Mióta foglalkozol közösségi irodákkal?

2009-ben kezdtem el egy startupban dolgozni, igazából azóta folyamatosan ebben a világban ügyködöm. Rögtön az indulásnál a Krisztina körúton összehoztunk egy pici coworking irodát: megkaptuk egy klasszikus, régi irodaház szuterénjét, amivel nem tudtak mit kezdeni, mi pedig kísérletezni kezdtünk ezen az éppen indulóban lévő piacon. Akkoriban csak egy-két coworking iroda működött Budapesten, egész Kelet-Európában se sokkal több. A startup csapatok termékei is, munkái is nagyon a digitális térhez kötődnek, a közösségi irodák offline, tényleges térben való működése ezt kompenzálja. És nekem, aki ezt a pici közösségi irodát szerveztem, megadta azt az élményt, mintha kiterjesztett saját csapatommal dolgoznék. Közben bele kellett tanulni az épület-fenntartásba is, és napi szinten problémákat oldottam meg, amiről kiderült, hogy nagyon megy nekem. Így vált a közösségi iroda a fő ügyemmé.

Hogyan lettél egy bolgár csapat magyarországi vezetője?

2014-ban kezdtük szervezni a Central European Startup Awards-ot Budapesten, az addigi legnagyobb szabású régiós startup versenyt és rendezvényt. A szervezés úgy működött, hogy minden országból volt egy partnerszervezetünk, amely segített az adott ország startupjainak és nekünk, főszervezőknek is. A bolgár ABLE (Association of the Bulgarian Leaders and Entrepreneurs) csapatával különösen jó viszonyba kerültem, és annyira tetszett a munkájuk, hogy arra gondoltunk, a következő évben legyen Szófiában a verseny nagydöntője. És így ismertem meg a Puzl csapatát: az ABLE a szófiai Puzl coworkingben bérelt tárgyalótermet, és amikor pár napot közösen dolgoztunk Szófiában a verseny előkészítésén, akkor minket is az ott bérelt tárgyalóba hívtak. Egy hatalmas gyárkapun kellett belépni egy grandiózus üzemi csarnokba, és ahogy bejutottunk, tátva maradt a szám: ilyen nagyságú, ilyen minőségű közösségi irodát életemben nem láttam. Rögtön tudtam, hogy ilyet akarok Budapesten működtetni, hogy rám talált a nagy történetem.

Vagyis Szófiában maradtál, hogy álmaid munkahelyén dolgozz?

Akkor még nem, mert nyakig benne voltam a startup versenyek szervezésében, de a Puzl csapatával hamar megismerkedtünk, kiderült, hogy mennyire azonos hullámhosszon vagyunk, hasonlókat gondolunk a szakmáról, a fejlődési lehetőségekről. Érdekes, hogy amikor fiatalon azon gondolkodtam, hogy hol tudnám elképzelni magam külföldön, akkor Berlin és Szófia között vacilláltam. Magyarországon, ha külföldre, akkor mindenki nyugatra vágyik, de én balkáni lány vagyok, kelet felé is nézek. Akkor nem lett semmi a külföldi történetekből, beszippantottak az itthoni munkák. Viszont 2019-ben elkezdődött a bolgár kaland a Puzl csapatában, az első évben Szófiában dolgoztam, alaposan megismertem a működésüket.     

  Mi volt a tapasztalatod, mi a Puzl erőssége?

A Puzl Várnában indult szoftverfejlesztő cégként, és amikor léptéket váltott, Szófiában keresett magának – és hogy költséghatékony legyen, hasonszőrű cégeknek – egy nagyobb irodát. És kiderült, hogy ez nem csak komolyabb, hanem érdekesebb biznisz is. A szoftverfejlesztő láb is megmaradt, a saját menedzsment programját például maga a Puzl készíti most is, nagyban megkönnyítve ezzel a cég adminisztrációját és működtetését. 

Thibaut Taittingernek, a vezetőnek erős víziója van, mit szeretne elérni a közösségi irodákkal. És van az évek folyamán felgyűlt ingatlanüzemeltetési tudás, amire alapozódik a közösségépítési és a hoteliparból hozott üzemeltetési szemlélet együttes működtetése. Ami azonnal kiderült, az a döntéshozók bátorsága: kevés cég mer belevágni egy olyan ingatlanüzletbe, amelyben egy évtizedek óta üresen álló indusztriális épület teljesen új funkciót kap. Ami még nagyon lényeges, a Puzl-ben olyan fiatal és lelkes csapat jött össze, amelynek fontos a minőségi munka, és olyan elszánással dolgozunk, mintha nem csak alkalmazottak lennénk, hanem miénk lenne a cég. Páran a munkatársak közül jelentkeztünk is befektetőként.

