Manőverek és spekulációk
Móra Ferenc A sakk-báró című írását olvasva két dolgot azonnal észrevehetünk. Egyrészt azt, hogy ez a szöveg ma nehezen találna magának kiadót, hiszen az első mondatában lezsidózza, a másodikban lenácizza főszereplőjét, Kolisch Ignácot. „Kolisch Ignácnak hívták, magyar ember volt, pozsonyi születésű, s bár efelül nem tudok biztosat, azt sejtem, szombaton tartotta a vasárnapot. Az ilyesmiért ugyan a hatvanas években még nem verték meg az embert, de azért mégse látszott valószínűnek, hogy a Náci karriert csináljon, mert akármibe kapott, semmiben sem szolgált neki a szerencse.”
Másrészt azt, hogy Móra, a nagy mesemondó megint milyen furcsaságokat talál ki: léha, kávéházi ingyenélő, és sakkbajnoknak képzeli magát, aki aztán Rothschild barátja lesz, végül maga is meggazdagszik, és báróként hal meg? Ilyet csak a pesti kávéházakban találnak ki, zárás előtt, csúnyán elázva.
Kolisch Ignác szegény zsidó családból származott, így aztán pénzt nem, csak nyelvismeretet és tudásszomjat vitt magával otthonról, amikor az akkori fiatal sakkozókhoz hasonlóan bejárta Európát. Bécsi, párizsi és londoni kávéházakban játszott, hamar kiderült, hogy tudása messze felülmúlja a kávéházi szintet. Bécsben egy darabig sakk témájú cikkeket is ír, ezzel is fejleszti elméleti felkészültségét. Az 1860-as évek elején komolyabb versenyeken és párosmérkőzéseken teszteli tudását, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Kalandos úton eljut Oroszországba: gróf Grigorij Kuseljov-Bezborodko, a pétervári társasági élet egyik fő alakja Angliában jártakor (éppen meglátogatta Alekszandr Herzent, az emigrációban dolgozó filozófus-írót) felfogadta személyi titkárának, hogy segítse az orosz sakkozók fejlődését. Kuseljov-Bezborodkónak, aki maga is egész jó sakkozó (de nem ezért mintázza később Dosztojevszkij részben róla a Félkegyelmű Miskin hercegét), imponál a fiatal magyar nyelvtudása és impulzív társasági megjelenése. Kolisch 1862-ben jut el Szentpétervárra, ott több orosz sakkozóval megmérkőzik, segít beindítani az első orosz sakkújságot – és csak homályos elképzelései vannak arról, hogy a hirtelen felfutó pétervári sakk klubélet igazából álca a politikai társaságok összejöveteleihez.
Szentpétervár, 1862
Evans-csel (C51)
1.e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fc4 Fc5 4. b4 Fxb4 5. c3 Fc5 6. O-O d6 7. d4 exd4 8. cxd4 Fb6 9. d5 Vf6 (Az Evans-csel alapgondolata az, hogy a b gyalog beáldozásával világos erős centrumot építhet, majd a gyorsabban mozgásba hozható könnyűtisztek segítségével támadásba lendül. 9. d5 lépés is ebbe a stratégiai elképzelésbe illeszkedik. Sötét 9. … Ha5 nem túl szép, de hasznos lépéssel zökkentheti ki világost terve megvalósításából, ahogyan pl. ez Anderssen és Bird 1873-as bécsi partijában történt, ahol később a két játékosra jellemző áldozatviharok után Bird nyert sötéttel. Sumov, a fiatal orosz más utat választ, egy erőteljes támadásban véli megtalálni az ellenszert: bástyát akar nyerni. Mint egy orosz regényben, vágya teljesül, ezért boldogtalan marad.)
