Alapvetően nem a ’70-es években épült Békásmegyeri lakótelep tüntette el, hanem már az ’50-es évek elején „feledésbe merült”, miután a rajta játszó Békásmegyer gárdája 1949-ben egyesült a Csillagheggyel, és átköltözött a Márton utcába. A falu határában, az akkori HÉV-megállótól bevezető Kőbányai utca (később Munkácsy Mihály utca) mentén helyezkedett el. Normál méretű, füves játéktere volt, már amennyire egy rétből kialakított pálya talaja annak nevezhető.
A Csillaghegyi MTE és a Külker SC otthona Csillaghegy és Békásmegyer határán. Előbbiek 1936-ban – a pálya létrehozásával egyidejűleg – költöztek ide, utóbbiak 1983 óta használták, és a Mészöly Focisuli SE is bérelte 2012-től. Füves játéktere, futópályája, fedett lelátója, labdafogó hálója és edzésre alkalmas világítása volt. A sporttelep 2020 januárja óta használaton kívül van, mert az ígért felújítási munkálatok nem kezdődtek el, de most úgy tűnik, hogy idén nyáron végre megvalósulnak, és egy vadonatúj füves centerpálya létesül a jelenlegi helyett.
A korábban földes pálya a 2000-es évek közepétől szűk egy évtizedig kihasználatlanul állt, mert az éjszaka leple alatt illetéktelenek behatoltak a sporttelepre, és tőből levágva eltulajdonították az öltöző-épülettől távolabb eső kaput. 2014-ben műfűvel borították, a kaput helyreállították és edzésre alkalmas világítást szereltek fel. A sporttelep tervezett felújítása a mostanin kívül még egy műfüves pálya építését irányozza elő.
A Csillaghegyi strand területén található, sokáig a szabványméret határán helyezkedett el, műfüves, korábban füves. A ’70-es években hozták létre azzal a szándékkal, hogy az NB I-es mérkőzésekre szombaton felutazó, és a strand szállodájában megháló vidéki csapatoknak még legyen lehetőségük gyakorolni a vasárnapi bajnoki előtt, továbbá az edzőtáborozásra érkező gárdáknak is kiváló környezetet biztosított. A ’90-es évek második felében az Óbuda FC bajnoki meccseket is játszott rajta, de a Csillaghegyi MTE szintén igénybe vette, amikor a Márton utcai pályát javították. 2020-ban a környezetét átépítették, a játékteret műfüvesítették és megnagyobbították, jelenleg a Mészöly Focisuli SE bérli.
1926-tól 1931-es egyesülésükig a KTC (Kissingtelepi Torna Club) és a Csillaghegyi FC játszott rajta (Kissing a középkorban itt lévő, majd elnéptelenedett község neve volt, ami több helyrajzi névben megmaradt.) Utána az egyesített csapat (MOVE Csillaghegyi-Kissingtelepi AC = CsKAC) otthona lett. Miután a klub 1936-ban átköltözött a Márton utcába, a pálya hamarosan megszűnt. Földes-homokos talaja volt, helyén ma játszótér, óvoda és kertes családi házak találhatók.
A Csillaghegyi Építők egykori otthona a Csillaghegyi Téglagyár területén. A földes játéktér az ’50-es években élte virágkorát BLASZ II-es meccsek sokaságával, majd a ’60-as évek elején a gyár Budai Tégla- és Cserépipari Vállalatba való integrálódása előtt felszámolták, helyén ma a Forrásliget Lakópark áll.
Rómaifürdő és Csillaghegy határán helyezkedett el, és 1950 körüli létrehozásától kezdve a Szentendrei út túloldalán elterült Szállítóberendezések Gyárának (korábbi Roessemann és Kühnemannak, későbbi Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárnak) a csapata játszott rajta – mindennapi szóhasználatban – SZÁLLBER néven. Ugyancsak földes volt, és a ’60-as évek elején szüntették meg.
