A gombák országa igen változatos, önálló, a növények és az állatok országával azonos szintű rendszertani egység. A gombák országában a legújabb, filogenetikai eredmények figyelembevételével 19 törzs található. Az amatőr gombászok, gombagyűjtők ebből mindössze két törzsbe, a tömlősgombák és bazídiumos gombák törzseibe tartozó fajokkal foglalkoznak. Rendszertanilag a zuzmók is ide tartoznak, besorolásuk a gombapartner alapján történik.
A gombákat azonban nem csak a rendszertani hovatartozásuk alapján szokás csoportosítani. Magyarországon a becslések szerint kb. 3-6000 nagygombafaj (szabad szemmel látható gombafaj) élhet. A nagygombákon kívül (ami pusztán méretbeli, nem rendszertani kategória) vannak még úgynevezett mikrogombák is, melyekkel a hétköznapi ember nem igazán foglalkozik.
Életmódjukat tekintve a gombákat három főbb kategóriába soroljuk: lebontók (szaprotrófok), mutualisták/szimbionták (mikorrhizás fajok, melyek más fajokkal élnek kölcsönösen előnyös kapcsolatban) és különböző fokú paraziták (más elő szervezetek kárára élnek/léteznek). A személyes érdeklődésem a gombák iránt túlmutat az amatőr gombászok és megélhetési gombagyűjtők érdeklődési területén, elsődlegesen a különféle taplók érdekelnek, ennek ellenére remélem, hogy az alábbi sorok minden olvasó számára rejtenek majd némi érdekességet!
A gombagyűjtést egyrészt az erdőtörvény, másrészt a természetvédelemi törvény, harmadrészt íratlan szokások szabályozzák. Fontos megemlíteni, hogy a föld alatti gombafajok gyűjtésére a fentiektől eltérő, egyedi szabályozás vonatkozik! Talán a legfontosabb előírás, hogy természetvédelemi területen NEM gyűjtünk. Egyes védett területek esetén van lehetőség előzetes, írásbeli gyűjtési engedélyt beszerezni, de igazából a védett területeket érdemes tabuként kezelni. Ugyancsak fontos, hogy 100% állami tulajdonú erdőben, saját részre napi legfeljebb 2 kg/fő erdei melléktermék gyűjthető (a gomba is erdei mellékterméknek számít), de azt is meg kell említeni, hogy a saját fogyasztás céljára gyűjtött gomba nem kerülhet kereskedelmi forgalomba, ahogy azt is, hogy nem 100% állami tulajdonú erdő esetén az erdőgazdálkodótól minden esetben szükséges előzetes, írásbeli gyűjtési engedélyt szerezni (ez az esetek egy részében nem ingyenes). Fontos, hogy csak jó állapotú, emberi fogyasztásra alkalmas termőtesteket gyűjtsünk, minél jobban szellőző, nyitott gyűjtőedénybe (elsősorban kosarat vagy vászontáskát használjunk)! Az ismert (vagy ismertnek vélt) fajokat az ismeretlenektől érdemes fizikailag teljesen elkülöníteni (erre pl. kiválóak a kisebb-nagyobb papírzacskók, tasakok), ismeretlen fajból sose gyűjtsünk 1-2 termőtestnél többet! És talán a legfontosabb szabály, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni: minden étkezési céllal gyűjtött gombát még az elkészítés előtt(!) mutassunk meg a legközelebbi szakképzett gomba-szakellenőrnek! A lakossági gombavizsgálat a budapesti piacokon – és egy-két esettől eltekintve országszerte – ingyenes!
Ha a Budakeszi Parkerdőt nem nézzük, mivel szorosan véve nem része a Budai-hegyeknek, akkor én három területet ismerek eléggé ahhoz, hogy írjak róluk. Az egyik a Mátyás Király Vadasparkja néven ismert és kedvelt kirándulóhely, a másik a Hármashatárhegy, míg a harmadik a Szépvölgy. Mindhárom területre a lombos fákból álló vegyes erdő a jellemző, de találhatunk gombász nyelven ”kéttűs” fenyves foltokat is (ami erdei es feketefenyvest jelent).
Ezeken a területeken több védett gombafaj található, ilyenek pl. az olaszgomba, a 2018-as év gombája, a süngomba, laskapereszke, gyökeres álpereszke, fakópikkelyes tőkegomba, cafatos pöfeteg, feketepelyhes csengettyűgomba, óriás bocskorosgomba, ami történetesen a 2021-es év gombája (az összes itt felsorolt védett faj természetvédelemi értéke: 5000 Ft/termőtest). A fajok mikológiai jellemzését, leírását többek között az ország legnépszerűbb és egyben legteljesebb gombász oldalán, a Miskolci Gombász Egyesület (MIGE) holnapján is el lehet olvasni, de azokat a Magyar Mikológiai Társaság legújabb tankönyve, a Képes Gombakalauz is tartalmazza.
