A kezdeményezésére a csárda nemrég bekerült az eddig 98 elemet számláló Hungarikumok Gyűjteményébe. Mitől különleges nemzetközi szinten ez az intézmény?
Nemcsak a csárda, de a szaloncukor is – idén az Agrárminisztérium kapta meg a díjat, hiszen velük együtt terjesztettük elő a szakmai állásfoglalást. Mitől különleges? A mindennapi élet múzeuma 1966-ban alakult, és a mai napig a világon egyedülálló országos szakmúzeum. Az Unicum, a Pick szalámi, a magyar pálinka vagy a szódavíz mint „szakterület” is mind hozzánk tartoznak. Ezért is teszünk mindig javaslatot hungarikumokra. Korábban mindig volt is kiállításunk a csárda témájában, de a jelenlegi állandó kiállítás tematikája inkább polgári, az 1945-ig tartó vendéglátásról szól, így most épp kicsit kimarad, de továbbra is foglalkozunk vele. Nagyon sok csárda jelentkezett hungarikumnak, mi pedig a Vendéglátók Ipartestületével közösen úgy gondoltuk, hogy maga a hagyomány egésze az érdekes. A csárdában egyszerre jelenik meg a vendéglátás, étkezés, szállás és népzene fogalma. A csárdás is hungarikum lett egyébként.
Itt van Óbudán a Fő téren a Csalánosi Csárda kakaspörkölttel, libamájas bicskás pecsenyével, kecskeméti aprópecsenyével. Sokszor hiányoljuk a hasonló dolgokat az étlapokról, a magyaros ízeket gyakran szorítják ki a külföldről trendszerűen érkezők.
Sajnos így van. Csalánosiból kettő is van, az eredeti Kecskemét mellett található. Valódi csárda. Óbuda és a gasztronómia elválaszthatatlan. Meg kell említenünk a Kéhli kisvendéglőt is. Múzeumunk a Krúdy-házban van, az író itt lakott élete utolsó éveiben, és átjárt a Kéhli vendéglőbe, ami azóta is működik, cigányzenével, műtárgyakkal meg mindennel, ami kell.
Jól állnak még Óbudán ezek a kisvendéglők?
Vannak, még ha nem is elegen. A Csalánosi és a Kéhli mellett ott a Harapó mókus, ahogy a Szőlő utcában a Zöld Kapu Vendéglő. Nem is beszélve arról, hogy a Pók utcai lakótelepnél mennyi kortárs vendéglátó egység található. Akik kimennek nyáron a Római-partra, sorra járhatják ezeket a helyeket.
Mennyire tudja a Vendéglátóipari Múzeum a múzeumi funkción, tehát a múlt megmutatásán túl promotálni, segíteni is a vendéglátóipari-gasztronómiai hagyományaink továbbélését? Feladata ez?
Feladatunk, és próbálkozunk is. Igyekszünk legalább a védett üzleteket bemutatni, megmenteni. A Budapest150 szakmai évfordulóhoz kapcsolódóan van egy tematikus oldalunk a honlapunkon, de vezetett városi sétát is kínálunk a belvárosban. A kortárs vendéglátósokat illetően pedig szoros kapcsolatban állunk a Magyar Cukrász Ipartestülettel, a Vendéglátók Ipartestületével, a Sörszövetséggel és az Édességgyártók Szövetségével is. Van egy effektív szakmai kapcsolat, ami kiállításokban, emlékévekben, könyvbemutatókban exponálódhat. Amikor az óbudai Kerék Vendéglő bezárt, a BTM Kiscelli Múzeuma mellett mi is gyűjtöttünk. Próbáltuk megmenteni a Márványmenyasszonyt is, de nem sikerült így, hogy nem volt védett. Mentünk azért gyűjteni, és amit tudtunk, elhoztuk. Aztán a sajtóban felmerült, hogy Bécsben bezár az utolsó magyar vendéglő, az Ilona Stüberl, onnan például most gyűjtjük be a kortárs műtárgyakat. Étlap, asztal, szék, tányér stb. De a működőktől is szívesen vesszük ezeket. Kortárs gyűjtéssel is foglalkozunk.
Készül épp a Csemege kiállításuk. Erről mit lehet tudni?
Azért fontos, mert mindig csomagokban gondolkodunk. Ez is aktív szakmai kapcsolatunk révén jött, külső finanszírozásból valósul meg. Van egy komplett kutatási projekt mögötte. Korábban már kiadtunk egy könyvet a Csemege Kereskedelmi Vállalatról, amit én szerkesztettem. Most felmerült ötletként a régi csemegések körében, hogy a cég történetével komolyabban kellene foglalkozni. Elvégre minőséget, különlegességet jelentett. A dollárboltok (Intertourist), amelyek nemzetközi hálózattal is bírtak, szintén hozzájuk tartoztak. Az 1970–1980-as évek Csemege üzleteinek történetét igyekszünk feltárni.
