Miért épp művészettörténet, miért Kassák, és volt-e korábban valamilyen kötődése Óbudához?
Nem Óbudán nőttem fel, de nem túl messze, Szentendrére jártam rajzos különórákra, ahol remek művészettörténeti előadásokat is tartottak, ez keltette fel az érdeklődésemet a művészettörténet iránt. Kassák pedig azért, mert az életműve még számos, különböző megközelítésű kutatást igényel. Annak ellenére, hogy Kassák munkásságát több kötet és kiállítás tárgyalta az elmúlt évtizedekben, még mindig hiányoznak fontos alapkutatások.
Kassák nem ismeretlen, de mintha még mindig nem lenne tiszta, ki is volt és mi a jelentősége. Mintha nem lenne a helyén, vagy nem tudnánk vele mit kezdeni. Mit gondol erről, és mi az, amire az Ön kutatásai fókuszálnak?
Kassák komplex karakter, hatalmas életművel. Az irodalmi és a képzőművészeti kánonnak is része. A legtöbben középiskolai tanulmányaik során találkoznak Kassák nevével és költészetével, ugyanakkor tény, hogy kevéssé, vagy inkább leegyszerűsítő módon ismert alakja a magyar kultúrának. Talán az sem véletlen, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézményeként működő, és róla elnevezett múzeum – amely kifejezetten Kassák hagyatékának bemutatására jött létre –, az 1970-es évek közepétől számtalan időszaki kiállításon mutatta be Kassák életének egyes aspektusait. Ezek a témák, kontextusok, történetek azonban még mindig nem álltak össze egy nagy és egész képpé.
A disszertációmban azt igyekszem feltárni, hogy Kassák milyen nemzetközi hálózatot épített ki, és hogyan került kapcsolatba az európai és az amerikai avantgárd művészet legjelesebb képviselőivel a húszas évek első felében.
A nemzetközi vérkeringésbe való beépülés Kassák személyiségétől függött, vagy az avantgárd irányzatra egyébként is jellemző internacionalista hangulatnak volt köszönhető?
Az avantgárd mozgalomnak belülről fakadó igénye volt a nemzetköziségre. Kassák gondolkodását, bár nem volt pártkatona és nem tagozódott be sem a szociáldemokrata, sem a kommunista pártba, baloldali elkötelezettsége mindig meghatározta. A húszas évek dadaista, konstruktivista műveiben is az edukáció és a társadalomformálás volt a célja. A nemzetközi avantgárd is azt kereste, hogyan lehet művészettel, irodalommal, építészettel megváltoztatni a nehezen lábra álló európai társadalmat az első világháború utáni válságok idején.
Miért jött haza, és hogyan ragadt itt, Magyarországon?
Kassák kényszerűségből élt hat éven át Bécsben. Emigrációja a Tanácsköztársaság bürokráciájában vállalt szerepének volt köszönhető, a börtön elől menekült külföldre, számos művésztársához hasonlóan. Ő azonban magyar írónak és művésznek tartotta magát, soha nem akart tartósan külföldön élni és dolgozni.
Amikor enyhült a magyar politikai helyzet, akkor rögtön hazajött?
Így van. Hazatérésének hosszú, bürokratikus előtörténete van, amit Dobó Gábor kollégám dolgozott fel legutóbb. Későbbi felesége, akkor még élettársa, Simon Jolán szabadon mozoghatott Bécs és Budapest között, és nagyrészt az ő közbenjárásának köszönhető, hogy Kassák 1926-ban hazatérhetett. A bethleni konszolidáció részeként hirdetett amnesztia valójában nem volt általános, hanem nagyban függött az egyéni szituációktól.
Mi volt Kassák szerepe a létező szocializmusban, amikor minden adott volt, hogy a rendszer egyik ikonikus figurája legyen?
