| földrajzi hely
|
Nemrég gondoltam ezt végig. Nem véletlen, hogy hova születtem. Nekem alapvető élményem a síkságélmény. Ahol születtem, ott akármeddig ellátott az ember, ott nem volt semmi. Se tó, se folyó, se fa, csak síkság, a hortobágyi. A következő a vízélményem: nagy élmény és későn jött. A Tiszát már gyerekkoromban ismertem, ott tanultam meg úszni, de nem igazán volt az nagy élmény nekem. A Balaton a máig tartó nagy szerelmem és élményem, amit elég későn, valamikor 18–20 éves koromban láttam először. Ez valahogy így alakult. Tehát van egy vízélményem is, és akkor félig tudatosan próbáltam utánamenni a többi élménynek is. Van az erdőélmény, a síkságban nem volt, mert ott 12 fát már erdőnek neveztek. Erdőért el kell menni a somogyi erdőkbe vagy a Bakonyba. És van a hegyélmény, amit Magyarországon megint meg lehet tapasztalni. Vannak azért hegyek nálunk is. Miután megfogalmaztam, azóta is jár a fejemben, jó lenne esetleg közkinccsé tenni, legalább a gyerekekben tudatosítani, hogy lehet keresni ezeket az élményeket, és be kell építeni az ember életébe. A túrával kezdődik, oda kell menni, meg kell nézni a Dunát meg a Tiszát, a Balatont, a Mátrát és a többit. Nekem a gyerekkoromban beépült legalább egy, a síkságélményem. Tehát most kiderült, hogy ezek a kedvenc helyeim, illetve a mostani kedvenc helyem feltétlenül a Balaton.
|
| Évszak
|
Évszak az ősz. Mindenki szomorúan tapasztalja, hogy Magyarországon a négy évszak megszűnt. Most már lassan ott tartunk, hogy két évszak van, és ezen nagyon sokat kesergek. Hideg meg meleg. Hát most se volt tavasz. 28 fok lett egyből. Az ősz. Tudom, hogy a tavasz nagyon szép, most is élvezem, de az ősz egy összefoglalás számomra. Az elmúlással együtt is összefoglalás. Húszéves koromban, 1956 után nagyon sok verset írtam, de az akkor élő magyar költők nagy része is; egy furcsa metaforával próbáltuk megfogalmazni, mint annak idején Tompa Mihály meg a többiek a Szabadságharc bukását. Én is ezzel a nyílt célzattal írtam az őszi verseimet, többek közt. Később rájöttem, hogy vagy benne van, vagy nincs az októberi forradalom, maga az ősz számomra egy döntő évszak.
|
| Étel
|
Ebben aztán nagymester vagyok. A bográcsozást gyerekkoromból hoztam, ott a pásztorok tavasszal föltarisznyáztak, vittek egy kis hagymát, krumplit, füstölt szalonnát, öregtésztát, tehát öreglebbencset, öregtarhonyát és így tovább, és elvoltak vele őszig. Már gyerekkoromban ettem és figyeltem, érdekes, hogy nálunk a nők főztek, bár például apám is meg a férfiak is bizonyos alkalmakkor igenis főztek. Én lestem őket, és onnan származik a főzési nem-tudományom, mert a főzés túlzás, de a főzés iránt való rajongásom igaz. A kedvenc ételem, amit elhintettem Pesten is meg a barátaim között, az az öreglebbencs, aminek öt nevét ismerem legalább. Öreglebbencs, öreglacsuha, öhöm, slambuc és handabakáré. Ez mind ugyanazt jelenti. Ez a világ legegyszerűbb étele, és nagyon finom és nagyon laktató. Ez a kedvencem, és ezt talán mesteri fokon tudom főzni. De kedvenceim általában a bográcsételek, a pörköltfélék, gulyásfélék.
|
| Ital
|
A vörösbor. Néha az ember elcsábult, meg söröztünk, de azt nem tartottam italnak. Hány liter sört kell meginni, hogy az ember egyáltalán kapatos legyen? Tíz litert. A rövidital pedig hál’ istennek valahogy kimaradt az életemből. Kisújszálláson ittak pálinkát, de nem nagyon. A vörösbor a kedvenc, meg a bor egyáltalán.
|
| Szín
|
Hát, nehéz dolog, de a zöld. Ez ellentmond kicsit az őszimádatomnak, mert a zöld a tavasz színe feltétlenül, meg a reményé.
|
| Színész / színésznő
|
Sokat tudnék mondani, azért nem mondok, mert nem akarom, hogy bárki is kimaradjon. Vannak nők és vannak férfiak is. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon sok darabomból csináltak filmet, és nagyon sok színésszel találkoztam és barátkoztam össze. Remek magyar színészek vannak egyébként, nem látjuk őket a TV jóvoltából, sajnos.