10.dxc6 Vxa1 11. Vb3 Vf6 12. e5 dxe5 (Világos marad az eredeti elképzelésnél, középen támad, miközben sötét minőségelőnye a sarkokban porosodik tehetetlenül.) 13. Be1 bxc6 14. Fg5 Vd6 15. Hxe5 Fe6 16. Hxf7 Kxf7 17. Bxe6 (A két futó és a kötések mögül kikandikáló mattfenyegetések eldöntik a csatát.) 17. … Fxf2+ 18. Kxf2 Vd4+ 19. Kf1 Kf8 20. Va3+ c5 21. Vf3 1–0
Az orosz kalandot követő csendesebb évekről írja Móra azt, hogy kezdett beleszürkülni a kávéházi életbe: „Leginkább a Velence-kávéházban leste a jó szerencsét reggeltől estig, s ha más publikumot nem talált, a pincérnek sírdogálta el, hogy ő a világon a legügyefogyottabb ember, mert őt mindenki becsapja.” 1867-ben még egyszer, utoljára megrázza magát, és – Móra szerint Erkel Ferenc és a pesti sakkbarátok támogatásából – elindul a párizsi világkiállításhoz kapcsolódó, erős és komoly díjazással járó versenyen, amit olyan nagyságok, mint az ekkor még osztrák színekben induló Steinitz, a lengyel Winawer, vagy a világhírű rejtvénykészítő, Sam Loyd előtt nyer meg fölényesen. Ennek köszönhetően 1867-ben ő a világ legerősebb sakkozója, a Chessmetrics 2755-re értékeli utólagos számítással az Élő-számát.
Wilhelm Steinitz – Kolisch Ignác
Párizs, 1867
Királycsel (C38)
12.Fxh3 (Na, ehhez kell igazán tökösnek lenni. Szemben ül a világ legjobb játékosa, nincs egy éve, hogy Anderssent legyőzve felült a sakktrónusra. Steinitz éppen huszárt áldozott, hogy vezérrel fenyegessen beütni f7-re, és szétcsapja a királyállást. És erre mit csinál Kolisch? Hagyja, hadd jöjjön! Inkább elmegy az anyagért. 12. … f6 egyébként jobb lépés lett volna: bár 13. e5 dxe5 14. dxe5 Hd7 után sötét állása elég zártnak tűnik, de tisztelőnnyel a birtokunkban lehetünk nyugodtan zárkózottak. Kolisch választása lehetővé teszi, hogy végjátékban oktathassa a világbajnokot.) 13. Vxf7+ Kd7 14. Vxg7 Fxf1 15. Fxf1 Vg8 16. Fh3+ Kd8 17.Vxg8+ Bxg8 18. Ff4 (Könnyűtiszt + gyalog a bástya ellen, ráadásul aktív futópár a fejletlen huszárok ellen, világos nem jött ki erősebben a nagy adok-kapokból, de simán tarthatónak tűnik.) 18. … Hd7 19. Ha3 Hf6 20. Fe6 Bg6 21. Be1 h4 22. e5 Hh5 23. exd6 Hxf4 24. dxe7+ Ke8 25. Ff5 Bxg3+ 26. Kh1 Hd5 27. Hb5 (Oda a futópár, lassan a gyalogelőnynek is búcsút inthet világos. Itt léphetett volna erősebbet, 27. Be4 Hxe7 27. Bxh4 után az alapsori fenyegetések játékban tarthatták volna. De a sakk-bástya villa igézete erősebbnek bizonyult a szolid gyalogelőny-megtartó lépésnél.) 27. …a6 28. Fe4 axb5 29. Fxd5 c6 30. Fg2 Bg7 31. d5 Bxe7 32. Bf1 cxd5 33. Fxd5 Bd8 34. c4 bxc4 35. Fxc4 Bd2 36. b4 Be4 37. Ff7+ Ke7 38. Fb3 (Persze, fontos a gyalog védelme, de talán a matt ellen is kellene valamit tenni. Még pár lépés, és Steinitz meg is teszi, amit ilyenkor kell: feladja.) 38. …Bee2 39. Ba1 Bh2+ 40. Kg1 Bdg2+ 41. Kf1 h3 0–1
Kolisch ezután felhagyott a versenyszerű sakkozással, a következő évtizedben stratégiai és taktikai érzékét a tőzsdén kamatoztatva súlyosan meggazdagodott. Kellett persze ehhez a sakkozás révén megismert barátok, Rothschild báró és Jules Grévy későbbi francia köztársasági elnök hathatós támogatása is. Valahogyan – Móra szerint spanyol, más források alapján szász – bárói címet szerzett, és Bécsbe költözve a sakkhoz már csak a nagyobb versenyek szponzoraként volt köze.