Kassák egész életében elkötelezett szocialista volt, de a kapcsolata a kommunista párttal és főként az illegális kommunista mozgalommal nagyon ambivalens volt. A harmincas években a legalitás és az illegalitás határán mozgott, Munka címen szerkesztett folyóiratot, fiatal értelmiségieket, munkásokat, művészeket szervezett maga köré, egyengette pályakezdésüket. A Rákosi-korszakban ennek ellenére kiiktatták őt az irodalmi, illetve politikai életből, mert a Moszkvából hazatérő kommunisták kollaboránsnak ítélték azokat, akik a Horthy-rendszerben működtek Magyarországon. Az ötvenes években Kassák gyakorlatilag nem jutott szóhoz, egy békásmegyeri kis parasztházba költöztették, és nem publikálhatott. A hatvanas évek elejétől kezdve viszont fokozatosan ismét visszatérhetett az irodalmi életbe. Sorra jelentek meg kötetei, jelentős kitüntetéseket kapott, a 80. születésnapja alkalmából pedig – csupán néhány hónappal a halála előtt – nagy ünnepséget rendeztek tiszteletére a Fészek Klubban.
Hogyan jutottunk el a „belső emigrációtól” oda, hogy a halála után nem sokkal egy múzeum viszi tovább az örökségét?
Kassák és második felesége, Kárpáti Klára itt, Óbudán kaptak egy lakást, és az özvegy kezdeményezte, hogy emlékszoba jöjjön létre Kassák hagyatékának bemutatására. A Petőfi Irodalmi Múzeumban Csaplár Ferenc kapta meg a hagyaték feldolgozásának feladatát, és gyakorlatilag a múzeum egyedüli alkalmazottjaként virágzó, különleges hellyé tette a Kassák Múzeumot, amely 1976-ban nyílt meg a Zichy-kastélyban. Csaplár 2007-ig, haláláig vezette a múzeumot. Gyűjteményünk az életmű egészének a keresztmetszetét tartalmazza – raktárunkban található Kassák kéziratos hagyatéka, levelezése, könyvtára, valamint a gyűjteményéből származó fotográfiák és műalkotások –, és folyamatosan bővült az elmúlt évtizedek során. Kassák munkatársainak, szerkesztőtársainak, képzőművészeknek a hagyatékából tudtunk vásárolni olyan egységeket, amelyek kiegészítik a törzsgyűjteményünket, illetve már Csaplár Ferenc idején elkezdődött a Kassák szellemi örökségéhez kapcsolódó kortárs művek gyűjteményezése.
Ha már beszéltünk Kassák nemzetköziségéről, adódik a kérdés, mennyire ágyazódik be ez az intézmény a nemzetközi avantgárd mozgalomba, illetve ezen múzeumok sorába?
2010-től Sasvári Edit vette át a múzeum vezetését, akinek egyik fontos célja volt, hogy az intézményt a nemzetközi színtéren is ismertté tegye. 2011-ben rendezett egy jelentős kiállítást a Berlinische Gallerie-ben Kassák avantgárd korszakáról, két évvel később pedig a párizsi magyar intézetben mutatkozhatott be a Kassák Múzeum gyűjteménye. Bagdi Sára, Balázs Eszter, Csatlós Judit, Dobó Gábor és Szikra Renáta kollégáinkkal azóta is azon dolgozunk, hogy fenntartsuk és bővítsük a múzeum nemzetközi kapcsolatrendszerét. Rendszeresen járnak hozzánk külföldi szakemberek is, és több nemzetközi konferenciát rendeztünk, legutóbb a Szépművészeti Múzeum Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetével közösen. A Közép-Európában dolgozó kutatókat szólítottuk meg, mert a régiós kapcsolatok mentén jobban feldolgozhatók a Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában és Jugoszláviában – sokféle kontextusban, különböző nyelveken létrejött – avantgárd mozgalmak. Nagyon érdekes együttállásokkal találkozhatunk a régión belül.
Milyen együttállásokra gondol?