Ha már a profit felmerült, adódik a kérdés: megéri a Lajos utcai befektetés? A Covid óta azt látjuk, hogy az irodai ingatlanok piaca – finoman fogalmazva – nem a sikertörténetektől hangos…

A covid alatt és után a coworking iroda iránti kereslet alaposan megnövekedett, de az új irodisták már nem a régi típusú felhasználókból kerülnek ki: a digitális nomádok ideiglenes kikötőjeként működő coworking korszaka lezárult, jelenleg a klasszikus irodák közönsége keresi a rugalmasabb megoldásokat a home office és a munkahely, az egyéni munkaállomás és a közösségi terek közötti átmenetek problémájára – és nálunk, a közösségi irodákban találja meg. Kezdő cégek alapproblémája a munkahely méretének, szerkezetének kitalálása, az utóbbi években ők is közösségi irodákban landolnak. Röviden, az irodapiac általános válságát a közösségi irodáknál felfutásként éljük meg, befektetőként is: a megtérülési ráta is kedvezőbb, mint a klasszikus irodaházaknál.

Ami konkrétan a Lajos utcát illeti, természetesen a befektetés előtt felmértük a nehézségeket, kockázatokat, és ezekkel együtt gondoltuk nyereségesnek a fejlesztést. Az építkezés harmadik fázisa előtt kell még építési engedélyt kérni, mert új tűzlépcsőt és lifteket telepítünk. Az előző években a tervezési és a bürokratikus köröket egyszerre tudtuk futni. Az épület nem védett műemlék, miközben jellegében nagyon is az, ami a legszerencsésebb kombináció ingatlanfejlesztőként: nem kell további akadályokkal megküzdeni, de a tervezésnél és építésnél támaszkodni lehet az ipari épületek tradícióira.

Mi az elképzelésetek, hol fogtok öt év múlva tartani? Hogyan fogtok Óbudára, Budapestre, az IT szektorra hatni?

Öt év múlva meghatározó szereplői leszünk az IT szektornak. Nem csupán közösségi irodaként, sokkal inkább IT hubként képzeljük el magunkat. A startupokon és az őket fejlesztő programokon, inkubátorokon kívül nagyobb IT cégek is fognak itt működni, és a szektor jogi-gazdasági-kommunikációs környezetét megteremtő kisebb vállalkozások is helyet kapnak. Közel 800 ember fog itt dolgozni az átépítések, fejlesztések végeztével, és nem csak IT kockák, hanem ügyvédek, könyvelők, marketingesek és közösségfejlesztő szakemberek is. A méretből és a portfólió szélességéből adódik, hogy meghatározók leszünk a magyar IT szektorban. 

Amikor kiválasztottuk a budapesti helyünket, az fontos szempont volt, hogy a centrumhoz lehetőleg közel, mégis indusztriális környezetben legyünk. És aztán kiderült, hogy Óbuda nem csak az üresen álló gyárak miatt érdekes, hanem azért is, mert színes és érdekes elegye az ipari, zöld és lakóövezeteknek, ráadásul az IT-szektor dolgozói, a célközönségünk szép számban lakik itt. Az már most látszik, hogy a közvetlen környék szolgáltató szektorának, annak vállalkozásainak lesz egy erős felfutása az általunk generált forgalom miatt: fodrászok, vendéglátósok, kisboltok számára komoly előrelépési lehetőséget jelentünk majd. A szomszédainkkal, a Goldberger épületegyüttesben működő cégekkel, intézményekkel sorra vesszük fel a kapcsolatot, bekapcsolódtunk már a Goldberger Design District munkájába is, de a Textilmúzeummal már konkrét együttműködéseket is tervezünk. Érdemes külön kiemelni a kerületi egyetemeket, velük is keressük a kapcsolatot. A kérdésre válaszolva: öt év múlva szinte biztosan kölcsönös előnyökkel bíró közös programjaink lesznek az amúgy is startupokban erős Óbudai Egyetemmel és a vállalkozásfejlesztésre nagy hangsúlyt fektető IBS-sel.