|
| Film / filmrendező |
Amit nagyon sokszor láttam, a Valahol Európában. Az a csúcs, és Szőts István – akit szintén elfelejtettek már, kár – filmje, az Emberek a havason. Amikor Pestre följöttem – akkor én nagyon sokat tudtam a zenéről, miután elzárt közösségben éltünk, és csak a zenével foglalkoztunk –, eléggé tájékozatlan voltam a filmben, színházban, képzőművészetben, de igyekeztem rohamszerűen behozni. Egy pesti barátommal kampányszerűen végigjártuk Budapest mozijait, nem viccelek, volt, amikor két-három moziba is elmentünk, fillérekbe került, ittam a filmeket, szemfájdulásig. Volt egy korszakom, amikor szinte már szakértő voltam. A rajzfilm, az animációs film iránt való szerelmem is innen alakul. Nagyon jók voltak a lengyel animációs filmek, rajzfilmek. Politikai szatíra volt az a műfaj náluk, az nagyon megfogott. Tehát van egy nagy filmélményem, ez később azért lanyhult, mert egyrészt már nincs annyi ideje az embernek, másrészt úgy érzem, hogy én akkor mindent láttam.
|
| Író / könyv
|
Kialakult egy kedvenc kis könyvtáram, vannak olyan könyvek, amelyek ott vannak a kezem ügyében, s amit nem tudom, hanyadszor, de tízszer már biztos elolvastam. Itt van elöl például a Svejk, megint kacérkodom vele. Ezeket majdnem kívülről tudom. Tehát vannak alapkönyveim, amelyeket az élmény miatt olvasok el még egyszer, nem azért, mert a történetet nem ismerem, ismerem már kívülről. Olyan vagyok, mint a gyerekek, meg a régi görög színház közönsége. A régi görög színház közönsége tudta a darabot kívülről, együtt mondták a színésszel a szöveget, nem azért mentek színházba, hanem a játékért, a katarzisért meg az élményért. Ebben jó vagyok. Azon kívül mindent olvasok, válogatás nélkül, mindenevő vagyok. Szemfájdulásig.
|
| Tudós / tudomány |
Nemrég, amikor a fogorvostól jöttem kifele, ki volt téve egy üzlet kirakatába egy csillagászati távcső, örömömben megvettem. Nem volt olyan drága, megajándékoztam magamat vele, s azt levittem Szárszóra, ez egy négyszázszoros nagyítású távcső, rengeteg mindent lehet látni vele. Volt egy hetes nagyságú katonai távcsövem, azzal is millió csillagot lehet látni már. Kicsit utána is néztem, meg olvasgattam, és azt akarom mondani, hogy úgy fogalmaztam meg magamban – ez a legújabb mániám egyébként, verset még nem nagyon írtam róla –, hogy úgy nézem a csillagos eget éjszaka, mint ahogy az ősember nézhette. Ez például nem változott: amióta ember van, a csillagot nézi. Ezt próbálom, ezt az érzést utolérni vagy megidézni magamban, ez fantasztikus. Ülsz, s míg a szemed el nem fárad, a kezed el nem fárad, ez leírhatatlan élmény. Mondjuk, a tudománynak ez a része igenis érdekel. Utánaolvasgattam, nagyon jó könyvek jelentek meg magyarul is, hogy volt az ősrobbanás, hogy született a kozmosz. Most csinálják a világ legnagyobb távcsövét megint. A mikrohullámokat fölfedezték, na, ezek érdekelnek. Én mint porszem nézem az Univerzumot, és ez egy óriási dolog. Ő nem tud engem, én viszont nézem.
|
| Képzőművész / műalkotás
|
Modellként is debütáltam, nagyon sokszor, festő barátaim vannak és voltak is, szobrászbarátaim is voltak. Később, amikor gyerekkönyveket írtam, akkor zseniális emberekkel jöttem össze. Sajdik Ferivel, aki a Pom-Pomot és a Nagy ho-ho-ho horgászt illusztrálta. Ezt mind a Fiatal Művészek Klubjának köszönhetem, ott ültem a műtermükben, zeneszerzőkkel ott ismerkedtem meg, elmentem a Rádióba a felvételükre, ez egy nagyon nagy ajándék volt.
|
| Zenész / Zenemű
|
Nem lehet egyet kiemelni ebből sem. Van egy csomó zenész barátom. Filmekhez írtak zenéket, a Bergendytől kezdve; azért nem akarok kiemelni, mert félek, hogy kihagyok valakit, és az méltánytalan lenne.
|
| Idézet
|
Van több is. Van egy szép Dsida elbeszélő költemény, a Tinti kutyámmal, abban van egy hexameter, ami kicsit summája is a műnek. „Szép a világ, gyönyörű a világ, és nincs hiba benne”. Ez a tökéletes optimizmus, ez nekem annyira imponál. Valami ellensúlyt szeretnék adni az öngyilkos pesszimizmusnak. Szép a világ, és nincs hiba benne.
|
| Aforizma
|
Segíts magadon, és isten is megsegít. Ezt jelmondatnak lehet tekinteni.
|
| Szólás / Közmondás |
O. Nagy Gábor könyvében rengeteg van, de egyedül nem lehet mindent összegyűjteni. Nem tudom, miért nem folytatja az Akadémia. Én magam legalább ötöt tudok gyerekkoromból. És nagyon jók vannak benne, például.: Kutya baja, mint a szentesi halottnak.
|