A kapcsolatok kezdetben a nagyobb művészeti centrumok körül alakultak ki. A prágai és budapesti művészek Bécsben, Berlinben vagy Párizsban találkoztak, de a kapcsolatuk közvetlen együtthatásokat eredményezett, ami visszahatott a szülőhelyeikre is. Egy érdekes példa a jugoszláv avantgárdhoz tartozó Ljubomir Micić, a „Zenit” szerkesztőjének tevékenysége, aki kifejezetten frankofil, szimbolista író volt, de a húszas években baloldali dadaista folyóiratot hozott létre Ivan Goll német-francia író közreműködésével. Micić folyóirata Zágrábban, később Belgrádban jelent meg, de hatása az egész közép-európai régióban jelentős volt – ő közölte például elsőként El Liszickij és Vlagyimir Tatlin konstruktivista munkáit a folyóiratában.
A századfordulón született fiatal lengyel konstruktivisták, akik egy generációval fiatalabbak voltak, mint Kassák vagy Micić, a 20-as évek közepén már kifejezetten egy közép-európai kapcsolatrendszert építő projektbe kezdtek. A Blok című folyóiratukban a példaképeiknek tekintett művészeket köszöntő szövegeket tettek közzé. Az olasz futurista F. T. Marinetti mellett például Kassákot is köszöntötték a Ma folyóirat fennállásának 10. évfordulója alkalmából. Lapjukban a nemzetközi kapcsolatrendszerüket térképekkel, grafikákkal vizualizálták. Néhány évvel ezelőtt erről szólt az Aktív ábrák: kapcsolatépítési stratégiák az avantgárd hálózatokban című kiállításunk. A közép-európai kapcsolatrendszer kutatásában még bőven van feladatunk.
Amikor átvette az intézmény vezetését Sasvári Edittől, hogyan folytatta a munkát?
Nagyon örülök annak, hogy Edit jóvoltából már korábban be tudtam kapcsolódni a kutatási és kiállítási projektekbe, intézményvezetőként pedig ezeket a programokat igyekszem tovább fejleszteni. Egy kicsi, de nagyon jó csapattal dolgozunk együtt a Kassák Múzeumban, ilyen téren is megvan a kontinuitás, nem történt éles irányváltás 2020 őszén. Edit továbbra is a múzeum csapatának tagja, és aktívan vesz részt az egyik legjelentősebb vállalkozásunkban: Kassák avantgárd folyóiratainak történetéről írunk egy kézikönyvet. 2021-ben egy új OTKA-kutatást kezdtünk el Kassák és Simon Jolán tízes-húszas évekbeli levelezésének kritikai kiadására, illetve több nemzetközi konferenciát rendeztünk, ami még inkább beágyazza a múzeumot a nemzetközi szakmai közegbe.
2022-ben Dr. Argay István műgyűjtő mecenatúrájának segítségével alapítottuk meg a Kassák Kortárs Művészeti Díjat, ami minden évben anyagi támogatást és kiállítási lehetőséget biztosít egy kortárs művészeti projektnek a Kassák Múzeumban. Együttműködő partnerünk az Interart Alapítvány és a Kortárs Műgyűjtő Akadémiát vezető Gajzágó György, és kiemelt támogatónk a Rechnitzer-gyűjtemény. Mindkét eddig kiírt pályázati felhívásra több mint ötven pályázat érkezett, ezek közül választotta ki az öttagú zsűri a nyerteseket.
Az első megvalósult kiállítás Igor és Ivan Buharov (Szilágyi Kornél és Hevesi Nándor) nevéhez fűződik, akik Szittya Emilt, Kassák fiatalkori csavargótársát, a kor avantgárd művészeinek egyik szellemi mesterét állították fókuszba. Ő egy magyar származású utazó volt, aki Németországban és Franciaországban élte le az egész életét. A Buharovok Erdődi Katalin kurátor és Gucsa Magdolna művészettörténész közreműködésével nemcsak egy kortárs művészeti projektet hoztak létre, hanem végigvittek egy kutatást, és elkészítettek egy dokumentumfilmet is. Munkájuk nem ért véget a kiállítással, Szittya Emil és Kassák Lajos csavargására alapozott filmes installációjukból mozifilmet terveznek. Néhány év múlva mi is vissza fogunk térni erre a témára: Szittya Emil hagyatékából rendezünk majd kiállítást, az újabb kutatások tükrében. Jövő nyáron pedig a Kassák Kortárs Művészeti Díj második nyertesének, Fabricius Annának nyílik kiállítása a múzeumban.