A terület a korábban itt üzemelő Demjan Téglagyárhoz tartozott, majd az ’50-es években a Budai Nagy Antalról elnevezett szovjet laktanya létesült a helyén, amelynek csapata a ’60-as évektől a rendszerváltásig használta a pályát. Jelenleg részben lakópark áll a helyén.
Az út túloldalán elterült Drasche Téglagyáré volt, amely a Testvérhegy, egyben az agyagbánya lábánál helyezkedett el. A II. világháború idején a Pomázi úti pálya helyett létesítették, és a ’60-as évek első felében még biztosan működött.
Ezt is a Drasche Téglagyár kezdte el építeni a pályájuk mellett, a mostani Kubik utca túloldalán a ’60-as évek elején, de a közeli Fonógépgyár igazgatója egyben párttitkár is volt, és sikerült elérnie a tanácsnál, hogy megszerezze a földes játéktér használati jogát csapatának. Az építését már ők fejezték be, és innentől kezdve a Fonógép gárdája játszott rajta, amíg meg nem szűntek. A ’90-es évek elejétől baseballpályaként funkcionált, majd 2014-ben az Óbudai Gepárdok (új nevén Óbuda Hockey Academy) könnyűszerkezetes jégkorongcsarnokát építették a helyére.
A Drasche Téglagyár régebbi, első, földes pályája volt az óbudai buszgarázs helyén a II. világháború előtt.
1993 áprilisában adták át az Óbudai Gázgyár területén lebontott két gáztároló tartály helyén. Az edzőpálya létrehozásával évtizedes szükségletet elégítettek ki a Gázművek labdarúgó szakosztálya felé. A szennyezett gáztisztító massza tetejére vízzáró védőréteget húztak, majd földet terítettek rá. Ez, illetve a nagy terhelés okozta, hogy az eredetileg füves pálya nagyon hamar földessé vált, hiszen esős időszakban állt rajta a víz és dagonyázni lehetett, míg száraz időben betonkeményen kopogott. Sorsát az pecsételte meg, hogy a Gázművek 2004-ben teljesen feladta óbudai gyáregységét, a terület használati joga pedig visszaszállt a fővárosi önkormányzatra, amely nem volt érdekelt a pálya további működtetésében. A terület kármentesítésével, a gáztisztító massza kitermelésének velejárójaként a játékteret felszámolták, helyén jelenleg a talajelszállítás következtében két nagy gödör tátong.
A második világháború után hozták létre az esztergomi vonalhoz déli irányból becsatlakozó vasúti sín töltése mentén a gyár és a centerpálya között, utóbbira párhuzamosan. Nem volt normál méretű játéktere, és az ’50-es években a gázgyárhoz tartozó épületeket emeltek a helyén.
Helyhiány miatt közel sem szabvány méretű pályaként a ’60-as évek elejétől a Gázművek utánpótlásának edzéseit részben itt tartották, és olykor serdülő-mérkőzések megrendezésére is sor került rajta. A’70-es években ráépült a munkásszálló (amiből később hotel lett, jelenleg rendőrszállóként üzemel), illetve a szakosztály teniszpályái.
1930-ban adták át mint a Gázművek labdarúgó és atlétikai létesítményét, amelyet sokáig (a Sujtás utca elnevezéséig) aquincumi pályaként aposztrofáltak. A füves rét feltöltésével kialakított játéktér kikopása után földes-homokossá vált, és csak az ’50-es évek legvégén kezdték füvesíteni, végül a ’60-as évek közepére lett kész. A mai napig a gázosok otthona, immáron hivatalos öregfiúk és női mérkőzések lejátszására alkalmas világítással, beépített öntözőrendszerrel és labdafogó hálóval.
