Mikor és miért költöztek Óbudára?
1983 nyarán. Lakáskérvényt nyújtottam be, három helyszín közül választhattunk. Óbuda mellett Újpesten és Újpalotán is körbenéztünk, de az a látvány, ami Kaszásdűlőn fogadott akkor, amikor először kinéztünk az ablakokon, a család összes tagját magával ragadta. Az is döntő szempont volt, hogy már akkor rengeteg barátom, ismerősöm volt a kerületben.
Két gyereke van, ők mit szóltak a költözéshez?
Nekik is tetszett a hely, idővel azt is pontosan megértették, hogy nagyon fontos szempont volt, hogy Kaszásdűlőn egymás mellett volt a lakás, az óvoda és az általános iskola is. A fiamat például sporttagozatos osztályba vették fel, de a lányom is remek képzést kapott az akkor még Darvas Józsefről (napjainkban Dr. Szent-Györgyi Albert Általános Iskola a neve – a szerk.) elnevezett intézményben.
Az igaz, hogy rendszeresen az Óbudai-szigetre jártak nyaralni?
A nyolcvanas években a Vasvári Pál Laktanyában vezettem az éttermet, mellette az ottani Honvéd Osztyapenkó SE technikai vezetője voltam. A szigeten volt egy Honvéd Üdülő, oda kaptunk nyaranta beutalókat. Nagyot néztek ránk, amikor első bejelentkezésünkkor nagy csomagok nélkül jelentünk meg, ennél már csak akkor volt még erőteljesebb a csodálkozás, amikor mondtuk a recepciós hölgynek, hogy azért érkeztünk „üres kézzel”, mert szemben lakunk, pár száz méterre.
A Vasas, a III. Kerület és a Honvéd technikai vezetője is volt az élvonalban. Melyik gárdánál érezte magát a legjobban?
Mindegyiknél más és más miatt. A Kerületnél az volt a legjobb, hogy mindannyian óbudaiak voltunk. Kétszer jutottunk fel az NB I-be, sajnos mindkétszer kiestünk. Amikor először harcoltuk ki az élvonalbeli szereplést, a magyar labdarúgás egyik fontos vezetője kijelentette, teljesen értelmetlen, hogy lesz újabb, hetedik pesti csapat a legmagasabb osztályban. Mi egyből jeleztük neki, nem pestiek, inkább budaiak, de leginkább óbudaiak vagyunk, és ez szerintünk nagyon fontos kitétel. Következő lépésként eldöntöttük, hogy vasárnap játsszuk majd a hazai meccseinket. Számításunk bejött. A többi fővárosi gárda szombaton játszott, így a meccshiányban szenvedők vasárnaponként még egy élvonalbeli összecsapásra ellátogathattak. A Ferencváros után nálunk volt a legtöbb néző abban a bajnokságban. A Kerület-pályán átlagban hétezer-hétszázan, míg a többi budapesti létesítményben két-háromezren voltak ott rendszeresen.
Lehet, mindkétszer kiestünk az NB I-ből, de már azt is csodának tartotta a szakma, hogy kiharcoltuk a legjobbak közötti szereplést, ráadásul kétszer is. Minden családias és nagyon barátságos volt, a meccseinken soha nem volt rendbontás. Kimentünk az utcára, mindenki megismert és szeretett minket – soha nem felejtem el ezt az időszakot.
Melyik óbudai csapat pályájára járt még sokat?
A Gázművekre. Ott is mindig nagyon szerettem lenni. Szinte az egész lakótelep ott volt, remek időpontban, szombat délelőtt voltak akkoriban a hazai meccsek! Így már reggel megvolt az indok, miért is indulnak el a férfiak és a fiaik ebéd előtt otthonról. Gyönyörű és nagyon jó pálya volt, remek hangulattal. Jókat lehetett beszélgetni meccs előtt és után a kerthelyiségben. Finomak voltak a borok, a legendás málnás fröccs híre pedig még Óbuda határain is bőven túljutott.
Ha jól tudom, amióta Óbudán él, van kutyája.
Tökéletes környezet Kaszásdűlő és szerintem az egész kerület a kutyázáshoz. Órákon át el lehet velük lenni az Óbudai-szigeten, a kanyargó kis utcákban, a Római-parton és az állatbarát helyeken.
A labdarúgásban a technikai vezetők azok, akik nem ellenségeskedtek soha egymással, munkájukból adódóan egymás állandó jellegű segítségére is rá vannak szorulva. Tartja a kapcsolatot a régi kollégákkal, barátokkal?
Amikor eldöntöttem, hogy nyugdíjba vonulok, tartottam egy búcsúztatót, amelyre a legfontosabb embereket hívtam meg az életemből és a szakmámból. Technikai vezetők, edzők, volt szövetségi kapitányok és újságírók fogadták el a meghívásomat, gyakorlatilag mindannyian. Az a pár óra visszaigazolás volt számomra mindenről, amelyre a sport és a labdarúgás megtanított. Az összejövetelre – családunk egyik legrégebbi barátainál – a Mészöly-família Római-parti bázisán került sor. Így bőven volt lehetőségem arra, hogy az adott esetben több száz kilométer távolról a bulimra elutazó kollégáimnak is megmutathattam, miért is nem akarom soha elhagyni Óbudát. Egyetértettek velem…