Szellem a gépben
Günzberg (vagy Günsberg, esetleg Gunsberg) Izidor Pesten született egy zsidó borkereskedő család második legidősebbjeként 1854-ben, ennek megfelelően egész gyerekkora utazásokkal, költözésekkel telt. Tíz évesen tanult meg sakkozni, rá egy évre már a legendás párizsi Café de la Régence sakkozóit verte, igaz, tisztfóros partikban – de így is csodagyerekként kezelték. Első lejegyzett és közölt partija is ebből az időszakból való: 12 évesen – akkor éppen Pesten – legyőzte Beer Henriket.
A Magyarország és a nagyvilág rovatvezetője szerint „életkorához képest mind elméletileg, mind gyakorlatilag bámulatosan magas fokán áll a kiképzettségnek”. Szülei halála után, 1876-ban Günzberg Londonba költözik, és egészen furcsa megélhetési formát alakít ki páratlan sakktudásából. Miután Kempelen Farkas sakkautomatája az egész világon híressé és – ami talán még fontosabb – eladhatóvá tette a sakkozás és gépszerű figurák furcsa keverékét, a XIX. századi Londonban élelmes vállalkozók sorra próbálkoztak hasonló mutatványok létrehozásával. Az egyik legsikerültebb ilyen a Mephisto névre elkeresztelt sakkautomata volt, amelyet egy bizonyos Charles Gumpel üzemeltetett. Persze, ahogyan Kempelen Török szultánja, úgy Mephisto sem magától volt olyan okos, kellett hozzá egy (vagy több) sakkozó, aki kitalálja a lépéseket. És ez a szerep biztosított évekre megélhetést a fiatal Günzbergnek; a kutatások alapján 1878-tól 1883-ig volt ő a szellem a gépben. Gumpel utasításainak megfelelően inkább izgalmasan, mint célratörően kellett vezetni a partikat, nőket nem szabadott legyőzni, annál inkább a komoly sakkmestereket, hiszen az jót tett a forgalomnak. Mephisto legnagyobb skalpját 1883-ban szerezte, amikor a nagy orosz sakkozót, Mihail Csigorint sikerült megverni.
Mephisto (Günzberg Izidor) – Mihail Csigorin
London, 1883
Bécsi csel (C25)
1.e4 e5 2. Hc3 Hc6 3. f4 exf4 4. Hf3 g5 5. h4 g4 6. Hg5 h6 7. Hxf7 Kxf7 8. d4 (A tulajdonos kérésének megfelelően Mephisto-Günzberg látványos megnyitást választ: áldoz egy huszárt, cserébe övé a centrum, és a sötét király homlokán lassan kirajzolódik a felirat: ide lőjjetek.) 8. … f3 9. gxf3 Fe7 10. Fc4+ Kg7 11. Fe3 Fxh4+ 12. Kd2 d5 13. exd5 Ha5 (Huszár a szélen, sakkozóra szégyen! Így szól minden kezdő sakkozó elsőként megtanult leckéje, ami persze csak arra mutat rá, hogy a huszárnak minél több teret adunk, annál hatékonyabb, de itt a maga konkrétságában jelentkezik a tanítás tanulsága: ezt a huszárt a játszma végéig kivonták a forgalomból.) 14. Fd3 Fe7 15. fxg4 Hf6 16. Fxh6+ Bxh6 17. g5 Bxh1 18. Vxh1 (Sötétnek kettős tisztelőnye van, mégis ideges lehet világos királyszárnyi támadásától. És idegességében nem is találja a helyes folytatást.)
