1.

Egy fiú ácsorog a hosszú, kihalt folyosó végén, a „büfé” feliratú, hatalmas, párnázott ajtó előtt. Mintha egy igazgatói iroda ajtaja lenne. Odabentről hangzavar: nevetés, káromkodás, gúnyolódás, számonkérés, szidalmazás mosódik össze. A fiú a kezét tördeli, aztán ráteszi tenyerét a kilincsre – de mégsem nyit be. Megfordul, elindul a folyosón. Visszhangoznak a léptei, ahogy cipője gumitalpa nyikorog a márvány járólapokon. Sokáig megy. 

2.

A hosszú, kihalt folyosó végén kávéautomata. A fiú bedob egy kétszázast, a tartórekeszbe vágódik egy műanyagpohár, felbőg a gép, lecsorog az ital. Megissza, a poharat a szemetesbe dobja. Elindul felfelé a vörös szőnyeggel borított, széles lépcsősoron. Belép az olvasóterembe. Ez egy könyvtár. 

 3.

A hosszú, kihalt folyosó végén kávéautomata, egy lány áll előtte. Bedob egy kétszázast, a tartórekeszbe vágódik egy műanyagpohár, felbőg gép, lecsorog az ital. A fiú érkezik a folyosóra, észreveszi a lányt, megakad rajta a szeme. Elindul felé, a lány épp megissza a kávét, a műanyagpoharat a szemetesbe dobja. Elmennek egymás mellett, a lány nem néz a fiúra, elindul felfelé a vörös szőnyeggel borított, széles lépcsősoron.

4.

A fiú érkezik az olvasóterembe. Körbenéz. Észreveszi a lányt, aki nem emeli fel a fejét a könyvből. A fiú leemel egy atlaszt a polcról, leül egy távolabbi asztalhoz, onnan figyel. Hatalmas ablakok, dől be a fény, vonulnak az árnyékok, megy le a nap. 

5.

A hosszú, kihalt folyosó végén a lány kávét vesz az automatából: bedob egy kétszázast, a tartórekeszbe vágódik egy műanyagpohár, felbőg a gép, lecsorog az ital. A fiú érkezik, beáll a lány mögé. Meg akarja szólítani, és már épp meg is szólítaná, amikor a lány elveszi a kávét, és a pohárral a kezében elindul felfelé a vörös szőnyeggel borított lépcsősoron.  

6.

A hosszú, kihalt folyosó végén a lány kávét készül venni az automatából. A fiú érkezik, beáll a lány mögé. A kávé kétszáz forintba kerül, lány az aprók között kutat a tárcájában, de csak egy százforintos és egy ötven forintos érme van nála. A fiú megérti a helyzetet, erőt vesz magán, és sikerül megszólalnia. Beszélgetnek. A fiú kisegíti a hiányzó ötven forinttal. A lány bedobja a pénzt, a tartórekeszbe vágódik egy műanyagpohár, felbőg a gép, lecsorog az ital. A lány elmosolyodik, és megkérdezi a fiút, hogy ő is naponta szokott-e ide járni. Reméli, másnap is találkoznak, és akkor visszaadja az ötvenest.  

7.

A lány kilép a könyvtárépületből, a forgalmas utcán gyalogol. Őszi szürkület. Berreg egy motor, villamos kanyarodik, busz dudál. A fülében fülhallgató, zene. A telefonján chatel. Anélkül, hogy feltekintene a telefonjából, kilép a zebrára. 

8.

A fiú könyvtárépület kapujánál, egy nagy üvegajtó előtt várakozik. Rápillant az órájára, aztán körbenéz. Sehol senki. Reggel van, fúj a szél, falevél kapaszkodik a fiú kabátjára, aztán továbbrepül. Odabent feltűnik a portás, megfordítja a „zárva” táblát, kinyitja az ajtót. A fiú a ruhatárhoz siet, szekrénybe teszi a dzsekijét, átmegy a beléptetőkapun, aztán elindul a hosszú, kihalt folyosón. Megérkezik a kávéautomatához, vár. 

9.

A fiú a hosszú, kihalt folyosón a kávéautomatánál várakozik. Sehol senki.

10.

A fiú az olvasóteremben ül egy ablak melletti asztalnál, előtte laptop, könyv, jegyzetek. Odakint esik a hó. 

11.

A hosszú, kihalt folyosón a fiú a kávéautomatához érkezik. Bedob egy kétszázast, a tartórekeszbe vágódik egy műanyagpohár, felbőg a gép, lecsorog az ital – aztán visszajáró csörren. A fiú kinyitja a váltópénzes rekeszt, és kivesz belőle egy ötvenforintost. A fiú nézi az érmét, nem érti. Körbenéz, sehol senki. A fiú az ötvenest visszadobja az automatába, de a gép nem fogadja be – az érme ismét kiesik a rekeszbe.

 12.

