A külvárosnak számító, a nem itt élőknek romantikus hangulatú Óbudán is, ahol a lakosság zöme a századfordulón jellemzően már az iparban dolgozott (kb. 40 000-en laktak ekkor a kerületben), megtalálhatóak voltak a kávéházak, kávémérések. Az 1912. évi címtár szerint 12 óbudai kávéház várta vendégeit. Az ismertebbek: a Duna (Laktanya utca), a Szalon (Zsigmond tér), a Kristály (Zsigmond utca), a Tucker (Mókus utca), a Rosenfeld (Lajos utca), a Mauer (Tavasz utca), a Redlich (Vöröskereszt utca) és az Eger (Fő tér) voltak. A leghíresebb azonban kétségkívül a Bródy Kávéház volt.
A Bródy Kávéház története 1831-ben kezdődött, amikor Bródy Imre még csak egy kávémérést nyitott a Miklós téren, a Selyemgombolyító (Rondellhaus) épületében. Ezt Bródy Imre fia, Adolf átköltöztette a Mókus utcába, egy nagyobb helyiségbe. 1869-től Kaszinó néven üzemeltette a boltot. A Mókus utcából a régi Szentlélek térre tette át székhelyét, majd az Árpád híd építésének előkészületei miatt odébb költöztek (a mai Szentlélek térre).
Bródy Adolf vezetése alatt a kávéház (már Bródy néven) egyre ismertebbé vált Budapest szerte is. Vendégkörét a helyi vagyonosabb polgári-gazda réteg alkothatta, de minden bizonnyal Pestről is felkeresték a helyet. A kávéház a korban modernnek számító reklámokkal, hirdetésekkel csábította vendégeit (újsághirdetések, mozgóhirdetések, képeslapok formájában).
A Bródy Adolf és felesége 50. házassági évfordulójának tiszteletére írt cikkből tudjuk, hogy milyen tisztelet övezte a házaspár munkásságát a vendéglősök körében. 1936-ban az építkezések miatt a Szentlélek térről is költöznie kellett a kávéháznak, a Korona tér 2. szám alá, ahol végleges otthonra talált.
1903-ban Bródy Ignác vette át a kávéház vezetését, egészen 1926-ig bekövetkezett haláláig. Ez a bő két évtized volt a Bródy Kávéház aranykora. Bródy Ignác zseniálisan vezette, építette fel a kávéházat. A széles vendégkörébe ugyanúgy beletartozott a pesti művészvilág (írók, színészek, direktorok) krémje, az óbudai középpolgárság és a szegényebb rétegek is. Bródy a kávézó reklámozására is forradalmian új módszereket alkalmazott. Egyik ötlete az volt, hogy a Budapest-Bécs repülőúton az osztrák főváros felett a kávéház hirdetéseit szórta ki a gépből.
Az alacsony, kövérkés, mindig jókedvű, viccelődő Bródy Ignác gondoskodott vendégei szórakoztatásáról, nagybetűs vendéglátásáról. A kevesebb pénzzel rendelkező vendégek előtt is nyitva állt a kávéház ajtaja. Bródy különböző árkategóriákat vezetett be. A kávé (fekete, tejjel) 10 krajcár volt, de a törzsvendégek látszólag csak a felét fizették ki azonnal, a többit diszkréten csak később, páros napokon. A legszegényebbek, akik még fizetni sem tudtak (pl. vásárosok), elüldögélhettek valamelyik sarokban.
Az igazi élet azonban késő este, éjjel kezdődött a kávéházban. Mindig szólt a zene (több stílus), mulatozás, emelkedett hangulat volt jellemző, amely főleg a bohém vendégkörnek volt köszönhető. A Bródy kis különtermében rendszeresen léptek fel, tartottak előadást a közeli Kisfaludy Színház művészei (ez volt Óbuda első és egyetlen állandó kőszínháza), de a pesti színészvilág tagjai is örömmel szerepeltek itt.
Krúdy Gyula az 1920-as években fedezte fel magának a Bródyt, majd Óbudára költözése után (1930) vált a kávéház állandó törzsvendégévé. Krúdy főleg török kávét fogyasztott, poharát a művész halála után (1933) nagy becsben tartották a tulajdonosok. Krúdy és barátja, Márai is több művében utal a kedves, zajos Bródyra.
Bródy Ignác 1926-ban bekövetkezett halála után özvegye vezette tovább a kávéházat, amelyben két fia segítette. Sajnos Bródy Ignác halálával a kávéház elvesztette igazi ragyogását, hangulatát, bár még mindig felkapott, divatos helynek számított. A kávéház bérleti joga 1940-ben lejárt, és azt a tulajdonos, a Keresztény Társaskör nem hosszabbította meg. Ennek oka a Bródy család zsidó származása volt. Az özvegy bezárta a család kávézóját, s visszavonultan élt, panaszkodva, hogy nem szokta meg az egész napos munka és nyolc gyermeke mellett a pihenést, a semmittevést. A Bródy Kávéház története itt véget is érhetne, de nem ez történt.