18.Vh8 (Ha sötét most visszaáldozza amúgy sem sokat segítő huszárját, talán még meg tud tartani valamit az előnyéből, 18. … Hc4+ 19. Fxc4 Hg4 után a sötét király is kicsit fellélegezhetne.) 19. gxf6+ Fxf6 20. Bg1+ Kf7 21. Ve4 Vh6+ 22. Kd1 Fd7 23. b4 Be8 (Itt már megfordult az állás, de azért ennyire vesztőt nem kellett volna lépni.) 24. Vg6+ Vxg6 25. Fxg6+ Kf8 26. Fxe8 Fxe8 27. Bf1 Ke7 28. d6+ cxd6 29. Hd5+ Kd8 30. Hxf6 1–0
Az 1880-as évek közepén sikerült átállni a profi sakkozói életmódra: versenyekből és sakkcikkek írásából tudott megélni. Pár év alatt a versenyzői rutin és az elméleti felkészültség erős kombinációja hihetetlen sikereket eredményezett. Német és angol bajnoknak mondhatja magát, az évtized végén egyértelműen a világ legjobb játékosai közé sorolják. Sőt, a Chessmetrics számításai szerint 1889 elején ő a legerősebb a világon, 2744-es utólagos Élő-számmal. 1890-ben megmérkőzik Csigorinnal, immár nem egy automata mögül, hanem személyesen, párosmérkőzésen, és értékes döntetlent ér el (12–12).
Mihail Csigorin – Günzberg Izidor
Havanna, 1890
Spanyol megnyitás (C65)
1.e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fb5 Hf6 4. d4 exd4 5. O-O Fe7 6. e5 He4 7. Be1 Hc5 8. Hxd4 Hxd4 9.Vxd4 O-O 10. Fc4 d6 11. Hc3 dxe5 12. Vxe5 Fd6 13. Vh5 Fe6 (Milyen jól jött Günzbergnek a meccsrutin! Az 1880-as évek második felében rendre ezt az éles megnyitást választja – világossal. És válaszul mindig ezt a berlini védelmet kapja, amit nem tud feltörni, és rendszeresen kikap. Itt az idő, hogy ő is kipróbálja sötéttel.) 14. Fg5 (Bármennyire passzívnak tűnik, 14. Fe2 jobb lett volna, elkerülhetné a tisztcserét és sötét huszárjának aktívvá válását.) 14…. Vd7 15. Fxe6 Hxe6 16. Bad1 Bae8 17. Fc1 17. Hd4 18. Bxe8 (Már a futót is hozhatta volna jobb helyre, de az alapsori bástyacsere végleg átadja a kezdeményezést sötétnek. 18. Be4 Bxe4 19. Hxe4 Hxc2 20. Hxd5 cxd6 21. Ff4 után világos sokkal kellemesebben állt volna.) Bxe8 19. Vd5 Vg4 20. Kf1 Hxc2 21. h3 Vg6 22. g3 Fxg3
23.Vd7 (Nem merte elfogadni az áldozatot! Vagy csak nem vette észre, hogy 23. fxg3 Vxg3 után 24. Vf5 mindent véd: lezárja a sötét támadásokat, közben támadja a huszárt, és fenyegeti a sötét vezért cserével.) 23. … Kf8 24. fxg3 Vxg3 25. Vg4 (Most már késő!) Be1+ 26. Bxe1 Vxe1+ 27. Kg2 Vxc1 (Három gyalog kicsit sok előnynek. Innentől világos abban bízik, hogy nem fogynak el a sakkjai, és/vagy útközben ő is le tud szedni pár gyalogot.) 28. Vc8+ Ke7 29. Vxc7+ Ke6 30. Vc8+ Kf6 31. Vxb7 He1+ 32. Kh2 Vf4+ 33. Kg1 Hf3+ 34. Kf1 Vc1+ 35. Ke2 Ve1+ 36. Kd3 Vf1+ 37. Kc2 Vg2+ 38. Kc1 Vh1+ 39. Hd1 Vxh3 40. Vxa7 Vc8+ 41. Hc3 Vc4 42. a4 Hd4 43. Vb6+ Kg5 44. a5 (Csigorin eddig sikeresen kikerülte a mattcsapdákat és vezérvesztő kombinációkat, de most egy pillanatra elhitte, hogy megnyerheti a partit a gyalog befutásával. És benézte a mattfenyegetést.) Vd3 45. Vd8+ Kg6 0–1
Még ugyanebben az évben a válogatós Wilhelm Steinitz világbajnok is elfogadja a kihívását, és New Yorkban címmérkőzést játszanak, ahol ugyan kikap, de csak szorosan, 10,5–8,5-re. Több helyen azt írják erről a meccsről, hogy Günzberg nem volt elég motivált, ő ugyanis nem a győzelemért járó pénzdíjra hajtott, hanem előre leszerződött több újsággal, hogy ő fogja tudósítani őket a döntőről, amiért összességében több pénzt kapott, mintha nyert volna. Az igazság azonban az, hogy míg az 1890–91-es évek sakkozói pályafutásának csúcspontjait jelentik, addig személyes életében egymást érik a katasztrófák.