A hosszú, kihalt folyosón a fiú a kávéautomatához érkezik. A pénztárcájából előveszi, és sorra bedobálja az előre kiszámolt pénzérméket: egy 20-ast, aztán egy 100-ast, aztán egy 10-est, aztán megint egy 20-ast. Elgondolkozik egy pillanatra, megnyomja az ital gombot, de a gép kiírja, hogy még 50 forint hiányzik. A fiú újabb érméket dobál be kétszázig. A tartórekeszbe vágódik egy műanyagpohár, felbőg a gép, lecsorog az ital – és megint érme csörren. A fiú nézi az ötven forintost, gondolkozik. Újra bedobja, az érme újra kiesik, a fiú ismét bedobja, az ötvenforintos ismét megcsörren a visszajárós rekeszben. 

13.

A fiú az olvasóteremben ül az ablaknál. Előtte könyv, nem tud figyelni rá. Előveszi az ötvenforintost a zsebéből, az ujjai között forgatja. 

14.

A hosszú, kihalt folyosón a fiú érkezik a kávéautomatához, amit épp a karbantartó tölt fel italporokkal. A fiú zavarban van, de odalép hozzá. Elmondja, mit tapasztalt: a gép 150 forintért készíti el neki a 200 forintos kávét. A karbantartó nem hiszi – de azért maga is kipróbálja: bedob egy kétszázast, a tartórekeszbe vágódik egy műanyagpohár, felbőg a gép, lecsorog az ital, de ezúttal nincs visszajáró. A fiú szabadkozik, nem tudja mire vélni a dolgot. A karbantartó viccelődik.

15.

A hosszú, kihalt folyosón a fiú érkezik a kávéautomatához. Bedob egy kétszázast, a tartórekeszbe vágódik egy műanyagpohár, felbőg a gép, lecsorog az ital – és megint visszaad egy ötvenest. A fiú megissza a kávét, kidobja a poharat, visszaindul, de ekkor pittyenést hall a háta mögül. Visszalép a géphez, és látja, hogy a digitális kijelzőn egy három írásjelből álló karaktersor jelent meg: egy kettőspont, egy kötőjel és egy berekesztő zárójel. A fiú áll a kávéautomata előtt, nézi szmájlit. Körbenéz, sehol senki. Elolvassa a kávéautomatán a karbantartó adatait, hogy hiba esetén milyen számot kell hívni. Elmenti a telefonszámot a telefonjába. 

16.

A fiú hazamegy az üres lakásba. Leül egy székre, néz maga elé.

17.

A fiú a sötét hálószobában fekszik az ágyban. Forgolódik, nem bír aludni. A telefonja után nyúl, kikeresi a karbantartót a névjegyzékből, és felhívja telefonon. Hosszasan kicsöng. A férfi felveszi, kótyagos hangon beleszól. A fiú elmondja, hogy most már nem csak olcsóbban adja a kávét a gép, de egy szmájlit is küldött neki. A férfi lassan összerakja, hogy kivel beszél, és elküldi a fiút a kurva anyjába. Megszakítja a hívást. A fiú telefonján látjuk, hogy éjjel fél három van. 

18.

A fiú az olvasóteremben ül egy ablak melletti asztalnál. Előtte nyitott könyv, a könyvben illusztráció: küllős kerék, körülötte emberek, istenek, félistenek. 

19.

A fiú a hosszú, kihalt folyosó végén áll az automatánál. Bedob egy kétszázast, a tartórekeszbe vágódik egy műanyagpohár, felbőg a gép, lecsorog az ital, jön az ötvenes visszajáró. Pittyenés hallatszik, és megjelenik a 🙂 a kijelzőn.

20.

A fiú az olvasóteremben ül egy ablak melletti asztalnál, előtte laptop, könyv, jegyzetek. Nem bír figyelni.

21.

A hosszú, kihalt folyosó végén automata, előtte tanácstalanul ácsorog a fiú. Hosszú idő telik el. A fiú közelebb lép a géphez, és bátortalanul átöleli. 

22.

A fiú megérkezik a könyvtárépületbe. A ruhatárhoz siet, szekrénybe teszi a télikabátját átmegy a beléptetőkapun, elindul a hosszú, kihalt folyosón, közben egy kétszázast vesz elő a pénztárcájából. Megtorpan: a kávéautomatát épp egy bútorszállító kézikocsira billenti négy melós, aztán eltolják a kijárat felé. A fiú tanácstalanul áll, kezében a pénzzel.

23.

A fiú a hosszú, kihalt folyosón áll, a kávéautomata hűlt helye előtt. Előveszi a telefonját, kikeresi a karbantartót, felhívja. Hosszasan kicsöng, aztán a hívott fél kinyomja a hívást.

24.

A fiú elindul a hosszú, kihalt folyosón. Visszhangoznak a léptei, ahogy cipője gumitalpa nyikorog a márvány járólapokon. Sokáig megy. Megérkezik a „büfé” feliratú, hatalmas, párnázott ajtó elé. Mintha egy igazgatói iroda lenne. Odabentről összemosódó hangfoszlányok: nevetés, káromkodás, gúnyolódás, számonkérés, szidalmazás. A fiú a kezét tördeli, aztán erőt vesz magán, ráteszi a kilincsre a kezét. A benti hangzavar kibírhatatlanná erősödik.