Kereskedelmi szakiskolásokat is várunk, rendszeresen jönnek óvodás kortól egyetemig a fiatalok.
A hetvenes-nyolcvanas évekbeli csemegeüzletek mennyire éltek tovább a mai napig?
Tovább éltek, hiszen ezeknek volt előzményük is, például a régi Julius Meinl. Aztán a rendszerváltás után ismét lett Julius Meinl, később Csemege-Match és a CBA áruházak. Az átalakulásban azonban a régi Csemege Vállalat eltűnt. Az első ABC áruház megjelenése, az első pénztári futószalag, az önkiszolgáló boltok mind-mind nagy újításnak számítottak. Nagyon sok új áruház épült egy időben, itt Óbudán például a Flórián áruház. Annak az alján most is van egy bolt, ami egykor csemege volt. A kereskedelem persze folyamatosan fejlődik.
Szeptembertől márciusig tartó kiállításuk az aranykulcsos szállodaportásokról szól. Azokról, akiknek dolga volt a leírás szerint a vendégek legkülönfélébb kéréseit teljesíteni, empatikus tanácsokat adni – leginkább ötcsillagos szállodákban találkozni velük. Miért fontos ez a szakma? Mennyi benne a speciálisan magyar?
A concierge-ekről beszélünk, de szállodaportást mondunk, hogy a látogató is értse. Mindig igyekszünk úgy kiállítást rendezni, hogy legyen egy vendéglátás- és egy kereskedelem-történeti tematika. Létezik egy nemzetközi Aranykulcsos Szövetség, negyven éve már magyarországi fiókszervezettel. A concierge-ek az ötcsillagos vendéget olyan minőségben szolgálják ki, akár egy protokoll szakember. Amit kér, azt teljesítik. Például ha körbemenne egy taxival a Gellérthegyen, elintézik. Ha szeretne öt mozijegyet, azt is. Pontosság, precizitás – ezt próbáljuk bemutatni. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mindig bevonunk külső szakértő kurátorokat is, a témához legjobban értő külső munkatársakat igyekszünk megbízni. Itt például az Aranykulcsos Szövetség egykori elnökei segítettek.
A másik aktuális időszakos tárlatuk a Mihályfi-gyűjtemény darabjait mutatja be: Rippl-Rónai, Gulácsy vagy Derkovits műveit vendéglátás és kereskedelem témájában. Milyenek ezek a festmények? Van személyes kedvence?
Elég sok kedvencem van. Rippl-Rónai képeit nagyon kedvelem, de a többit is. Országos szakmúzeumként a megyei és városi múzeumokkal is jó kapcsolatot ápolunk, viszünk is vándorkiállításokat még határon túlra is. A Mihályfi-gyűjtemény épp egy ilyen tárlat, ami a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumból érkezett hozzánk. Ők pedig nagy örömmel mutatják be az egyébként raktárban lévő, de ettől még kvalitásos kiállítási anyagukat. Azt kértük, olyan műalkotásokat hozzanak, amelyek inkább a vendéglátásról vagy szórakoztatóiparról szólnak. Az egyiken mondjuk egy csendéletet látunk, a másikon embereket mulatóban. Maga a gyűjtő, Mihályfi Ernő felesége volt Filo, azaz Fischer Ilona, a grafikus. Mozgott tehát hasonló művészkörökben, ismerte ezeket az alkotókat. Múzeumként jó kapcsolatot ápolunk magángyűjtőkkel. Komjáthy Gyuri bácsi híres rádiós-műsorvezető végakaratának megfelelően a reklámtábla-gyűjteménye is ide fog kerülni. Gyuri bácsi egyébként pont a múzeumunkra rácsodálkozva kezdett reklámtáblákat gyűjteni. Az ő története is mutatja, hogy mennyire hatással vagyunk az emberekre.
Milyen terveik vannak a 2026-os évre?
A csemegetörténeti kiállítás egész évben látogatható lesz. Év közben nyitunk egy tőzsdetörténeti tárlatot, szintén külső kurátorok, magángyűjtemények bevonásával. Tervezünk a jövőben egy Stühmer vándorkiállítást, amelynek alapja az idén megjelenő Stühmer történeti könyvünk. Gadányi György fényképész, újságíróval és fotótörténeti gyűjtővel pedig tavasszal tervezünk a fényképészeti műtermekről időszaki tárlatot. A tárlat központi eleme egy festett fotóműtermi háttér, amely a világon egyedülálló. Továbbá minden évben van egy játékos tematikánk is. Tervben van és a kollégák előkészítenek egy „Schenk-játék” tárlatot. A hazai fröccsöntött játékfigurák trafikokban kapható előfutáráról beszélünk. Nagyon sokan ismerték, nekem is volt ilyen. Azért Schenk, mert így hívták az alapító-gyártót. Részben róla is fog szólni a kiállítás.