Günzberg Izidor – Wilhelm Steinitz
New York, 1891
Evans csel (C52)
1.e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fc4 Fc5 4. b4 Fxb4 5. c3 Fa5 (Ez a parti a 2002-es Zalaegerszeg-Manchester United mérkőzésre emlékeztet. Sötét az elejétől a végéig egykapuzik, aztán az utolsó pillanatban…) 6. O-O Vf6 7. d4 h6 8. Va4 Fb6 9. Fb5 Hge7 10. Fa3 exd4 11. e5 Vg6 12. cxd4 Hd5 13. Be1 Hf4 14. g3 Vg4 15. Hbd2 Hh3+ 16. Kg2 Hg5 17. Fb2 (Világos túlságosan rácsavarodott a titkos tervére, pedig itt lett volna egy egyszerű kitörés a szorításból: 17. d5 Vxa4 18. Fxa4 után a két centrumgyalog uralná a táblát.) 17. … He7 18. Fe2 He6 19. Kh1 Vf5 20. Hh4 (Steinitztől tudjuk, hogy Günzberg az utolsó huszárlépés után a fejét kezdte csóválni, mintha súlyosan elnézett volna valamit. Steinitz a parti után szóvá is tette, hogy a világbajnoki döntőn nincs helye a színészkedésnek; Günzberg nem győzött magyarázkodni, hogy nem volt szándékos. Hát, nehezen tudunk neki hinni, az utolsó lépések mind a vezérfogás titkos tervéhez idomultak, erre tett fel mindent, csak valahogy el kellett érni, hogy Steinitz ne dugja el a vezérét 20. … Vh7-re, mert akkor minden felesleges volt.)
20.Vxf2 21. He4 (A világbajnok nem várta meg, hogy 21. … Ve3 22. Fb5 Fxd4 23. Bxe3 Fxe3 után vezérhátrányból kelljen védekezni, feladta.) 1–0
A következő években a család fenntartására összpontosít, alig jár versenyekre, cikkírásra futja csak az erejéből. Az 1900-as években próbál visszatérni, de egyrészt megkopott versenyrutinja, másrészt a feltörekvő új nemzedék, Laskerrel az élen megakadályozza abban, hogy újból sikeres legyen. Bár 1908-ban végre megkapja az angol állampolgárságot (vagyis az eddigi sikereit mind magyarként éri el!), az első világháború idején őt sem kíméli az idegeneket gyanúsan méregető hangulat: nem elég, hogy sorra szűnnek meg a lapok megélhetést biztosító sakkrovatai, de az Evening News egy gonosz 1916-os cikke a szakmai hozzáértését is megkérdőjelezi.
Hetven éves kora felett is kénytelen bajnokságokra járni, ahol ugyan nem terem sok babér neki, de a nagyképűsködő fiatalokat meg-megleckézteti. A húszas évek angol sakkozói még gyűjtést is szerveznek az idős mester megsegítésére, így nagy tiszteletnek örvendve ugyan, ám szegénységben hal meg 1930-ban.
Lehet magyar sakkozóból is gazdag ember, csak nagyon ritkán. Vagy ahogy Günzberg élete vége felé összefoglalta: „Hatvan év alatt csak egy sakkozót láttam, aki a sakkból pénzt tudott kihozni, és azt meg is tartotta. Ez Kolisch volt.”