A Gázművek centerpályájának tehermentesítésére hozták létre a ’60-as évek elején, de pár szezon után (1964-ben) a Házgyár kiépítése miatt meg kellett szünteti. Talaja adott volt, hiszen a területet a Gázgyár a városi gázgyártásnál keletkező melléktermékkel, salakkal töltötte fel. 2003 óta nagyrészt az Auchan áruház parkolója található a helyén. Az 50-es-60-as években a Betonelemgyár és a Hegesztőkészülékek Gyárának gárdája bérelte.
1966 márciusában adták át a megszűnt pálya mellett, annak pótlására. Elődjéhez hasonlóan salakos alapozást kapott, de olykor vékony földréteget szórtak rá, így aktuálisan vagy földes vagy salakos pályának minősült. 1973/74 telén a Házgyár terjeszkedése miatt a Gázműveknek ezt is fel kellett számolnia. Később villamossági szaküzlet és raktárak épültek ide, amit 2005-ben az Auchan áruház parkolója „váltott fel”.
A játékteret 1933-ban az Óbudai Goldberger építette a Magyar Textilfestőgyárhoz tartozó telken, és utóbbi gárdája bérelte. A Goldberger 1942-ben új, fekete salakos pályát hozott létre közvetlen a korábbi mellett, amit 1948–1953 között használt fő bázisaként, majd áttette székhelyét a Nagyszombat utcába. A Szentendrei út túloldalán lévő Hegesztőkészülékek Gyárának együttese szintén bérelte a létesítményt. Helyére fabódék, később cégek telephelyei létesültek, jelenleg üres terület, amelyre a jövőben állítólag bolt-komplexum építését tervezik.
Az Óbudai Fehérítő, majd 1952-től új nevén Óbudai Textilkikészítő területén, az üzem mögött helyezkedett el, és azonos nevű csapata használta az ’50-es évek végéig, továbbá egy ideig a 43. sz. Építők gárdája bérelte. 1963-ban még megvolt, de már kapuk nélkül, nem focipályaként használták.
Az eredetileg salakos borítású játékteret 1977-től 1989-es megszűnéséig a Honvéd Nógrádi SE használta, majd a III. kerületi TVE edzőpályája lett. Jelenleg is e funkciójában működik, csak a 2000-es évek második felétől már természetes gyepszőnyeggel borítva.
Az 1900-as évek második évtizedétől az Óbudai Torna Egylethez (OTE) tartozott, annak csapata játszott rajta. 1942-ben egyesültek a III. kerülettel, amelybe pár szezon után gyakorlatilag beolvadtak. Saját pályájának megépüléséig az Újlaki FC is játszott itt, csakúgy, mint a Gázművek, amely 1946-tól kilenc egymást követő szezonon át a III. kerülettel társbérletben fogadta rajta bajnoki ellenfeleit, továbbá a szigetre költözéséig a Karhatalmi Dózsa is bérelte. Az ’50-es években még földes játékteret a ’60-as évekre füvesítették. Jelenleg is a III. kerületi TVE otthona, futópályával, beépített öntözőrendszerrel és hatszáz fős, fedett lelátóval.
Bár a centerpálya melletti rész korábban is füves terület volt, csak a köztük lévő lelátó elbontásával lehetett a ’60-as évek elejére normál méretű, füves edzőpályát kialakítani rajta. Az idők során salakossá lett játékteret hivatalos mérkőzések lejátszására egy szezon erejéig alkalmatlanná tette az a mobillelátó, ami a III. kerület 1996/97-es NB I-es szezonjára lett felállítva, és hosszában majdnem végig belógott a pályára. 2008-ban műfüvesítették és bajnoki mérkőzések lejátszására alkalmas világítást kapott.
A jelenlegi Bogdáni úti buszvégállomás területén állt közvetlenül a második világháború utánig, amikor is a Filatorigáti széntelep létrejött a helyén. A Vadnyugat csapata játszott rajta.