A ritkább, de nem védett fajok közül a laskafélékhez csak nevében tartozó narancssárga laskagomba, az őzlábgombákhoz ugyancsak a magyar nevében tartozó feketedő őzlábgomba, a főleg öreg bükkön termő gyantás kérgestapló, a magyar névvel nem rendelkező, holt keményfa anyagot bontó reszupinátus (nem vagy alig kalaposodó, teljesen a szubsztrátumra simuló) tapló faj, a Ceriporia excelsa, a föld alatti életmódot folytató álszarvasgomba fajok termőtestén élősködő triflaáruló gomba, a 2020-as év gombájának választott, hamarosan újra megjelenő csoportos csészegomba, az üde, nyirkos élőhelyek egyik karakterfaja, a sárga lapátgomba, a sok holt faanyagot tartalmazó erdők ékköve, a rézrozsdaszínű csészegomba és az óriás bokrosgomba, korábbi nevén óriás likacsosgomba érdemel említést.
Tapasztalati tény, hogy az emberek többségét elsősorban az ehető gombafajok érdeklik. Szerencsére a Budai-hegyekben számos kedvelt, jóízű, ehető gombafaj terem. A többségük ugyan őszi faj, de azért egy kis helyismerettel egész évben lehet ehető fajokat találni. Ezek közül talán a petrezselyemgomba az egyik legkülönlegesebb. Szép számmal képviseltetik magukat a különböző galambgombafajok, ezek közül közel sem minden faj ehető, de aminek a kalapbőre zöld, kék vagy lila, azokat érdemes lehet gyűjteni, míg a piros(as) kalapbőrűeket nem, hisz a többségük vagy nem ehető, vagy mérgező. Számos, lombos erdőben termő egyéb nemzetség fajaira is érdemes lehet odafigyelni, többek között a bükkösökre jellemző elefántcsont csigagombára és más csigagombákra, a nagy őzlábgombára és rokonaira, az óriás pöfetegre, ami Magyarország egyik legnagyobb termőtestet fejlesztő faja, valamint a füves részek kiváló illatú fűszergombájára, a mezei szegfűgombára. Különleges ételek készíthetők a vöröses nyálkásgombából, ami a fenyvesek lakója és főzés közben lilára változik a színe. A tejelőgombák közül a különböző élénkszínű tejnedvű fajok (ezeket hívjuk rizikéknek) ugyancsak a fenyvesekben találhatók, de olykor egyetlen erdei vagy fekete fenyő is elég lehet nekik. A csiperkék gyűjtése nagy körültekintést igényel, hisz ehető és mérgező csiperkefajok képesek közvetlenül egymás mellett nőni. Fiatalon ehető taplófajaink a lombosfákon növő pisztricgomba, a beteg, legyengült tölgyeken termő májgomba és az ugyancsak lombosfákon növő sárga gévagomba. Fenyőn növő, ehető taplófajról nincs tudomásom. A tavaszi fajok közül a májusi pereszke , a gyapjas tintagomba és a különböző kucsmagombafajok érdemelnek említést. A téli fajok közt a téli fülőke , a lilatönkű pereszke és a késői laskagomba talán a legnagyobb mennyiségben gyűjtött fajok.
Az, hogy egy faj nem ehető, nem jelenti azt, hogy mérgező lenne. A leggyakoribb ok, hogy vagy az ízük, állaguk, illatuk (szaguk), de gyakran csak a méretük nem teszi őket emberi fogyasztásra alkalmassá. Egyébként sem kell mindig mindent megenni, ráadásul nagyon szép kis gombák vannak, amiket nem az ízükért kedvelünk. A különböző kígyógombák igen változatos színűek és méretűek, a nemzetség egyetlen faja sem ehető (néhány faj, pl. a retekszagú és a rózsás kígyógomba mérgezőek), de ugyancsak nem ehetők a réteggombák, a taplók többsége, de a nagyon törékeny korallgombák többségét sem fogyasztjuk. A kígyógombák mellett a pókhálósgombákat érdemes még mindenképp megemlíteni, amiket nem gyűjtünk étkezési céllal, hisz határozásuk igen nehéz, többségük nem ehető, némelyik faj mérgező, de van halálosan mérgező faj is köztük, így az a pár ehető pókhálósomba, amit emiatt kihagyunk, igazán nem éri meg a kockázatot…
Magyarországon nincs és szerencsére nem is lehet olyan cikk, amiben ne hívnánk fel a figyelmet arra, hogy vannak súlyosan, akár halálosan mérgező fajok. A gyilkos galócát minden erdőjárónak ismernie kellene. Ugyancsak halálosan mérgező a fenyves sisakgomba, de több kis méretű őzlábgombafaj is. Szerencsére ezek nem túl gyakran kerülnek kosárba, hisz színük, illetve méretük miatt nem igazán számíthatnak az amatőr gyűjtők érdeklődésére, vétlen gyűjtés (összetévesztették egy ehető fajjal) azonban bármikor előfordulhat, különösen, hogy ezek elég gyakorinak számítanak a Budai-hegyekben.
Akit a fentieknél jobban is érdekel a terület gombavilága, javaslom, vegye fel a kapcsolatot a területet jól ismerő gomba-szakellenőrökkel, gombaismereti oktatókkal, mikológusokkal. Idén tavasszal számos alapfokú gombaismereti tanfolyam indul (a járványra tekintettel többnyire on-line, elméleti és kiscsoportos gyakorlati képzéssel). Eredményes, élményteli és főleg biztonságos gombászást, erdőjárást kívánok mindenkinek!