Az egymásra épülő tevékenység, a folyamatosság mindig előjön, valószínűleg mélyen benne van a múzeum szellemiségében.
Mivel kis csapattal dolgozunk, fontos szempont, hogy ne széttartó projektjeink legyenek, hanem olyanok, amelyek egymásra épülnek és egymást támogatják – mind a kutatás, mind a kiállítás, mind pedig a múzeumi edukációs programok terén. Nagy örömünkre szolgál, hogy múzeumpedagógus kollégáinkkal – Forgács Péterrel és 2023-tól kezdve Jónás Annával – az elmúlt években egy komplex, nagyon sokszínű múzeumpedagógiai programsorozatot tudtunk kialakítani, ami kétszer is múzeumpedagógiai nívódíjban is részesült.
Az idei évben a Pro Filii Alapítvány támogatásával sikerült folytatni a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű diákokat mentoráló iskolai csoportok, tanodák számára a Vándor Dada Szerkesztőség című kihelyezett múzeumpedagógiai programunkat. Sokan nincsenek abban a helyzetben, hogy Budapestre utazzanak, múzeumot látogassanak, így mégis lehetőséget kapnak arra, hogy egy rendhagyó múzeumpedagógiai foglalkozáson vegyenek részt. Egy-egy ilyen sorozat négy egymásra épülő tematikájú foglalkozásból áll, melyek a kritikai gondolkodásra, a közös munkára és a projektszemlélet fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. A foglalkozások végeredményeként a diákok együtt szerkesztenek egy saját választott témájukat feldolgozó fanzine-szerű Dada folyóiratot, hasonlót ahhoz, amit Kassák készített a húszas években Bécsben, majd eljönnek hozzánk, és megismerkednek a múzeummal is.
Az általános- és középiskolások mellett felnőttek és idősek számára is számos programmal készülünk. Matuz Edit kifejezetten a helyi, óbudai nyugdíjasok számára szervez a kassáki gondolatkörhöz kapcsolódó foglalkozásokat. Workshopjaink bevezetést nyújtanak a különböző grafikai és fotós eljárások rejtelmeibe, a könyvkötő tanfolyamtól a litográfián át a fotogramig. 2022-ben csatlakoztunk a Petőfi Irodalmi Múzeum által koordinált A múzeum mindenkié projekthez, amelynek a célja a múzeumi tér és a kiállítások „akadálymentesítése”, hozzáférhetővé tétele az értelmileg vagy tanulásban akadályozott, illetve autisztikus spektrumzavarral élő látogatók számára. A Kassák Múzeumban jelenleg teszteljük azokat a piktogramokat, amelyek az eligazodást, tájékozódást segítik, illetve szakemberek és érintettek bevonásával készül az állandó kiállításunk könnyen érthető és egyszerű nyelvezetre átírt vezetőfüzete is.
Milyen programokra készülnek?
November elején nyílt meg a Hevesy Iván fotográfiáit, illetve fotóművészeti, fotóelméleti munkásságát bemutató kiállításunk A tiszta fényképszerűség címmel, ami 2024. március elejéig látogatható. A kurátorok, Bán András és Tóth Balázs Zoltán tárlatvezetései mellett készülünk gyűjtők és fotósok szubjektív tárlatvezetéseivel is. Körvonalazódik egy műhely-konferencia a modern fotográfia kezdeteiről és Hevesy Iván munkásságáról. A Vékás Magdolna által vezetett fotós workshopjainkon pedig ki lehet próbálni az avantgárd művészek által preferált különleges fotótechnikákat, ezekre is nagy szeretettel várjuk az érdeklődőket.