1940-től új tulajdonosok kezdték el üzemeltetni a kávéházat, más neveken, de mindig utaltak a régi, már jól megismert Bródy névre. Előbb az óbudai vendéglős Polifka Károly üzemeltette, majd Ujváry Rezső vette át az irányítást, Korona vendéglő néven. Ezután Vörös János lett az új tulajdonos, aki Korona–Vigadó Kávéház néven hirdette boltját. Zárójelben ő is jelezte hirdetéseiben a régi tulajdonos, Bródy nevét. A kávéház a Korona tér 2.-ből a Kiskorona u. 7.-be költözött. Ebben a rövid időszakban az üzlet Korona–Vigadó kávéház és vendéglő, étterem néven szerepel, tehát meleg ételt is kiszolgáltak, és zenés jellegét is megőrizte.
A Bródy Kávéházban (utódjaiban is) a kor szokásának megfelelően különböző egyletek, baráti körök és asztaltársaságok rendezték összejöveteleiket, rendezvényeiket, báljaikat. Többek között a Bródy Kávéházban tartotta ünnepségeit az Első Magyar Nemzeti Asztaltársaság (1923), amelynek egyik fő célja a kerületi árvák megsegítése, patronálása volt. A Don Bosco Szent Alajos Kör is itt működött (Gonzaga Szent Alajos nemesi származású jezsuita szerzetes volt, pestises betegeken segített), itt tartott különböző rendezvényeket. A kávéházban az 1930-as évektől rendszeressé váltak a táncos rendezvények, sőt még tánciskola is működött benne.
A kávéházak fénykora a fővárosban az 1920-as évekkel sajnos véget ért. Az azt követő évtizedek alatt ugyan próbálták az adott kornak megfelelően visszahozni a kávéház-tulajdonosok azt a régi hangulatot, amely apáik, nagyapáik korát idézte, de nem sok sikerrel. A II. világháború végével a Bródy végleg bezárt, és átadta helyét egy más kor új kihívásainak, új színtereinek. A legendás kávéház bezárt, de az épület megmaradt, s ugyan más szolgáltatásokkal, de a mai napig várja vendégeit. Óbudán összesen két valamikori kávéház épülete maradt meg. Az egyik a Fő téren az egykori Központi Kávéház épülete, amelyben ma az Új Sipos étterem működik. A másik a Bródy Kávéház épülete. A ház (Korona tér–Kiskorona utca) története is jellegzetesen óbudai, s több évszázados múltra tekint vissza.
A mai épület helyén már a XVII. századtól vendégfogadó állt. Az 1790-es évek végétől írásos forrásból tudjuk, hogy itt állt az uradalom régi, úgynevezett Felső kocsmája, mely az Oroszlánhoz (zur Löwen) nevet viselte. Az Alsó kocsma a Lajos utcában volt (a Rákhoz néven). Egy 1799. évi leltár szerint a fogadóban 4 asztal, 8 szék és 2 pad volt. 1816–17-ben átépítették és 20 ezer forintos költségen (!) kibővítették a fogadót. 1818-tól a neve a Magyar Koronához (zum ungarischen Kronen) lett, cégérén is ez szerepelt. Összevonva is használták a régi és az új nevet, Fogadó az Oroszlánhoz és a Koronához címmel, de a rövidebb változat vált használatossá, a Korona (Kron-Wirthshauss). Nem meglepő, hogy a szokásnak megfelelően az utca is a Korona, majd Kiskorona nevet kapta. Ebbe a régen is vendégfogadónak használt épületbe költözött be a Bródy.
A II. világháború után az épület romosan, üresen állt, majd rövid ideig a Kisgazda Párt irodája működött benne. Több év állagromlás után, 1957-ben itt nyílt meg a József Attila Művelődési Ház (a kerületiek csak „Jaminak” becézték), amely főleg az óbudai fiatalok szórakozását volt hivatva szolgálni. Ezt követően új nevet vett fel, és egy óbudai után Frankel Leó Művelődési Ház lett (Krúdy Gyula neve mint intézmény már „foglalt” volt). Kultúrotthon néven rövid ideig vendéglő is működött benne. 1977-ben hosszú időre ismét bezárta kapuit a legendás épület, majd a Budapesti Fővárosi Tanács felújíttatta, és 1988-ban megnyitotta kapuit Óbudai Társaskör néven (a felújítás, renoválás Korompay Katalin tervei alapján készült). Az Óbudai Társaskör évtizedek alatt országos hírű kulturális intézmény lett, ahol kiemelkedően magas színvonalú művészeti tevékenységek mellett (koncertek, kiállítások) széleskörű társasági élet is zajlik. Ez utóbbi tevékenységével valahol a valamikori Bródy hangulatának, arculatának méltó örököse lett.
