Gombár Vince az Árpád Gimnázium korszakos klasszika-filológus tanára volt 1946 és 1967 között. Személyiségével és szigorával nemzedékekre gyakorolt nagy hatást és adta át klasszikus műveltségét. 

A tanárember

Tanítványai úgy emlékeznek vissza rá, mint az iskola kiemelkedő tanáregyéniségére, akinek sajátos aurája volt, és aki a tudományos életben is szerepet vállalt.  Gombár Vince a klasszikus kultúra és a latin irodalom oktatása mellett a grammatikát is szigorúan vette. 

Következetes tanárként írják le egykori diákjai, a latin nyelv szabályait ellentmondást nem tűrően betartatta. Másik szenvedélyét, az ógörög nyelvet csak becsempészni tudta óráiba, fakultatív módon. Az volt a véleménye, hogy aki csak a latint tudja, az semibarbarus (félbarbár) marad – egy igazi klasszika-filológus még ma is így gondolkodik. Nem csak tanár volt, hanem nevelő is, mindig humánusan osztályozott. Diákjai úgy emlékeznek, hogy szép tenorhangja volt, és szeretett a folyosón énekelni. Az élő nyelv szintjén beszélte a latint, egy olyan történet is kering róla, hogy Rómában latinul szólított meg olasz papokat, és csodálkozott, hogy nem tudtak érdemben válaszolni. 

Kétszer nősült. Első feleségét, a latin–német szakos Kelemen Editet, három gyermeke édesanyját a bölcsészkaron ismerte meg, második feleségét az Árpádban, egy orosztanárnő személyében. Fia, Gombár Endre a finn irodalom neves szakértője és műfordító.

Gombár Vince önszántából, a gimnáziumi latintanítás iránti elhivatottságból, pályája csúcsaként élte meg az óbudai Árpádban való tanítást. 

Akit ide büntettek 

Nem úgy Ritoók Zsigmond, akit „népgazdasági érdekből” helyeztek át az ELTE-ről 1958-ban  az óbudai Martos Flóra Gimnáziumba (a Szentélek téri Óbudai Gimnázium) az ’56-os események utáni megtorlások miatt, ahol 1970-ig tanított latint.

Ritoók Zsigmond megengedően emlékezett vissza erre az időszakra, hiszen a latintanítás minden körülmények között felemelő. A tudományos munkája ezzel nem szakadt meg, és amikor adódott rá lehetőség, visszament tanítani az egyetemre. Bárhogy is volt, 1958 és 1967 között Óbuda egyszerre két nagy tudású klasszika-filológust tudhatott középiskolai tanárként a sajátjának. Ritoók Zsigmondot, a klasszika-filológia professzor emeritusát, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját, az Ókortudományi Társaság elnökét (1991–1998), a Széchenyi-díj, a Bolyai alkotói díj és a Magyar Corvin-lánc birtokosát 2026. március 13-án vesztettük el életének kilencvennyolcadik évében. 

