíró jól érzékeltette a cikkünk címében is szereplő mondatával a vállalaton belüli hierarchiát. A napló a szerző részéről más vállalatoknál megismert naplókkal ellentétben korántsem díszes kivitelű, elsősorban a brigád termelésével és vállalásaival kapcsolatos adatokat tartalmazza, a vállalások kronológiai sorrendjében.
Részlet a „Ribakov Szocialista Brigád” naplójából (1968)
Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár, Jelzete: HU-MNL-OL-XXIX-F-186-a-H-IX-602. (376. doboz)
Az óbudai hajógyár brigádéletével kapcsolatos levéltári források pusztán egy kis szeletét alkotják a rendelkezésünkre álló információknak. A brigádokról, brigádtagokról szóló visszaemlékezések és interjúk sajnos nem lelhetők fel a levéltárban. A téma iránt érdeklődők számára éppen ezért értékelődnek fel az oral history források, amelyek segítségével részletesebb képet is kaphatunk az óbudai hajógyári munkásság munkahelyi és munkán kívüli hétköznapjairól, nem utolsósorban pedig lokális vagy tágabb kapcsolatrendszeréről.
Mindent összevetve és minden kétséget kizáróan sokkal „több” és „nagyobb” potenciál lehetett a szocialista brigádmozgalomban, mint ahogy az itt közölt levéltári források abba bepillantást engednének. A brigádtagok, a munkahelyi kollegiális és baráti közösségek szabadidős és szórakozási tevékenysége, közös bel- és külföldi nyaralásai, szolidaritási akciói minden bizonnyal mélyebb lenyomatot hagytak az óbudai hajógyári munkaközösségekben és talán a lelkek mélyén is, mint gondolnánk. Elmondható, hogy a brigádnaplók zöme azért sematikus képét adja a szocialista brigádmozgalomnak, azonban számos brigádnapló már-már művészi értékű. A kérdés automatikusan megfogalmazódhat bennünk – egy levéltáros szerzőben legalábbis biztosan –, hogy napjainkban a munkahelyi közösségek vajon miként dokumentálják baráti-kollegiális kapcsolatuk eseményeit? A kérdés különösen aktuális, ha egy fluktuációtól szenvedő multinacionális vállalattal van dolgunk, ahol az idő, mint tudjuk, pénz. A kérdés csak az, hajlandók vagyunk-e a mókuskerékből kilépve egy szempillantás erejéig megállni, visszatekinteni vagy éppenséggel betekinteni a múlt ablakán.
Bármelyik vállalat brigádnaplója kerüljön is a kezünkbe, egy biztos, hogy a sokszor képeslapokkal, belépőjegyekkel, szárított virágokkal és fényképekkel teleragasztott lapokon egy mindmáig velünk élő korszak tükrébe tekinthetünk bele.
Felhasznált levéltári források:
HU-MNL-OL-XXIX-F-186-a Magyar Hajó- és Darugyár (Ganz Danubius Hajó- és Darugyár) Általános iratok (1943) 1960–1992
HU-MNL-OL-XXIX-F-186-c Magyar Hajó- és Darugyár (Ganz Danubius Hajó- és Darugyár) Óbudai Hajógyár (1961–1989)
HU-MNL-OL-XXIX-F-408 Óbudai Hajógyár (1948–1962)