Nem biztos, hogy a legszerencsésebb elnevezés, mert akkoriban a környék utcaképe még picit másképpen festett, de a Vihar utca kétségkívül érintette, és házakkal elválasztva a Szentendrei úttal is határos volt, sőt utóbbi felől nyílt a bejárata. Eredetileg Szeszgyári pályaként ismerték, mert a Szentendrei út másik oldalán létesült Első Óbudai Szeszégető és Finomítónak (később Leipziger Szeszgyár, illetve Leipziger Szesz- és Cukorgyár, majd a BUSZESZ üzeme) a használatában állt. Később az 1953-ban alapított óbudai Vörös Szikra Gyár (amely a korábbi Óbudai Dohánygyár épületébe települt a Flórián téren) gárdája játszott rajta, de nem túl sokáig, mert a ’60-as évek elején ráépült a napjainkban Laborc Általános Iskola néven működő tanintézmény.
A honvédség pályája volt a sziget keleti oldalán, közvetlenül a Duna mellett. A ’60-as évek első felében bizonyosan létezett, ma területének nagy részén a Honvéd Kajak-Kenu Szakosztályának sporttelepe található.
A szigeti hajógyár egykori, alapvetően füves pályája, amit kezdetben az Óbudai Széchenyi, későbbi nevén Óbudai Hajógyár használt, majd a ’80-as években a Gép- és Felvonógyár alakulata bérelt. A ’90-es évek második felében funkcióját vesztette, amikor lovaspark kezdett el működni a helyén. A kapukat eltávolították. 2009-ben ezt is megszüntették, a területet ledózerolták, azóta parlagon hever.
A Hajógyár pálya melletti salakos játékteret a Karhatalmi Dózsa az Óbudai Hajógyárral karöltve építette 1962-ben, és közösen bérelte a tanácstól, majd a rendszerváltás után hasonló módon jutott ugyanarra a sorsra, mint füves szomszédja.
Leventék, illetve a gyár dolgozói építették 1943/44-ben az Újlaki téglagyár területén, és annak csapata, az Újlaki FC játszott rajta ’97-es megszűnéséig. Velük párhuzamosan a testvércsapat, az ugyanazon vállalathoz tartozó Bohn téglagyár Budai AC (BAC), majd Budai Téglagyár nevű együttese bérelte a földes pályát. Helyén 2000 decemberében Praktiker barkácsáruház nyílt.
A Schmidt-kastélyhoz tartozó park területén feküdt, és a „fölötte” elhelyezkedő Bányakutató Intézet csapata játszott rajta. A ’90-es években a Vasas teniszpályái kerültek a helyére.
A II. világháború alatt bezárt Holzspach téglagyár bányaudvarán helyezkedett el, közvetlenül a bánya bejárata előtt. A világégést követően a Salgó Téglagyár egyesülete vette birtokba, amíg 1948-ban nem egyesültek az Óbudai Pamuttal. 1952-ben a Mechanikai Mérőműszerek Gyára (MMG) települt ide, pontosabban a téglagyár és a bányaudvar helyén felhúzott új épületkomplexumba. A gyár 1998-as bezárása, majd lebontása után 2003-tól ide épült a Szépvölgyi Business Park.
A korábban Határ utcai pálya néven futó létesítményt 1901-ben avatták fel, amely a III. kerületi TVE otthona lett. Az eredetileg homokos talajú pályát 1942-ben hagyták ott a kék–fehérek az OTE-val való egyesülésük következtében. Helyükre 1953-ban a szomszédos két gyár csapata, az Óbudai Pamut és az Óbudai Goldberger költözött. Előbbi 1981-ben beolvadt utóbbiba, amely 1986-os megszűnéséig játszott rajta. Ezután funkcióját vesztette: a ’90-es évek első felében a kerületi „lopós kocsik” bázisa volt, ahová a tilosban parkoló autókat szállították. 1993-ban a területet értékesítették, 1995-től görkorcsolya-, majd szabadidő-parkként működik, korábban Görzenál néven, 2019-től Budapest Gardennek hívják.
A nyitóképen: UFC pálya, Bécsi út, Gázművek bajnoki (1965)