Gombár Vince emlékezete

Gombár Vince nevét emléktábla őrzi az Óbudai Árpád Gimnázium belső bejárati lépcsőjének falán, amelyet 2003-ban osztályfőnökük emlékére az 1952-ben érettségizett IV/A osztály emelt. A felirat szerint nehéz időkben tudásban, becsületben és emberségben példát mutatott számukra. Ugyanez az osztály 1977 májusában alapította meg a Gombár Vince Alapítványt. A hetvenes–nyolcvanas években óbudai iskolák és különösen az Óbudai Árpád Gimnázium volt diákjai, vagyis az öregdiákok, számos egyéni vagy csoportos felajánlást tettek régi tanáraik emlékére, lehetővé téve, hogy ezek a nagyszerű pedagógusok az emlékezet terében maradjanak. A Gombár Vince Alapítvány az Óbudai Árpád Gimnázium könyvtárában őrzött alapító okirat szerint azoknak a diákoknak ad díjat, akik a latin vagy a görög irodalom ismerete, valamint a klasszikus műveltség (filozófia, történelem, kultúr- és vallástörténet, ókori képzőművészetek), és az európai műveltség és gondolkodás szellemi alapjának ápolása és terjesztése területén az iskolai ismeretanyagon felül teljesítenek. A cél az, hogy a humán műveltség különböző területeinek az iskolai tantervben meghatározott mértéken felüli elsajátítását, önálló mű alkotását és a műveltség továbbadását értékeljék. A Gombár Vince Alapítvány a mai napig létezik, az iskola hétköznapi életében kétféle módon van jelen. Egyrészt a végzősök között Gombár Vince-díjat osztanak ki, amit az iskola hagyományos, a Nagyszombat utcai Amfiteátrumban megrendezett ballagásán adnak át évente egy diáknak. A másik pedig a Gombár-bemutató, amely az elsőévesek (hat- és négyosztályos gimnázium lévén, a hetedik és a kilencedik osztályosok) színpadi előadásainak előadói estje. A színházi előadások helyszíne az Óbudai Kulturális Központ San Marco utcai színpada. Mindkét díjformára jellemző, hogy ma már nem tapadnak szorosan a klasszika-filológia területéhez, a humán műveltséget tágan értelmezik, nem ragaszkodnak már az ókori darabok színreviteléhez sem (az 1996/1997-es tanévtől). 

Gombár Vince szakmai életútja

Gombár Vince 1906. október 16-án született Zalaszentlászlón, római katolikus családban. Középiskoláit a Keszthelyi Premontrei Katolikus Reálgimnáziumban végezte 1918–1926 között. 1926-tól 1931-ig teológiát tanult, azonban felszentelése előtt elhagyta a papi pályát. 1931–1935 között a Pázmány Péter Tudományegyetem latin–görög szakán végezte tanulmányait. Az 1935/36-os tanévben a budapesti Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorló középiskolájában kezdte tanári pályafutását, majd a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban folytatta, ahol 1938-ig tanított. 1938. augusztus 1-jén az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban kapott katedrát 1945-ig. A tanári hivatásának kiteljesedése az óbudai Árpád Gimnáziumban eltöltött húsz év, ami 1946. április 26-ától datálható, ez negyvenéves korától hatvanegy éves koráig tartott. Halála aktív tanári korában érte, 1967. február 13-án, mielőtt nyugdíjba ment volna.  Tagja volt a máig létező Ókortudományi Társaságának és a „Juventus” latin nyelvű folyóirat szerkesztőségének, amelyben számos publikációja jelent meg. 

Forrás: 100 év – 100 kép az Árpád Gimnázium történetéből, 216.

A latintanítás helyzete a mai Magyarországon

A klasszikus műveltséghez való viszony változik a társadalmi hasznosság szempontjából. Seres Dániel klasszika-filológus, az Óbudai Árpád Gimnázium óraadó történelemtanára, aki egyben az egyetemi oktatásban is fontos szerepet vállal, a Covid-járvány előtt latin nyelvi szakkört tartott az iskolában. Jelen pillanatban nincs latin nyelv- és kultúraoktatás az Árpádban, sőt a kerületben a Veres Pálné Gimnázium az egyetlen, ahol az ún. latin örökségünk tárgyat tanítják (igény szerint négyosztályos rendszerben a latin nyelvet is). Ez a tárgy az érvényben lévő kerettanterv szerint a nyolcosztályos gimnáziumok történelemoktatásának lehet a része, és Pannónia római örökségének kultúrtörténetét adja át a gyerekeknek a latin nyelv megtanítása nélkül, ezért sok kritika éri. Ráadásul a honismereti tárgyak kiszorítják a tantervből. Általánosan jellemző, hogy az iskoláknak nincs lehetőségük rugalmasan dönteni a latinórákról. 

