Két férfi ballag egymás mellett a Római-parton, vállukon hajót cipelnek, kezükben evezőlapát. Tamás és Miklós 30 éve barátok, az evezés szeretete tartja össze őket. Amint a stéghez érnek, a kajak vízre kerül, és már lapátolnak is a Luppa-sziget felé. Ezt a 10 kilométeres távot legalább heti egyszer megteszik. Számukra a napfény, a Duna illata és az ütemes mozgás jelenti a teljes ellazulást.
Árnyas fák takarják a Római-parti Multi SE zöld kapuját. Mögötte magas épület tornyosodik: itt kajakok és kenuk sorakoznak.
– Az életemet a kajak-kenu sportnak szenteltem. Ötvenkét éve vagyok edző, sok gyereket készítettem fel a versenyekre. A gyerekek felnőttek, sokan abbahagyták a versenysportot, a Dunától azonban nem akartak elszakadni. Egykori tanítványaimmal úgy gondoltuk, kellene egy hely, ahol nemcsak versenyszerűen, hanem hobbi szinten is lehet evezni. Így alakult meg a Multi SE szabadidő szakosztálya 1987-ben – mondja Péter. Az amatőr klubban nem lehet hajót bérelni, csak a tagdíjat fizető, bejegyzett klubtagok használhatják azokat. Az evezés egyáltalán nem veszélytelen sport, jó úszástudást igényel, és az sem árt, ha a vízi közlekedés szabályaival is tisztában vagyunk.
– A teljesen kezdőknek tanfolyamokat indítunk, és csak akkor engedjük őket egyedül vízre szállni, ha már egy idényt végiglapátoltak edző felügyelete mellett – szögezi le.– Itt a telepen hatalmas barátságok kötődnek, a társaságok aztán együtt mennek túrázni, vagy hétköznap egy kisebb kört evezni a közelben.
Legidősebb tagunk Dr. Serényi György, akinek nemrég ünnepeltük a 80. születésnapját.
A vadregényes Duna az égtől függően váltogatja színét, hol kék, hol acélszürke, máskor pedig haragos zöld.
A Római-parton 1842-ben indult be az evezősélet. Az első versenyen itt dördült el a rajtpisztoly, a célt pedig a Lánchídnál jelölték ki. A versenyt a híd tervezője, Clark Ádám nyerte. A kilencvenes évekig nagy vízi élet folyt a Rómain, majd amikor bezártak a vállalati üdülők, szép sorban tönkre mentek a csónakházak.
Úszástudást igazoló papírt nem kérnek, csak egy felelősségnyilatkozatot írattatnak alá. A csónakmester segít kiválasztani a tudásszintnek megfelelő hajót.
Vermes János évtizedek óta ide jár evezni, a magas, napbarnított férfi családjában ez régi hagyomány.
– Édesapám minden hétvégén a Dunán túrázott a szüleivel, s engem is hamar megtanított a lapát használatára. Amint szép lett az idő, nem volt kérdés, mit csinálunk hétvégén – mosolyodik el. – A fiaim még picik a kenuzáshoz, 3 és 5 évesek. De semmi gond, pár év, és én is viszem magammal a kölyköket!
Miközben Vermes úr a jövőt tervezgeti, a csónakházba sorra érkeznek, szívélyesen, jó ismerősként köszöntik egymást az emberek. Áprilisban beindult az élet, s ahogy a Római szerelmesei mondják: amíg be nem fagy a Duna, addig nincs megállás.
A főváros egyik legszebb helye a vadregényes Luppa holtág. A Római-parttól könnyen megközelíthető, puha tenyerű evezősöknek is ajánlott túra.
Érdemes megállni, csöndben maradni, és meglátjuk az ide-oda úszkáló újszülött kacsákat, ragadozó halakat és a hihetelenül sokszínű és -hangú madárvilágot.