Ezt már Czeglédi Sándor latintanártól tudtuk meg, aki 2007 és 2025 között szervezte a Megújuló Latintanítás elnevezésű akkreditált latintanári képzést a Református Pedagógiai Intézetben. Magyarországon a latin nyelv és irodalom oktatásának mint a klasszikus műveltség kódjának máig tartó hagyománya van. Jelen pillanatban visszaesés tapasztalható a középfokú oktatásban az 1990–2000-es évek reneszánsza után. 3000–4000 diák tanul középiskolában latint, néhány százan érettségiznek, nyelvvizsgáznak belőle. (2006-ban a tanulók száma 12 000, az érettségizők száma 600 körüli volt). 1844-ig a latin államnyelvnek számított, 1945-ig kötelező érettségi tárgy volt a gimnáziumokban, vagyis a klasszikus műveltség alapjaként tekintettek rá. Az ógörög nyelv oktatását német mintára 1854-ben vezették be, majd 1890-ben göröghelyettesítő tárgyakkal kivezették a kötelező oktatásból. Még ha a megtűrt kategóriában is, a Rákosi- és a Kádár-rendszer engedte a latinoktatást, sőt, Gombár Vince munkássága a példa rá, hogy milyen magas színvonalon.

A mai oktatási rendszer lehetővé teszi, hogy a latint hagyományos módon, a négyosztályos gimnáziumban második választott nyelvként tanulják a diákok. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban sem lehetetlen a latin nyelvoktatás helyzete, de sok múlik a fenntartó (állam vagy egyház), az igazgató és a szülők akaratán. A szakkörjelleg is adott – ez az oktatási forma azonban a diákok hiányában így megszűnhet. 

Számos országos és nemzetközi középiskolai verseny még most is létezik. Mindig vannak érdeklődők, a tanárok aktívan készítik fel rá a diákokat. A Nemzeti Tankönyvkiadó által kijelölt hivatalos latin nyelvkönyv magas színvonalú, a hetvenes évek óta ez van érvényben, de az elvárásai egy elit oktatási anyag elsajátításának vágyát sejtetik, ami sokszor ütközik a gyakorlati oktatás megvalósíthatatlanságával. A latinnak jellemzően az élő nyelvekkel kell versenyeznie, de az angolon kívül amúgy is csökken az ilyen irányú igény. A felsőoktatásban a bölcsész, a jogi és az orvosi pályákon van latinoktatás, azonban még a bölcsészkarokra sincs kötelező érettségi latinból mint belépő követelmény. A latin szakosok akár nulláról is kezdhetik az egyetemen a nyelv tanulását. Vannak kezdeményezések felsőoktatási intézményekben, hogy játékos módszerekkel könnyebben tanulhatóvá tegyék, és megszerettessék a latin nyelvet. 

Ugyanakkor szükség van latinul tudó szakemberekre, hiszen nemcsak az ókor, hanem a közép- és kora újkor irattári anyagai is latin nyelvűek, sőt a 19. századig számos latin nyelvű forrás létezik. 

Noha a latin nyelv oktatása Magyarországon jelen van, ám mélypontját éli, pedig a latintanárok közössége nem múló figyelemmel és odaadással küzd azért, hogy a meglévő tudás ne tűnjön el. Véleményük szerint aktívan tenni kell azért, hogy az elkövetkező tíz–tizenöt évben ne alakuljon ki szakemberhiány. 

Figyelmeztető jel, hogy abban az iskolában, ahol egykoron Gombár Vince a folyosókon énekelt, az őt tisztelő diákok pedig deklamálták a latin grammatikát, ma gyakorlatilag csak nevét ismerik. 

Köszönöm Kámán Veronikának és Buncsák Piroskának, az NKE Óbudai Árpád Gimnázium könyvtárostanárainak a kutatásban nyújtott segítségüket.

Felhasznált Irodalom:

Balogh Mihály:  Kell-e a latin? Kerekasztal beszélgetés a magyarországi latintanításról, Könyv és nevelés 2009/1 https://folyoiratok.oh.gov.hu/konyv-es-neveles/kell-e-a-latin-kerekasztal-beszelgetes-a-magyarorszagi-latintanitasrol

Ferenczy Attila–Gloviczki Zoltán: A klasszikus nyelvek tanítása Magyarországon, 2023/3-4 102-105.

Lévay Zsolt: 100 év – 100 kép

az Árpád Gimnázium történetéből, „Árpád Gimnázium” Alapítvány, 2002.

Tóth József: Óbudai alapítványok, Budapesti Nevelő, 1991/1-2: 98-99.